Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-10 / 238. szám

1981. október 10., szombat ÉSZAK-MAGYAROR52AG 5 Arányos fejlesztéssel Harminc egység szállítói Quktászüzem a Szőke Tibor újabb adag tortát helyez a korszerű kemencébe Hagyjuk abba — mondta a megyei tanács településfej­lesztési és kommunális bi­zottságának elnöke a sátor­aljaújhelyi értekezleten a már több órája tartó eszme­csere egyik alkalmas pillana­tában, majd magyarázólag hozzátette: — Ezt a témát Ugyanis nem lehet befejezni, mindenki számára megnyug­tatóan lezárni, csak abba­hagyni. Az említett tanácskozáson megyénk településeinek kor­szerűsített fejlesztési tervéről volt szó, arról a tervről, amely — mint sok más, szin­tén nagy súllyal bíró téma — a lakók széles körű véle­ménynyilvánítása, javasla­tainak, észrevételeinek ösz- szegzése figyelembevételével készült el hosszú távra. A koncepciót a kormány már elfogaidta, jónak találta, a részleteken finomítani, iga­zítani azonban természetesen továbbra is van mód, a sá­toraljaújhelyi tanácskozás­nak is ez volt a célja. A ta­nácskozás néhány gondolatá­ra érdemes visszatérni. Még akkor is, ha ezek a gondo­latok nem újak, ellenben: minden hasonló témájú érte­kezleten felvetődnek a részt­vevőket nyugodt, vagy kevés­bé nyugodt hangvételű vitára késztetve. Az arányos fejlesztés szük­ségessége. Talán ez vetődik fel a leghangsúlyozottabban minden tanácskozáson és en­nek szükségességét jelzi a fej­lesztési koncepció is. a me­gyei tanács VI. ötéves terve is. Az értelmezésben — egyes emberek között — persze akadhatnak véleménykülönb­ségek. Néhány tény azonban Vitán felüli. Például az, hogy a nagyvárosok népessége el­sősorban a beáramlás követ­keztében az utóbbi években aránytalanul megduzzadt. Ezekben a városokban gya­korlatilag több ember él, mint amennyit a település tisztességesen el tud tartani. Kevesebb a lakás, a bolt. az iskola, az óvoda, u bölcsőde a szükségesnél, a tömegköz­lekedési eszközök zsúfoltak, a járdák szintén, sorba kell áll­ni a szolgáltatásokért, meg­növekszik a vízfogyasztás stb., stb. Ez a zsúfoltság pe­dig feszültségeket okoz, nö­vekvő ingerültséget. Tény az is, hogy az elmúlt években néhány város — Ka­zincbarcika, Leninváros — a nem ott lakók szemében irigylésre méltóan fejlődött, míg más, régi városaink — Sátoraljaújhely, Sárospatak, Özd — lemaradtak bizonyos mutatókban. (Nyilvánvaló, hogy az említett tanácskozá­son Sátoraljaújhely tanács­elnök-helyettese nem mulasz­Miskolc megyei város Ta­nácsa, a Hazafias Népfront városi Bizottsága és a váro­si Úttörőelnökség — a mis­kolci Avas új városnegyed 73. tíz. lakóbizottsága kezde­ményezését támogatva — versenyfelhívással fordpl Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye városainak tanácsaihoz, Hazafias Népfront bizottsá­gaihoz és a Magyar Úttörők Szövetsége helyi elnökségei­hez és a lukóbizottságokhoz, hogy csatlakozzanak az or­szágban elsőként Miskolcon. 