Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 6 1981. november 15., vasárnap mm—mmmmm» 99 Naplemente” a Bodrogközben Annak idején megrendítette és tel is rázta az ország közvéleményét a magukra maradt, idős korú tanyai emberek életéről készített Naplemente című tévéfilm. A film érezhető hatást gyakorolt a sárospatakiakra is, amit különösen érthetővé tesz az a körülmény, hogy a városnak nagy kiterjedésű tanyavilága van a Bodrogközben, s nem kevés az ott élő idős emberek száma. Ezért a tanács egyik sürgős feladatának tekinti a tanyákkal, elsősorban a tanyai öregekkel való törődést. Két mezőgazdasági üzem: a Kossuth Tsz és a Bodrogközi Állami Gazdaság birtokai terülnek el Sárospatak bodrogközi határában. Meghaladja az ötszázat a Dorkón. Bálványoson, Rózsáson. Láplón, Baksán, Páterhomokon. Halászhomokon. Apróhomokon. Szophomokon, Várhomokon és a többi tanyán lakó idős emberek szánta. Amint dr. Kántor Irén városi főorvosnő elmondotta. a tanács egészségüavi osztálya a szakszervezeti, nőbizottsági, vöröskeresztes lánvok. asszonyok közreműködésével megvizsgálta a tanyai öregek helvzetét. s mégállánította. hogy bár a termelőszövetkezet és: az állami gazdaság tőle telhetőén segíti nyugdíjasait, az idős emberek bizony rászorulnak a törődésre. Még azok is. akiknek viszonylag szén nvugdíiuk van s nincsenek anyaei gondjaik. Sokan dolgoznak, háztáji gazdálkodást folytatnak, s elmondották. hogy addig nem is kívánnak gyermekeikhez költözni a váVosha. míg bírják a munkát. De nem kevés azoknak a száma. akiknek nincs hozzátartozniuk. vagy gyermekeik távol laknak, akik fekvő betegek, s magukat nem tudják ellátni. Az egészségügyi osztály gondoskodik az ilyenek állandó orvosi felügyeletéről, szívesen fizet havi 10110 !o- rint tiszteletdi.iat is azoknak. akik naponta meglátogatják és a legszükségesebb napi tennivalók elvégzésében segítik őket. A gazdaságok sem feledkeznek, meg nyugdíjasaikról. A szociális és a nőbizettság Czingili Ijmrénével az élükön gyakran meglátogatni őket. A rászorulóiénak, elsősorban az alacsony nvug- diijal rendelkezőknek a tanács rendszer és vagy időnkénti szociális segélyt ad. a téesz pedig természetbeni- ekkel, téli 'üzelővel látja el őket. A tanács es a Kossuth Tsz azt tervezi, hogy együttesen létrehozza a tanyai öregek napközi otthonát Dorkán, ahová a többi tanyáról is eljárnának az idős emberek. Rádió. tévé. folyóiratok, napilapok állnak rendelkezésükre, s a teesz üzemi konyhájáról kapnak, majd ebédet. Müemlékbejáráson Á cekeházi kastély Joó Tibor: Kastélyok és kúriák Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyében című tanulmányában olvastam, hogy az ' elmúlt három évtized alatt megyénk területén három kastély (a sajóvá- mosi, a szendrői, a cserép- váraljai) teljesen elpusztult, sőt az ónodi Török—Mel- . ezer-féle kastélyt is törölni kellett a védett építmények torából. A következő „áldozat” a cekeházi, volt Patay-kas- tély lenne? A kérdés indokolt, ugyanis az elszomorító látvány, ami a helyszínen fogadja a látogatót — s amit nyilván a fotó is jól illusztrál — erre enged következtetni. A közelmúltban két alkalommal is módomban volt alaposan szemrevételezni, bejárni az 1820 körül, klasszicista stílusban épült, valamikor szebb napokat is 'megéli; épületet. Az el- hagyatottságot leginkább szemléltető gyomtenger, ősvadon ölelése, terjedése mellett legszembetűnőbb az épület faanyagának hiánya. Az egykori ajtók, ablakok jelen pillanatban már máshol töltik be funkciójukat, ha éppén nem mint tüzelőanyagok estek egykoron áldozatul. És ugyanez elmondható a tetőzet faanyagáról is. A cekeházi kastély ma „égtetejű”. Ma már csak a csupasz falak azok, amelyek még állják a természet pusztítását és mindenekelőtt az emberi gondatlanság, nemtörődömség káros következményeit. Olajos Csabától, a megyei tanács „műemlékesétől” tudom, hogy vagy két évtizeddel ezelőtt a kastély még iskolai diákotthonként üzemelt. Akkor az abaúj- szántói tsz, arra hivatkozva, hogy tervei lennének az épülettel, szüksége van rá, kérelmezte a kastély tulajdonjogát, amely aztán a kezelésébe is került. És tulajdonképpen ekkor kezdődött meg az épület állagának gyors romlása, amelynek végső állomása a mai siralmas kórkép. Kardos Józsefhez, az Aba- új szántói nagyközségi Tanács néhány éve megválasztott, agilis elnökéhez (hozzájuk tartozik Cekehá- za) még a nyár elején — e kórkép láttán — azzal a kérdéssel kopogtam be, hogy ezek után a cekeházi kastélyt végképp leírhatjuk a műemlék jellegű épületek listájáról? — Szó sincs róla! Bár valóban siralmas az épület jelenlegi látványa, de mint építőmérnök mondom, az épület ma is felújítható, rendbehozható. Ugyanis a kastély statikailag nem károsodott, a falak erősek, s ez a lényeg. Mi éppen ezért kértük is a jelenlegi tulajdonost, a szerencsi Lenin Tsz-t, hogy: könyvjóváírás-, sál adja át nekünk az épületet, s mi kezdeményezzük a réndbehozását. — Ha ez a tervük sikerűi, mire tudnák ezt a kastélyt hasznosítani? — Azt hiszem, a hasznosítás már nem lenne nagy gond. Felvetődött több lehetőség is. Például esetleg jó lenne abaúji levéltárnak. Javasolták a leányanya-intézet ötletét is. Mint üdülési, turisztikai centrum is szóba került. Ne feledjük, ez a kastély, ellentétben sok más borsodi kastéllyal, gyönyörű természeti környezetben fekszik. Tokaj- Hegyalja szélén, a csodás Aranyosi-völgy bejáratánál található. Közel van Boldogkő vára, s a 3-as főúttól sincs túl messze. Szóval, a fekvése alapján úgy érzem, nem volna nehéz funkciót találni a felújított épületnek. Kardos József tervével azon nyomban felkerestük Czakó Bélát, a jelenlegi tulajdonost, á szerencsi Lenin Tsz elnökét. Átadják-e a kastélyt az abaújszántói tanácsnak? — Ennek semmi akadálya nincs. A bökkenő legfeljebb ott van, hogy a tanács a kastéllyal együtt a környező gazdasági épületeket, területet is kérte. Viszont nekünk — mivel a korábbi tsz-vezetés eladta a szántói telephelyünket — itt alakult ki a gazdasági udvarunk, juhászati telepünk. Ez a tsz az elmúlt ötéves tervben 80 milliós „veszteséget” szedett össze, így saját pénzügyi erőnk jelen pillanatban nincs arra, hogy, a kastélytól elköltözzünk, ■ új telephelyet létesítsünk... Tehát a kastély gazdacseréjének nincs akadálya, csupán a kastély körüli területeknek. Azonban a kastély felújításához, további pusztulásának megakadályozásához sem elég a szán- tóiak tiszteletre méltó törekvése, akarata. Ez elsősorban mégiscsak pénzkérdése. Ezzel az újabb lényeges „akadállyal” a megyei tanácson Olajos Csabához fordultunk, ötőle hallottuk a következőket; — Elöljáróban el kefl mondanom, hogy a veszélyeztetett műemlékek ügye országosan is előtérbe került. A témával a közelmúltban a gazdasági bizottság is foglalkozott, a olyan határozatot hozott, hogy az éves költségvetések összeállításakor jelentős ősz- szeget kell biztosítani az üresen álló, vagy egyébként veszélyeztetett kastélyok megóvására és egyben a hasznosítást elősegítő helyreállítások céljára. — Az elmondottakhoz hogyan kapcsolódik a cekeházi kastély ügye? — Ügy, hogy ez a kaí> tély is szerepel a megóvandó épületek listáján, a kázs- márki, golopi, szirmabese- nyői és íáji kastélyokkal együtt. A cekeházi kastély ügyét három lépcsőben kell rendezni. Először is az épületet vissza kell venni a szerencsi tsz-től, s az állagmegóvási munkákkal meg kell védeni a teljes pusztulástól. Második lépcsőben az épület rendszerét és környezetét figyelembe véve, a majdani funkciót szükséges meghatározni. S végső feladatként üzemeltető partnert kell találnunk. Egyébként ez ügyben már folynak tárgyalások. — Ezek szerint a cekeházi kastélyra nem vár a már elpusztult kastélyok sorsa? — Nem. Éppen a gazdasági bizottság döntése alapján, felkértük az abaújszántói tanácsot, hogy első lépésként, rövid időn belül készítsen állagmegóvási tervet, költségvetést, s ennek alapján már a következő évben megkezdenénk a tetőzet, nyílászárók rendbehozatalát, megállítva ezzel a további pusztulást.. • Hajdú Imre Faié; Fojtáo László Balettest Csajkovszkij műveiből Az Országos Filharmónia miskolci „Népszerű zenei estek” és „Egyetemi” bérleti sorozatában november 16-án a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központban balettestet rendez, | amelyen Pártay Lilla, Sza- bady Edit, Szőnyi Nóra, Dózsa Imre, Harangozó Gyula balettművészek, az Állami Balettintézet tánckara és a Miskolci Szimfonikus Zenekar — vezényel Fráter Gedeon — Csajkovszkij Hattyúk tava, Diótörői -Rómj?ó; 'és;v«JÜli», valamint a . .Csipkerózsika című balettjéből mutat be részleteket. A balettest hétfőn este fél nyolckor kezdődik.--™at tt«/* Bofczi Pál rajza Bolya Péter. — Falura vágyom, most már véglegesen — jelentette ki a tükörnek Székesi, miután végét vetette városi tekergéseinek, felmondta ismeretségeit a Klauzál téri piacon* elfelejtette szerelmét, Bélánét... Hiszen mindig is tudta, hogy D.-ben a helye, az öreg, fésűsen álló parasztházban, ahonnan csak arra az időre származott el, amíg megutálja a várost és önmagát. Igen, Székesi vidéki életre vágyott. Elképzelte, amint rendszeresen hazatér a munkából, amely valamiféle szorgos kétkezi tevékenység lenne, fatelepítés, facsigák esztergályozása, fafejűek megpofozása, satöbbi. Ám a riadt észjárás mindig megkontrázta az egészséges terveket, Székesi félt a favágók közé menni. mert — úgyis ráfogták volna, hogy ÜTRA KELT FENYŐFA, aki kémkedni jött az erdőgazdaságba. ... Ezúttal azonban véglegesen el akarta hagyni a várost; a d.-i házba készült, csendes, falusi remetének ... A ház állaga éppenséggel megfelelt az ilyesfajta tevékenységnek; vert fial, tornác,' hüllő vakolat, titokzatos padlás, homokos pince,, s a lejáróban a falba karcolt évszám: 1867. Az udvaron orgona, rózsatövek, gaz, és a kút, amelynek ihatatlan- a vize; talán még igazi „tiszti orvos” állapította meg ezt a múlt században. Odabent a szobákban: vegyes bútorzat. Volt közötte kempingágy, de kétszázéves „nachtkasztli” is; az íróasztal felett Elvis Presley képié, oldalt fafeszület, az asztal végén japán írógép, de mellette pecsétnyomó állt, vörös viasz társaságában (Székesi, hülyéske- désből, pecséttel zárta le a leveleit). Szóval, a berendezés éppoly elegyes volt, mint Székesi, akiben együtt volt a csibész és a papnövendék, a remete és a Do- lohov, a hős és az áruló, a belvárosi kan és a szent életű püspök. Talán ezért is utálta mindenki. ... .S miután mindezeket végiggondolta, Székesi a pályaudvarra sietett, hogy még időben elérje a D. felé induló vonatot. A fővárosból csak papírt, tollat, no meg az emlékeit vitte magával. Talán azokkal is be lehet fűteni, ha végképp kifogy a fa a d.-i ház pincéjéből. e D.-be érve először is bevette a szokásos fél barackot. (Sehol sem kapni olyan elsőrangú barackpálinkát, mint az ottani kocsmában, ugyanis a kocsmáros a saját őszibarackosából főzi, tehát megvan benne a fcsa- ládias íz,- amit a szeszfőzdék soha nem tudnak előállítani; ugyanakkor a u.-i őszibarack világhíres ariól a tulajdonságáról, hogy örök ifjúságot biztosit.) — A házat ki kell túteni — jelentette ki Székesi. amikor a hidegtől kongó szobába lépett. Bedurrantott az oil-kály- hába. aztán elindult, hogy számba vegye D.-t. Minden megvan, ami tavaly itt volt? ... A leltár első tétele a Duna-ág volt. — Kipipálva — mormolta Székesi, amikor meglátta a fehér, befagyott holtágat, rajta a kellemetlen varjakat. A túlsó parton sárgán zörgött a nádas, és a fatörzsek olyan feketének látszottak, mint maga a halál. Székesi letelepedett a padra, a túlpartot nézegette. — Előbb-utóbb ál Äell mennem oda — dünnyög- te.
