Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
1981. november 1., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Bár gond a szűkös géppark... r Különösen az utóbbi néhány nap ködösebb, főleg esősebb időjárását, látva, tapasztalva a sályi Bükkalja Tsz vezetői megelégedéssel nyugtázzák, hogy a kinti munkák, feladatok zömét még időben, kedvező időjárási körülmények között sikerült elvégezniük. S amikor ezt említik, nem győzik eléggé kihangsú- I Jyozni a nyár végétől október közepéig tartó rendkívül kedvező, őszi időjárást, ami ideális feltételeket teremtett, mind a naun kas gyorsított tempójához, mind pedig a minőségi munkavégzéshez: — Ilyen őszieket én még nem láttam a sályi határban —, állítja a főmezőgaz- ' dász Vályi Nagy Béla —, pedig ; már 14 éve, hogy ebben a gazdaságban dolgozom. S ez a gyönyörű, még pontosabban : biztató határkép — ami 68 hektár káposztarepcét, 65 hektár őszi árpát és ! 415 hektár bűzét foglal ma- I gában — különösen megerősíti az időjárás kedvezőségéről imént írtakat. Persze, mást is bizonyít! A jól szervezett. pontosan, szakszerűen elvégzett munkát. És ez már az itt dolgozók dicsérete. Ezt pedig azért hangsú- ! lyoznám ki különösképp, mert ez a szövetkezet a mű- ! szaki bázis színvonalát tekintve elmarad a környező gazdaságokétól. Magyarán: 1 itt lényegesen kevesebb az I erő- és munkagép annál, I hogy minden munkát optimális időben és minőségben I végezhessenek el. Ezért kell I — mint idén is — az idő- I járás kegye, s az emberek 1 nagyobb igyekezete, szorgal- I ma. I A főmezőgazdásztól és a I szövetkezet párttitkárétól, I Mihály Istvántól hallom: — I Fejlesztési alapunk már I évek óta nincs, az amortizá- 1 ciós alap pedig legfeljebb ' arra elég, hogy a korábbi szintet valahogy tartsuk. így viszont csak szakaszosan tudjuk végezni a talajmunkákat, mivel egyetlen egy nagy erőgépünk van. A vetesse1 gyakran egy-két napra le kell állnunk, ugyanis i nincs előkészített terület, annak az egy erőgépnek kell előbb tárcsázni, majd utána kombinátorozni a talajt. — Milyen összegre lenne szüksége a Bükkalja Tsz-nek ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtatni tudjanak? — A gépesítés színvonalának megnyugtató rendezéséhez legalább 5 millió forint kellene. Elsősorban egy T— 150 K erőgépre, valamint a hozzá tartozó munkagépekre lene szükségünk . .. Most, hogy túl vannak az őszi munkák zömén, ez a gond már csak jövőre érződik újra. Éppen ezért —természetesen bízva a gondokat felszámoló helyi ered- 1 ményekben, külső segítségben — most inkább a biztató határképnek örülünk. Aki a vetésterületi adatokat olvasta, s több évre visszamenően ismeri a sályi tsz termelési szerkezetét, annak nyilván feltűnik az őszi árpa vetésterület lecsökkenése. Mi indokolta ezt a döntést? — ezt kérdeztük beszélgető partnereinktől. — A korábbi években valóban többet, közel 200 hektár őszi árpát termesztettünk. A területcsökkenést elsősorban két lényeges tényező indokolta. Nekünk minimális az állatállományunk, így az abrakigényünk nem számottevő. Ugyanakkor az őszi árpa felvásárlási, piaci ára kevesebb á búzáénál. Most a búza anyagi ösztönzése jobb. Ezért is döntöttünk úgy. hogy a búza vetésterületét megnöveljük. S ugyancsak az őszi árpa „rovására” lépett be a repce is, ami a vetésszerkezetünkbe jól beilleszthető, a búzának kiváló gyomirtó elővetemé- nye, s fizetni sem fizet rosz- szabbul. Sályból nem jöhetünk el úgy. hogy ne érdeklődnénk a szőlőről, pontosabban a szőlő időszerű munkájáról, a szüretről. ^Nos, a Bükkalja Tsz-ben a szüret már befejeződött. Ezt felfoghatnánk jó hírnek is, hiszen nyilván gyors, szervezett munkavégzést takar. Idén azonban ez a gyorsaság a terméshiány „rovására” írható. Akárcsak országosan, itt is elmaradta termés a sokéves átlagtól. S hiába termett jó minőség, a hienny.iségi kiesést a magasabb cukorfok sem tudta pótolni. — Hárommilíión felüli a szőlőnél az árbevétel-kiesés, s ezt a növénytermesztés többi ágazata nem tudja pótolni — halljuk. Számolgatásra —. bár még két hónap hátra van az esztendőből —, itt Sályban is egyre gyakrabban sor kerül. Az eredmények végleges alakulása természetesen nagyban függ a szolgáltató és feldolgozó ágazatok kapacitásának hátralevő két hónanban történő kihasználásától. A palackozójuk szerepe döntő, hiszen éves árbevételüknek ölvén százaléka innen származik. Az üzem éves nyeresége 2 és fél millió forint körül alakul évente. Az 1972 óta működő gépsort még ez évben új NDK gyártmányú gépsorral cserélik ki, ez képes lesz —, gazdaságosan ! — borpalackozásra is. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert a nyár. pontosabban a meleg elmúltával általában csökken az üdítő ital iránti kereslet, és ez hat a sályi palackozó pénzügyi eredményére is. Az úgynevezett melléküzemági tevékenység a sályi tsz-ben is terebélyesedik. Egy 80 fős részlegük (zömében lakatosok, hegesztők, festők) az ország különböző részeiben könnyű- szerkezetes nyílászáró beépítését végzi. Egy festőbrigádjuk Leninvárosban, a hőerőműnél dolgozik. Helyben pótkocsikat újítanak fel Mezőgép-vállalatok megrendelésére, egy 23 fős asszonycsapat pedig csomagolási, kiszerelési munkát végez. Partnereik között o>tt található a Skála, a Borsod-—Heves megyei ÉLVEGY és a Dorogi Fémipari Vállalat is. Hajdú Imre Munkában a brigád Elegáns ruhát viselő manökenek fotói a falon, a hirdetőtábla rácsai között üdvözlőlapok, mindegyik egy szép nyári utazást idéz. A vázában színes krizantémcsokor. A környezeten is látszik, ebben az üzemben nők dolgoznak. A miskolci Avas Bútorgyár fumérillesztő üzemében, az Üj Élet aranykoszorús szocialista brigád munkahelyén vagyunk. A gyárban úgy ismerik: gólyaüzem. Kétségtelen, ez a legkényelmesebb üzemrésze á gyárnak, itt nem kell súlyos bútordarabokat emelgetni. nincsenek mérgező anyagok. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy egyszerű a munka. A furnér drága anyag, minden négyzetcentire ügyelni kell, nagy értékeket lehetne elpocsékolni és nagy értékeket lehet az okos anyaggazdálkodással megtakarítani. A brigád egyik tavalyi vállalása a takarékosságra épült: 1 millió forintot takarítottak meg különféle, jól átgondolt módszerekkel. Ez a szép eredmény is hozzájárult ahhoz, hogy másodszor kapta meg az aranykoszorút a női brigád. Boros Andrásné hatalmas fumérolló mellett dolgozik. Az ő munkája meghatározó ebben az üzemrészben. — Én vágom méretre az anyagot. • Bérces József acélgyártó- főolvasztár a Lenin Kohászati Művek kombinált acélművében. A titulusnak — nevezhetjük joggal rangnak — története van. amelyen most már mosolyog, de akkoriban. a hatvanas években sok álmatlan éjszakát okozott számára. — A régi martinban főolvasztárként dolgoztam a IV- es kemencénél. Ez a munkahely volt a legveszélyesebb, a bukókemence abban az időben rosszul működött, gyakran meghibásodott, időnként fed is robbant. Hol az acélgyártót, hol a főolvasztárt találták hibásnak. Addig-addig, míg végre megunták, s kineveztek egy személyben acélgyártónak és főolvasztárnak is. ..Hadd legyen egyedül neki melege” — gondolták. A martinban természetesen nem egyedül nekem volt melegem de utána úgy vigyáztam a kemencére, mintha édes gyermekem lett volna. Nem is volt baj vele évekig. A régi martinban ... A mai acélgyártó „arca" már csak alig-alig hasonlít a régire. Nincs már rajta a ' hőségnek ideig-óráig ellenálló, nyaktól bokáig védő kötény nincs szüksége a vastag azbesztkesztyűre, a p-óbakanáira. s lassan-las- san felesleges szerszámmá válik az olyannyira nélkülözhetetlennek tartott szívlaCsasolás zöld overaElban pát is. A tűzközelben töltött több. mint két évtized persze nem múlik el nyomtalanul. Homloka felett Bérces József haja is gyér, töredezett. vékony szálú — mint minden martinászé. (A melegtől ugyanis először ezek a hajszálak hullottak ki — az aszbesztkalap sem tudott már megfelelő védelmet nyújtani.) — Huszonhárom éve, 1958-ban kerültem a kohászat acélművébe. Kohóipari technikus voltam, a „Gábor Áron”-ban végeztem. Mint diósgyőri srácnak, akkoriban két választása lehetett: bányásznak megyek, vagy kohásznak. Az utóbbit választottam. Családi hagyomány volt már ez: nagyapám a hámori szögverdében dolgozott. az apám munkahelye a „Gyár”, a kohászat volt. Mit mondjak? Nem bántam meg. hogy így döntöttem. A becsületünk és a pénzünk is megvolt, érezhettük: ránk nagy szükség van. A munka persze nehéz volt és veszélyes. Az első években kiderült. ki az ember, ki bírja elég akarattal, erővel. És ésszel is. .. Mert ott a műszerek csak segítették az embert, nem helyettesítették, mint itt. A tapasztalatra, a jó megfigyelőképességre egyaránt szükség volt, hiszen a majd kétszáz tonna acél elkészítése, az ötvözés nem volt gyerekjáték. Most sem az, bár itt tulajdonképpen már az automaták irányítanak, mi csak felügyelünk munkájukra, s "közbeavatkozunk, ha az szükségessé válik. A kombinált acélmű ..martinásza”. s így Bérces József is világoszöld overallt, fehér kobakot visel. A munkaruhán és a fejfedőn is ott a „ICAC” emblémája. A gyár többi üzemében még pines hasönló megkülönböztető jelzés. — Egy évvel ezelőtt csapoltunk itt először. Tudjuk, hogy azóta sokan figyelik múmiánkat: a kohászat jövője jórészt attól függ. hogyan sikerül üzembe állítani a nagy értékű kohászati gépeket. berendezéseket. Igaz, itt fizikailag könnyebb a munka, ám jobban megviseli az idegrendszert. A konverterben alapjában véve ugyanaz történik, mint a martinkemencében, de jóval gyorsabban, szinte robbanásszerűen. Ott az adag- idő elérhette a nyolc órát is. Lehetett lazítani, pihenni. Itt erre nincs lehetőség. Szűk negyedóra, 14—15 perc alatt zajlik le a teljes folyamat — a lándzsák percenként 310 köbméter. 9 bar nyomású tiszta oxigént Hívatnak a konverterbe, köny- nyen megérthető, hogy baj, vagy hiba esetén másodpercek alatt kell dönteniük ... A korszerű, termelékeny munkát természetesen modern berendezések irányítják és ellenőrzik. Az izmok helyett a fejjel kell dolgozni, s a műszerektől zsúfolt vezérlőteremben az ipari televízió ugyanolyan megszokott munkaeszközzé vált. mint annak idején a martinban a próbavevő kanál volt. — A kiválasztás már akkor megkezdődött, amikor még csak a kombinált acélmű alapjait építették. Sokan jelentkeztek és voltak, akiket el is utasítottak. Mi. akik jöhettünk, minden dicsekvés nélkül büszkék lehetünk a munkahelyünkre. Ha pedig rólam van szó... A szögverdétől eljutottunk az oxigénlándzsáig. A fiúk általában többet, jobbat akarnak mint apáik, s ez így van rendjén. Udvardy József egy brigádban Néha sok gondot okoz a szabás, hiszen ha sérült, hibás az anyag, ki kell találni, hogy az ép része mire volna még jó. Már van gyakorlatom. hét éve szereztem a szakmunkás-bizonyítványomat. Igaz, egy évig otthon voltam a kisfiámmal. Jól érzem magam ebben az üzemben, bar én egy kicsit egyedül vagyok munka közben, nemigen tudok társalogni. Zajos is ez a gép, messze vannak a munkatársaim is. No, meg itt tényleg számolgatni, méricskélni kell. Bukta Béláné a nagy asztal mellett dolgozik. Illeszti és ragasztószalaggal erősíti a furnért. — Az én ötletem volt annak idején, hogy alakítsunk brigádot. Ahogy múltak az évek, egyre jobban értettük, mit is kell tennie egy kis közösségnek ahhoz, hogy kiemelkedjék, hogy az átlagtól jóval magasabb teljesítményt adja, hogy kellemesebbek legyenek az együtt eltöltött órák. Később a fiamat is behoztam a gyárba. Mellettem meg a menyem dolgozik. A gyárban ismerkedtek meg a gyerekek. Ha Gizi nem jön be dolgozni, tudom, hogy baj van, beteg valamelyik unokám. Olyankor, műszak után egyenesen a Martintelepre megyek. — Sokan megmosolyogják, hogy az anyósom a legközelebbi munkatársnőm. Nekünk igen jó így, mindig van közös témánk, mondhatni. jó barátnők vagyunk. Az Üj Élet brigád vezetője gyermekgondozási szabadságon van. Jelenleg egy fiatal nő, Klusóczki Mária helyettesíti. Mária — mint. mondja — nagyon boldog volt, amikor megválasztotta a brigád. — Nincs még vezetői tapasztalatom, de azt hiszem, ennél a brigádnál már nem is olyan fontos ez, itt mindenki tudja, mi a dolga, hiszen összeszokott közösség. Később meg biztosan lesznek nekem is jó ötleteim. Ha versenyben akarunk maradni. márpedig akarunk, altkor nem lehet lazítani. Mutatják a brigádnaplót Minden lapon valamilyen fontos esemény. Társadalmi munka, kommunista műszak, az egyik kolléganőnek megszületett a harmadik gyereke, lakást kapott egy brigádtag, kirándulás a zempléni tájon. Üj művezetőt kapott az üzem ... — Attól tartok, nemsokára én is bekerülök a naplóba — mosolyog Kovács László, a tizenhét tagú brigád egyetlen féríitagja. — Várom a behívót, rövidesen katonaruhában jövök — látogatóba. — Hiányozni fog? — Nekem nagyon fog hiányozni. Az édesanyja vagyok. A kisfiam itt tanulta a szakmát, megszerette a gyárat, ő hozott engem is ide. Addig hivatalsegéd voltam a mérai általános iskolában. Az egész család Miskolcon dolgozik, a férjem, a lányom, Laci fiam. Gabi. a 14 éves kisfiam tartja otthon a frontot, de lehet, hogy jövőre már ő is kárpitostanuló lesz. Tetszik neki a bútorszakma. Zöld Ferencné nevét többen is említik, látszik, szereti a brigád. — Egy év múlva visszajön. Végre kaptak egy szép lakást. Szakmunkástanulóként kezdte a gyárban, aztán a gyerekek mellett elvégezte a faipari szakközépiskolát is. Még az édesanyjának is ő segített megszerezni a szakmunkás- bizonyítványt. Együtt tanultak: — Ilyen sok család dolgozik itt együtt? — kérdezzük Lengyel Agostonné személyzeti vezetőt. — Egyre többen hozzák dolgozni ide a családtagjaikat. Örülünk, hogy kialakulnak lassacskán a munkásdinasztiák, azt jelenti. hogy szeretik az emberek ezt a gyárat. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József Befejezés előtt a kalászosok vetése Országszerte közvetlenül befejezés előtt áll az őszi kalászosok vetése. Csaknem mindenütt földben van már a búza vetőmagja, már csak néhány megyében van munkája a vetőgépeknek. . Az egyelőre még nem összesített adatok szerint számos mezőgazdasági nagyüzem érdeklődését felkeltette az s minisztertanácsi rendelet, amely a 17 aranykorona éri ték alatti földekkel rendelkező nagyüzemek számára árkiegészítést tett lehetővé a gabona után. Mindenekelőtt Borsod. Zala. Nógrád és Báes- Kiskun megyében vállalkoztak az üzemek arra, hogv a kedvezőbb jövő évi bevételek reményében növeljék a kalászos gabona vetésterületét.
