Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

1981. november 14., szombat ESZAIC-MAGYARORSZAG 3 Eke-defekt Két óra A John Deer-lraktor elejéi öl mázsa súllyal keli leter­helni ahhoz, hogy az eke ne rántsa ki a gép orrát a ba­rázdából. — Nehéz elhinni, de volt olyan nap, amikor ezt az öt mázsát ugyancsak elátkoztam. Pedig nélküle mozdulni sem lehet, hiszen a traktor rög­tön megtáltosodik, a hátsó kerekére áll. Persze egy pos- vány kellős közepén más­képp gondolkodik az ember. Így utólag visszagondolva sem hibáztathatom magam érte. Mentem, ahogy szok­tam, inkább hátul a szemem, mint elöl — figyeltem az ekét- — s egyszer csak azt veszem észre: nem vízszinte­sen hanem függőlegesen ha­ladok. Akkor már késő volt. A latyak tengelyig megfogta a gépet. És az csak süllyedt és süllyedt. Hogy a lenébe né háláltam volna meg va­lakinek, aki azt az öt má­zsát előírói leveszi. Így nem volt más hátra, mint kinézni egy szép zöld zsombékot és ráugrani. Legnagyobb megle­petésemre elbírt. Azt hiszem, az volt abban a táblában az egyetlen szilárd pont. Ennyi a John Deer elsül­lyedésének elmúlt évi törté­nete. Azután megérkeztek a gépek, a lánctalpas, a teher­gépkocsi, hogy megpróbálják a kátyúból kihúzni. Az eb képzeíés önmagában jó lett volna, ha megtalálják a trak­tor vonóhorgát, amely ott rejtőzött a sár mélyében. Mert ugye latyakban keres­gélni? Csiliig János, a trak­toros csak legyintett: — Ai. volt a legkevesebb. Kissé maszatos lesz az em­ber. de kijön a gép. Itt más problémát kellett megoldani. Hiába húzták, s hiába nyom­tam én a gázt, egyre mé­lyebbre ásta el magát a gép. Eltelt pár óra, amíg rájöt­tünk; markolóval először kör­be kell ásni, hogy a sár „szí­vásától” megszabaduljon. A markolóé először még annyit mondott, hogy ilyen semmi­ségért kár volt kijönnie. Az­után izzadni kezdett. Mert amennyit kiemelt, ugyanany- nyi folyt a mélyedésbe visz- sza. Szívta a fogát, nem túl­zók, ha azt mondom soha nem dolgozott még olyan gyorsan. A többi már köny- nyen ment. Ujj Gyulától, a szövetke­zet elnökétől tudom, hogy két napig tartott a mentés. Az egészben annyi a külö­nös, hogy a történet itt a tiszapaikonyai November 7. Termelőszövetkezetben egé­szen hétköznapi. Az ár- és belvíz ostromában csak na­pokra száradnak fel a követ­kező vízhullám érkezése előtt a földek, hogy a gépek sú­lyát elbírják. És bizony a munkák sürgetésében könnyű tévedni. Vagy utólag hozzá­tenni: várhattunk volna még két napot. A gépeknek min­den minimális időt ki kell használniuk, mert az időjá­rás bizonytalanná teszi a másnapot. Hiszen elég egy kiadós eső ahhoz, hogy a magas talajvízszint miatt el- mocsarasodjon hetekre a táb­la. — Jó földek lennének ezek, ha egy méterrel magasabban élnénk. Így viszont legtöbb­ször vizet kavarhatna az eke vasa, ha egyáltalán elbírná a talaj a gépet. Sajnos, ma­gasan van a talajvíz. De vannak kivételek, ame­lyek erősítik a szabályt. Egy ilyen az idei év. Olyan táb­lákat hasít az eke, amelyeket már két éve nem tudtak fel­szántani. Ránézve a szakított hantokra, biztos, hogy a szép­ségdíjat nem erre a munkára ítélnék oda. A traktoros el- ■ értett: — Egy szántóversenyen biztos a lejüket fognák a bí- rálólc, ha ezt meglátnák. De nálunk sajnos nincs mást tenni. Tömörödött, szerkezet nélküli talajok ezek. Ugyan­csak nyomni kell a gázt, hogy a motor le ne fulladjon. Vi­szont idén végre elmondhat­juk, ha az idő megmarad, ak­kor nem lesz föld forgatatlan. Nem is tudok visszaemlékez­ni, mikor volt hasonlóan ked­vező a kép. Tavaly ezer hek­tártól is nagyobb területen maradt tarló. Tavaszra ... Vannak balesetek, amelyek hatévente egyszer fordulnak elő. Legalábbis a traktoros szerint, aki meglehetősen morcos arccal feszíti le az abroncsról a gumiköpenyt. Hogy egy defekt jóval gyako­ribb? Ami igaz, igaz, a trak­tor hat kerekén sokszor en­ged a tömlő, de az eke egyet­len gumiköpenye meglehető­sen ritkán lyukad ki. De ez, ahogy elnézem, akkor alapo­san sikerül. — Ma két órával többet kell dolgoznom. Ennyit lopott el áz időmből a defekt. Igaz sötét lesz, de reflektorfény­nél is elboldogulok valahogy. Ujj Gyula, a szövetkezet elnöke: — A John Deer van olyan nagy teljesítményű, hogy két műszakban dolgoztassunk ve­le. Mégis, a másik megoldást választottuk, mert a váltó­társak, ha nem jönnek ki egymással, a munka helyett egymás valóságos, vagy vélt hibáival törődnek. így Uöny- nyen becsúszik olyan hiba, amely esetleg egyhetes kie­sésbe kerülhet. Ez pedig száz hektár szántás elmulasztását jelentheti. A traktoros: — Inkább ti­zenhat. órázom. Én ezt a gé­pet a magaménak érzem. Is­merős minden zöreje. Ha más vezetné, akkor az ma­gának állítaná be. Nem tud­nám biztosan, hogyan fog.vi­selkedni. Tizennyolc éve va­gyok traktoros, de mindösz- sze három gépem volt. Ezzel azt akarom mondani: ha az ember eljut addig, hogy hat éve egy traktort vezet, ak­kor lényegében már minden alkatrészét többször kicserél­te. Tudja, mi kopik jobban, s előre várja a hibát. Már­mint nem várja meg, hanem előre szerel és cserél. Lé­nyegében ez a cél. Mi telje­sítménybérben dolgozunk. És csak akkor kereshetünk, ha megy a gép. A tsz-elnök: — Nálunk senki nem szabja meg a szakemberek közül a trakto­rosnak, hogy mennyit dol­gozzon. Fölösleges is lenne, hiszen a lazaság zsebre megy. Mindenki magáért hajt. De mégsem fordult elő egyetlen olyan eset. sem, hogy amikor kértük, hogy még menjenek, még hajtsanak, mert jön a Tisza, s itt az ár, hazamen­tek volna. Most is kigyúl a reftektor az alkonyi szürkületben. A belvíz nyomát őrző, elszá­radt sásba mohón tép az eke. A John Deer elkezdi ró­ni magányos köreit. Ekéje harminc centiméter mélyen megfordítja a határt. — kármán — Kötéifonás A bányászatban jó minőségű, nagy teherbírású drótkötelekre van szükség, különösen a szállítási munkafolyamatoknál. Az alberttele- pi Petőfi Sándor brigád tagjai Dunaújvárosban sajátították el az úgynevezett csatlókötelek készítését. Skoda János és Markovics Mihály (képünkön) a nagy biztonságot adó kötelek fonását végzik. Fotó: Temesi Loszló Vetélkedő az “II A 3-as sz. ÉPFU-nál már hagyománynak számít a fia­tal szakmunkások részére megrendezett szaxmai vetél­kedő. A szakmai ismeretek bővítése érdekében megren­dezett vetélkedőre ebben az évben november 13-án ke­rült sor az egység miskolci központjában. A lakatos és esztergályos szakmákban le­bonyolított verseny első sza­kaszában tesztlapokat kellett kitölteni ,a fiataloknak, ame­lyekben szakmai, munkavé­delmi és politikai kérdések­re kellett választ adni. Ezt követően gyakorlati feladat következett. A vetélkedőn részt vevő 28 versenyző jó felkészülésről adott számot. A legjobb eredményt elérők, az erkölcsi elismerésen túl, pénzjutalomban részesültek. Lakásépítés a Szovjetunióban Félmilliós város - egy hónap alatt A Szovjetunióban egy hó­nap alatt annyi lakóház.épül, amennyi megfelel egy fél­millió lakosú városnak. Az elmúlt, öt évben 530 millió négyzetméter lakóterületet adtak át, ilyen módon több mint 50 millió ember lakás- körülményei javultak. 1981— 1985 között 530-T-540 millió négyzetméter lakóterület be­építését tervezik, vagyis több mint 10 millió lakást adnak át. A cél, hogy minden egyes szovjet családnak önálló ott­hona legyen. Ez reális fel­adat, mivel a városi lakosság 80 százaléka már most ön­álló lakásban él. A Szovjetunióban a lakás- építkezés. valamint a kultu­rális és szolgáltató vállalatok létesítése típustervek széles körű felhasználásával törté­nik. Az utóbbi évtizedekben a szövetkezeti és állami la­kások 90, az iskolák, óvodák és bölcsődék 95—97, a kul­turális és szolgáltató létesít­mények 80—85 százaléka épült típustervek alapján. A lakásépítkezés műszaki alap­ját az ipari módszerek to­vábbi fejlesztése képezi. En­nek során a leggazdaságosabb nagypaneles építkezés minél szélesebb körű elterjesztésé­re törekednek. Ez elősegíti a munka termelékenységének növelését, csökkenti az épü­letek építési idejét és javítja azok minőségét. Az új lakónegyedek megje­lenése együtt jár az utak, telefonközpontok, gáz- és víz­vezetékek, a csatornahálózat, a tömegközlekedés és a szo­ciális infrastruktúra jelentős fejlesztésével. Nagy változásokat tapasz­talhatnak azok az utasok, akik régen jártak a miskolci Tiszai pályaudvaron. Eltűnt a nagycsarnokból az állvány­erdő, s nemcsak a frissen fes­tett. világos falak hatása mi­att tetszik úgy: nagyobb lett a tér. — Egy régi raktárhelyiség­be helyeztük át a poggyász­feladót, felszabadult egy ok­tatóterem is ... Ilyen és eh­hez hasonló belső áttelepíté­sekkel 100 négyzetméterrel tudjuk növelni az utasteret — tájékoztat Koncz Zoltán állo­másfőnök. — Bizonyára zavarta a for­galmas nyári hónapokban az építkezés az utaskiszolgá- lást... — Hét pénztárunk műkö­dött a nyáron és a peronon beállítottunk egy szükség­pénztárt is. A nagycsarnok­ban nem szívesen tartózkod­tak az utasok a festés miatt Szerencsére még a hideg idő beállta előtt befejeződtek a nagycsarnok munkálatai. Je­lenleg a többi pénztár belső helyiségeit festik." Azt szeret­nénk, ha a karácsonyi csúcs- forgalomig elkészülnének a szakemberek ezzel a munká­val is, így több pénztárral kényelmesebbé, gyorsabbá válna a kiszolgálás. Valószínű elkészül addigra a külön elő- teres nemzetközi pénztár is. Ez egy külön kis váróhelyi­ség lesz. Természetesen a ha­zai, a belföldi vonatokra is lehet maid itt jegyet váltani. A Tiszai pályaudvar állo­másépületének felújítása 11979-ben kezdődött. Először az Utasellátó éttermét,, majd a bal oldalt pénztársort fiatali- tolluk meg az építők. Nagyobb lesz az utastér lói haladna Tiszai felújításával A munkálatokat a MÁV Tervező Intézetének tervei alapján, a Miskolci Épület- és Hídfenntartó Főnökség dolgozói végzik néhány alvál­lalkozó közreműködésével. A vasutasépítők ez idáig körül­belül egy hónappal járnak a határidő előtt. — A jobb oldali pénztár­sor felújítása után a kultúr- váróterem kialakítása követ­kezik. Bizonyára sok utasunk­nak szerzünk örömet vele. Több szempontból is érthe­tetlen, hogy mindeddig nem volt ezen n nagy forgalmú pályaudvaron kultúrváróte- rem. Sokkal kisebb állomá­sokon is van ülőalkalmatos­ságokkal, asztalokkal felsze­relt helyiség, ahol olvashat, rejtvényt fejthet az utas. — A Tiszáin egyetlen hely sincs, ahol dohányozni lehet­ne.. Ennyire üldözi a MÁV a dohányosokat? — A miskolci pályaudvar több évvel megelőzte a lcöz- pdnti MÁV-intézkedéseket a dohányzási tilalmakat illető­en. A Tiszai jószerint 1976 óta ..füstmentes”. A tervek azon­ban gondoskodnak egv do­hányzó váróteremről is. Be­látjuk, valóban kell tennie egy ilyen helyiségnek, ezért nem is módosítunk az eredeti terveken — mondja az állo- mástőnök. — A jövő év nya­rára a kultúrváróteremmel egyidejűleg elkészül egy do­hányzó váróterem is. A nyolcvan éves épületről egyébként csupa jót monda­nak az építők. Ha falat kell bontani, igen nehéz a dolguk, olyannyira szilárd, masszív az épület. Ezeknek a falaknak a külső felújításával fejeződik be 1984-ben a teljes rekonst­rukció. A közbeeső időben a szolgálati helyiségeken dol­goznak az építők, pmi már nem zavarja az utasokat. A pályaudvar épületének felújító munkálataival elége­dettek lehetünk, ám a külső téren épp elég bosszúság vár­ja az utast. Az aluljáró lép­csője mellől sok-sok héttel ezelőtt eltűntek azok a fon­tos kis pavilonok, amelyeket nehezen nélkülözünk. Nincs már ott a Miskolci Közleke­dési Vállalat jegyárusítója, nincs ott az újságárus, eltűnt onnan az Utasellátó kis pavi­lonja ... A másik oldalra ke­rültek. oda, ahová a nagy és rendetlen forgalom miatt csak igen nehezen juthat át a gyalogos. — Miért volt erre szük­ség? — A komplex felújítási tervben szerepel az aluljáió meghosszabbítása is. Az • új aluljáró egészen a Szinváig húzódik majd. A Szinva part­ján lesz ugyanis az autóbusz- végállomás. A mai feljáró is megmarad, a hosszabbítást a korszerűsítés jegyében hatá­rozták el, remélve, hogy vég­re biztonságos lesz ezen a té­ren a gyalogos közlekedés. Nos, a tervek és a szerződé­sek szerint, szeptemberben ki kellett üríteni a terepet, hogy föl tudjanak vonulni oda az alagút építői. — Nem nagy mozgás lát­ható még... — Véleményünk szerint is elkéstek a munkakezdéssel. Ha ezt tudják a pavilonok tulajdonosai, ők sem sietnek az áttelepítéssel, ami csak szükségmegoldás és kényel­metlen lesz egy ideig. Csak­hogy mindenki azt hitte, a Tiszai pályaudvar felújítása azon kevés munkák közé tar­tozik. amely tényleg tervsze­rűen halad. Kár. hogy az aluljáró építői más vélemé- nven vannak! — lévay — az Mint az a népi ellenőrök egy nemrégiben végzett — az ipari szövetkezetek belső el­lenőrzésének színvonalát fel­mérő — vizsgálatukban meg­állapították: a belső ellenőr­zés tevékenysége még nem minden szövetkezetben felel meg a négy évvel korábban hozott kormányhatározat elő­írásainak. Igaz, ellenőrzési tervek csaknem mindenütt készülnek, ezek tartalmi meg­valósítása azonban helyen­ként várat magára. Pedig a rendelet egyértelműen előírja, hogy az ellenőrzés része a vezetésnek, tevékenységének át kell fognia a szövetkezet belső életét, a gazdálkodás minden területén. A belső el­lenőrzés hivatott arra is, hogy segítse a döntésekben meg­jelölt célok elérését, se­gítse a munka hatásfoká­nak javítását, valamint a köz­érdek és a jogos egyéni érde­kek védelmét. Ahol mindez ma még csak vágyálom, ott alighanem a vezetők szemléletében .van a hiba. Emiatt a belső ellenőr­zés még több szövetkezetben nem tölti be valódi szerepét Mert néhol szükséges rossz­nak tartják a belső ellenőr­zést. s ezt a munkát oszlott vagy kapcsolt munkakörben végzik. A népi ellenőrök ta­láltak olyan szövetkezeteket is, ahol a belső ellenőr fel­adata az volt, hogy a szabad­ságon vagy betegállomány­ban levő kollégákat helyet­tesítse E példák igazolják; a ren­delet előírásaival ellentétben még nem mindenütt tettek meg mindent, hogy a belső ellenőri munka megfelelő színvonalra emelkedjen. Jelzi ezt a belső ellenőrök egv-egy - szövetkezetben elfoglalt helye is. A megye egyik ipari szö­vetkezetében például a szer­vezési, másutt pedig a köz- gazdasági osztály vezetőié ha­tározza meg a belső ellenőr tennivalóit. Képtelenség, hogv az ellenőrök komolyan minő­sítsék. bírálják éppen azok­nak a munkáit, akiktől elő­léptetésük, anyagi megbecsü­lésük függ. így aztán — mert erre is volt példa — néhol egy-egy osztott munkakörben dolgozó belső ellenőr csak sa­ját gazdasági munkáját vizs­gálhatja elmélyült elemzés­sel. Az esetek jelentős há­nyadában ugyanis a belső el­lenőrök csak azt vizsgálják, hogy munkatársaik pontosan írják-e be a jelenléti ívre ér­kezésük és távozásuk idő­pontját De abban a szövet­kezetben sem lehet sok be­csülete a belső ellenőrnek, ahol munkaidejének jelentős részében a szállítási jelenté­sek és a tmk-sok tevékeny­ségének vizsgálatával kell foglalkoznia. Jó esetben az át­fogó, elemző munka helyett cél- és témavizsgálatok el­végzésére kapnak lehetőséget, de megesik, hogy csak akkor, ha már városszerte beszélnek a szövetkezeti munka egy-egy fogyatékosságáról A népi ellenőrök megálla­pítása szerint, napjainkban kevés az összefüggések feltá­rására történő elemző vizs­gálat. Több olyan vizsgálatra van szükség, amelv nemcsak a tények feltárására, hanem az okok és összefüggések ku­tatására helyezi a hangsúlyt. Mert néhány követésre méltó példa azt igazolja, hogy azok­ban az ipari szövetkezetek­ben, ahol rangjának és tisz­tének megfelelő feladattal bízzák, meg a belső ellenőrt, nemcsak a munka szerve­zettsége javult jelentős mér­tékben. hanem a munkavég­zés hatásfoka >s emelkedett. S az is eredménv, hogy je­lentős sikereket értek el a társadalmi tulajdon védel­mében. Igaz, ezekben a szö­vetkezetekben a munkahelyi vezető több fegyelmi határo­zatot volt kénvtelen aláírni, mint a korábbi években En­nek kedvező hatása azonban nem csupán a közös vagyon megóvásában, hanem a gaz­dasági eredményekben is érezhető. . Cs. N. L l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom