Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 1^31. október 25,, vasárnap nh x «leérni Szanyi Péter, mögötte a Bartók-relief, a kép másik oldalán egy nagyméretűnek tervezett térelem makettje Varga Éva Hét esztendeje él Miskolcon a Szanyi Péter—Varga Éva szobrász; házaspár. A főiskola elvégzése után jöttek a városba, bár Szanyi hazatért, hiszen 4 éves kora óta itt él, itt végezte a gimnáziumot, itt ismerkedett szakkörben a szobrászmüvészet- tel, innen ment főiskolára, Varga Éva pedig hajdúböszörményi, majd Dunaharasz- tiban élt, s a főiskola után férjét követve lett miskolci lakos, miskolci alkotó. A házaspárból azóta négytagú család lett, két gyermekük van. Amikor hajdan Miskolcra kerültek, ' többször is irtunk róluk, miként igyekeznek beilleszkedni a város életebe, miként próbálják ki- küzdeni maguknak a teljes bekapcsolódást. Hét év telt el azóta, a nagyobbik gyerek már iskolás. Péter és Éva már nem érzik magukat idegennek, nem érzik magukat jövevénynek Miskolcon, a jó műtermes lakás, a kollégákkal való jó kapcsolat kellemes környezetet jelent, de például Éva még mindig nem érzi magát igazán miskolcinak. Talán, mért eléggé visszavonultan dolgozik, igen kevés időt tölt a városban, a műtermen és a lakáson kívül, s mert kisplasztikái munkái is elsősorban a zárt térben való munkálkodásra késztetik. Pedig van egy nagy köztéri munkája, amit naponta ezrek és ezrek látnak. Ez pedig a pártbizottsági székház bejáratánál levő nagyméretű dombormű, amelyen repülő galambok rajaiból rakódik ki az emberek fölött a hatalmas zászló, a békeigenlést kifejezve. Varga Éva három nagyobb köztéri munkájából ez az egy már áll Miskolcon, most készül az Avasra egy ivókútja, a harmadik műve pedig a Borsodszirákon ez év tavaszán felavatott Barlók-em- lékmű, amelyet a centenári- um alkalmából állítottak fel. i Készen van egy további ivó- j. kút, amelyet Békéscsabán fognak a színházzal szemközti téren felállítani. Többségben kisplasztikát csinál, főleg érmeket, plaketteket. Számos kitüntető emlékérem, vagy nagyszériás plakett az ő munkája; legújabban például az Istvánffy Gyula-emlékérem, a Szép magyar beszéd versenyben kiadott plakett, egy ózdi, egy diósgyőr- vasgyári emlékérem, az egyik miskolci filmfesztivál plakettje, és igen sok más, Borsod megyén kívüli emlékérem és plakett tartozik ebbe a sorba. Most önálló éremkiállításra készül Szegeden. A Miskolci Galériában 1932 márciusában lesz önálló kiállítása. Néhány hét múlva, ez év decemberében pedig Fehérgyarmaton férjével közösen. — A hivatalos várostól sok mindent megkaptam. Megbízást, a férjemmel közös műteremlakáson kívül külön műtermet és. ha még nem is érzem magam igazán miskolcinak, annak oka nem a hivatalos városban keresendő. Talán az én visszahúzódásom — mondja. Szanyi Péter a feleségével még mindössze egyszer állított ki közösen, Tokajban; önállóan, illetve más művészekkel már több kiállításon szerepelt, az országhatáron kívül is. Budapesten a Stúdió Galériában nemrég zárult önálló kiállítása. Amikor hét évvel ezelőtt visszatért Miskolcra, tulajdonképpen hamar visszatalált, bár csak a rokonság, a család voJt a régi, a korábbi barátok szétszóródtak, a baráti kör átrendeződött. Hét év szorgos munkája ellenére Miskolcon még csak egy munkája nyert elhelyezést, illetve egyre kapott városi megbízási Ez pedig a Zenepalotában elhelyezett új Bartók-relief. A műterem, amelyben beszélgetünk, a Péteré. Évának, mint említettük, külön műterme van. Két szobrász nehezen tud egy műteremben dolgozni. A szobrászművészet helyigényes munka, de a miliő, az alkotó munkához szükséges légkör, a hangulati okok is kizárják, legalábbis nagyon megnehezítik az egy műteremben való munkálkodást. A város megértő volt. Szanyi Péter nemcsak szobrászművész. közéleti ember is. Korábban a Fiatal Művészek Stúdiójának volt vezetőségi tagja, s jóllehet, ez az országos szintű megbízatás sok utazással járt, sok idejét elvette, éveken át becsülettel látta el ezt a tisztet. A 70-es évek vége felé egy időközi választáson Miskolc város Tanácsának tagja lett, a tavalyi választáson újra tanácstagnak választották, sőt megválasztották Miskolc város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának tagjává is. és most e testületben tevékenykedik. Munkákról, tervekről, megbízatásokról, megélhetésről beszélgetünk. Nem ök fogalmazzák meg ilyen keményen, de a beszélgetés tanulságaként ez vonható le; a hivatalos város és a megye jó hozzáállása ellenére, a megye és a város, mint rendelő, alig érezhető. Az utolsó években jelentkező gazdasági megszorítások miatt több közületi megbízatás meg is hiúsult. Tegyük hozzá: márpedig a művész, különösen a kétgyermekes művész házaspár csak akkor tud igazán alkotni, munkálkodni a környezet javára, a maga eszközeivel szebbé tenni, gazdagítani azt, ha nemcsak önmaga kedvtelésére és a műtermében való őrzésre teremt újat. hanem ha arra a városban és a megyében igény is van. És az újak teremtéséhez támogatást, lehetőséget, létbiztonságot is kap. Szanyi Péter műtermében egy nagyon érdekes térplasztika makettje látható. Hatalmas rácsszerkezet között négy emberalak négyfajta állapotot fejez ki. A rácsszerkezet, a technika fogságában tartja az embert, és sok mindenre készteti. Mementó kíván lenni ez a tél-plasztika, arra int, hogy a technika ne kerekedjen az ember fölébe. Ezt a művet Szanyi Péter a felépíteni tervezett Technika Máza elé szánta. Vajon lesz-e e makettből térplasztika? Benedek Miklós Kelten — a beszélgetés kedvéért — Péter műtermében A borsodi tanbanya robbantómestere, Párkányi Zsolt gyerekekre várt... Az egyik edelényi nyolcadikos osztály arra a délelőttre tervezte; megnézi á pályaválasztási kiállítást a helybeli művelődési házban. Vagy tizenháromféle vállalat küldte el „propagandaanyagát”, képeket, ismertetőket, közülük a legnagyobb helyet a bányászok kapták. A helybeliek, akik először rendeztek ilyen nagyobb szabású pályaválasztási kiállítást, úgy vélekednek: nem elég sok kicsit adni, a sok kicsi mellett valamit ki is kell emelni. Idén kiemelték a bányászatot. Párkányi Zsolt különben amolyan ifjúsági „felelős” is a borsodi tanbányában. Többek között a pályairányítással, a pályaválasztás segítésével is foglalkozik. Azt mondja: egyszer talán ki kellene számítani, hány kilométerre „esik” egy bányásztanuló? Mert nemcsak a borsodi iskolákat járták végig, no meg járják, mennek Szabolcsba meg Heves megyébe, Nógrádba, de még Hajdú- Biharba is. Azután megesik, száz gyerekkel beszélnek, s senki sem választja szakmának a vájárságot. De az is előfordult, az egyik bodrogközi községben, ahol hat fiú végezte a nyolcadik osztályt, hogy a hatból három jelentkezett. Nemcsak akkor és ott szóban, hanem találkoztak a tanbányában is velük... Van persze változás, hogyne lenne! Néhány éve még napirenden volt; mindössze tíz-tizenkét tanuló jelentkezett csak hozzájuk. Erről a férfias munkáról, tisztelettel beszéltek, de a jövőjében nem akartak hinni. Az idén közel hatvanan választották ezt a szakmát. Magáért beszél a szám. Csakhát persze többre lenne szükség! Lássuk, hogyan működik ... A bizalom a szakma jövőjében lassan helyreáll, s talán a szakma megismertetéséért is többet lehet lenni. Mert mi van a közhiedelemben? Bizony még mindig a csákány, a lapát... Igaz, ami igaz: tizenöt évvel ezelőtt 120—150 mázsa szenet is fel kellett rakni a lapáttal egy műszakban. A gép mellett most úgy három-négy mázsa a lapátolni való, a takarításnál ... A gépet kell kiszolgálni, s ez megváltoztatja a bányász helyzetét... Ezt a valóságos képet kell megismertetni a fiatalokkal, mondja a robbantómester. Azt, hogy a föld alatt sem állt meg a világ fejlődése ... — Tudja mi a veszélyes a mi szakmánkban? A tűz, a víz és a metán. A három elemi veszély közül egyik sem számottevő a borsodi medencében. Persze, más közegben dolgozunk, de ez a szép benne... Ez a férfias. És ez is számít, nemcsak a különben szép juttatások. Nézzük a maketteket. A-z egyiken nyomon követhetjük, hogyan került s hogyan be-1 rül a felszínre a mélyből * szén. Működtethető az önjáró pajzs biztosi tó is. Biztonság? A bányászok sokáig a fadúcoláshaz ragaszkodtak. A fa recsegése jelezte a. veszélyt. Persze, kellett hozzá a jó fül is __Nehez en szokták meg, hogy elmaradtak a halk reccsenések.’ De a mai biztosítások mégiscsak biztonságosabbak. A fiúk nézik a kiállítást. Tulajdonképpen már voksoltak, megvannak az elképzeléseik. Másfelé készülnek. Autószerelőnek, gimnáziumi tanulónak, mert dönteni még nem tudtak. Talán mégsem lesz haszontalan az ismeret. Ha nem nekik, hát másoknak ... Sok száz kilométert: bei! menni egy-egy tanulóért. De talán csökkenthetők ezek a kilométerek. Ezzel az iga- zabb, valóságosabb képpel is ... És ezt a bányászok maguk is tudják. Csutorás Annamária ? Főtér. Fojtás László 12. Egy idegen világban Kay azt mondta nekem, hogy az „Intermezzo” amerikai változatának David O. Selznik lenne a producere, aki az „Elfújta a szél” című filmet forgatta. Emlékszem, azt mondta, jól fontoljam meg, mert itt bizonyára nagyon boldog vagyok. Én arra gondoltam: ha Amerikában minden ember olyan kedves, mint ő, akkor megpróbálom. Figyelemre méltónak találtam, hogy Petter támogatta a gondolatot, hogy Amerikába utazzam. Nagyon nagyvonalú volt, és ragaszkodott ahhoz, hogy kihasználjam a lehetőséget. Ha azt mondta volna, „nem szeretném, hogy elmenj”, bizonyára nem utazom el, mert akkoriban mindenben, amit tettem, teljesen ráhagyatkoztam. Egyáltalán nem volt saját véleményem. Ö és az édesanyja törődnének Piával. Amikor 1936.’ május 6-án a „Queen Mary”-n megérkeztem New Yorkba, Kay Brown fogadott. Kay és én vonattal utaztunk keresztül Amerikán Los Angelesbe. David O. Selznik nem volt ott a pályaudvaron. Naiv- ságomban azt hittem, ott fog várni, és a karjába zár. Hollywoodba utaztunk, ahol Selznik lakott. Néhány napig a vendége lehettem. Talán Irene, a felesége együttérzett a szegény, naiv svéd lánnyal, aki egyedül van, nem beszéli jól a nyelvet és talán elveszne a Beverly Hills Hotelben. Mikor felvittem a bőrön- •dömet a vendégszobába, Irene végigmérte, majd megkérdezte: „A többi bőröndje később érkezik?” Először azt hittem, nem jól értettem, majd azt mondtam: „Ez az egész csomagom.” — „De három hónapig fog itt maradni!” — „így van.” — „ügy véti, hogy elég roll át hozott?” — „Mire kellenének a ruhák?” — válaszoltam. „Egész héten a stúdióban dolgozom, ott jelmezeket hordok, a hétvégére pedig hoztam néhány köny- nyű ruhát és egy fürdőruhát. Ez teljes mértékben elég.” „Hozott legalább egy estélyi ruhát?” — „Igen. At ntolsó filmemben viseltem egy nagyon szép estélyi ruhát, ami annyira tetszett; hogy a végén megvásároltam a filmtársaságtól.” — „És hol van a sminkesbőröndje?” — kérdezte Irene hallatlanul idegesen. „Nincs, nem használok make-upol.” — „Azt akarja mondani, hogy nem tesz fel semmit?” .— kérdezte Irene. — „Nem” •— ismételtem meg. — „Oh” — mondta Irene, és hitetlenül nézett rám. — „Isten hozta Hollywoodban!” Utána azt mondta, vacsorára hívták a barátai; é» nagyon örülne; ha elmen-1 nék vele. A férje késő éj-1 szakáig dolgozik. A vacsora a „Beaehcom- ber”-ben zajlott le, egy ismert hollywoodi étteremben; ami mély benyomást gyakorolt rám. Még soha nem láttam ilyen éttermet, és nem értettem, mi szerepel az étlapon. Az italokat kókuszdióhéjban és gyümölcsökben szolgáltált fel... 1 elegen világban éreztem magam. KöveíkczH<r. TANULJÁK MEG A NEVEM Aranyvásár a Zálogházban! Értesítjük minden kedves vásárlónkat, hogy 1981. október 26-án 10-18 óráig arany ékszereket és dísztárgyakat árusítunk. Nagy választékkal állunk vevőink rendelkezésére a Miskolc, Hunyadi u. 5. sz, alatti zálogfiókunkban BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT
