Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-27 / 278. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. november 27., péntek Sátoraljaújhelyi művésztelep Négy kiállító művész Tavaly nyáron fogadott először vendégeket a sátor­aljaújhelyi művésztelep. Az akkori két résztvevő mun­káiból rendezett kiállítás amolyan premiernek számí­tott. Ez a mostani viszont, amelyet a napokban nyitot­tak meg a sátoraljaújhelyi városi művelődési központ­ban, már folytatás. Vagy ha jobban tetszik; egy gyöke­resedő hagyomány. Az idei nyáron négy. ven­dége volt a sátoraljaújhelyi művésztelepnek. (Tulajdon­keppen a városi tanács hét­végi. kies környezetben lévő házában tölthetnek hosszabb- rövidebb időt a vendégek.) Az idősebb művésznemzedé­két Joláthy Attila, a fiata­lokat pedig Haász István, Bálint István és a szarvasi •születésű Voinea Delast Ple­na képviselte. A kiállítási tér — ismere­tes. hogy a sátoraljaújhelyi művelődési ház rekonstruk­ciója meg tart — szűkössé­ge és a kiállító művészek száma önkéntelenül is meg­alkuvásra késztet. A részvé­tel lénylegesen csak jelzés­szerű lehet, a most bemutat­kozók közül egyedül csak Bálint István jelentkezett fél tucatnál több munkával. Négy művész — négyféle, egymással alig-alig vagy egy­általán nem rokonítható lá­tás- és alkotásmód. Bálint István az ember és a társa­dalom, az egyén és a közös­ség konfliktusait elemzi ma­ró gúnnyal, ironikus, gro­teszk megközelítéssel. Paró­diáknak is felfoghatók ezek a tenyérnyi rajzok, mint ahogyan azok is, s nemcsak a hozzájuk kapcsolt szöveges kíséret miatt. Bálint ember­figurái típusokat, emberi re­akció-típusokat testesítenek meg, összesűritve, s ezáltal felfokozva visszásságaikat. Karikírozva a visszásságokat! V. Delast Elena festmé­nyeit a misztikumra való hajlamosság jellemzi. Sejtel­mes figurái szinte úgy buk­kannak elő. mint ahogyan a sűrű ködből az alakok. Öt sokkal inkább foglalkoztatjaií az ember belső énjének rej­telmei. minisem a külviiag vaskos tényei. Finom, ár­nyalt. barnás tónusai is a lí­raibb énjét erősítik. Haász Istvánt és Joláthy Attilát inkább a tér-idő problémái izgatják. Joláthy szándékosan torzított, s mint­egy a térben lebegő formái, perspektivikus „tér-makett­jei" szinte súlytalanként le­begnek. Olyanok — egy kri­tikusa szerint — mint há­zak alap. fundamentum nél­kül. Haász az anyagok és a formák egymáshoz való vi­szonyát vizsgálja, a tér po­zitív és negatív kapcsolódá­sát. Másképpen, de ugyan­azon kérdést járja körül; ritmikusan építkezve. Alig kéttucatnyi a bemu­tatott munka — négy alko­tótól. Négy, öntörvényei sze­rint alkotó művésztől. Érde­kes összevetést is kínál. A kiállítást egyébként de­cember 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (cs. a.) Tegnap óta a Szőnyi-teremben Bér Rudolf festményei között Tegnap délután nyílt meg és december 10-ig látható a Képcsarnok Vállalat mis­kolci Szőnyi István-íermében Bér Rudolf Munkácsy-díjas festőművész kiállítása. A mű­vész negyvenhét olajfestmé­nyét mutatja be ezen a tár­laton, illetve a Képcsarnok ennyit kínál ez alkalommal választékként az otthonaikat festménnyel gazdagítani aka­rók számára. A Szőnyi-teremben a Ba­laton, az Adria, több más olasz táj elevenedik meg a néző előtt; vidám fürdőzők csoportja a vízparton vakító fényben, komor, feszültség­ülte, drámát sejtető, komor sziklák a másik képen, egy­két akt, műtermi kompozí­ció, portré, csendélet. Gondol­kozva kell végigjárnunk a kiállitótermet, keresve a ki­állított képeken a közös vo­nást, ami alkotójukat „azo­nosítja”. A képek szinte ön­álló csoportokba sorolhatók. A fény játéka, a fény hatá­sa a víztükör felett többször is visszatér vásznain, csak­úgy, mint az ijesztő szírt, a vízbe komoran beékelődő éles hegyfok. A falusi házak olykor geometrikus rendbe tömörülnek, valamiféle borús égbolt alatt sűrűinek össze, Visegrád utcái egymásra tor­lódnak a Duna partján, mint az olasz tájak szinte egymás­ra épülő házai. Párák ülik meg a vizet, máshol kristály­tiszta élekkel válik el a hegy, a part a víztükörtől. -A fa­lusi búcsú látványos forga­taga csakúgy megjelenik a vásznon, mint a velencei Ri­alto környékének tarkasága, a vízpart-közeli, dőlt sírem­lékek és a harsogóan vidám fürdőző társaságok. Jóllehet, figurális kompo­zíciókkal is találkozunk, port­ré és akt is van, a bemuta­tott anyag egészére azonban a táj láttátása a jellemző. Mintha egyazon tájrészleten több megvilágításban és szög­ben is jelentkeznének, s mint­ha a festő az ember nélküli tájban is valami feszültséget érezne és akarna velünk, a tárlat látogatóival érzékeltet­ni. A komor és a harsogó színek váltása is bizonyára ezt szolgálja. Szembetűnő például az Archeológia című kép már-már kiáltó színská­lája, és több vízparti nyu­galmat ábrázoló komorsága. Egyik-másik képével talán vitázni is kedve lenne a tár­latlátogatónak, de nincs egyetlen olyan darab sem a falakon, 'amelyik elől gon­dolat nélkül tovább léphet­nénk. A Képcsarnok Miskolcon a téli nagy ajándékozási és ün­nepi vásárlási időszak kez­detén ezt kínálja. Meg kell nézni. (benedck) Elmélyülteti A színes golyó!',, amelyek segítségével hajdanán mi tanultuk az összeadást, a kivonást, de még a szorzótáblát is, már kiszorultak az osztálytermekből. De nem a játékpolcokról! A szorzótáblán ma is „jó játék” ígérkezik, s míg e'mélyülten húzogatja a golyócskákat a gyerek, nemcsak a színek formálódnak játékosan, a számok is összeállnak... Fotó: Laczó József „Mindent vállalunk” Politikai kabaré a televízióban Csütörtökön délelőtt a Ma­gyar Televízió elnökségén arról kaptak tájékoztatást a sajtó munkatársai, miként kívánja a szórakoztató fő­osztály kielégíteni a közön­ség színvonalasabb szórakoz­tató műsorok, politikai tölté­sű kabarék iránti jogos igé­nyeit. Tulajdonképpen a te­levízió fennállása óta folya­matosan születtek újabb és újabb sorozatok, egyedi mű­sorok, a szórakoztató igények kielégítésére, voltak jobbak és kevésbé sikerültek, hosz- szabb és rövidebb életűek. Most — mint arról Bánki Iván főosztályvezető-helyet­tes, Kallai István író-szer­kesztő és Bednai Nándor szerkesztő az újságírókkal folytatott eszmecserében tá­jékoztatott — útjára indít­ják a Telepódiumot, a tele­víziós szórakoztatás egyfaj­ta, nálunk még nem alkal­mazott formáját. Ennek lé­nyege, hogy kétrészes műso­rokat szerkesztenek: az egyik rész Icabaré, a másik pedig egyfelvonásos 60—65 perces játék, elsősorban szatíra, bo­hózat. A műsorokat színházi ke­retek között a Vidám Szín­padon próbálják, és ott is mutatják be a közönségnek. Ä premiert további hat. nyil­vános előadás követi, amely­nek során a produkció csi­szolódik, a szükséghez mér­ten alakul, figyelembe veszi a közönség reakcióit, s a két utolsó előadást rögzítik. E felvételekből állítják össze a kabaréadást, ami gyakorlati­lag az élő előadás egyik fe­le, míg az egyfelvonásos já­ték külön kerül adásba. A Vidám Színpadon évente hat ilyen kétrészes előadást rög­zítenek, így 12 szórakoztató műsor anyagát nyerik, azaz havonta egyet. Az első műsort a Vidám Színpadon december 2-án mutatják be, s ennek a ka­baré része szilveszter éjsza­káján kerül majd adásba. (Ez lesz a többrétű szilvesz­teri szórakoztató műsor ge­rincanyaga.) A főosztály ve­zetői ettől az előbemutatásos rendszertől azt várják, hogy az élő adások közönségének reagálásaival, illetve azok figyelembevételével, tehát a közöriséghalásnak előre be­építésével mind jobban elő­készíthetik az adásokat. Igen lényeges másik vo­nása a Telepódntmnak a ka­baré jelleg, ez élet rezdülé­seire, változásaira való gyors reagálás lesz a szerkesztők szándéka szerint. A Telepo- dium politikai kabaré kíván lenni, az életünkben adódó félreérthetőségek és torzulá­sok csipkedője, adott esetben ostorozója. A műsorok szer­kesztői kérik és várják a kö­zönség segítségét, ötleteit is, s általában minden vonat­kozásban szélesíteni szeretnék a közéleti humor forrásait. Ugyanakkor egy már-mát kihalt műfajt szeretnének új életre kelteni az egyfelvo- násosokkal. A már meglevő szerzőgárdán kívül új, ke­véssé ismert írókat is szc retnének megnyerni a mű­sorok számára. Az első Telepódium címe „Mindent vállalunk’’ lesz, a vele együtt színre kerülő egyfelvonásosé A kitüntetés, Polgár András és Herczenik Miklós szatírája. A kabarét Bodrogi Gyula, a szatírái Bednai Nándor rendezi. Ter­mészetesen már folynak a további műsorok előkészüle­tei. A következő politikai kabaré címei: Mindenért fi­zetni kell!, illetve A magyar csoda. (bm) Hangverseny krónika Eciy kitűnő koncert A Filharmónia bérleti kon­certjei között legutóbb egy kamaraest (november 20-án a Bartók-leremben). és egy zenekari est (23-án a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében) szerepelt. A kamaraest három előadó­ja — Andor Éva. Gregor Jó­zsef és Pál Tamás — igen feszült, expresszív légkört teremtett műsoruk első részé­ben. amikor is Schumann-, Muszorgszkij- és Kodály-dal- műveket mutattak be. A hangverseny egészéhez ké­pest némileg mérsékeltebb Schumann-dalok után Andor Éva rendkívül érzékeny, drá­mai feszültséggel teli Ko- dálv-interpretációval örven­deztette meg a nem túl nagy számú, ám annál fogékonyabb közönséget. A négy kompo­zíció közül különösen az A csitári hegyek alatt, illetve,a Nauszíka megoldásai hoztak felszínre komoly énekesi ér­tékeket. Gregor József egy Mu- szorgszkij-ci idussal lépett először pódiumra. A halál dalai és táncai című művet adta elő. A kompozíció dra­maturgiáját, a különböző dialógusokat és lelkiállapo­tokat. tehát a komor román* tikájú szituációk minden részletét hűen jelenítette meg, ábrázolásának tónusban gaz­dag, szuggesztiv megoldásai jól illusztrálták a mű tragi­kus ihletettségét. ' Koncertjük második leié­ben, a Gregor József tolmá­csolta Kodály-dal'ok után né­hány. jó érzékkel választott, népszerű áriát hallhattunk Mozart, Puccini, Verdi és Nicolai operáiból — minde­gyiket érett, meggyőző elő­adásban. A fellelkesült közön­ség tapsát magas színvonalú ráadásszá mokkái köszönte meg a két művész. Közismert dolog, hogy a legtöbb karnagy — ha tech­nikai képzettségben nincs akadálya — igen belátó és alapos partnere az énekesek­nek, kifinomult kamarazenei műveltségük nemcsak a kar­mesteri dobogón, hanem a zongora mellett is kellően érvényesül. Ezt a tényt iga­zolta a jó nevű dirigens. Pál Tamás, is, aki a technikailag sem épp könnyű műveket szellemes, precíz zongorakísé- reltel tette teljessé. Műsoron: Schumann és Sztravinszkij művei A kezdeti bátortalanság után végül is szerencsésen állt össze Schumann Maníred- nyitánya — ez volt a Miskol­ci Szimfonikus Zenekar kon­certjének első darabja —, bár némi merevség a fúvóskar­ban a mű végéig megmaradt. Ezután egy másik Schumann- kompozíció, az a-ntoll gor­donkaverseny következett. Ez az alkotás számos olyan rész­lettel büszkélkedhet, amely termékenyen szolgálhatja a legszenvedélyesebb interpre­tációs elképzeléseket is, ösz- szességében véve azonban nem tartozik a legszerencsé­sebb csellóversenyek közé. Nehéz tudniillik élvezetes egységgé szervezni, rafinált (ha úgy tetszik, művészt haj­landóságtól is függő) eszköz- használatot igényel. Onczay Csaba — az est szólistája — sem tudott igazán megbir­kózni a feladattal, s az egyé­niségével kevéssé rokonítha­tó művet itt-ott modoros megold ásókkal szólaltatta meg. Ez a man ír elsősorban abból adódott, hogy a forte indítások többnyire présel­tek, erőszakoltak voltak, az egyes tételek témái pedig nem lettek kellően kidolgoz­va, így elvesztek a zene szö­vetében anélkül, hogy funk­ciójukra kellő fény derült volna. A legsikeresebb, leg­szebb részletnek a Langsam- tétel concertino kíséretű be­tétje bizonyult. A hangverseny legnehe­zebb, ugyanakkor legjobb produkciója az est végére ke­rült, befejezésül Sztravinsz­kij nagyzenekari szvitjét, a Petruskát hallhattuk. Kovács János, aki korábban már ve­zényelte a Miskplci Szimfo­nikus Zenekart, aprólékos műgonddal dolgozta ki a szvit minden részletét — ez az alaposság már a Manfred- nyitánynál is kiderült —, a koncentrált munkának meg is lett az eredménye. Az öt­letes hangszerelési, tematikai és dinamikai mozzanatokból álló alkotást érezhetően nagy élvezettel játszotta az együt­tes. s bár igaz, hogy a telje­sen beérett produkció élmé­nyével még adós maradt a hangverseny — ezen küny- nyen segíthetne néhány to­vábbi bemutató, amit eeyéb- ként nyilván megérdemelne a kitűnő felfogásban megraga­dott alkotás —, mégis öröm­mel nyugtázhatjuk a zenekar vállalkozókedvét, művészi igényességét. D. Szabó Ede Ismeretterjesztés a mezicséti járásba!) Az elmúlt két esztendőben csökkent az ismeretterjesztő előadások száma a mezócsáti járásban. Az elmúlt évben például mindössze 202 isme­retterjesztő előadást tartot­tak, igaz, ebből 145-öt fizika' dolgozók körében. Változat­lan az érdeklődés az egész­ségügyi és a pedagógiai té­májú előadások iránt a járás­ban, ahol a lehetőségekhez képest szorgalmazzák az is­kolások körében a baráti kö­rök alakítását is. A matema­tikai témájú előadások vi­szonylag magas számában például benne van. hogy rend­szeresen és jól működik a kis matematikusok baráti kö­re. Az általános iskolások ré­szére szervezett tudományos baráti körök mellett a jövő­ben szorgalmazni szeretnék a középiskolások ilyen jellegű bevonását is az ismeretter­jesztésbe. S ugyanakkor —, amint erről a TIT megyei ügyvezető elnökség) ülésén !s beszámoltak a közelmúltban — nagyobb gondot kívánnak fordítani a fiatal munkások körében végzett ismeretter­jesztésre is. A jelenlegi egye­di előadások mellett íev a tanfolyamok, a sorozatok megtartását szeretnék szor­galmazni. Értesítjük kedves vevőinket, hogy vállalatunk miskolci raktárházánál BS Vállalatunk egri lerakató ez idő alatt is üzemel. 1981. december 16-tól 1982. január 2-ig vaivonme;átiapítQ és elszámoltaié leltár! tartunk ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI TEXTIL- ÉS FELSŐRUHÁZATI Kérjük, szíveskedjenek vásárlásaikat úgy ütemezni, hogy a szokásos túrajáratokka! a megvásárolt NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT árut még a leltár kezdete előtt ki tudjuk szállítani. 1E Miskolc, Szeles utca 71.

Next

/
Oldalképek
Tartalom