1979 júniuséban. sikeresen beindult „TISZTASÁGI ŐR­SÉG” mozgalomhoz, melyben kisdobos- és úttörő pajtások vesznek részt. A mozgalom konkrét fel­adata a lakóházak és kör­nyezete, közterületek, ját­szóterek, parkok, erdők és kirándulóhelyek tisztaságá­nak folvamatos megóvása. A „TISZTASÁGI ÖRSÉG- ben" végzett munka elsősor­ban gyermekeink részvételét igényli, de a kitűzött célok megvalósításához a felnőt­tek társadalmának segítsége né1'' ül öz.h e Ve ti e n (tn n á est a gok, népfrontbizottságok a Magyar Vöröskereszt aktí­totta el, hogy egyszerű, tö­mör szavakkal, nagy odafi­gyelésre serkentő hangsúly- iyal ne ismertesse a város ne­hány mutatóját. Egyebek kö­zött azt, hogy a (J500 lakás­ból 4000 még a [elszabadulás elölt épült, nagyobb része a századfordulón. hangulato­sak, szépek ugyan ezek a la­kások, csak lakni elég nehéz bennük az alacsony komfort- fokozat miatt.) Szükséges tehát minden­képp, hogy az* új és a régi városok közötti különbség valamelyest kiegyenlítődjék. Ez egyik célja VI. ötéves ter­vünknek is. És szükséges az is, hogy például Miskolc zsú­foltsága csökkenjen, a megle­vő feszültségek enyhüljenek, a beáramlás szűnjön meg, vagy legalább lassuljon le annyira, hogy a város az el­látást illetően lépést tudjon tartani. A beáramlás persze elsősorban a községekből, a kisebb községekből történik. És elérkeztünk az újabb, so­kat emlegetett, sokai vitatott témához: a községek népes­ségmegtartó erejének fokozá­sához. Lapunkban sem elő­ször szólunk róla, nyilván nem is utoljára. Kétségtelen, hogy az előt­tünk álló évek tanácsi mun­kájának is egyik fontos ré­sze ama bizonyos megtartó erőnek a fokozása. „A 22-es csapdájából” mindenképpen ki kell jutni. Nevezetesen ab­ból a körből, melyre a ta­nácskozáson szintén utalt va­laki : „Elköltöznek a faluból, mert nincs fejlesztés. Nem fejlesztik a falut, mert elköl­töznek belőle.” Szó volt ar­ról is: minden település tel­jes jogú település. Mivel em­berek élnek ott. A teljes jo­gú település szép kifejezése is igaz, valós tartalmat takar, ezen kár is lenne vitázni. Mi miatt keletkezik mégis vita? Például. Élve a tanácsi — és más — tervek nyújtotta lehetőségekkel, fokozzuk minden faluban a népesség- megtartó erőt. Ahol szüksé­ges: fejlesztésekkel. Megyénk­ben most már legalább 120 kisközség — 500 lelken aluli település — van, tehát ezek­ben is, mivel elsősorban ezek­ből igyekeznek el fele a fia­talok, egyik-másik ilyen kis­községben ma már csak 40— 50, idős ember él. Teremtsük meg tehát ezekben is — és persze más községekben is — a lehetőségeket, melyek itt tartják az embereket. De: va­jon lehetséges-e ez? Van-e hozzá elég erőnk, a lelkese­désen kívül ? Nyilvánvaló, hogy nincs hozzá elég erőnk és talán nem is szükséges minden egyes , kisfalut fej­leszteni. Akkor 4hát mi le­gyen? Mi lenne a legjobb vííi, lakóbizottságok, KISZ­tagok). Ezt a nemes társadalmi te­vékenységet mindenkinek elősegíteni kötelesség, mert „A környezetvédelem önvé­delem”. A TISZTASÁGI ŐRSÉ­GEK” pajtásait a felnőttek irányításával a közélet (Bég­re, a városszeretetre való ne velés egyik formájaként tet­tekre, hasznos tevékenységre ösztönözzük. Kérjük a pedagógusokat támogassák az általános is­kolások e nemes társadalmi tevékenységét — úttörőmun­kaként értékelve — kérjék is számon tőlük. A „TISZTASÁGI ŐRSÉ­GEK" részére készített Út­mutatót a Minisztertanács A miskolci postások októ­ber 5—6 ón kétnapos vér­adáson vettek részt. Csaknem ötszázan -elemke/tek a vér­adásra, es adlak térítésmen­megoldás? Mindezek, a kér­dések az említett és korábbi értekezleteken, eszmecseréken is szóba kerültek már. Maradjunk a már idézett, szép kifejezésnél: minden te­lepülés teljes jogú település. Úgy teljes jogú, ahogyan a felszólaló is értette: a legki­sebb településen élő embe­reknek is joguk van az alap­vető ellátáshoz, melybe álta­lában beleértjük az áruellá­tást. a villanyt, a közlekedést, az egészségügyi szolgáltatást. (Lehetséges, hogy még lehet­ne egyet s mást sorolni.) Eze­ket mind biztosítani is kíván­ja a terv, de nem minden esetben célravezető, ha mond­juk minden kisfaluban épül egy ABC-bolt, vagy akár csak egy vegyeskereskedői egy­ség. Lehetséges, hogy némely faluban a már munkálkodó mozgóbolt, vagy mozgóboltok biztosítják majd a megfelelő áruellátást. Nemigen lehetne minden kisfalunak külön or­vosa, iskolája, közigazgatási központja, de néhány kilo­méterre onnan már kell len­nie és lehet is. Egy-egy ki­sebb körzetnek — bejárható, elérhető távolságon belül — lehet biztosítani a megfelelő ellátást minden szükséges vo­natkozásban. Az arányos fej­lesztést mindenképpen szükl séges a kisfaluk esetében is szem előtt tartani. Tudnivaló azonban az is, hogy az- arányosság ez eset­ben a több pénzt is jelzi, je­leznie kell. Az eddiginél min­denképpen többet. Az elmúlt tervidőszakokban az összbe- ruházásokra szánt összegnek mintegy 6—7 százaléka jutott a községekbe, a többi a vá­rosokba maradt. Ennek a G —7 százaléknak nagyobb ré­szét föltehetően a járási szék­helyek, esetleg a nagyobb községek vitték el, a kiseb­beknek nemigen maradt semmi. Az arányon tehát le­het mit javítani. Ebben a tervidőszakban egyébként az összegnek talán több, mint 20 százaléka jut a községeknek és ez feltétlenül érezteti majd hatását. Vitázni azonban lehet, kell ezután is településeink fej­lesztéséről. Hiszen mindahá­ny unk érdekéről, életkörül­ményeink alakulásának mi­kéntjéről vitázunk. Tanácsi Hivatala területi fő­osztálya hagyta' jóvá. Az Egészségügyi Minis;,tórium a mozgalom országos kiter­jesztését jóváhagyta. E versenyfelhíváshoz való csatlakozást a „TISZTASÁGI ŐRSÉGEK” megalakítására, feladatokkal való ellátására szólóan — a kiadott „TISZ­TASÁGI ŐRSÉGEK” Útmu­tató iában foglaltak szerint — a . Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottságánál lehet bejelenteni (Miskolc, Kossuth u. 11. sz. 3525). Várjuk megyénk városai­nak jelentkezését a mozga­lomhoz. a versenyfelhívás el- fogadását. A MISKOLCI INTÉZŐ BIZOTTSÁG lesen vért. Példamutató volt a fiatal postások aránya a jelentkezettek között, a vér­adóknak mintegy hetven szá­zaléka. Ismerve az Utasellátó Vál­lalat két megyére — Bor­sodra és Hevesre — kiterje­dő hálózatát, az ember meg­lepődik, amikor belép a csöpp üzembe. A Tiszai pá­lyaudvar mellett levő cuk­rászüzemről van szó. amely­nek termékei szinte minden vasúti és Volán-pályaudva­ron megtalálhatók. A két- műszakos üzem dolgozói nem kevesebbet vállalnak, mint hogy folyamatosan friss cuk­rásztermékekkel látják el Borsod és Heves megyék utazóit. Átlagosan tíz cuk­Egy kőműves kisiparost a tanács pénzügyi osztályának vizsgálata alapján négy évre kétmillió forint általános jö­vedelmi adó és négyszázezer forint községfejlesztési hoz­zájárulás fizetésére kötelez­tek. A kisiparos a városi il­letékhivatal adóosztálya el­len pert indított. Arra hi­vatkozott, hogy a kivetés in­dokolatlan becslés és irreá­lisan túlzott bruttó haszon­kulcs alkalmazásával tör­tént. Azt is elmondta, hogy adócsalás bűntette miatt el­járás folyik ellene. A nyo­mozás során üzleti könyveit és bizonylatait lefoglalták, emiatt állításait nem tudja igazolni. Ezért kérte, hogy ezeket az iratokat a bíróság szerezze be és a tanács által időközben elrendelt végre­hajtást függessze fel. Az elsőfokú bíróság a ke­resetnek helyet adott, de a fellebbezésre a másodfokú bíróság elutasító végzést ho­zott, Ezt azzal indokolta, hogy a kisiparos nem jelölt meg olyan bizonyítékokat, amelyek alapján a végrehaj­tás felfüggesztése indokolt lenne. E döntés ellen emelt törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság a követke­zőket mondta ki: A jogerős államigazgatási határozatok végrehajtása a bíróság előtt megtámadha­tó, ha a tényállás nincs megfelelően földerítve és helyrehozhatatlan következ­ményekkel járhat. Ezért a fel fü'ggesztésnek elsősorban az a célja, hogy a kellően meg nem alapozottnak tűi.ő állam igazgatási ha tá rozatok foganatosítását megakadá­lyozza. A bíróság azonban a végrehajtást méltánylást ér­demlő körülmények mir t nem függesztheti fel. Ugyan­így. ilyen intézkedésre nem szolgálhat alapul, hogy a jogerős határozat nagy ösz- szegű fizetési kötelezettséget ír elő, illetve hogy annak fedezete biztosítva van. A kisiparos keresetében arra hivatkozott, hogy olyan felvett összegek után is adó­zásra kötelezték, amelyek az építtetők érdekeit szolgál­ták. s amikből jövedelme nem volt. Az elsőfokú bíró­rász dolgozik itt két mű­szakban, s nem panaszkod­hatnak arra, hogy nincs munkájuk. Szőke Tibor, az üzem helyettes vezetője: — Állandó megrendelése­ink vannak, s így bizony munka is akad bőven mind a két. műszakban. Áruvá­lasztékunk jellemzéseként elég csak annyit megemlí­tenem, hogy átlagosan 30— 40 terméket gyártunk nap­rakészen, pontosabban szál­lításra készen. Minden di­csekvés nélkül hadd említ­sem meg azt is, hogy nem ság az adócsalás miatt in­dult büntetőeljárás iratai­nak beszerzése nélkül, kellő alap hiányában, rendelte el a végrehajtás felfüggeszté­sét. A másodfokú bíróság­nak pedig — a büntetőira­tok birtokában — a kisipa­rost részletesen meg kellett volna hallgatnia afelől, hogy az államigazgatási határoza­tot milyen bizonylatokra hivatkozva támadja meg, s csak ezután foglalhatott vol­na állást abban a kérdés­ben: van-e jogi lehetőség a végrehajtás felfüggesztésére. Mindezek alapján megál­lapítható: a jogerős végzés megalapozatlan. Ezért a Leg­felsőbb Bíróság mindkét fo­kú döntést hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra, vala­mint ú.i. határozat hozatalá­ra utasította. Halálos baleset a toronydaruDan Tragikus szerencsétlenség történt az egyik állami épí­tőipari vállalat munkahe­lyen, ahol megbízásukra egy gépesítő vállalat a tulajdo­nát képező és saját alkal­mazottja által irányított to ronydaruval dolgozott. A kezelő észrevette, hogy a fékberendezés nem jól mű­ködik. Arra gondolt, hog? víz került bele, s az meg fagyott benne. Ezért elhatá­rozta, hogy a darut melegí­téssel próbálja üzemképessé tenni. Segítségül hívta az építői nari vállalat egyik munkását, aki olajba már­tott ronggyal felment a da­rura. — A rongyot csak akkor gyújtsa meg. ha ép is fel­érek ! — figyelmeztette a kezelő. — Ennek ellenére az ille­tő a rongyot meggyújtotta, ettől saját ruházata is láng­ra lobbant és a szerencsét­len ember olyan súlyos égé­si sebeket szenvedett, hogv másnap a kórházban m« halt. A történtek miatt a daru­kezelőt foglalkozási körében elkövetett gondatlan veszé­* m iiszasn emlékszem olyan esetre, amikor minőséf i kifogással éltek volna valamilyen cuk­rásztermékünk ellen. Az Utasellátó Vállalat miskolci területi igazgatósá­gának cukrászüzeme jelen­tős forgalmat bonyolít le. Mintegy 30 vendéglátó és ke­reskedelmi egység részére szállítanak cukrászterméket. Az elmúlt évben körülbelül 5 millió forint értékű áru hagyta el a patikatisztaságú kisüzemet, ami — pontosan az üzem nagyságához mérve — jelentős eredménynek számít. Az itt dolgozók ha­vonta 300 ezer forint értékű cukrászterméket állítanak elő, amelyek között olyan specialitások is akadnak, mint a csokiroló. amit szinte mirtden állomáson lehet kapni az Utasellátó Vállalat­hoz tartozó kereskedelmi egységekben, valamint a bor­sodi szelet, a szintén nagy népszerűségnek örvendő, szénhidrátszegény sütemény, ami ebből az üzemből indult el öt évvel ezelőtt hódító útjára. Kevesen tudják, de a Ti­szai pályaudvaron működő cukrászüzemben különféle alkalmakhoz lehet sütemé­nyeket. tortákat rendelni. Jelentős forgalmuk van eb­ből is, hiszen havonta több tucat, általuk készített tor­tát vásárolnak a vevők. lyeztetés vétségéért jogerő­sen elítélték. A halálos baleset külön­böző pereket vont maga után. Előbb az SZTK az el­hunyt ember özvegyének megállapított járulék vissza­térítéséért a gépesítő válla­lattól száznyolevanezer fo­rint megfizetését követelte. A bíróság kimondta: á tör­téntekért huszonöt száza­lékban a szerencsétlenül járt ember felelős, ezért a vál­lalatot csak a peresített ösz- szeg hetvenöt százalékénak megfizetésére kötelezte. Az állami építőipari vál­lalat az elhunyt dolgozó öz­vegyének temetési és egyéb költségeit megtérítette, s az ezen a címen Juttatott tizen­hatezer forint visszafizetésé­ért a gépesítő vállalat ellen pert indított, — A halálos balesetet ki­zárólag a szerencsétlenül járt ember okozta — véde­kezett a gépesítő vállalat. Egyébként is a darut az épí­tőipari vállalal üzemeltette, a kezelő, mint kirendelt dol­gozó. az ő utasításuk szerint végezte munkáját, tehát irár- feMősségael nem tartozik. A jogvita a Legfelsőbb Bíróságon dőlt el, amely a vállalatot a peresített összeg hetvenöt százalékának meg­fizetésére kötelezte. Az Ítélet indokolása sze­rint a daru üzemben tartója a gépesítő vállalat volt. Egy­magában az a körülmény, hogy ezt a fokozott veszély- lyel jóró tevékenységet az építőipari vállalat megren­delésére végezte, üzemben tartói minőségét nem szün­tette meg. Erre utal az 1 szerződési kikötés is, amelj szerint a darut saját dolgo­zója kezeli. Tehát a munka­adó személye nem változott. Tekintve, hogy a szerencsét­lenül járt ember a halálos baleset bekövetkezéséhez hu­szonöt százalékban hoz.záiá- rult, a gépesítő vállalal a kár hetvenöt százalékát kö­teles megtéríteni. Hajdú Endre Priska Tibor A klrayezet- és tmszetvétie'eiaért Vérei psísssli (pusztafal vi—fojl án) Döntött a LeffetsöM Bíróság Bonyodalmak egy adócsalás körül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom