Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-03 / 258. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. november 3., kedd A képernyő előtt Tortáiéin Történelmi eseményeket idézett az elmúlt hét nem egy tévéadása. Kettő közülük egyazonos tragikus időszakot, az 1956- os ellenforradalmat, egy harmadik meg egy olyan történelemszéli eseményt, amely közvetve hatott ránk is. Előbb azonban két olyan adásról szólok röviden, amelyeknek a történelemhez semmi közük. * A hamu alatt címmel öt egymástól eltérő jellegű novella tévéváltozatát prezentálta Horváth Z. Gergely. Tulajdonképpen mind az öt igen érdekes, a maga kerekségében, lezártságában leszült dráma, ha nem is egyenlő hőfokon, de a gyors egymást követés szinte egymásra duzzasztotta az egyes darabokat, nem engedte a nézőt a rövid drámákkal azonosulni. Nagyon kellenek a képernyőre a rövid játékok, az ennyire eltérők, az egymástól ennyire függetlenek azonban ilyen sűrű összefűzésben egymást semlegesíthetik. Ritkán szoktunk szólni e rovatban a primitív importkrimikről. Most is azért érdemel említést a szombaton látott Menekülés haza, a San Francisco utcáin sorozat újabb negyvenöt perce, mert iskolapéldája annak, mennyire semmitmondó lehet egy ilyen sorozatbeli darab, ha már írói kifogytak a nyomozási ötletek variálgatásaiból. Ebben a darabban a nyomozók mindennek csak utána futottak, a bűnözők egymást intézték el, és hogy még elérzékenvülni is lehessen annak, aki akar, a véletlenül nagy zsákmányhoz jutott betörő a rabolt százezer dollárt eljuttatta a kisfiához, elrejtve azt egy hatalmas játékmackó belsejébe. Igazán emberi dolog egy bűnöző részéről. Meg kell a szívnek hasadni. De vajon üres kofferrel hogyan ütötte agyon a rá leselkedő fegyveres bérgyilkost? Ezt viszont a nyomozók sem firtatták. * Alighanem a nézők többsége az egyes műsort választotta pénteken este. A Rekviem — Köztársaság tér, 1956. október 30 c. műsor sajátos megközelítésben emlékeztetett a huszonöt év előtti tragikus napra, a budapesti pártház ostromára, amely gyalázatos esemény immár az ellenforradalom jelképévé lett. A forgatókönyvíró Simor András és a rendező Kende Márta nem az ellenforradalmi gaztettre, hanem az ott életüket áldozó pártmunkásokra, kiskatonákra kívántak emlékeztetni, s ezért a felnőttek előtt sajnálatosan jól ismert képsorok, a szörnyű ostrom és embertelen kínzások filmrészleteiből csak az információhoz nélkülözhetetlen legkevesebbet vágták be a műsorba, sokkal inkább tényadatokkal és trók, költők műveivel, a megidézett nap kiváltotta alkotásokkal állították elénk, mi is történt, hogyan váltak áldozattá, mártírrá, hőssé azok, akik a gyilkosokkal szemben a néphatalmat szimbolizáló pártházat védték. Persze ebből a megközelítésből, illetve szerkesztésmódból az is következett, hogy a valós történelem nagyrészt az irodalmi keret illusztrációjává lett. a túlélők szerepeltetése pedig kicsit teátrálissá. Ismétlendő: igen jó volt e műsorban, hogy nem a gyilkos csőcselék jutott elsősorban reflektorfénybe, hanem azok, akikért e rekviem született, akikre emlékezni és emlékeztetni soha el nem múló kötelességünk. Tegnap című filmjét az ellenforradalmi eseményekről írta Vobozy Imre és rendezte Keleti Márton. (Mint a holnap látható Virrad címűt, ami gyakorlatilag ennek a folytatása.) Amikor a film nem sokkal az ellenforradalom után elkészült, tisztes kiállás volt. művészeti-politikai állásfoglalás, azonban mára már sokkal inkább illusztrációnak érződik, mintsem mély drámaiságú műnek. 