Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-21 / 273. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. november 21., szombat A Miskolci Akadémiai Bizottság Közlemeovei A Miskolci Akadémiai Bi­zottság e hónap végén lesz kétes ztendős. Az elmúlt év októberében Salgótarjánban tartott harmadik ülésén ha­tározott a kiadói tevékeny­ségről. amelynek keretében kismonográfiákat. tanul­mányköteteket. valamint A Miskolci Akadémiai Bizott­ság Közleményei címmel rendszeresen — évenként — megjelenő periodikát kíván megjelentetni, amely tartal­mazza a Miskolci Akadémiai Bizottság, valamint az egyes szakbizottságok tevékenysé­gének legfontosabb dokumen­tumait. ötévenként — a kö­zéptávú kutatási tervek zá­rásakor — megnövelt terje­delemben jelenik meg, és közli az egyes szakbizottsá­gok ötéves tevékenységének átfogó értékelését. Ennek az állásfoglalásnak alapján ké­szült el és jelent meg a kö­zelmúltban A Miskolci Aka­démiai Bizottság Közlemé­nyei első kötete, amely cím­oldalán a majdani — Miskolc, Szabadság tér 3. alatti — székház rajzát viseli. A vaskos, kétszáz oldalas kötet rendkívül tartalmas, igen sokirányú tájékoztatást ad. Mint dr. Zambó János, a Magyar Tudományos Akadé­mia rendes tagja, a Miskolci Akadémiai Bizottság elnöke az előszóban írja, széles körű tájékoztatást kíván adni el­sősorban a bizottság illeté­kességi területén dolgozó ku­tatók számára, hogy ezzel is erősödjék az annyira fontos együttműködés, egymás segí­tése, végső fokon az elért tu­dományos eredmények meg­valósulásának folyamata. Bemutatja az első kötet részben a Miskolci Akadé­miai Bizottság megalakulását, részben a számba vett első esztendőben végzett munkát. Megtudjuk például, hogy nyolc szakbizottság működik, összesen harmincöt munka- bizottsággal, és magának a Miskolci Akadémiai Bizott­ságnak huszonhat tagja van, ám a munkabizottságokban dolgozó tudományos minősí­tésű szakemberek és mások száma ennek a sokszorosa. Mint a kötet függelékéből kitűnik, a Miskolci Akadé­miai Bizottság illetékességi területén, tehát Borsod. He­ves és Nógrád megyében igen sok tudományos minősítésű szakember munkálkodik, akik közül a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja ket­tő. a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja ket­tő. tizenhat a tudományok doktora és száznegyvenkettő a kandidátus. Mindezeken kí­vül további hatvanhét tudo­mányos minősítésű szakem­ber dolgozott a három me­gyében a közelmúlt időkben. Nem tartozik szorosan a Mis­kolci Akadémiai Bizottság munkásságához, de nem ér­dektelen feliegyezni azt sem. hogy a Magvar Tudományos Akadémia megalapítása óta eltelt másfél évszázad alatt a három megyében nem keve­sebb, mint száztizenhárom akadémiai levelező és rendes tag élt, munkálkodott, kap­csolódott a területhez. Ez a múlt bizonyos mértékű köte­lező erővel is hat a ma itt munkálkodók tevékenységére. Nem érdektelen dolog a szervezeti szabályzat megis­merése után végigböngészni a Miskolci Akadémiai Bizott­ság eseménynaptárát, amely már figyelembe veszi az elő­készítő megbeszéléseket, mun­kálatokat is. és 1979. január 30-tól az az év november 30-i alakuló ülésig, illetve at­tól rendkívül részletesen az előző év utolsó eseményéig, december 16-ig naptárszerű- en mutatja be a bizottság alakulását, illetve a megala­kult szervezet működésének minden mozzanatát. Közli a kötet az ülések jegyzőköny­veit. Az 1979. november 30-i alakuló ülését, az Egerben tartott második, majd a Sal­gótarjánban tartott harmadik ülését, az MTESZ-szel , és a TIT-tel, illetve azok mindhá­rom megyei szerveivel kötött együttműködési megállapo­dások szövegét, a különböző pályázati felhívásokat és az egyes szakbizottságok mun­kájáról készült, ugyancsak eseménynaptár szerű beszá­molókat. Végül bemutatja a Miskolci Akadémiai Bizott­ság, valamint a szakbizottsá­gok 1981-es munkatervét. Ta­lán fonák dolog 1981 novem­berében napilapban az évi tervekről beszélni, azonban ezek a tervek nem most ké­szültek, hanem idejében, csupán A Miskolci Akadé­miai Bizottság Közleményei­nek első kötete — évköny jellegénél fogva — késve je­lent meg, de az egyes szak- bizottságok munkájáról, va­lamint a MAB egészének te­vékenységéről még az év­könyvtől függetlenül, képet kívánunk adni, mint ahogy egy évvel ezelőtt az előző évi murikát is vázlatosan bemu­tattuk. Célunk most a megjelent kiadványra való figyelem- felhívás volt, és Zambó pro­fesszornak az előszóban meg­fogalmazott nyilatkozatához, mely szerint a Közlemények 1 elsősorban a tudományos ku­tatók számára kíván tájékoz­tatást adni, szeretnénk hoz­zátenni. hogy rendkívül érde­kes információkat nyújt azoknak is. akik nem köz­vetlenül érintettek a tudo­mányos kutatásban, de ér­dekli őket Észak-Magvaror- szág életének alakulása. A különböző szakbizottsági be­számolók. pályázatok és azok eredményei: az ismeretter­jesztő szervekkel való együtt­működés adatai igen sokszí­nű megközelítésben tárják fel az észak-magyarországi területek tudományos életét és szükségleteit. (benedek) Pályázat általános iskolásoknak A kupái tájmúzeum me­zőgazdasági anyagának gya­rapítására évenként meghir­detik az encsi járás általá­nos iskolásainak (5—8. osz­tályosok részére) a gyűjtő­pályázatot. A legújabb fel­hívást most tették közzé: pályázni lehet a régebbi időkből származó mezőgaz­dasági jellegű tárgyak, hasz­nálati eszközök bemutatásá­val, illetve átadásával. A tárgyak, használati eszközök a mezőgazdasági termelés bármelyik ágához, illetve a falusi háztartáshoz és élel­miszerek feldolgozásához, tá­rolásához is kapcsolódhat­nak. A pályázaton egyénileg és csoportosan is részt lehet venni. Amennyiben a tár­gyak elszállításához segítsé­get igényelnek, a bejelen­tést december 5-ig kell el­juttatni a járási hivatal ága­zati-koordinációs osztályá­hoz. Munkásfiatalok a pódium Ma este a képernyőn; Most és mindölökké Háromrészes, csak felnőttek­nek szánt amerikai filmsoro­zat kezdődik ma, késő este - 22.10 órakor - az első mű­sorban. James Jones 1951-ben megjelent regénye hajdan vi­lágszenzáció volt, 1953-ban kétrészes mozifilm is készült belőle. Most háromrészes, te­hát kibővített, esetenként 90 perces tévéfilmként láthatjuk viszont Buzz Kulik rendezésé­ben, a főbb szerepekben is­mert és igen népszerű világ­sztárokkal. A történet a hábo­rúzó amerikai katonákról szól, illetve arról, mennyire kiszol­gáltatott a katona a hadigé­pezetnek, a tiszteknek és a brutális altiszteknek. Képünkön a film emblémája. A gyufa, meg a lélek... Bárhogy is beszélnék be­lénk, hogy így elidegenedés, meg úgy elmagányosodás, én számos alkalommal tapasz­taltam már, hogy egy alig észrevehető mozdulat; egy füllel alig meghallható