Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-20 / 272. szám
1981. november 20., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Energiáról ar Ozdon A VI. ötéves terv egyik fontos célkitűzése a termelés valamennyi tényezőjével való ésszerű takarékosság. Számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy a nemzeti jövedelem minden egyszázaléknyi gyarapodását az energiafelhasználásnak csak 0,6—0,7 százalékos növekedése kísérheti. Nem kis feladat, követelmény ez, s a megvalósításban mind nagyobb jelentőséggel bírnak az úgynevezett szubjektív tényezők; mint például a műszaki-gazdasági szakemberek képzettsége, gondolkodásmódja, tenniaka- rása. s általában a takarékosabb gazdálkodás eredményeit gyarapító közgondolkodás elmélyítése a gyárakban, üzemekben, intézményekben, a mindennapi munka gyakorlatában. A külső tényezők ugyanis olyanok, amilyenek, s nincs reményünk rá, hogy azokon változtassunk. Tény, hogy az energiahordozók ára emelkedik. kitermelésük nagy pénzbe kerül, s ebből következően drágulnak a termelés költségei. Ez a dolog egyik, s lényegi oldala, ebből kell kiindulnunk, , mert ez az, ami komplex, mindenre kiterjedő takarékosságra kényszerít.. A másik oldal: az energiafogyasztásban elért minden százaléknyi megtakarítás 500 —600 millió forintot ér, eny- nyivel növelheti gazdaságunk más irányú fejlesztési alapjait. A takarékosság tehát közügy, valamennyiünk jól felfogott közös érdeke. — Manapság az energia- gazdálkodásról szólva, gyakorta hallani véleményeket a hazai iparfejlesztés múltjáról. Helyes volt-e ezt, vagy azt az iparágat fejleszteni, ilyen, vagy olyan mértékben? A hazai ipar struktúrája olyan, amilyen, azzal kell eredményesebben gazdálkodnunk. amink van — mondja Lévai Zoltán, az Ózdi Kohászati üzemek főenergetikusa. A magyar iparfejlesztés az ötvenes évektől kezdődően azt tette, amit tehetett. Vagyis: as akkori energetikai lehetőségek alapján — biztos forrásból, Olcsó importlehetőségek mellett — fejlesztettük a nagy energia- igényű iparágakat, a nehézipart, s ezen belül is a kohászatot. Azért, hogy viszonylag olcsó beruházásokkal saját szükségleteinkre, illetve exportra gyorsan, s nagy meny . nyiségben késztermékeket állíthassunk elő. Ebben túl so)', választási lehetőségünk nem volt, mert az iparra, annak termékeire szükség volt. Kétségtelen, hogy úgy mondjam, mai fejjel, részletkérdésekben bölcsebben cselekednénk, öe a fejlesztés alapvető irányát nem tudtuk volna elkerülni. Mi következett ebből a kohászat berkeiben. Ózdon, Diósgyőrben, vagy akár Dunaújvárosban? — A fejlesztés sajátosan hátulról történt, vagyis a fejlesztés fő irányát tekintve, időben korábban fejlődtek a hengerművek, mert ezek gyárlollák az exporttermékeket, vagy azokat a kohászati termékeket, amelyekre itthon ■ azonnal szükség volt. Ezt követően került sor az acélgyártás fejlesztésére, korszerűsítésére. Ez a fejlesztés Özdon a hatvanas évek elején kezdődött meg. amikor valóban korszerű martinkemencéket építettünk. Majd később. 1977-ben, ’78-ban újabb lépcső következett az acélgyártás fejlesztésében, a korszerű rúd-dróthengermű táplálására. Ezek korszerű, kapacitásnövelő beruházások voltak, és lényegében ugyanez történt a másik két kohászati vállalatnál is. Tehát: az elmúlt másfél évtizedben létrejöttek az acélgyártó művek. hengerművek, s konzerválódtak az elavultnak is mondható nagyolvasztóművek. Pedig ezek n legenergia- igényesebbek, mert a vásárolt energia nagy többsége a nagyolvasztóművekben kerül felhasználásra. — A kohászat ilyen sajátos módon való fejlesztése egy aligha elkerülhető kényszer- pályaként is értelmezhető, s aligha lehetett elkerülni... — Igen. Az történt, hogy az energiakínálat kielégítette a keresletet olcsón és mennyiségi korlátok nélkül. Aztán bekövetkezett az oly gyakorta emleget ett árrobbanás, 1973 —74-ben. S nemcsak árrobbanás történt, hanem egy világgazdasági korszakváltás következett be. Ez azt jelenti, hogy ezután, s ettől kezdve megváltozott a diktálás előjele. Addig ugyanis az ipar- fejlesztés diktált az energia- ágazatnak. Ebben az új korszakban viszont tudomásul kell venni mindenkinek, még a leggazdagabbaknak is, hogy a korlátlanul kielégíthető, olcsó energia egyszer, s mindenkorra a múlté. — ön arról beszélt, bogy abból kell gazdálkodnunk, amink van. Ózdon, nevezetesen egy korszerű henger léri kapacitás, s az azt kiszolgák) acélgyártó kapacitás, s van egy elmaradott és nagy energiaigényű kapacitás. Tehát ebből kell gazdálkodni. — Nem lehet sokáig halogatni a korszerűtlen nyers- vasgyárlás rekonstrukcióját. Szükség van rá, hogy a nyers- vasgyártás gazdaságosságát javítsuk. Kézenfekvő a kérdés, mit teszünk ennek érdekében Ózdon? Az energiaszámla 75 százaléka, a teljes vállalati költség 30 százaléka koksz, ami a nagyolvasztók működtetéséhez szükséges. Vagyis: a koksz felhasználását kell elsősorban csökken- tenünk. persze az sem mellékes. hogy milyen alapanyagot, milyen minőségű anyagot juttatunk a kohókba. Ezért kezdtük el. állami kölcsönnel több gyártásfejlesztési téma megvalósítását. amelyek azonban egyenlők a vállalat energiaracionalizálási témáival. Ilyen például a forró szél hőfokemelése. ami a kokszfelhasználás csökkentésének egy hatásos eszköze. Erre csaknem 600 millió forintot költünk. Megkötött szerződéssel rendelkezünk az úgyrintot fordítunk. A tervezett fejlesztések, beruházások megvalósítása több. mint 15 százalékkal csökkenti a kokszfelhasználást. — Eddig nem esett szó az olajról, pedig köztudottan ez az energiagazdálkodás slágere. — Azért nem említettem, mert a kokszhoz mérten az, olajnak kevesebb szerepe van energiagazdálkodásunkban. Kedvező, hogy az 1977—78- ban végrehajtott acélgyártási korszerűsítés során megteremtettük a feltételét annak, hogy a növekvő acéltermelés abszolút értékben csökkenő olajfelhasználás mellett történjék. Természetesen e té- ren is tovább lépünk, amelyre I az úgynevezett Kort acél- j gyártási eljárás kínai jó le- j hetőséget. A korábbi évtize- j deliben a kohászat fejlesztő- j se elkerülhetetlenül a terme- j lés növekedéséhez kötődött. A ! régi konzerválódott s ez leginkább a nagyolvasztókra, mondható el. Ózdon nem álmodozhatunk arról, hogy a világszínvonalat jelentő, több ezer köbméteres kohókét építsünk, de az elkerülhetetlen. hogy a meglevő kohókat gazdaságosabban működtessük. Ez a fejlesztés lehetővé teszi, hogy csökkenő termelés mellett ne növekedjenek katasztrofálisan az energiaköltségek, s egy viszonylagos gazdaságosság javulást érjünk el. A fejlesztéseket, amelyeket tervezünk, szükségesek. Ezt az állam is megerősíti hitelekkel, anyagi támogatással. Mindet választ ad azokra a kérdésekre is: keil-e hazánkban acélt, nyersvasaí, hengerelt árut gyártani? A termékskála bővítése a gazdaságosság javításának egy másik lehetősége. Létra kell hoznunk egy javuló gazdaságossággal működő késztermék- gyártó kapacitást, hogy jó minőségű. a piacon kelendőbb és jó áron értékesíthető árukat bocsássunk ki a gyá- runkbóL Szarvas Dezső Szakmai vétóikéi A héten befejeződik a Szakma Ifjú Mestere vetélkedő- sorozat vállalati döntője a Lenin Kohászati Müvekben. A mintakészitö, az öntö-for- mázó és a gépjárművezető fiatalok versenye után az olvasztár. a villanyhegesztö és a géplakatos szakmában dolgozók vetélkedése zárja a sort. A két kategóriában — öt év alatti, illetve feletti szakmai gyakorlat alapján sorolták be a versenyzőket — az első három helyezettet jutalmazzák. Képünk az olvasztárok versenyén készült. Fotó: Irmai István Pályázat licencltoíiosítas jutalmazására A külföldi szellemi eredmények — lieemcek és know-how-k formájában történő — hazai hasznosítására pályázatot hirdet az Ipari Minisztérium. A megfelelő hcencpolidkiH elősegíti a hajai kutatási és fejlesztési erők összpon tosítását az átvett eredmények hatékony hasznosítására, esetleges továbbfejlesztésére. A pályázat abból indul ki, hogy a licenctevékenység irányítása az átlagosnál felei ősségiéi - jesebb, nagyobb szakértelmű munkát igényel. Mindehhez hozzátehetjük, hogy a külföldi szellemi eredmények adaptálása a kockázatok ét; a bizonytalansági tényezők különösen körültekintő mérlegelését is szükségessé te sad. Mindezen körülmények alapján a minisztérium köz.- ponti alapjából jutalmazásba« részesíti azokat a vállalati (intézeti; vezető állású dolgozókat, akik kiemelkedő tevékenységükkel elősegítették a külföldi süsiiemi termék kiválasztását és eredményes hasznosítását. A jutalmak pályázatok alapján kerülnek odaítélésre, léniánként 4—5 főnek. A pályázatokon az I960—1.981 -beh üzemszerűen használatba vett licencekkel lehet részt venni. A pályázatokat november 33-ig kell eljuttatni az Ipari Mi niszlé- rium műszaki osztályához. nevezett BEM-asugorítvány minőségének javítására; pályázatot nyújtottunk be az ózdi salakhányó ferrumban dús anyagának kinyerésére, s ez utóbbira 2 milliárd foBányász munkasikerek Kiemelkedő termelési eredményt ért ej az utóbbi időben megyénk több szénbányája, illetve szénbányász szocialista brigádja. Első helyre kívánkozik a putnoki irontfejtők munkasikere, akik a határidő előtt csaknem két hónappal befejezték több, mint 354 ezer tonnás éves tervüket. Jól dolgozik a királdi kollektíva is, s így hamarosan az egész üzem eleget tesz idei termelési kötelezettségének. Az év még hátralevő részében a putnoki bányászok további -te ezer tonna szenet küldenek felszínre. Végre kijött a lépés a Biikkaljai Bányaüzemben is, s októberben mind a széniéi téri, mind a vágathajtási feladatának eleget tett a kollektíva. A programon felüli széntermelés 6700 tonna volt, s így az üzemnek a tervhez viszonyított éves előnye már közel 32 ezer tonna. A tervtúlteljesítésből a tervtárói és a szeles-aknai bányászok egyaránt kivették a részüket. Külön említésre méltó a tervtárói aknában dolgozó Székely István vezette szocialista brigád teljesítménye. amely napi átlagban 843 tonna volt. szemben az előirányzott 750 tonnával. A brigád az elsők között, csatlakozott a Borsodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatójának felhívásához, miszerint a front,fejtó csapatok a tervezettnél teljesítsenek egy vágással többet naponta, hozzájárulva ezáltal a lemaradás csökkentéséhez. Székelyek napi átlagban 4,3 métert hasítottak le a szénfalból, holott az előírt napi előrehaladás 3 méter volt az elmúlt hónapban. A közeli napokban az ede- lényi szénbányászok is teljesítik idei termelési tervüket. Az eredmények alakulásában döntő érdeme van a Váci Mihály szocialista brigádnak. A gépesített frontfejtésen dolgozó bá- nyászkollektíva a megyében, de talán az országban is elsőként. még szeptember végén felszínre küldte a tervteljesítéshez szükséges utolsó tonna szenet is. s további 25 ezer tonna szén kibá- nyászására tett ígéretet. A brigád jelenleg is jól dolgozik, így reménye van arra, bogy év végén js első helyen végez arz ágazató irron- kaversenyben. A lyukói akna ez évben minden eddiginél több szenet ad a népgazdaságnak, s mennyisége előreláthatóan eléri az egy és egynegyed millió tonnát. A munkasiker egyik részese Pataki Sándor szocialista brigádja. Az országosan is ismert kollektíva októberben ritka eredménynyel rukkolt ki: 1634 tonna szenet termelt naponta! . Az akna egyik elővájó brigádja. Pere István csapata is kiemelkedő munkasikert ért el az említett időszakban, ugyanis 207 méter vágatot hajtott ki, 3500 és 4000 milliméter átmérővel. Biztonságban az árunövények A ISszakeszi Tisza,menti Tsz-ben, ahol lényegében befejezték már az őszi mezőgazdasági munkákat, a szakvezetők megvitatták az év tapasztalatait, s úgy értékelték: ennek a felemás esztendőnek az a legszámottevőbb eredménye, hogy jól sikerült az alapozás. — Felemás azért volt ez az év — magyarázza Baranyi András tsz-elnök —, mérv a még ,.vizes” tavasz, majd az aszály 8—10 millió forintos kiesést okozott a növénytermesztésben, főleg a kalászosokban. Az év másik felépen, a rendkívül kedvező időjárás pótolta a kiesések egy részét, jó volt az őszi növények, a takarmányok termése, s lehetőségünk nyílott végre arra. hogy biztonságba kerüljön nálunk is az árunövények termesztése. Ez volt ugyanis eddig a legszprítóbb gond. — A jó alapozás alatt mi nemcsak a szép ősz; búza-vetéseket, a jó minőségű mélyszántást, az elvégzett, talajerő- utánpótlást értjük. És nem is a melléküzemágak, az ipari tevékenység fejlesztésére gondolunk. Legalább ennyire fontos, hogy most „jó helyre” kerül minden árunövényünk. Ugyanis a gazdaság 4500 hektárnyi művelhető határának több mint' fele. ár- és belvízveszélyes. Az elmúlt évben 22 millió forint „úszott el”. Az idén is jó néhány. A „pénzes” növényeket nem sikerült a biztonságos határrészekbe vinni. Még így is gond volt a legszükségesebb takarmányok biztosítása. A veszélyeztetett, vizes határrészekben pedig rendkívül nagy a kockázat. — Ezeket a földeket lehetetlen „szabályosan” művelni — mondja az elnök. — Az. idén is volt olyan 100 hektáros táblánk, amibe ötféle növény került. Ahogy a víz engedte, szakaszosan vetettünk. Takarmánynövény, mustár, köles, napraforgó, fénymag került vegyesen, foltokat kerülgetve egy-egy táblába. mert nem akartuk, hogy vetetlen földjeink maradjanak. — Viszont az idén, rendkívüli gonddal, odafigyeléssel sikerült jó takarmánytermést elérnünk. Az. állatállomány 6000 tonna silószükségletével szemben több mint 10 600 tonna jó minőségű silót készítettünk. Szálas takarmányokból is van néhány száz tonnás többletünk. A lucerna anyaszénát olyan jó minőségben takarítottuk be, min’ még soha eddig. És a lényeg az, hogy a „felesleges” takarmányból egy mázsányit sem értékesítenek, hanem tartalékokat képeznek. A határ „vízmentes” fele így tehet teljes egészében az áru- növényeké. A legjobb táblákon, 1200 hektáron — az eddiginél 200 hektárral nagyobb területen — máris ígéretesen zöldell az őszi búza, s jónak ígérkezik a 350 hektár repce is. Az állatállomány takarmányszükségletét pedig majd megtenni az a „bizonytalan” határiész. Az esetleges nagyobb vízkárok pótlására ott. lesz a tartalék. A gazdaság állattenyésztésében is jelentős a fejlődés. A 3000 literről induló tehenészetben mór reális cél a 3600 literes fejési átlag elérése. Mindezt úgy sikerül elérni, hogy közben a tehénlétszámot, saját keresztezett üszőik termelésbe állításával 500-ra növelik. Talán még jelentősebb az előrelépés a sértéstenyésztés- oen. Az elmúlt napokban fejeződött be a mimegy 8 millió forintos rekonstrukció. Elkészült a két 330 férőhelyes, energiatakarékos hizlalda, a malacnevelő és a korszerű batáriakból szép súlygyarapodással kikerültek már az első malacok is. A rekonstrukció várható eredményeiről a következőket mondja az elnök: — A kocalétszámot 160-ról 200-ra növeljük.'’ A hízókibocsátás a korábbi évek gyenge 2000 darabjával szemben jövőre már 3600 lesz, s emellett az idei 300 darab helyett. jövőre már 600 tenyész- süldőt tudunk értékesíteni. — Az állattenyésztéshez szorosan hozzátartozó keverőüzem bővítését jövőre fejezzük be. A 200 vagonos magtár építésével együtt, ez is mintegy 10 millió forintos, de gyorsan megtérülő beruházás. Nemcsak saját sertéseinket látjuk el az ISV tápsorra]. hanem más gazdaságokat, is. És Boscoop tehén, valamint borjútápot is készítünk saját célra, valamint értékesítésre. A Tiszament.i Tsz ipari tevékenységében is van újdonság. Tiszatarjánban bőrdíszmű üzem kezdte meg a termelést. Az átalakított, régi irodákban. 40—50 női dolgozó évi 5—6 milliós bérmunkát vállalhat, s tehetőség nyílik a bővítésre, a bedolgozói rendszer kialakítására is.
