Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-05 / 260. szám

1981. november 5., csütörtök ESZAK-MAGVARORSZAG S KÖZLEMÉNY a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottsági titkárainak tanácskozásáról A szocialista országok kom­munista és munkáspártjai Központi Bizottságainak a nemzetközi és az ideológiai kérdésekkel foglalkozó titká­rai 1981. november 8—4-én Moszkvában tanácskozást tartottak. A tanácskozáson részt vet­tek: — A Bolgár Kommunista Párt részéről A. Lilov, a KB Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, D. Szlanisev, a KB titkára, Sz. Mihajlov, a KB titkára; — Csehszlovákia Kommu­nista Pártja részéről V. Bi- lák, a KB elnökség tagja, a KB titkára, J. Fojtik, a KB titkára, J. Haviin, a KB tit­kára ; — a . Kubai Kommunista Párt részéről A. Pérez Her- rero, a KB Politikai Bizott­ság póttagja, a KB titkár­ságának tagja; — a Laoszi Forradalmi Néppárt részéről Ch. Duong- boutdi, a KB tagja; — a Lengyel Egyesült Mun­káspárt részéről S. Olszows- ki, a KB Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, J. Czy- rek, a KB Politikai Bizott­ság tagja, a KB titkára, M. Orzechowski, a KB titkára; — a Magyar Szocialista Munkáspárt részéről Övári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Gyenes András, a KB titkára; . — a Mongol Népi Forra­dalmi Párt részéről D. Gom- bozsav, a KB Politikai Bi­zottság tagja, a KB titkára, G. Adja, a KB titkára; — a Német Szocialista Egységpárt részéről K. Ha­ger, a KB Politikai Bizott­ság tagja, a KB titkára, H. Axen, a KB Politikai Bi­zottság tagja, a KB titkára, J. Herrmann, a KB Politi­kai Bizottság tagja, a KB titkára; — a Román Kommunista Párt részéről P. Enache, a KB Politikai Végrehajtó Bi­zottság póttagja, a KB tit­kára; — a Szovjetunió Kommu­nista Pártja részéről B. Ny. Ponomarjov. a KB Politikai Bizottság póttagja, a KB tit­kára, M. V. Zimjanyin, a KB titkára, K. V. Ruszakov, a KB titkára; — a Vietnami Kommunis­ta Párt részéről Nguyen Duy Trinh, a KB Politikai Bi­zottság tagja, a KB titkára. A tanácskozás munkájá­ban részt vettek- a testvér­pártok Központi Bizottságai­nak vezető munkatársai is. A tanácskozás résztvevői — a szocialista országok párt- kongresszusainak határozatai­ból, az idei krími tanácsko­zások, illetve vezetőik más találkozóinak és megbeszélé­seinek eredményeiből kiin­dulva — véleménycserét folytattak a jelenlegi nem­zetközi helyzetről. Megvitat­ták a békéért, a szocializ­musért és a társadalmi ha­ladás hadállásainak további erősítéséért vívott harcban kialakult együttműködés idő­szerű kérdéseit. Megbeszél­ek pártjaik ideológiai mun­kájának tapasztalatait, Meg­állapították, hogy a szocia­lizmus világának folyama­tos fejlődése az építő mun­ka új feladatait állítja a szo­cialista országok kommunis­ta és munkáspártjai elé. A résztvevők rámutattak arra, hogy a nemzetközi helyzet nagymértékben ki­éleződött, mert az imperia­lizmus agresszív körei kato­nai eszközökkel próbálják a maguk javára fordítani az erőviszonyokat a világpoliti­kai küzdőtéren. Az új típusú nukleáris rakétafegyverek európai telepítésére vonatko­zó NATO-határozat. vala­mint az ugyancsak európai felhasználásra tervezett ne­utronbomba gyártásának megkezdését kimondó ameri­kai döntés a fegyverkezési verseny további fokozódásá­nak veszélyét idézte elő, sez a legkomolyabb következmé­nyekkel fenyegeti az európai és a világbékét. Az imperia­lizmus abban reménykedik, hogy katonai erőfölényre te­het szert a szocializmussal szemben, s ezzel meggyen­gíti a szocializmus pozícióit, a világ fejlődésére gyakorolt kedvező hatását. Arra tö­rekszik, hogy folytassa gyar­matosító és újgyarmatosító politikáját, elnyomja a né­peket, megállítsa és elfojtsa a nemzeti és társadalmi fel- szabadulásért küzdő mozgal­makat. Mindez összefügg a tőkés világ mély gazdasági válságával, társadalmi és po­litikai ellentmondásainak példátlan kiéleződésével. Bi­zonyítja, hogy az imperializ­mus saját válságának leküz­dése érdekében még a kül­politikai kalandorságtól sem riad vissza, és a válság ter­heit a népek vállára igyek­szik áthárítani. Az enyhülés megtorpedó­zását és a hidegháborúhoz való visszatérést célzó poli­tikával együtt jár az a tö­rekvés, hogy az imperialis­ták beavatkozzanak a szo­cialista államok és más or­szágok belügyeibe és bom­lasszák a szocialista közös­séget. Aktivizálódnak a fa­siszta és újfasiszta csoportok, terjed a terrorizmus, a kom­munistaellenes, fajgyűlölő és soviniszta propaganda. Mind­ezt az imperialista körök szervezik, hogy diverziós eszközökkel felszámolják a demokratikus jogokat és el­lenségeskedést szítsanak a népek között. Az imperialis­ták és szövetségeseik bujto- gatjálc és támogatják a re­akciós erőket Latin-Ameri- kában. a karib-tengeri or­szágokban, a Közel-Keleten, Afrika déli részén. Afrika szarván, Délkelet- és Dél- Azsiában. valamint a világ más téi-ségeiben. A militarista csoportok sa­ját tevékenységük ideológiai elködösítése céljából nagy hangon terjesztik a „szovjet katonai fenyegetés” légből kapott koholmányát. Ennek ürügyén féktelen ideológiai és propaganda-hadjáratot folytatnak nemcsak a szo­cialista országok, hanem gyakorlatilag minden forra­dalmár, a nemzeti felszaba­dítás és a béke valamennyi harcosa ellen. A tőkés or­szágokban kibontakozott szé­les körű és minden eddigi­nél lendületesebb háborúel­lenes mozgalmakat — ame­lyek társadalmi, politikai szempontból igen sokrétűek — úgy állítják be. mintha azokat kívülről szerveznék és azok ellentétesek lenné­nek ezen országok nemzeti érdekeivel. A tanácskozás résztvevői kifejezték meggyőződésüket, hogy a béke és a társadalmi haladás erői képesek meghiú­sítani az imperialista terve­ket, megvédeni a békét, a né­pek és az államok független­ségét. Ezt bizonyítja a népek, a forradalmi és haladó erők fokozódó harca, amellyel sík- raszállnak a diktátum, az el­nyomás és az államok bel­ügyeibe való beavatkozás im­perialista politikája ellen. Ugyanerről tanúskodik a nemzetek mind nagyobb el­tökéltsége, hogy szabadság­ban és függetlenségben fej­lődjenek és együttműködésük békében és barátságban való­suljon meg. A tanácskozáson hangsú­lyozták. hogy a szocialista kö­zösség a béke megőrzésének és a biztonság megszilárdítá­sának fő tényezője. A Varsói Szerződés tagországai és más Szocialista országok külpoli­tikai javaslatai és kezdemé­nyezései, az 1980-as évekre szóló békeprogram építő jel­legű alternatívát jelentenek az amerikai imperializmus é' szövetségeseinek agresszív irányvonalával, a háború éj a fegyverkezési hajsza impe­rialista politikájával szem­ben. Ez a béke és a szocializ­mus megbonthatatlan egysé­gének cáfolhatatlan bizonyí­téka. A népek békéjéért és biz­tonságáért folytatott harc fontos tényezője a fejlett tő­kés és a fejlődő országokban működő kommunista és mun­káspártok aktív tevékenysége. A békés egymás mellett élésért és a nemzeti, füg­getlenségért vívott küzde­lem aktív, befolyásos és ha­talmas ereje az el nem köte­lezett mozgalom. A militarizmus és a reak­ció ellen hatékonyan lép fel számos mozgalom, párt és szervezet, amelyek a világné­zeti és politikai véleménykü­lönbségek ellenére egyetérte­nek a fő kérdésben: a nukleá­ris háború megakadályozásá­nak szükségességében. Az értekezlet résztvevői ki­fejezték : az általuk képviselt pártok a jelenkor legégetőbb kérdése, a béke megőrzése érdekében készek együttmű­ködni mindenkivel, aki az enyhülés folyamatának foly­tatásáért. a fegyverkezési haj­sza megszüntetéséért száll síkra. Különösen fontosak e tekintetben a szocialista és szociáldemokrata pártok, tö­megszervezetek, szakszerve­zetek háborúellenes állásfog­lalásai. A jelenlegi nemzetközj helyzet minden eddiginél erő­teljesebben követeli meg a szocialista országok, vala­mennyi békeszerető erő. min­den nép erőfeszítéseinek egye­sítését annak érdekében, hogy megakadályozzák a háborút, előmozdítsák az enyhülés, a biztonság és a béke ügyét az egész földkerekségen. A népek békéjének és tör­vényes jogaik biztosításának érdekei megkövetelik a hábo­rús konfliktusok és feszült­ségek tűzfészkeinek azonnali felszámolását, az államok kö­zötti valamennyi vitás kérdés békés tárgyalások útján tör­ténő rendezését, atomfegy­vermentes és békeövezetek létesítését a világ különböző kö rzetei ben. Elengedő et ellen továbbá a felszabadult, vagy a nemzeti és társadalmi fel- szabadulásukért küzdő orszá­gok és népek elleni agressziós cselekmények és a rájuk gya­korolt. katonai nyomás meg­szüntetése. Az értekezlet résztvevői ismételten pártja­ik szilárd támogatásáról biz­tosították a népeknek a sza­badságért. és a függetlensé­gért, valamint azon szent jo­gáért folytatott igazságos har­cát, hogy önállóan, minden­féle külső beavatkozás nélkül dönthessenek sorsukról, ma­guk határozzák meg társa­dalmi, gazdasági fejlődésük útját, lekíizdhessék gazdasá­gi elmaradottságukat. Támo­gatják a népeknek azt a küz­delmét, amely a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazsá­gos. demokratikus alapokon történő átalakításáért, egy új nemzetközi gazdasági rend létrehozásáért, az enyhülésért., a békéért és a társadalmi ha­ladásért folyik. A tanácskozás részvevői egyhangúlag megállapították, hogy a testvérpártok kong­resszusi határozatai — ame­lyek a szocialista közösség or­szágai és kommunista és mun káspá rt jaik egy üt t műkő - désének elmélyítését tűzték ki célul — a marxizmus—leni­ni zmus és a proletár, szocia­lista internacionalizmus elvei alapján rendkívül időszerű­ek. Ezek az elvek magukban foglalják a teljes egyenjogú­ságot. a függetlenség és a sZu­Tegnap délután Miskolcon a megyei pártbizottság szék­házában a propaganda- és művelődési osztály rövid ünnepség keretében, megju­talmazta azokat a társadal­mi aktívákat, akik az év so­rán sokféle módon segitet­verenitás tiszteletben tartását, a belügyekbe való be nem avatkozást, a szolidaritást és a kölcsönös segítségnyújtást. A szocialista országok együttműködése egyre na­gyobb jelentőségű az új tár­sadalom építése során kelet­kező nagy és bonyolult prob­lémáknak a megoldásában, valamint a dolgozók forradal­mi vívmányainak védelmé­ben, az imperializmus és a reakció mesterkedéseivel szemben. A testvérpártok képviselői megerősítették, hogy szolidá­risak a szocialista Lengyelor­szág kommunistáival és vala­mennyi lengyel hazafival ab­ban a harcban, amelyet az ellenforradalom és az anar­chia népellenes erői ellen, a válság leküzdéséért és a szo­cializmus . megszilárdításáért, a LEMP-nek a társadalom­ban betöltött vezető szerepé­ért, a Lengyel Népköztársa­ságnak a szocialista közös­ség szilárd tagjaként való eredményes fejlődéséért vív­nak. A tanácskozás részvevői tájékoztatták egymást párt­jaik tevékenységéről, amelyet a marxista—leninista elmé­let alkotó továbbfejlesztése és propagandája terén, valamint a dolgozók politikai tudatos­ságának fokozása érdekében fejtenek ki a szocialista ha- zafiság és internacionalizmus elvei szellemében. Kifejezték pártjaik eltökéltségét és együttműködési készségét az antikommunizmus, a reakciós burzsoá ideológia, a szocia­lizmust rágalmazó ellenséges propaganda elleni harcban. Határozottan síkraszóllnak a kommunizmus és a béke esz­ményeinek győzelméért. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy köl­csönösen és mélyebben kell tanulmányozni, alkotóan al­kalmazni és terjeszteni azo­kat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a szocialista or­szágok a fontos gazdasági és társadalmi problémák megol­dásában. a párt vezető szere­pének érvényesítésében, a szocialista demokrácia és ál­lamiság fejlesztésében és az eszmei nevelőmunkában sze­reztek. A tömegkommuniká­ciós eszközök fontos felada­tának tekintik a szocialista gazdasági integráció. a KGST-ben és a kétoldalú kapcsolatokban megvalósuló termelési kooperáció, műsza­ki-tudományos együttműkö­dés sokoldalúbb és rendsze­resebb megismertetését. A tö­megkommunikációs eszközök ennek révén mutassák be a szabad és független népek kö­zötti kapcsolatok példáit, és járuljanak hozzá e népek gyorsabb előrehaladásához a szocializmus és a kommuniz­mus felé. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták: szélesíteni és erősíteni kell a közvélemény kölcsönös tájé­koztatását országaik eredmé­nyeiről, hogy fejlődjön és erő­södjék népeik sokoldalú együttműködésé. A tanácskozást az egység és a testvéri barátság légkö­rében tartották meg. ték az osztály munkáját: ré­szesei voltak a megye ideo­lógiai életét irányító, segítő és szervező tevékenységnek. Az elismerést dr. Miklós Imre, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetőhelyettese tolmácsolta. Társadalmi aktívák jutalmazása Virágos porta Ezt a tényt az eresz alatt tábla is hirdeti. A Vadnai közös községi Tanács ugyan­is ilyen táblákat adományo­zott a hozzátartozó községek legvirágosabb, legrendezel- tebb portái tulajdonosainak. Itt Sajógalgócon azt mond­jak : már 35 ház falán dísz­ük a pirosbetűs felirat. Ebből az egyiket Lőrincz Béláék, Rákóczi út 71. szám alatti háza falán láttuk meg. Pontosabban előbb a szép kertet vettük észre, s csak azután a táblát. És a kert, az udvar volt az, ami végül is becsalogatott. A kerítés előtt, az úttest mentén tamariszkusz. fagyai, arany vessző, s rózsás akác díszük, bent, a széles elő- kertben pedig a virágok -gazdag választéka található, a dáliáktól kezdve egészen a nemes rózsákig. Tavasztól késő őszig, szó szerint virá­gos kert a Lőrincz-porta. A házigazdáéktól azt nem kérdezem meg, hogy szere- tik-e a növényeket, a velük való bánást, hiszen a kép önmagáért beszél. Viszont a dísznövényeket, virágokat látva mindenfelé, kikívánko­zik az emberből: s az úgy­nevezett haszonnövényelv, zöldség, n gyümölcs hol ma­rad? A nyugdíjas férj es fele­ség összenevet. — Az sem hiányzik. Mi­vel azonban a virág, a cser­je díszít, az került az elő- kertbe, a kapu elé. A zöld­séget, a gyümölcsöt a hátsó kertben termesztjük. Szinte mindent. Kukoricát, burgo­nyát, babot hagy mat. A ve- jünk Hétbe való, ő pedig különösen érti a paprika, paradicsom, uborka termesz­tését — sorolja Lőrincz néni. — Sőt még 1200 öl szőlő­vel is foglalkozunk — told­ja meg a férje. Később elmondják, hogy bár mindketten az iparból mentek nyugdíjba — a 63 éves Lőrincz Béla a BVK- nál, felesége pedig a Hab­selyemnél dolgozott — a row' zőgazdasági tevékenység éle­tüknek mindig szerves része volt. — Ez a mi életformánfc, Városra nem mennénk lak­ni, a falusi élethez pedig hozzátartozik. Hozzátesszük: mindketten szeretjük csillái­ra. — Nem kell vásárolnunk: egyetlen szál zöldségét sem, a gyümölcs is megterem, a bor, a pálinka saját termel- vényből van. Ha az ember foglalkozik valamivel, meg­van a haszna és az értelme Mi csak cukrot, sót, kenye­ret, néha húst veszünk bolt­ból, szinte minden másban önellátók vagyunk. Mielőtt elköszönnénk Lő- rinczéktől, s virágos portá­juktól. előbb még megcso­dálunk az udvaron egy szép formájú, életerős körtefát. A története miatt különös tisz­telettel mustrálhatjuk. — Az erdészeknél jó né­hány évvel ezelőtt meglát­tam egy szép, formás vad- körtefát. Bár nyár volt, 30 fokos meleg, én kiástam ezt a leveles fát. és hazahoztam, elültettem. Öntöztem, gon­doztam, bár az ismerősök nevettek rajtam. Csodák csodájára azonban a fa nem pusztult el. sőt azon az őszön már be is tudtam oltani mind a négy figát. Három meg is eredt belőle, s a fa termőre fordult. Később, amikor építkeztünk, a kör­tefa útban volt. Ki kellett volna vágni, de én mégsem tettem. Ástam egv mély ár­kot és ebben az árokban földlabdásán, nagy kínlódás közepette, de sikerült arrább húznunk a fát. Nos. ez az a fa, ami előtt állunk. Él, vi­rul és évről évre bőven te­rem. Így rója le háláját... És ez tulajdonképpen vala­mennyi növényre érvényes. A gondozásért, törődésért adós egy sem marad. Hajdú Imre Nyáron, amikor tobzódnak a színek, e táblák — ké­kesszürke színükkel — szerényen megbúvók, már-már tájba olvadók. Ilyenkorra azonban — nyilván, mert már emlék csak a júliusi, augusztusi sárga, zöld, piros szín- pompa — kivirul a „nyári szerénység”, s e táblák vál­nak az őszi határ legszínesebbjeivé. Ezek a káposztaföl­dek. Errefelé északon, az ózdi járásban rengeteg van belő­lük. A héti káposzta legalább annyira fogalom, mint a szó molyai cseresznye, vagy a gönci barack. De mint ahogy — egy harmadik példát idézve — a tokaji bor sem csupán Tokajban terem, a héti káposzta is ugyan­úgy megtalálható a putnoki, sajógalgóci, s a többi kör­nyező település határában. Sőt hivatalosan inkább put­noki káposztának kell mondanunk, hiszen a termeltető­je nem más, mint a putnoki Egyetértés Termelőszövet­kezel, Ez a gazdaság híres növényét több község határában is termeszti. Mi például a sajógalgóci határban álltunk meg egy káposztaföld mellett. Helyrajzilag a helyet Te­lek-dűlőnek nevezik. Megálltunk, no. nem a$ért. hogy a kékesszürke színpompában, a több százezer káposzta­fejben gyönyörködjünk — bár ezek is megérdemelnék a szemlélődést, nézelődést —, hanem, mert „nagyüzemet" találtunk ezeken a földeken. Kis csoportokat alkotva, tevékenykedő emberek seregét láttuk. S a serénykedés „nyomát”, a kisebb hegyeket alkotó káposztafejeket, amelyek messziről elárulták: tart a betakarítás, a ká- posztaszüret. Mizerák József és felesége, valamint Gondos Gyuláné egy ilyen kis csoportot alkotott. — Mi két hold részesművelését vállaltuk, míg Gon- dosné fél holdét — sorolta Mizerákné. — Ez esetben a részesművelés mit jelent? — Nekünk kell a felvállalt területen elvégezni az egyeselést, mégpedig 40 centiméteres tőtávra, majd pe­dig a sorközök gépi talajművelése után kétszer a tövek körüli kapálást. Amint látják, a betakarítás is a mi fel­adatunk. A fejek levágása, megtisztítása, zsákolása. — És mindezért milyen fizetség jár? — A termés értékének 33 százalékát kapjuk meg. — Megéri vele foglalkozni? — kérdeztük a férjet. — Összességében igen. Már harmadik éve csináljuk, no. persze, csak a főfoglalkozás mellett. Én ugyanis a putnoki erdészetnél dolgozom, mint fakitermelő. Egyéb­ként, ha a tsz részéről a szállítás rendszeresebben tör ténne, akkor még jobb lenne. Mert így néha azért bosz- szankodik az ember. — Idén hpgvan fizet a káposzta? — Tűrhetően. Bár a korábbi években voltak már az ideinél lényegesen nagyobb leiek is, de ha azt veszem, hogy például tavaly az utolját már hóban szedtük, s a levelei fagyosak voltak, akkor az >de: °'u-e, termésre nem panaszkodhatunk haidul

Next

/
Oldalképek
Tartalom