jó szó micsoda melegséggel tud­ja elárasztani áz ember lel­két. Bizonyára sokan ismerik a koránkeléssel járó morcos­mogorva hangulatot. Bizony, nem vagyunk szívderítő lát­vány ilyenkor. Hátha, ezt a félig ébredt állapotunkat még vonathoz is kell cipelni, hogy munkahelyünkig ér­jünk. Magam nem ritkán le­hetek részese ilyen reggeli „összejöveteleknek”, amikor paplanként húzzuk magunk­ra a szótlanságot. S még eb­ben, a „hagyjon mindenki mindenkinek békét” hangu­latban is nemegyszer történt már meg a csoda. Például: mogorván magamba marad­va nyúlok a cigarettáért; ref­lexmozdulatok. A gyufáért... a másik zsebbe .... hol az a táska?!... A reflexek tudatos tétovasággá gabalyodnak . .. Most már a fogaim is össze­szorítom, mintha így jobban kizárhatnám magam a töb­biek köréből. S akkor meg­érinti valaki a karom. Már intett is korábban, meg szólt is a másik ablak melletti ülésről. Kezében doboz gyu­fa, együttérzéssel küldi: gyújtsak csak rá . . . S míg fellobban a láng, megindul benn, ott belül valami. S mintha vekker csörrenne: le­dobja magáról az ember a „paplant”; a magára erősza­kolt (vagy észrevétlenül meg­szokott) hallgatagságot. Elő­tódulnak a szavak, a mind­egy mit hordozók, de a má­sik emberrel közelséget mu­tatók ... * Állok a trafikban, a sor­ban. Egészen máshol gondo­latban. — Szimfónia... — mondom, mint akibe betáp­lálták. De nem gépies moz­dulat a „válasz” — mi meg­szokottan elém dobja a cso­magot —, hanem kedvesen szóló szó: „Adhatok egy gyu­fát is?” A kedves hang, a figyelmesség visszaszólít ma­gamhoz: „Igen . .. tessék csak ... nagyon jó lesz .. — motyogok megindultam mindenfélét. — „Akkor ke­reken 10 forint lesz . . — „Igen ... tessék csak ... köszönöm” — motyogom to­vább a szavakat, szinte piron­kodva, hogy én kezdetben olyan gépies-mogorván . . . Aztán, amikor harmadszor meg negyedszer — más-más környezetben — is megismét­lődik az előbbi párbeszéd, valami mocorogni kezd ben­nem. Nem szeretem, ha tu­datosan, ilyen szabványosí­tott szöveggel akarják meg­fogni a lelkem. De elhessege­tem a rosszízű gondolatokat. S így, megint gyanútlanul szólalok meg a pénztárgép előtt, mikor rám kerül a sor: — Egy füstszűrös Szimfóniát kérek ... Éppenséggel a han­gulatom is jó. Szinte köny- nyed vagyok. — Adok egy gyufát is — hallom a hölgy hangját, de mielőtt beleegye­zésemet adhatnám, még foly­tatja: — Nincsen aprópén­zünk .... így éppen 10 forint lesz... Elönt a némaság. A meg­világosodás pillanata ez: Em­ber!, hiszen „rendezték” a cigaretták árát... A te Szim­fóniádé pontosan 9,60 Ft lett. Amihez adnak még egy do­boz gyufát is! — hogy kere­ken 10 Ft legyen . . . De hát. akkor én teljesen feleslegesen terelgettem itt össze a szavakat az ember nagy, melegségre vágyó lei­kéről?!- (fónagy) Több országos szerv — a SZOT kezdeményezésére — ez évben hatodik alkalom­mal hirdette meg a munkás­fiatalok országos- vers- és prózamondó versenyét. Ez­zel azt a célt szeretnék elér­ni, hogy a munkásfiatalok irodalmi ízlése, beszéd- és versmondó kultúrája fejlőd­jön, s bemutatkozási lehető­séghez jussanak a kétéven­ként hagyományosan Salgó­tarjánban záruló esemény- sorozat révén. Megyénkből idén ts sokan jelezték részvételi szándéku­kat, s a helyi (üzemi, válla­lati) válogatók után mint­egy harminc fiatal vívta ki a megyei versenyen való részvétel jogát. A megyei „megméretésre” tegnap, no­vember 20-án került sor Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központ klubter­mében. A kora délutáni órákban zárult verseny végén Lengyel Pál, a zsűri elnöke a követ­kezőket mondotta: — A mai versenyen köny- nyű dolga volt a bírálóknak, hiszen a jók és jobbak kö­zött kellett válogatnia. Min­den eddig lezajlott megyei versenyt felülmúlt a borso­diaké, nagyon jól felkészült versmondokat hallhattak a zsűri tagjai. Itt szó sem volt a hasonló versenyek gyer­mekbetegségeiről, s ami kü­lön öröm: a borsodiak na­gyon jól és nagyon szépen beszélnek, jó volt hallgatni őket. Mindezek alapján a zsű­ri úgy döntött, hogy az erede­tileg1 tervezettől eltérően nem 6, hanem 9 versmondónak adja meg a Debrecenben rendezendő területi verse­nyen való részvétel lehetősé­gét. ök a következők: Fü- zesséry József, Tóth Károly, Richter Gábor, Zalcar Ágnes, Bencs 'Sándor. Domina Csa- báné, Richter István, Konde- rák Hona és Glonczi Ágnes. (t. n. j.) 34. Tovább játszani Házasságom Larsszal már csak papíron állt fenn. Jó barátok voltunk, de már régen nem házaspár. Tisz­tázott helyzetet akartam magam körül. 1977. június 4-én Lars felhívott New Yorkból, és közölte, hogy Kristinája egy fiúnak adott életet. Mindig hiányolta a saját gyereket. Örültem neki. Larshoz fű­ződő kapcsolatom továbbra is a legfontosabb marad az életemben. Egy évvel ké­sőbb kimondták a válásun­kat. Nyáron New Yorkba utaz­tam. és újra megvizsgáltat­tam magam. Az orvos azt mondta, van egy duzzadt mirigyem. Nem kell miatta aggódni, de keressem fel az orvosomat Londonban. Közben aláírtam egV szerződést egy újabb filmre. Ingmar Bergman velem akarta forgatni az Őszi szo­nátát. Partnerem a film­ben Liv Ullmann volt. Él­veztem a munkámat Ing­marral és Livvel, meg a többiekkel. De körülbelül két héttel a film befejezé­se előtt figyelemre méltó fájdalmat éreztem a másik karom alatt. Azt hitlem. valami növekszik ott, és hirtelen nyugtalan és ide­ges lettem. Természetesen, nert, maradt titokban Ing­mar megkérdezte, mi tör­tént. Az orvos azt mondta, azonnal meg kell operálni. Eltávolították. Ugyanaz a történet. Ijesztő volt. Való­iában nem volt nagy ope­ráció, csak három napig maradtam a. kórházban. De féltem, mert tudtam, hogv az egyik oldalról a másikra vándorolt. Ismét besugárzásokat kap­tam. Reggelente a kórház­ba mentem, végül a szín­házba a Waters of The Moon próbáira. A híres londoni Haymarket Theatre-ban játszottam, mely 1720 óta ál) fenn. Csodálatos sikerünk volt. Jól éreztem magam, boldog voltam De egy héttel a szezon befejezte előtt, ami­kor a ruhámat, vettem fel, ugyanaz az érzés fogott el, tudtam, hogy újra elkezdő­dött! Olyan volt. mintha a sikeréit kellene fizetni. Mindig tovább tovább szerettem vojna játszani. A film és a színház emberei közé tartozom, az illúziók világához. Tudom, hogy a premier estje egyetlen kín- szenvedés is lehet, de ez még szorosabban összetart minket. Hogyan tovább? — Én er­re úgy válaszolok, hogy még egy öreg boszorkányt is mindig lehet használni a «zínpadon. — Vége — AJÁNDÉKOZNI OROM! AMFORA-VÁSÁR AZ AVAS-DÉLI HÁZTARTÁSI BOLTUNKBAN (Engels utca 7.) B F rémiák, imánk, étkész! rr NAGY VÁLASZTÉKBAN Nyitva: 9-től 17.30 óráig, szombaton 8-tól 13 óráig tnio jöpstS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom