Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-11 / 264. szám
1981. november 11., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Megy az eke... Valamelyik meséből toppantak elénk? Ma már csak ott találkozhatunk hamuba sült pogácsát sütő anyókákkal, répát húzó nagyapókkal, tarisznyás kópékkal, kél bors ökröcskékkel és más hasonló csudákkal. Mi a mostani látványt is effélének gondoltuk, hiszen — lépten-nyomon traktort látva — azt hittük, az ilyesmi végleg bevonult már a mesevilágba. S lám itt a komlóskai határban szemünk láttára mégis megelevenedik a képeskönyvekbe képzelt „mesevilág”. Ha csupán azt mondanám: szántanak, nyilván traktort, mondjuk egy sárga, behemót Rába-Steigert gondolnának maguk elé. Ha azonban úgy fogalmazok — Illyés Gyula sorát kölcsönözve — megy az eke a felemás két tehénnel... az mór sejteti, egészen másmilyen szántásról lesz szó. Ügy bizony. Itt a komlóskai határban, a pusztavári romok árnyékában két tehénnel forgatja az ugart egy idősebb házaspár. Az eke szarvát asz- szony fogja, a járom mellett ember lépdel. Az országúiról, ahonnan már hosszabb ideje mint egy furcsa csodát bámulom őket, jól látom az ekevas nyomán puhán hasadó hantokat, a fényesen sötétlö, friss hasítást. Van valami ünnepi, méltóságteljes abban, ahogy haladnak. Sorról sorra, lankadatlan. Alig-szóval, mozdulatokból értve. Elöl a férfi, s a két tehén, utánuk a taliga, eke, majd végül az asszony. Néha az ember szájából odahallatszik egy-egy gyorsító nógatás, s erre az asszony is legyint egyet a jobb kezében levő ostorral. Egyébként csend van, csak a közeli pusztavári erdőt zson- gatja az őszi szél. Ügy érzem, közelebb kell mennem. Nem csupán a majdani riport miatt. Tudom, a hajdan ugyanígy szántó nagyapáim emlékével is találkozom itt az egykori Rákóczi- vár romjai alatt. Megy az eke a felemás két tehénnel, mintha menne, édesanya kisdedével .. . Hány, de hány ezer éve már? Hantokon bukdácsolok, ahogy haladok feléjük. A szekér, amely őket, s az ekét hozta, s amely mellett elhaladok) most üresen áll. A lőcs mellett ponyvicskába kötve széna hever. Észrevesznek, megállnak. Olyan furcsa fürkésző tekintettel vizsgálnak, mint ahogy én néztem őket előbb, onnan az országúiról. Hamar rájövök, félcipő, nyakkendő nem illik ide. De végül is a szó a lényeg. A napnak és munkának kimondott jókívánsága. Valamint a kézszoritás, mely érdes és kemény. S mintha már régóta ismernénk egymást. Fedor János — jegyzem meg a 67 éves gazda nevét. — Csak így? — mutatok a két tehénre. Érti, mert széttárja a két karját. — Ha nincs más! Ügy boldogul az ember, ahogy tud. Több ebben a büszkeség, mint a panaszkodás. — Vetni, mit szándékoznak ide? — firtatom tovább. — Majd tavasszal, krumplit. Kukoricát ugyanis nem érdemes. — Miért nem? — Közel az erdő, a vaddisznók megennék. — S a föld, milyen? — tudakolom, bár magam is látom, nem csernozjomon taposok. Az asszony válaszol helyette, leánykori nevén Bocsár Verőn. — Nincs olyan jó, mint a fekete föld. Nyirok meg tan- ga. — Hát az meg mi? — Tanga? Iszapos föld. Azért, a krumpli, kukorica megterem benne. Sőt, régen még búzát is termeltünk itt. Nézem a teheneket. Az asszony észreveszi. Dicséri is nagyon. — Igazán hálás jószágok. A jobb oldali, a Piros, 13 éves. A másiknak Cifra a neve. Az hároméves. Szekeret húznak, fáért járunk velük. Szántunk, ha kell, s pérsze, fejni is fejjük őket. Igaz, csak reggel, de 7 liter tejet így is leadnak egy nap. Fedor János — kihasználva a kényszerpihenőt — cigarettára gyújt. Megcsap a füst csípős illata. — Munkást szívok — jegyzi meg, látva, hogy a füst csavarja az orrom. — Ettől lehet jól köhögni — teszi hozzá nevetve. A határ kellemes napfényben fürdik. Mondom is nekik, mikor elköszönök, hogy jó időt. választottak az őszi szántásra. Az ilyen idő novemberben ritkaság. — A kertekben, az erdőben a szamócák újra virágzanak — hallom elmenőfélben az asszonytól. — Ez pedig azt jelenti, hogy hosszú őszünk lesz... Mire kiérek az országúira, s visszanézek, a tehénfogat már újra elindult. Kimérten, méltóságteljesen halad ember, s jószág. Hasad a hant. fogy az ugar, nő a szántás. Mindez a mesébefi sem történhetne szebben. Hajdú Imre A meós A Kismotor- és Gépgyár Mezőkövesdi Gyárában tőkés exportra készülő pneumatikus hengerzárófedél meózását végzi Gyenes Já- *os meós. Hetvenmillió forintért Számítóközpont létesült Üzembe helyezték a TVK R-22-es számítógépét A számítóközpont lét9 rehozásának gondolata azt követően vetődött fel a Tiszai Vegyi Kombinátban, hogy a hetvenes évek közepén megalakult a vállalat szervezési osztálya és intenzív számítástechnikai tevékenység bontakozott ki. A számítástechnikával foglalkozó apparátus az utóbbi években folyamatosan fejlődött, a létszám háromszorosára növekedett, amely ma eléri a negyvenötöt. A kombinátban szükségessé vált számítástechnikai tevékenységet, amely kiterjed a készletgazdálkodási elszámolásra, a festékgyári anyagnormák tervezéssel és termelésirányítással kapcsolatos adatbázisára, a munkaügyi adatok, a bérelt vasúti tartálykocsik, a műszerek nyilvántartási rendszerére, a hálótervezésre stb. — eddig, számítóközpont híján, a Vegyipari Számítástechnikai Fejlesztési Társulásnál végezték. A jelenlegi bérfeldolgozás nagyságrendjét, valamint a kombinát VI. ötéves tervében szereplő célokat tekintve, amelyek a korszerű, operatív készletgazdálkodás, értékesítés-szervezés. termelésirányítás, gyártásprogramozás, karbantartási folyamatszervezés komplex szemléletű, vállalati adatbázison alapuló megvalósításával az információrendszer nagymértékű fejlesztését irányozzák elő — a számítóközpont létrehozása időszerű feladattá vált. A számítóközpont beruházási alapokmányát 1980 márciusában írták alá, egy hónap múltán tervezését is megkezdték, majd ugyanez év novemberében hozzáláttak az építészeti munkákhoz. A számítóközpont alapjául arz Egységes Számítógép Rendszer (ESZR) tagja, egy R— 22-es számítógép szolgál, amit a Szovjetunióból vásároltak. Az adat előkészítő VIDEOP- LEX—4 berendezést a Videoton szállította. a TVK-ban A vállalat vezetői a tervezés és a kivitelezés során messzemenően figyelembe vették a takarékossági követelményeket. továbbá azt a szempontot, hogy a számító- központot célszerűen alakítsák ki. így esett a választás egy feleslegessé vált szálló- épületre, amit gyorsan és kis ráfordítással alkalmassá tettek a számítóközpont befogadására. A számítógép technológiai szerelése 1981 augusztusában kezdődött, s a próbaüzemelést október végére sikeresen befejezték. A mintegy hetvenmillió forint értékű beruházás jó minőségben. a tervezett költséget nem túllépve valósult meg. Ez nagyrészt annak is köszönhető, hogy a kombinát különböző főosztályai szakszerű munkát végeztek. A vállalat szocialista brigádjai és a KISZ-fiatalok több mint 1600 óra társadalmi munkával járultak hozzá. a számítóközpont létrehozásához. A jelentős létesítményt november 7-e előtt, az évforduló tiszteletére adták át rendeltetésének. A szakemberek már ismerik Kedvesen oicsébb Rosszabbodott a piaci helyzet Műszaki-gazdasági kanferencia Amikor az ötletet megvitattak, elsősorban az szólt mellet te, hogy évente 80 000 liter gázolajat takaríthatnak meg a Szerencsi Állami Gazdaságban. Ami elleng, az, hogy hárommillió forintot igényel az a beruházás, amely a kevesebb üzemanyagot igényli. Viszont kihasználva az állami szabályozórendszert s a népgazdasági elvárások banki támogatását, elképzelhetőnek tűnt, hogy ez az olcsóbb. Így nem csodálható, hogy a gazdaság vezetése feladva egy hagyományos technológiát — eléggé bátran —, az új mellett döntött. Hogy mi ebben a különös? Amikor megkérdeztük a gazdaság igazgatóját, dr. Bárány Istvánt, így válaszolt: — Mások már megcsinálták s egészen jól. És mi. saját tapasztalatok nélkül is azonnal bevezettük. Abból a meggondolásból, hogy szakmai vezetésünk van annyira felkészült, mint máshol, másrészt ennek a módszernek jelentős költségcsökkentő von- zata van. Ennek lényege: „nedvesen olcsóbb". A szakemberek körében már ismert,, ha a kukoricatermesztésben el lehet kerülni n mesterséges szárítást, akkor mázsánként ötven-hat- van forinttal olcsóbban lehet „könyvelni” egy mázsa kukorica megtermelését. Ráadásul van egy olyan állatfaj, a szarvasmarha, amely ezt a takarmányozási módszert küKi magasló munkasikerrel köszöntötték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulóját a Putnoki Bányaüzem dolgozói. A kollektíva már teljesítette éves vágathajtási tervét, s eddig 4850 méter bányafolyosót hajtott ki. A putnoki bányászok év végéig további 1200 méter vágatot készítenek, hozzájárulva ezzel az elkövetkezendő évek tervezett termeléséhez. Tudvalevő ugyanis, hogy ez az akna lesz halönösen igényli. Mert nem szabad elhallgatni azt, hogy a Szerencsi Állami Gazdaság olyan tehenészetben próbálja ki az olcsóbb tartósítási módszert, ahol egy-egy tehén évente 5100 liter tejet ad. (Es ez jóval magasabb mint az országos átlag.) Az igazgató: — Az igazi hasznunk nem ott van, hogy évente a mesterséges szárítás megkerülésével 80 000 liter gázolajat nyerünk. Pedig mindent beleszámolva, áz eljárás félmillió forint hasznot hajt a gazdaságnak, amely nem lebecsülendő. A nyereség az állattenyésztésben csapódik ki. Az olcsóbb takarmány magasabb tejtermelést, végső soron alacsonyabb elszámolási árat jelent. Így a hárommillió forintos beruházás nem az energia-megtakarításban, hanem a hatékonyságban, az alacsonyabb önköltségben s a magasabb tejtermelésben térül meg. Falközi silók építésével, egy Hesston betakarítógép vásárlásával, amely egy zúzókosár felszerelésével képes cső-szem zúzalékot előállítani, nyertek az idén 1700 tonna olyan silót. amelynek béltartalma a száraz kukoricáéval egyenértékű. Az eljárásban lényegében nincs semmi különös, csak az energiahordozók árának ugrásszerű emelkedése figyelmeztetett arra. hogy keressék azokat a módszereket, amelyek a szénhidrogén-tartalmú alapanyagok felhasználását csökkentik. És a szerencsiek időben reagáltak. Sőt. a közeljövőben azt tervezik. hogy a sertéstartásban is bevezetik a cső-szem zúzalék etetését. Mert minden egyes liter gázolaj,- fűtőolaj megtakarítása a népgazdaságnak nyereség. zánk egyik legnagyobb mélyművelésű bányája, ahonnan hamarosan 1 millió tonna szenet küldenek felszínre egy év alatt. Szintén ettől az aknától kaptuk a hírt, hogy teljesítették éves tervüket, azaz kibányászták a programban előirt 354 300 tonna szenet. Az év hátralevő részében előreláthatóan még 50 000 tonna szenet küldenek felszínre a put- noki bányászok. A kohászat 1981. éri gazdálkodását döntően az befolyásolta, hogy a tőkés piacokon az elmúlt esztendőben kialakult acél- es alumíniumipari válsághelyzet — a feltételezésektől eltérően — az idén tovább mélyült. A fejlett tőkés országokban például olyan nagymérvű a rendeléshiány, hogy a termelőberendezéseknek még hetven százalékát sem tudják kihasználni. Ezekben az országokban egyebek között olyan kényszermegoldáshoz folyamodnak, hogy a vaskohászati üzemeket részlegesen leállítják, ezenkívül különféle állami támogatással igyekeznek a gondokon enyhíteni. — A nemzetközi piacnak ez a kedvezőtlen változása érzékenyen érinti a magyar vaskohászatot, így vállalatunkat is — mondotta a tegnapi műszaki-gazdasági konferencián dr. Szeppelfeld Sándor, a Lenin Kohászati Müvek vezérigazgatója, aki beszámolt az első tíz hónapban végzett munkáról. A vezérigazgató emlékeztetett rá, hogy a korábbi években a vállalat termékeinek 30—35 százalékát tőkés országokban értékesítették. A múlt év második felében már Diósgyőrben is megérezték a piaci kereslet lanyhulását, s a helyzet ebben az évben tovább rosszabbodott. Az igénycsökkenés azokból a hengerelt készárukból jelentkezett, amelyeket eddig tőkés piacokon értékesítettek. ugyanakkor mérséklődött a belföldi kereslet is. A fentiekre való tekintettel kényszerű intézkedések bevezetése vált és válik szükségessé a hengerelt - áru-termelés mérséklése és a piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodás érdekében. Ezért ütemezték át a hengersorok éves nagyjavítási munkáit, s ezeket az év első felében a programnak megfelelően elvégezték. A vállalatvezetés tervet dolgozott ki újabb, a piacon keresett szelvények, valamint a vállalatnál ez ideig nem gyártott minőségek előállítására. Ezekből a termékekből már több ezer tonnát hengereltek és 84 százalékát főkés piacokra szállították. A hengereltáru-termelés és értékesítés ilyen erős korlátái mellett az LKM nagyobb figyelmet fordított a meglevő gépipari igények kielégítésére. amelyek kohászati másodtermékekből. bugák, nyers, öntött és kovácsolt termékek. húzott-csavaráruk területén jelentkeztek. Ezeknek a megrendeléseknek határidőre és jó minőségben való teljesítésével, esetenként túlteljesítésével a vállalat mérsékelte a hengereltáru-értékesítés csökkenése miatt bekövetkezett árbevétel-veszteséget. Az első tíz hónapban — a piaci igényekhez igazodva — az LKM több mint ötezer tonna kohászati másodterméket gyártott terven felül. A vezérigazgató megemlítette: évközben rugalmas létszám-átcsoportosítást hajtottak végre a vállalatnál. A rendeléssel kevéssé vagy korlátozottan ellátott munkaterületekről, valamint a nagyjavítások idején felszabadult munkaerőt azokba az üzemekbe irányították át, ahol a többlet feladatok teljesítése. a termelőkapacitások jobb kihasználása ezt megkívánta. A rendeléshiány ellenére az elmúlt tíz hónapban műszaki vonatkozásban sikeresnek mondható a kon verteres acélgyártás fejlődése, az üzemi mutatók tovább javultak; a vállalat előre 'épett a nyers- vasgyártás tüzelőanyag-felhasználásának csökkentésében. kedvező jelek mutatkoztak a kohók kokszfelhasználásában, mérséklődtek az energiaköltségek. Említésre méltó, hogy a harmadik negyedévben már kimutathatók az anyaggazdálkodás, valamint a készletgazdálkodás javítása érdekében foganatosított intézkedéseknek eredményei. Mégis, a kollektíva erőfeszítése és a vállalati intézkedések csak mérsékelni tudták a külső körülményeket, a recesszió hatását. A Lenin Kohászati Művek további intézkedések életbe léptetésével igyekszik csökkenteni a vállalatot ért veszteséget. Putnoki munkasikeret