1959-ben nagyon kellett, jó, hasznos volt, ma inkább emlékidéző, de nem tanulság nélkül való. * Rudolf trónörökös és Vecsera Mária öngyilkossága olyan esemény volt, amely valahol a történelem perifériáján foglalt helyet. Ez az esemény sokakat foglalkoztatott, sok irodalmi művet is ihletett. Hollós Korvin Lajos esszéregénye is eljátszik ezzel a történelemszéli esettel, s úgy világítja meg, mintha a trónörökös és szerelmese halála szerelmi öngyilkosságnak álcázótt politikai gyilkosság lett volna — a császári házon belül. A szürke eminenciás abból a fikcióból indul ki, hogy a Ferenc Józsefnél mindenképpen felvilágosultabb Rudolf apja ellen fordult, összeesküvés élére állt, ám a kitűnően működő kamarilla, illetve a szürke eminenciás Wallon herceg így tett pontot a dilettáns lázadásra. A Hajdufy Miklós rendezte játék tiszta értelmezésével és Szabó Sándor (Wallon), valamint lglódi István (Rudolf) kitűnő játékával emlékezetes. * A Kapcsoltam adásában néhány feladvány két hónapon belül ismétlődött. Ez újítás? Benedek Miklós Munkatársaink kitüntetése Tegnap Budapesten, a Magyar Sajtó Házában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója alkalmából kitüntetések átadására került, sor. Lapunk munkatársai közül Benedek Miklós, az Észak-Magyaror- szág kulturális rovatának vezetője a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést vette át. Nagy József, a belpolitikai rovat munkatársa a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala által adományozott Kiváló Munkáért elismerésben részesült. Ugyancsak a Kiváló Munkáért kitüntetést kapta Gáspár Erzsébet, a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat számviteli-pénzügyi csoportvezetője. A zeneszeretők körében 0 nagy várakozás előzte meg a Drezdai Filharmonikusok miskolci fellépését, azt a koncertet, amelyet az Országos Filharmónia rendezett október 27-én a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében. A fokozott várakozás nyilvánvaló oka a német muzsikusok jó híre, az NDK közismerten élénk zenei élete, s zenekarainak nemzetközi tekintélye volt. Mindemellett bennünk, a koncert fültanúiban már eleve élt némi ösz- szehasonlítói hajlam: vajon miben különbözik a drezdaiak muzsikája a miénktől, vannak-e egyáltalán lényeges különbségek, s azok hol fordíthatók javunkra, milyen esztétikai mérleg vonható fellépésük nyomán. A kíváncsisághoz ilyen (nem túl gyakori, éppen ezért, becses) alkalmakkor különféle prekoncepciók is társulnak a német precizitásról, az autentikus Beethoven-felfogás- ról, a zenekari munka alaposságáról és fegyelmezettségéről —. hogy csak a leggyakoribbakat említsük. Nem A Kossuth Könyvkiadó a pártszervezetekkel közösen — több mint 20 ezer társadalmi könyvterjesztő aktív közreműködésével — november 4-től ismét megrendezi a politikai könyvnapö- kat. Kulturális és politikai életünk most huszadik alkalommal sorra kerülő fontos eseményének országos megnyitó ünnepségére november 4-én a Csepel Művek Munkásotthonában kerül sor Sokfelé rendeznek ez alkalommal is író—olvasó találkozókat és kiállításokat, összesen 19 kiadvány kerül a könyvterjesztőkhöz, az üzletekbe, de a kiadó korábban megjelent könyveinek nagy választéka is várja az érdeklődőket. Szövetség és politika — nemzeti egység a címe annak a gyűjteményes kötetnek, amely Kádár Jánosnak 1978 és 1981 között elmondott bevolt tehát könnyű helyzetben a Drezdai Filharmonikusok gárdája, a közönség mindenféleképpen (és kizárólagosan) jó koncertre számított, szó szerint: kiemelkedő zenei csemegét remélt. Hogy a hangverseny jó volt. ahhoz nem fér kétség, ám a „kiemelkedő” kifejezést érdemesebb volna az „érdekes” jelzővel felcserélni, továbbá — ha még közelebb kívánunk kerülni a tapasztalt értékekhez — a „zenei csemegét” is át kell váltanunk egy kevésbé fénylő, viszont őszintébb félmondatra: rövid kitekintési alkalmunk nyílt a koncertélet nemzetközi vonatkozásaira. A drezdaiak legfőbb erénye már a műsor első darabjában, Fritz Geissler Esz- széjében a felszínre került. A rendkívül szuggesztív mű, a maga szorongásokkal teli akkordjaival, igen tág dinamikai horizontjával a zene sodró, elemi élményét nyújtotta. A mintegy száz tagú, impozáns méretű együttes szédeit, cikkeit tartalmazza. Sarlós István válogatott beszédeinek és cikkeinek gyűjteménye Haza, haladás, humanizmus címmel látott napvilágot. Megjelenteti a kiadó a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusának jegyzőkönyvét, a kongresszus legfontosabb dokumentumait. Űj tudományág, a közművelődés-tudomány elméleti megalapozásának igényével jelentkezik Vitányi Iván Társadalom—kultúra— szociológia című munkája. Második javított és bővített kiadásban kerül az olvasóhoz Berecz János Ellenforradalom tollal és fegyverrel — 1956 című könyve, s ugyancsak második kiadásban Szenes Iván munkája, A Kommunista Párt újjászervezése Magyarországon 1956— 3.957. Sokak érdeklődésére tarthat számot A politikai gazdaságtan kisszótára, valaigen nagy figyelemmel, hangszín-, és hangerőbeli érzékenységgel szólaltatla meg. A hangverseny szünetében többen is megjegyezték, hogy a zongoristákat illetően mi magyarok az utóbbi időben, mintha nagyon is el lennénk kényeztetve. Való igaz, hogy szinte napra kész gyorsasággal szerezhetünk tudomást nemcsak a legújabb, legkorszerűbb játékstílusokról, de a jelentéktelenebbnek tűnő. felfogásbeli nüanszokról is pontos értesüléseink lehetnek — ráadásul jobbnál jobb tolmácsolásban. így aztán Peter Rö- sel, a koncert szólistája sem volt irigylésre méltó helyzetben. amikor az est második műsorszámaként Beethoven opus 37-es, c-moll zongoraversenyét adta elő. Felelősségérzettől átitatott interpretációja némileg merev benyomást keltett, (ebben talán a hangszer adottságai is „besegítettek”), a mű érzelmi dimenzióit nem engedte kellően kibontakozmint a magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról informáló, most negyedszer megjelenő Ki kicsoda? A könyv 3500 magyar és 6500 külföldi személyiség nevét és legfontosabb adatait tartalmazza. Megjelent az 1982. évi évfordulók kötete és ötven év előtti nagy visszhangot kiváltó eseményt dolgozott fel Nemes Dezső könyve, A biatorbágyi merénylet — és ami mögötte van... címmel. A Szivárvány-könyvek sorozatban látott napvilágot Karsai Elek A berchtesgadeni sasfőszektől a berlini bunkerig című munkájának átdolgozott, új kiadása. Az idei politikai könyvnapok megyei megnyitóját november 9-én Özdon a Pártoktatók Házában rendezi a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége. P. J. ni. Az elsősorban szöveghűségre alapozott, jó tempókat megragadó játéka (kór, hogy a zenekari kíséret kissé liberálisan értékelte ezeket a tempómeghatározásokat a harmadik tételben) megnyerte a közönség, tetszését — ráadásként egy Scarlatti-művet hallhattunk! Peter Röseltől. A koncert befejező darabja — szünet után — Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művének zenekari változata volt, az átirat Ravel ajándéka a szellemes és változatos feladatot igénylő zenekarok, valamint az ilyen feladatok megvalósulását értékelő közönség számára. Már a Geissler-mű tolmácsolásakor, mintegy adottságként tudomásul vettük azt a ragyogó hangzási jelenséget, amelyet a drezdaiak — a dinamikai végletek és átmenetek során — megvalósítottak. Ezzel az adottsággal kívántak gazdálkodni a Muszorgszkij—Ravel-kom- pozíció megszólaltatásakor is, ami igen természetes ambíció, hiszen ez a darab ragyogóan tűri a hangszínekkel, hangerővel való önfeledt játékot — mégsem sikerült olyan magas színvonalon, mint azt a hangverseny indítása alapján feltételezhettük. Herbert Kegel, az együttes dirigense fegyelmezetten irányította zenekarát, felesleges mozdulatoktól mentes, lényegre törő vezénylésével végig ura maradt a programnak. A helyenként lenyűgöző, monumentális hangzás, a telített tónusok érzete, s a fordulatok kimunkáltsága kárpótolt minket a hangverseny végére lankadni látszó figyelemért, s a — várakozásunkhoz képest — mérsékeltebb intuíciókért. D. Szabó Ede Politikai könyvnapok, 1981 20. Ki ez Mikor Capa elhatározta, hogy hosszabb útra megy a Szovjetunióba, ezt írtam egy jó barátnőmnek! „Ismerem a magyar varázslatát — mindig hálás leszek érte. Azt hiszem, sokat változtatott rajtam. A jövőt kell szem előtt tartanom — remélem, hogy jobb lesz, de lesznek olyanok, akik azt mondják, rosszabb. Capa tudja, hogy lezártuk ezt , a fejezetet. Meg fogunk inni egymással egy utolsó üveg pezsgőt. Mindig hozzátanulunk, és az operációnak sikerre a rendező? kell vezetnie, hogy mind a két páciens boldogan élhessen tovább ...” 1948 tavaszán ellátogattunk Petterrel, a férjemmel egy kis hollywoodi filmszínházba. A „Róma, nyílt város”-t adták. Mikor kijöttünk a moziból, megfogtam Petter karját, és a kirakathoz húztam. „Meg kell néznünk, ki ez a rendező” — mondtam. „Valaki. aki ilyet tud filmre vinni, csak egy áldott ember lehet.” A „Róma. nyílt város” realizmusa és egyszerűsége a szívemig hatolt. Senki sem volt olyan a filmben, mint egy színész, és senki1 nem beszélt úgy, mint egy színész. Sötétség és árnyékok voltak a vásznon. Néha alig lehetett megérteni valamit, néha alig lehetett felismerni. De ugyanígy van ez az életben is — az ember nem lát és nem hall mindent. Csak azt érzi, hogy előtte történik valami, amit nem tud felfogni. Petter és én hazamentünk, és én mindenkinek elmeséltem, milyen nagyszerű filmet láttam, és Roberto Rossellini milyen zseniális rendező lehet. Azt kívántam, hogy ilyen filmeket ne csak Itáliában, hanem az egész világon láthassanak az emberek milliói. Hirtelen az az ötletem támadt, hogy’ írok Rosselli- ninek. Mert ami hiányzott neki. az egy ismert színésznő volt. Tehát ezt írtam: „Kedves Rossellini úr ... Ha szüksége van egy svéd színésznőre, aki nagyon iól beszél ingóiul, aki a németet sem felejtette el, de franciául nem ért túl jól, és olaszul csak annyit tud, mondani, hogy »Ti amo*, akkor én készen vagyok arra, hogy filmet forgassak önnel.” 1948 májusában távirat érkezett hollywoodi házunkba: „Most kaptam meg a levelét, aminek nagyon örülök . Már régóta álmodom arról, hogy filmet forgassak önnel és ettől a pillanattól fogva mindent el fogok követni, hogy ez sikerüljön is! Roberto Rossellini Hotel Excelsior. Róma.” Még ebben az évben megkapta Rossellini a New York-i filmkritikusok legjobb külföldi filmnek járó díját, és utána rögtön Kaliforniába utazóit, hogy tárgyaljon velem a szerződésről. Rossellini Stromboli szigetén akart filmet készíteni velem, és én kész voltam arra. hogy belebocsátkozzam ebbe a kalandba. Következik: ROSSELLINI ITÁLIÁJA A MATYÓFÖLDI ÁRUHÁZBAN, MEZŐKÖVESDEN NOVEMBER 2-14-IG Két hétig a CORSÓ CNV legszebb cipőiből, csizmáiból választhat A MATYÓFÖLDI ÁRUHÁZ CIPOOSZTALYAN Vásároljon a CORSÓ CNV legszebb termékeiből! CORSÓ CIPŐBEN - CORSÓ CIPŐVEL JÓL JÁR! MATYÓFÖLDI ÁRUHÁZ CORSO CNV MEZŐKÖVESD MISKOLC
