Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-06 / 261. szám

1981. november 6., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Egy ifjúsági parlament ürügyén Csökken a létszám, növekszik az árbevétel Milyenek a fiatalok? Ma még nehéz a palaválogatók élete. Közel az idő, amikor gép végzi el majd helyettük a kétkezi munkát. Fotó: Fojtán László „Döntő többségük helytáll a munkában, magatartásuk megfelel a követelmények­nek, szervezetten és fegyel­mezetten veszik ki részüket az üzem termelési tervének teljesítéséből.” A fenti idézetet Szabó Ferencnek, az Autó­villamossági Felszerelések Gyára Mezőkövesdi Gyáregy­sege igazgatójának, az üzemi ifjúsági parlamenten elhang­zott beszámolójából vettüli. Csaknem háromszáz fiatal vett részt a jeles eseményen. Az ifjúsági parlament iránt megnyilvánult érdeklődés is­mételten bebizonyította, hogy a fiatalokat foglalkoztatják a közügyek. Még a gyesen levő nödolgozók és több, katonai szolgálatát teljesítő fiatal is eljött a tanácskozásra. A résztvevők nagy számából ugyanakkor az is kiderült, hogy az Autóvill kollektívá­jának csaknem fele harminc éven aluli fiatal. Tehát a dol­gozók életkorát tekintve is fiatal ez az üzem, ahol egy 130 főt számláló, erős KISZ- szervezet működik, amely évről évre egyre színvonala­sabban szervezi, irányítja a tagjait, de a kívülállókra is nagy hatást gyakorol. A fia­talok szerepe, munkája éppen ezért meghatározó a gyár­egység életében. * Az Autóvill Mezőkövesdi Gyáregysége hallatlanul gyors ütemben fejlődött az utóbbi néhány esztendőben. Az ötö­dik ötéves terv utolsó eszten­dejében az itt gyártott termé­kek értéke megközelítette a félmilliárd forintot: 1976-hoz képest a növekmény csaknem 300 millió. Ilyen növekedési ütem közepette kellett gon­doskodni a dolgozók, köztük a fiatalok élet- és munkakö­rülményeinek javításáról. Az életkörülményekben bekövet­kezett változást hűen tükrözi Húsz évvel ezelőtt vetet­tek először közösen a hejő- kürti, oszlári, s tiszapalko- nyai határban, mintegy meg­előzve a kis szövetkezetek hivatalos egyesülését, ame­lyet csak a következő év ja­nuárjában mondott ki a köz­gyűlés. A gazdaság neve is innen származik; az első kö­zös munka emlékére, s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tisztelt téré az­óta November 7. Termelő­szövetkezetnek ismerik a ti- szapalkonyaiak közös gazda­ságát. A nagyüzemek, a gyor­san iparosodó Leninváros mellett, sajátos helyzetbe került a gazdaság. A gyár­óriások területeket foglal­tak el, érthető módon azo­kon a táblákon építkeztek, amelyeket a szövetkezet is értékesnek tartott. A húsz év alatt a hajdani tiszapal- konyai tsz területéből csak pár tábla maradt a mező- gazdaság szolgálatában, a többin a TVK, az erőmű, s az olajfinomító máglyái ég­nek, kéményei füstölögnek. De mindezek ellenére a szö­vetkezet élni tudott azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az ipar teremtett. Ezt leg­jobban a számok bizonyít­ják. A húsz évvel ezelőtti­nek háromszorosát termeli meg ma a szövetkezet tag­sága. Kiépítették azokat a melléküzemágakat, amelyek a környék üzemeinek ter­melését segítik, s a minden­kori igények alapján dolgoz­nak. A festékkiszereléstől kezdődően, a parkosításon át, a szállításig nyereségesen dolgoznak olyan üzemágak­ban. amelyek létüket az iparnak köszönhetik. A ter­melőszövetkezet méltán ün­nepli megalakulásának húsz­éves évfordulóját. Ma, pérv­a gyáregység átlagbérszínvo­nalának alakulása, amely az öt évvel azelőtti 29 és fél ezer forintról tavaly. 40 ezer fo­rintra módosult. Vagyis, az emberek mindinkább megta­lálták számításukat, gyökeret eresztettek áz üzemben, s vonzóvá vált a vasasszakma a fiatalok körében. A munkakörülményeket tekintve is megindult egy hosszabb időszakra tervezett folyamat: megkezdődött az új telephely kialakítása, ahol a réginél lényegesen kedvezőbb feltételeket teremt a gyárve­zetés a 800 fős kollektíva szá­mára. A dinamizmus nemcsak a tágas, korszerű üzemcsar­nokon, a modem, nagy kapa­citású gépsorokon, berende­zéseken mérhető, hanem azon is, hogy belátható időn belül, a mai igényeknek megfelelő szociális ellátásban részesül az üzem minden dolgozója. A fiatalok nagy részében megvan az igyekezet, hogy él­jenek mindazokkal a lehető­ségekkel, amelyeket a gyár­egység a továbbtanulás, a szakmai képzés területén biz­tosít számukra. Nem kevés azoknak a fiataloknak a szá­ma, akik például technikusi minősítő megszerzését, vagy a gimnázium, illetve valamely szakközépiskola elvégzését tűzték célul maguk elé. Nagy az érdeklődés a szakmunkás- képzési és munkástovábbkép­zési formák iránt is. Jelen­leg, a különféle oktatási-kép­zési formák keretében több mint 150 fiala] gyarapítja szakmai, politikai ismereteit; többen tanulnak a Marxiz­mus—Leninizmus Egyetemen, mások speciális kollégiumon fejlesztik politikai felkészült­ségüket., s beváltak a Mar­xizmus—Leninizmus Középis­kola kihelyezett tagozatai is. A növekvő tanulási kedv azért is örvendetes — mond­ják a gyáregység vezetői —. mert a fiatalok soraiból biz­teken délelőtt nyílik meg Nagy Gy. Margit textilmű­vész és Varga Miklós szob­rászművész kiállítása, ame­lyet a szövetkezet irodahá­zában rendeznek. November 7-én, szombaton a leninvá- rosi és járási úttörő érnek - karok vetélkedőjét rendezik meg a tiszapalkonyai műve­lődési otthonban, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére rendezett ünnep­ség követ. tosítani tudják a folyamatos káderutánpótlást, ami elen­gedhetetlen az üzem további fejlődése érdekében. Most is 25 olyan fiatalt tartanak nyil­ván, akik eddigi munkájuk, felkészültségük alapján alkal­masak rá, hogy a vezetés kü­lönböző szintjén dolgozza­nak. * Nagy aktivitásra vall, hogy a vitában 16-an kértek szót. Munkás, művezető, KISZ- funkcionárius. KISZ-tag és KISZ-en kívüli fiatal, párt­titkár és vállalati igazgató nyilvánított véleményt. Őszin­tén szóltak a fiatalokat érin­tő kérdésekről: az érdekvé­delmi-érdekképviseleti jogok gyakorlásáról, a munkadíja­zásról, a szórakozási, tanulá­si, sportolási lehetőségekről, a termelési tervek teljesítéséhez szükséges műszaki-technikai feltételekről, nem utolsósor­ban a fiatalokra háruló kö­telezettségekről. — Alapvetően rendjén men­nek a dolgok gyáregységünk­ben — mondta Murányi Jó­zsef, az üzemi KISZ-bizottság titkára. Mit is takar ez a fo­galmazás? Mindenekelőtt azt, hogy a KISZ-titkárt minden esetben bevonják a gyáregy­ség munkájával kapcsolatos ügyele megvitatásába; részt vesz a döntések meghozatalá­ban, s lehetősége nyílik, hogy mindenkor véleményt nyilvá­nítson a fiatalokat érintő kér­désekben. A KISZ képviselői természetesen jelen vannak a béremeléseknél, a jutalmak, kiváló címek odaítélésénél is. A KISZ egyenrangú partnere a gyáregység gazdasági veze­tésének. Mégis, miben kellene elő­relépni? Több felszólaló el­mondta, hogy gondot okoz a műszaki értelmiség bérezésé­nek jelenlegi szintje, különö­sen vonatkozik ez a fiatal pályakezdőkre. Ez persze, nem csupán gyáregységi gond, ugyanis máshol sem túlságo­san vonzó a műszaki pálya Mint mondták, a dolgozók nagy része nem szívesen vál­lalja el a termelésirányítói beosztást, hiszen díjazásuk nincs arányban a végzett munkával. Több gátló tényező fékezi az űjítómozgalom fellendülé­sét is — hangoztatták a vi­tában. Sok még ugyanis a mozgalomban fellelhető bü­rokratikus vonás: gyakran túlságosan hosszú időt vesz igénybe az újítások elbírálá­sa, olykor nevetségesen ala­csony az újításokért kifizetett eszmei díj összege, nem ösz­tönöz az alkotásra. Lovas Lajos Remeg, rázkódik a berentei központi szénosztályozómü hatalmas vasbeton épülete. A gépek, berendezések zaja megreked, dübörgéssé erősö­dik a falak között. Szállító- szalagok futnak közel egy­mással párhuzamosan, mel­lettük asszonyok állnak és gyors mozdulatokkal kapkod­ják ki a szénfolyamból az ég­hetetlen anyagot, a meddőt. — Nehéz munka ez — kia­bálja a fülembe egy középko­rú nő. Szürke munkaruhát visel, a lábán magasszárú ci­pő. haját pettyes kendővel kötötte hátra. — A 8 óra alatt 60—70 mázsát is megeme­lünk. Nem számoltam utána, de a műszak során sok ezer­szer kell lehajolnunk és fel­egyenesednünk.. Egy kiadó- sabb sihta végén, bizony alig állok a lábamon, sajog a de­rekam, zúg a fejem, szinte minden összefut a szemem előtt. El is fogyunk innen lassan, láthatja, kevés a fia­tal. A létesítménybe mintegy 4,2 millió tonna szén érkezik be évente vasúton, kötélpá­lyán és tehergépkocsikban. A mennyiség a Borsodi Szénbá­nyák Vállalat termelésének a 80 százaléka. Szemnagyság szerint osztályozzák itt a sze­net: a 20 milliméter alattit a közeli hőerőműben hasznosít­ják, míg az ettől darabosabb szenet a lakosság vásárolja. A másik fontos feladatuk az itt dolgozóknak a szén minő­ségének javítása, a meddő­nek a szénből való kiváloga­tása. — Nekünk, nőknek már ré­gen 42 órás a heti munka­időnk — folytatja az iménti asszony. — De csak elméle­tileg, mert a gyakorlat egé­szen más. Mivel szükség van a szénre és a bányák szomba­tonként is termelnek, nekünk is jönnünk kell műszakba, így aztán évente 30 túlmű- szakot is töltünk. Hogy med­dig lehet ezt még bírni?!.. . Érthető a munkásasszony panaszkodása: ő és társai va­lóban emberfeletti erőfeszíté­seket. igénylő munkát végez­nek. Mondják, a férfiak nem is maradnak meg a palaválo­gató szalag mellett, rövid idő után szinte elszöknek. Ezért most jó érzéssel írjuk le: vég­re megoldódik a berentei asz- szonyok gondja, ugyanis gé­pesítik a szénelőkészítést. Próbálkozások már koráb­ban is voltak, de ezek vala­milyen oknál fogva mindig megbuktak. A probléma mos­tanra olyan égetővé vált, hogy nem lehet halogatni to­vább a döntést. Cselekedni kell tehát, méghozzá sürgő­sen! Bartha Alfonz, az osztályo­zómű főmérnöke magyaráz­za : — Évről évre növekszik a termelés az almákban, s ez a gépesítésnek köszönhető. Csakhogy a gép nem tud kü­lönbséget tenni a szén és a meddő között, mindkettőt egyaránt, jöveszti. A palavá­logató asszonyok fizikai igénybevétele lassan már el­éri a felső határt, nagyobb munkára már úgyszólván képtelenek. Ráadásul kézi vá­logatással csak a 40 millimé­ter szemnagyság feletti szén­ből lehetséges kiszedni a meddőt, így a termelvény kétharmad részét a lehetsé­gesnél rosszabb minőségben, az elérhetőnél olcsóbban va­gyunk kénytelenek értékesí­teni. A belkereskedelmi tör­vény jelenleg 2.5 százalék­ban maximálja a lakossági szenek meddőtartalmát, s most a követelményeknek csak részben tudunk eleget tenni. Az érem másik oldala, gondjaink további súlyosbitó­ja: kevés a palaválogató, lét­számhiánnyal küszködünk. A megoldás: gépesíteni kell a szénelőkészítést, azaz szénmo­sómű építésére van szükség. Eire vonatkozóan készültek tanulmányok, de azok gya­korlati megvalósítása rendre elmaradt. Az üzem javasla­tára a vállalat öt évvel ez­előtt adott megbízást a Bá­nyászati Kutató Intézetnek, hogy dolgozzon ki változato­kat a nehézszuszpenziós eljá­rás alkalmazására, s ezek az alternatívák ez év elejére el­készültek. A tervek kimunká­lására egy lengyel cég kol­lektívája és a Tatabányai Szénbányák Vállalat tervező­gárdája jelentkezett, s a meg­rendelő az utóbbi mellett döntött. A tárgyalásokat kö­vetően ez év áprilisában ír­ták alá a szerződést. — Ennek értelmében két ütemben építik meg a mosó­művet — mondja Magyari Nándor, a Borsodi Szénbá­nyák beruházási osztályának vezetője. — A beruházás ösz- szesen 490 millió forintba ke­rül. A fővállalkozó ugyan a Tatabányai Szénbányák Vál­lalat, de a kivitelezést saját erőnkből végezzük. Erre a célra létrehoztunk egy építési részleget, amely legfeljebb 100 dolgozót foglalkoztat majd. A bontási munkálatok a program szerint haladnak, megkezdtük a vasút kiváltá­sát. A tatabányaiak az üte­mezésnek megfelelően szol­gáltatják a dokumentációkat, s előreláthatóan november végén elkezdődhet a létesít­mény alapozása. A beruházás teljes befejezése 1987-re vár­ható, de mi már 1985 elején szeretnénk üzembe helyezni a gépi berendezéseket. Mi tagadás, szép összeg a csaknem félmilliárd forint. Felvetődik a kérdés: milyen előnyökkel jár majd a mosó­mű megépítése a vállalatnak ? — Először is megszűnik a kétkezi munka — feleli az osztályvezető. — A pala válo­gató nőket más, kevésbé ne­héz beosztásban foglalkoztat­hatjuk. Éves szinten 4.9 mil­lió tonna szén mosására lesz lehetőség a mosóműben, s így a jelenlegihez képest javul a szén minősége, végeredmény­ben a vállalat gazdálkodása. Kolaj László Szüret után Olaszliszkán Hz új szabályozók sokat sepílenek A szüretelőkert néhány nap­ja mélyforgatást végző, jó­kora erőgépek váltották fel az olaszliszkai határban. Ahol rigolíroznak, ott új szőlő születik, ahol újat is telepítenek, ott elégedettek a régivel... — Valahogy így van ez, de azért nem egészen — mond­ja mosolyogva Dezső László, az olaszliszkai Gazdász Tsz elnöke. — Szeretjük a sző­lőt, a telepítési kedv sem hi­ányzik, de a nyereségével nem lehetünk elégedettek. Örülünk, ha az alaptevé­kenységet meghatározó 220 hektárnyi nagyüzemi termő szőlő nem lesz veszteséges. Még az idén is sínylettük a tavalyi súlyos jégverést, a vesszők sem tudtak beérni, te­temes volt a téli fagykár is. így azután annak ellenére, hogy 1981-et aszús évjárat­ként fogjuk emlegetni^ 6—7 millió forint árbevételi ki­esést „hozott” a szőlő. Hek­táronként 33 mázsa szőlőt és 2,75 mázsa aszúszemet szü­reteltünk. ami összesen mint­egy 46 mázsás átlagtermés­nek felel meg, s ez igen ke­vés. Némi vigaszként kiderül, hogy a 257 hektárnyi úgyne­vezett „tagsági” szőlő, ame­lyet kevesebb természeti csapós ért, valamivel job­ban zárta a szüretet. Erről a háztáji területről 6897 .hek­toliter mustot és 709 mázsa aszúszemet értékesítettek. Egy-egy hektár árbevétele átlagosan 70 ezer forint volt, amiből mintegy 10 ezer fo­rint a tiszta nyereség. De sajnos, ez kevés. Ráadásul ezen az átlagon belül is nagy volt a szóródás. A telepítési kedv. a szőlő iránti „biza­lom” mégis nagy. Ezt bizo­nyítja, hogy a régi szőlők közé beékelt, nagyüzemi művelésre alkalmatlan, ki­sebb táblákon, amit a ta­nács adott át tartós haszná­latra az érdeklődőknek, csak az utóbbi két évben 12 hek­táron telepítettek új szőlőt, 15 hektáron pedig újabb te­rületek előkészítése, mély-’ forgatása kezdődött meg. Húsz hektárnyi nagyüzemi telepítés is szerepel a ter­vekben. Sajnos, a szerencsi­ektől idejében megrendelt mélyforgató gépek alapos ké­séssel érkeztek, s ez meg­kérdőjelezi a tavaszi telepí­tést. A gyenge nyereség, a te­lepítés gondjai ellenére a tsz szakvezetői optimisták a szőlő jövőjét illetően. A szé­pen beért vesszők, az ültet­vények jó talajerő-állapota, a gazdag rügyképződmények jövőre például máris nagy termést ígérnek. És, ami nem mellékes, a liszkai fia­talok is szeretik a szőlőt. Az idén például — sok évi szü­net után — színpompás szü­reti felvonulással, sok szép. régi hagyomány feleleveníté­sével zárták a KISZ-esek a szüretet A Gazdász Tsz őszi mun­kacsúcsa azonban még nem ért véget a szürettel. Az el­nök: — Ezt követően fejeztük be a 360 hektárnyi őszi bú­za vetését és most takarít­juk be a 263 hektáron, ná­lunk rekordnak számító, kö­zel 60 mázsás átlagtermést adó kukorica utolját. A két gabonafélével kap­csolatban említi az elnök, hogy — mint 17 „aranyko­rona” alatti földekkel rendel­kező gazdaság, sokat, azaz pontosabban mintegy 2 mil­lió forinttal több árbevételt várnak az új szabályozóktól. És az árkiegészítő forinto­kon felül még valamit. Sok fiatal szakember dolgozott itt az elmúlt években, gya­korlatot szereztek, a legtöbb­jük jól bevált, s azután el­mentek jobban fizető gazda­ságokba. Remélik, hogy a jövőben, a részükre igényel­hető szakember-támogatás majd jobban itt tartja őket A nemcsak a szintentar- tást. hanem -a szerény fejlő­dést, előbbre lépést biztosító alapokat azaz a nyereség fo­rintjait a Gazdász Tsz-ben is mindinkább az alapos kö­rültekintéssel megszervezett — s ahogy itt mondják: „jól kézbentartott” — mel­itíKíizemági tevékenység biz­tosítja. Jól működik a sá­toraljaújhelyi Hegyalja Ru­házati Szövetkezettel koope­rálva létesített varroda, amelynek Tállyán és a „Hu­tákban” már ..kihelyezett részlege” is van. Az EL- ZETT Művek részére mint­egy negyvenen végeznek sze­reléseket a December 4. Drótműveknek fém kábeldo­bokat javítanak, festenek és fa-zsalukat készítenek. Évi 3—4 millió forintot „termel” a kis építőipari részleg, s na­gyon sokat várnak a legif­jabb ipari ágazattól, amit a régi. kihasználatlan, vámos- úifalui tsz-épületekben ala­kítanak ki. A Mosonmagya­róvári Fémszerelvény Gyár részére kezdik itt meg ha­marosan. kis elektromos ke­mencében. nyomásos prés- öntéssel. különböző alumíni­um öntvények készítését. A berendezéseket mór Vámosra telepítették. Jövőre a kis ön­tödétől már 20—25 millió fo­rintos termelési értéket vár­nak. E melléktevékenységek haszna pedig teljes egészé­ben a főágazat fejlesztését szolgálja majd. (p. s.) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom