Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-04 / 259. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1981. november 4., szerda Jászkisértől Magyarnándorig Megnyitották a szovjet Istiek fesztiválját Éppen egy éve történt. A zalai tájakról külön járatos autóbusz igyekezett a késő éjszakában utasaival — nép­művelőkkel és újságírókkal — balatoni célja felé. Két­napos élmény — annak ne­vezem itt a kötözköcíeseket, vitákat is — birtokában ki­ki vérmérséklete szerint vá­lasztott magának partnert a hosszú kilométerek elviselé­séhez: a beszélgetéshez. Így kerültünk egymás mellé mi, „hazaiak”: a kazincbarcikai művelődési központ igazga­tója, meg jómagam. Eléggé szomorkásra, kesernyésre si­keredett beszélgetésünk. No, nem a Zalában látobtak-ta- pasztaltak okán; inkább azért, mert akkor és onnan úgy tetszett, le vagyunk egy körrel maradva, mi, borso­diak. Több mozgolódás, ha úgy tetszik „rugdalózás” kellene; nagyobb nyitottság a művelődési otthon jellegű intézményekben országosan megpezsdült tevékenység iránt, több ötlet, kezdemé­nyezés, szándék. Nos, éppen egy év telt el, s jött a meghívó a megyei tanács művelődésügyi osztá- : lyától,. tudatva: négynapos tapasztalatcsere jellegű utat szerveznek: „A látogatás célja az országosan is ki­emelkedő tevékenységet vég­ző művelődési otthonjellegű intézmények megtekintése, a közvetlen személyes kon­taktus és tapasztalatcsere le­hetőségének megteremtése”. Így indult útnak a közel­múltban harmincöt borsodi népművelő; gyakorló és az irányításban dolgozó szak­ember. Elég talán a települések: név szerinti megnevezése is ahhoz, hogy érzékelni le­hessen a zsúfolt programot. Tehát: Jászkisér, Jászalsó- szentgyörgy, Szolnok, Jász- szén tlászió, Kecel, Dombó­vár, Szekszárd, Kecskemét, Dióskál, Zalaszentgrót, Bu- dapest-Ű.ipalota, Magyarnán- dor ... Megyei művelődési központ és faluház nevelési központ és lakótelepi sza­badidőközpont egyaránt kí­nálta magát megtekintésre, megnézésre, meghallásra. Az utóbbi kifejezés — „meghallás]’ — talán ide­gennek tűnik első olvasásra, hallásra, de úgy vélem, hí­ven kifejezi ennek a négy­napos útnak a lényegét. Azt, hogy a megyei tanács ille­tékeseinek e „gesztusa”, a népművelők említett csapa­tának zaklatott iramú za- rándokoltatása a felemlege­tett helyeken: azzal ért cél­hoz már ma is megmérhető- en, hogy megteremtette a lehetőségét a „széjjelnézés- nek”, a kitekintésnek, a be­pillantásnak, a futtában fel­tett kérdésekre kapott vá­laszoknak. Ma még senki nem tudhatja, mit kamato­zik a mindennapok munká­jában, itt a megyében, ez a négynapos vándorlás; mert nem tudni pontosan, kit mi „csípett'’ meg, ki hol, hon­nan kapott hasznos fertőzést népművelő kollégáktól. Az általánosságokon túl nemcsak érdemes, kötelező is néhány konkrétum felem­legetése. S hogy ne érje a „vendég” újságíró-krónikást a maga szája íze szerinti ki­emelés vádja, olyan tapasz­talatokról teszek említést, ami a népművelőktől „el- hallható” volt az utazás so­rán. Tetszéssel fogadott. Ne­vezzük így azokat az „esete­ket”, amiket megkülönbözte­tés nélkül mindenki pozitív­nak, követésre méltónak, el­ismerő szavakra méltónak ítélt. S akkor az első állomás­sal, Jászkisérrel kell kezde­nünk. Egy munkájában ma­gabiztos, de halk szavú igaz­gatóval találkozhattak a borsodiak, S nem csupán szavai hihetőségéből — ké­sőbb megmutatott dolgaik­ból is fényesen kitetszett: több kell és jobb kell, mint amit általában egy Jászkisér- nagyságú településen (6712- en élnek a nagyközségben) közmű velődésügyben itthon a megyében megtapasztalha­tunk. Több kell, azért, mert kevés a rendezvények szám­sokasága; a hivatalos mene­tű népművelői munka. Több kell a statisztikákba mere­víthető tevékenységnél; azzal kell több', például, hogy nem­csak elvekben, a gyakorlat­ban is tudomásul veszik: nem .népművelni kell, ha­nem olyan helyzetbe hozni egy adott település lakóit, hogy bárki a számára leg­fontosabbnak tartott ismere­tekben mélyülhessen el a korábbinál jobban; hogy a legadekvátabb formákban mutathassa meg ki-ki a ma­ga képességét, sokszorozhas­sa tovább tudását. Erre épí­tettek a jászkisériek, amikor a játékot, a köznapi hitünk szerint, csak gyermekekre koncentrálható játékot úgy fogták fel, mint településük közösségi művelődésének ko­héziós , erejét, erőterét... Nem alkalmakra hívnak éa várnak a művelődési házba gyerekeket meg felnőtteket, nem hirdetnek havonta (vagy más rendszerességgel) „játszóházat”; hanem na­ponta nyitottsággal gyakorol­ják a játékösszefogta maga­tartás-változatokat. Ahol ter­mészetesen éppúgy helye és tennivalója van a hatéves gyermeknek, mint, mond­juk, a hatvanéves nagyapá­nak. Hisz’ — vallják ott Jászkiséren — senki nem tudhat többet és jobbat to­vábbadni a játékban sem, mint az, aki gyakorolta- megélte azt. „Nem lehet mindent újrakezdeni” — mondta ott, szinte elvétve az igazgatónő, Győri Jánosné, s jó lenne memorizálni szava­it, hogy ne feledjük: van elég érték minden települé­sen — így nálunk is —, ahhoz, hogy ne kelljen im­portálni mindenféle közmű­velődési divatárut máshon­nan. Van annyi hagyomány, hogy arra építve — azt erő­terül működtetve — hasz­nos-hatékony munkát végez­hessen egy adott művelődé­si intézmény. Nem kell fel­találni a spanyolviaszt — összegezhetném tehát a jász­kisériek dolgát, de máris ki­futottunk a terjedelemből, így hát folytatjuk majd még ... ... mert most látom csak magam is, mi mindent „meg­hallhattunk” kicsit távpl önmagunktól, a mindenna­pok taposómalmától távo­lodva ... Tcnagy József (Folytatás az 1. oldalról) Délután 3 órakor a megyei pártbizottság székházáDan Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Ladányi József, a megyei tanács elnö­ke fogadta a szovjet filmmű­vészeti delegációt, akiket dr. Gombár József, a MOKEP igazgatója kísért. Jelen volt a fogadáson Drótos László, a városi pártbizottság eiső tit­kára, valamint Csótai János tanácselnök-helyettes is. A rendkívül jó légkörű, baráti hangulatú találkozón Jurij A. Olenyenko, a delegáció veze­tője kulturális kapcsolata­ink történelmi hagyomá~ nyakról, a magyar—szovjet filrhkapesolatokról szólt, Gró.sz Károly pedig széles körű áttekintést adott Bor~ sód megye életéről, kulturális helyzetéről, s válaszolt a de­legáció több kérdésére. A mindvégig igen hangulatos találkozót Grósz Károly az­zal a gondolattal zárta, hogy sok sikert és nagyszerű alko­tásokat kívánt a szovjet filmművészeknek, olyan mü­veket, amelyekben nemcsak az alkotónak és a forgalma­zónak van öröme, hanem ez az öröm a közönségé is. Este 6 órakor a miskolci Béke moziban került sor a szovjet filmek fesztiválja or­szágos vidéki megnyitó ün­nepségére. Az ünnepi díszt öltött moziban a zsúfolt né­zőtér előtt Csótai János kö­szöntötte a megjelenteket, és bemutatta a fesztiválra ér­kezett szovjet filmművész küldöttséget. Röviden szólt Miskolc fesztiválváros rang­járól és annak a most nyíló filmünnephez kapcsolódásá­ról. Drótos László, a városi pártbizottság első titkára ün­nepi beszédében a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lomra emlékezett, az azóta megélt történelmi változáso­kat és a-zok felbecsülhetetlen eredményeit méltatta. Szólt arról, hogy napjainkban már milliók és milliók vallják; a béke útjá a szocializmus. Méltatta az SZKP és a Szov­jetunió hatévtizedes békepo­litikáját és annak napjaink­ban is megmutatkozó jelen­tőségét. Beszélt arról, hogy a szovjet és a magyar nép kö­zötti barátság, felszabadulá­sunk. és az. azóta kapott ba­ráti támogatás is a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom eredménye, megemlé­kezett az MSZBT- és a test­vérvárosi kapcsolatokról. Vé­gezetül a szovjet filmművé­szet realista vonásait, és azoknak a Nagy Októberi Forradalomban való gyöke- rezését méltatta. Jurij A. Olenyenko a de­legáció nevében köszönte meg a fogadtatást, szólt a magyar filmek szovjetunió­beli fogadtatásáról, s kife­jezte azt a reményét, hogy ez a most nyíló fesztivál to­vább erősíti népeink barát­ságát, országaink közös bé­keharcát. Ezt követően bemutatták a Moszkva nem hisz a köny- nyéknek című filmet, amely mától már látható a Béke moziban. A bemutatóval egy időben szovjet filmpla­kát- és arcképkiállítás nyílt a mozi kamaratermében. Ezzel megnyílt a szovjet filmek fesztiváljának orszá­gos rendezvénysorozata. A borsodi programokat, a to­vábbi bemutatókat igen jól szerkesztett, könnyen átte­kinthető műsorfüzet ismer­teti. A filmek méltatására visszatérünk. A szovjet filmművész de­legáció szerdán utazik a fő­városba, ahol csütörtökön részt vesz a fővárosi megnyi­tóünnepségen. Cgnratateá A MAE Borsod megyei Szervezete és az Állattenyész­tési Felügyelőség szervezésé­ben megyénk nagyüzemi gaz­daságaiból közel félszáz szakember járt hasznos szak­mai tanulmányúton Karca­gon és Kisújszálláson. Meg­tekintették a karcagi Május 1. Tsz juhtelepét, valamint az intenzív, gyepre alapozott juhtartás komplex technoló­giáját. A tapasztalatcsere második állomása a Debre­ceni Agrártudományi Egye­tem Karcagi Kutató Intéze­tének kisújszállási modellte- lene volt ahol a szakembe­rek megismerkedhettek a Á Napjaink novemberi számának élén Ban János, Tokajban élő veterán, egy­kori vörösgárdista megjele­nés előtt álló memoárköteté­nek égy részletét olvashatjuk Hogy lettem vörösgárdista Tomszkban? címmel. A rész­let előtt a szerkesztőség rö­viden bemutatja Bán Jánost. Nagy’ László verseinek uk­rán és orosz fordítását M. Takács Lajos elemzi, Cs. Var­ga István pedig Egy darab rámbízott szegény emberiség címmel Dosztojevszkijnek Németh László Iszonyára gyakorolt hatását vizsgálja Közli a lapszám Mihail So- lohov 18 éves korában írt há­rom tárcáját, Bistey András Szibéria melege című elbe­szélését, Apáti Miklós Eljegy­zés holdfénynél című komé­diájának befejező részét. Külön figyelmet érdemel Brackó István írása — S a (legjobb otthon? a címe — az otthonteremtés nehézségei­ről. Gulyás Mihály Baljós je­lenségek című írása népese­déspolitikánk, az országon belüli vándorlások és átré- tegződések kérdéséről ír. A hatvanéves Gergely Mihály életművét méltatja Kárpáti Béla, Kántor Lajos irodalmi költségtakarékos kombinált juhhodáilyal. Ennek egyik nagy előnye, hogy az eddig ismert megoldásokhoz viszo­nyítva a bekerülési költsége mintegy 20—30 százalékkal kisebb. Másik előnye, hogy a gépi tömegtakarmányozás be­vezetése 50 százalékkal csök­kenti az élőmunka-szükség­letet. A kisújszállási modell- telepen megismert, újszerű hodály építése rendkívül ol-. cső, az egy négyzetméter hasznos területre jutó költ­ség — a belső technológiával együtt — csupán 1600 forint. Az épület egyszerű, s házilag is kivitelezhető. Hapjainkból portyázásairól Szekér Endrei Az ismeretlen Damó Oszkár­ról címmel pedig Sugár . Ist­ván ír. Orpheus és az eré­nyes kozmopoliták a címe Iván Géza Kazinczyt és a XVIII. századi titkos társa­ságokat bemutató írásának. Filmművészeti panoráma címmel sorozat kezdődött, s annak első részében a szov­jet filmművészetről szól Ve­ress József. Pónilovak és bi­ciklik címmel a nyári szín­házakra tekint vissza Tarján Tamás. Fenyő István Figyelő sorozatában a Végjáték a Duna mentén című televízió- adás Eichmann Budapesten részletéhez fűz figyelmet ér­demlő megjegyzéseket. A lap versanyagában a ta­tár népköltészetből találunk válogatást, valamint Székely Dezső, Kovács Lajos, Győri László, Körmendi Lajos, Gyurkovics Tibor Vaderna József, Borbély János, Kato­na Judit és Töreki Márta verseit olvashatjuk. Ez utób­biakhoz Kabdebó Lóránt fűz a lapban megjegyzéseket. Grafikákkal Bálványos Hu­ba és Feledy Gyula jelent­kezett a Napjaink novembe­ri számában. 21. Rossellini Itáliája 1949 márciusában New Yorkba utaztam, hogy on­nan pár napon belül to­vábbrepüljek Olaszország­ba. Azt írtam Rosseüini- nek: „Miattam egy nap tízszer is felhívhatsz, ha ilyen bolond vagy! Szere­tek éjjel fenn lenni és be­szélgetni — ugyanúgy, mint te! De ez vigyázatlanság, egy szállodába telefonálni, aminek ilyen jó kapcsola­tai vannak a sajtóval. Már túl sokat írtak ró­lunk. A házasságom tönk­rement. mostantól csak ve­led akarok filmezni, utánad utazom, Hollywoodnak új szerelmi háromszög tragé­diája van. és így tovább, és így tovább. A pletyka­rovatok tele vannak! Na­gyon boldogtalan len­nék . ..” „Érts meg, kérlek, és se­gíts! Nem volt időm, hogy elbúcsúzzam az ismerősök­től és barátoktól, arra, hogy szentimentális legyek, míg meg nem láttam Pét­iért a kaliforniai repülőté­ren, amint ott állt, nagyon egyedül és csendesen. Ek­kor tudatosult bennem az önzésem... Itt mindenki kérdezősködik azokról a hírekről, amelyek New Yorkban kaptak lábra ró­lunk.” Rómába érkezésem olyan volt, mint egy álom. Sehol a világon még nem fogad­tak így. Olyan volt. mint egy népünnepély — az emberek nevettek, kiabál­tak, Integettek, bolondoz­tak. Olyan sok ember volt a repülőtéren, hogy azt le­hetett gondolni, egy ki­rálynőt várnak. Roberto egy nagy csokor virágot tett a karomra aztán a kocsihoz verekedtük ma­gunkat. Roberto betuszkolt a piros sportkocsijába, és egyenesen a Hotel Excelsi- orba mentünk. Ott is ren­geteg ember állt. Egysze­rűen nem sikerült áthatol­nunk a bejárathoz. Roberto azonnal összeüt­közésbe került a fényképé­szekkel, de ez nem volt új­donság. Hadonászott. így próbált meg utat törni. Az egyik fényképész kabátjá­nak leszakította az újját, de a következő nap már megbánta és küldött neki egy új kabátot. Végül si­került eljutnunk Roberto lakosztályába, ahol partyt adtak. Roberto minden ba­rátja ott volt. Federico Fellini elbűvölő karikatú­rákat akasztott a falra Ró­bertéról, rólam és Strom- boliról. Pezsgőztünk, min­denki nevetett és tréfálko­zott. Roberto mindenkinek apró ajándékokat osztoga­tott. Legyőztek. Roberto azt akarta, hogy ismerjem meg az összes barátját. Meg akarta ne­kem mutatni Nápolyi, Cap­ri t, Amalfit és még. vagy egy tucat helyet, aminek a nevét még soha nem hal­lottam. Minden új volt a számomra: az ország, az emberek, a nyíltságuk, a szépség. Roberto gyors kis kocsiján mentünk dél felé. Csodálatos volt mindaz, amit Itália történelméről mesélt nekem. Úgy tűnt mindent tud. És amit nem tudott, azt kitalálta. Köiietkezik: PETTER LEVELE Roberto Rossellinivel a fotósok gyűrűjében I novemberi A MATYÓFÖLDI ÁRUHÁZBAN, MEZŐKÖVESDEN NOVEMBER 2-14-IG Két hétig a CORSÓ CNV legszebb cipőiből, csizmáiból választhat A MATYÓFÖLDI ÁRUHÁZ CIPOOSZIALYAN Vásároljon a CORSÓ CNV legszebb termékeiből! CORSÓ CIPŐBEN - CORSÓ CIPŐVEL JÓL JÁR! MATYOFÖLDI ÁRUHÁZ MEZŐKÖVESD CORSO CNV MISKOLC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom