Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-24 / 250. szám

1981. október 24., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Látogatóban Ha valaki hosszabb távol­iéi után ellátogat Kazincbar­cikára. jóleső érzéssel járja végig a város utcáit, tereit és örömmel állapíthatja meg: ez a település mérföldes léptek­kel haladt előre a fejlődés út­ján. A város lakói joggal büsz­kék eredményeikre, óvják ér­tékeit, ápolják hagyományait, amelyek az évek múlásával mind gazdagabbá válnak. Gyerekek és felnőttek egy­aránt szeretettel beszélnek la­kóhelyükről, ahol a tervek, elképzelések valóra váltásá­ból tevékenyen kiveszik a ré­szüket. Nagyra nőtt ez a város. Né­hány évvel ezelőtt még azt. mondták róla: kamaszkorát éli... Ma így fogalmaznak: felnőtté vált... Felnőtté vált és nemcsak külsőségeiben, hanem abban is, ahogyan törődnek itt az emberek — önmaguk és min­denki javára — a várossal. A növekvő feladatok növekvő buzgalomra, tenniakarásra ösztönöznek mindenkit. Ami lenyeges: gondjaik megoldá­sához csak akkor fordulnak magasabb fórumokhoz, ha saját erejük kevésnek bizo­nyul. Mi sem jobb példa er­re. mint a környezetvédelem, ami ebben az új, küllemére is tetszetős, tágas, levegős te­lepülésen is gond és feladat éppúgy, mint bárhol másutt az országban. Mert Kazinc­barcikán is megtalálhatók mindazok a környezeti ártal­mak, amelyek az ipari váro­sokra általában jellemzőek. Poros, füstös, gázos a leve­gő. szennyezett a város, alatt folydogáló Sajó és a Tardo- na patak vize, az emberek az üzemekben és a városban is különféle zajártalmaknak vannak kitéve. Mindennek hatásai Barcikán is érezhe­tőek, amibe belenyugodni egy pillanatra sem tudtak és nem is akarnak ebben a városban, ahol nemcsak Szávákban hangoztatják a környezel vé­delmének jelentőségét, de so­kat is tesznek érte. A kör­nyékbeli üzemek a saját le­hetőségeik kiaknázásával igyekeznek gátat vetni a kör­nyezeti ártalmaknak. A város vezetői és lakói ehhez kapcso­lódva pedig szintén aktívan munkálkodnak azon, hogy u megteremtett értékek, általá­ban a környezet védelme mindennapos feladat legyen. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az egvébként is megragadóan szép város még többet adjon magára, még követendőbb példával segítse elő a környezet vé­delmét. Ennek jegyében kü­lönösen nagy gondot fordíta­nak a rendre. Az utak tisz­ták. a parkok még inkább. A város lakói évente több ezer fát. bokrot, cserjét ültetnek el. Ennek a- tervszerű és tu­datos törekvésnek az eredmé- nve, hogy Kazincbarcika 1.2 millió négyzetméternyi bél­és külterjes parkkal rendel­kezik, ami azt jelenti, hogy a 41 ezer lakosú városban minden lakosra 30 négyzet- méternyi parkterület jut. Ez több mint duplája az orszá­gos és megyei átlagnak. Nagy érték ez, aminek megóvása elsőrendű követelmény. Jól tudják ezt a város lakói és vezetői, ami abban is kifeje­zésre jut, hogy parkvédelem­re évente 3—4 millió forin­tot fordítanak, míg a már meglevő parkok gondozására és fenntartására 7 millió fo­rint áll rendelkezésre. Ezek az összegek éppúgy szerves részei a városi tanács költ­ségvetésének. mint a közmű­vesítés, a lakásépítés, vagy bármilyen más feladat. Mind az új parkok építé­sében. mind a már meglevők fenntartásúban jelentős sze­repel vállal a lakosság. En­nek jegyében indult a „Tisz­ta. virágos város” mozgalom, vagy az országosan is elis­merést kiérdemelt városszé­pítő mozgalom. A környezet megóvása ér­dedben újszerű törekvések­nek is tanúi lehetünk. Amel­lett, hogy az iskolák, az üze­mek. intézmények közötti verseny is szép eredménye­ket hozott, megszervezték az úgynevezett környezetvédel­mi szolgálatot is. Ennek a lényege, hogy egy gépkocsi hetenként egyszer-lcétszer végigjárja a város utcáit, amelyben mindig valamilyen társadalmi szervezet képvi­selője is helyei foglal. Menet közben, ha kell. figyelmezte­tik a járókelőket, ne szeme­teljenek. ne tapossák le a fü­vet, a virágokat, egyszóval elejét veszik mindannak, ami a környezetvédelmet sértené. E gépkocsik ma már úgy hoz­zátartoznak a városképhez, mint fához az ág. A lakók több ízben meg is állították a gépjárművet, segítséget kér­ve, vagy éppen figyelmeztet­ve az „őrjárat” tagjait vala­miféle rendellenességre. Tervbe vették Barcikán egy szabadtéri biológiai szak- tanterem létesítését, amihez a kivitelezési tervek már el­készültek. és aminek megol­dásához a város lakossága nagy értékű társadalmi mun­kát ajánlott fel. Ebben is példát lehet ven­ni a barcikaiakról, akik éven­te növekvő mértékű társa­dalmi közreműködéssel segí­tenek a város fejlesztésében, szépítésében, környezetének megóvásában. A városban lakó emberek joggal lehetnek büszkék eredményeikre, amelyekről még a vendégként ideérkezők is csak elismeréssel szólnak. Az idelátogatókat megragad­ja a kellemes környezet, a rend és tisztaság. A város vendégkönyvében minderről sok elismerő sor olvasható. Amikor hét évvel ezelőtt Lo- sonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke Barcikán járt. a kö­vetkezőket írta a vendég­könyvbe: „A példás rend és tisztaság, a város szépítéséért végzett tevékenységük elter­jesztése kívánatos lenne va- lamennvi telepü'ésünkön”. Mindez önmagáért beszél. T. F. Gyér kínálat az áruházban Szolgáltatások Mezőkövesden Legutóbb 1978-ban tár­gyalta a lakossági szolgálta­tás helyzetét Mezőkövesd város Tanácsának, Végrehaj­tó Bizottsága, amikor is a leg­fontosabb feladatok között határozták meg a szövetke­zetek szolgáltató tevékenysé­gének fejlesztését, a Gelka és az autószerviz tevékenységi körének bővítését, valamint a magánkisipar fejlesztését. A határozatban foglaltak megvalósítása csak részben sikerült. Az építőipari szö­vetkezet ugyan — bizonyos szakmákban — jó néhány kedvező, új lehetőséget is biztosított, ám ezt a magas rezsi miatt kevésbé igényli a lakosság. Az asztalos kisipari szövetkezetben nem alakítot­tak ki külön szolgáltatóegy­séget. A magánkisiparosok létszámának növelése megfe­lelt az előírásoknak. Mező­kövesden 1978 óta lakossági szolgáltató jellegű beruházás nem történt Legfontosabb feladatuknak a meglevő egy­ségek munkájának javítását, a színvonal emelését, az át­futási idők lerövidítését te­kintették. Eredményeik közt tartják számon az egyre kulturáltabb körülményekkel rendelkező szolgáltatói egységek műkö­dését, a szavatossági cipői a- vítás megvalósítását, a rekla­mációk számának csökkené­sét. A városban a személy- gépkocsival rendelkezők szá­ma öt év alatt 534 kocsival gyarapodott. Ugyancsak sok a motor- és kismotor-tulaj­donosok szama, akiknek gya­korta okoz bosszúságot a javítószerviz-hálózat, amely­nek fejlesztése nem tartott lépést a gépjárműállomány növekedésével. Az üzem ala­posan megérett a korszerű­sítésre, a bővítésre. A hír­adástechnikai cikkek és elektromos háztartási gépek javításában nagy jelentősége volt az ötödik ötéves terv­időszak során üzembe helye­zett Gelka-szerviznek. Ha­sonlóan jó a Patyolat tevé­kenysége, a textiltisztítás. A lakáskarbantartásban azon­ban akadnak problémák. A javításokat döntő részben a magánkisiparosok végzik, mivel az építőipari szövetke­zel dolgozói náluk lényegesen kedvezőtlenebb feltételek mellett vállalják a munkát Szűkült és az utóbbi évek­ben meglehetősen gyengült is a kereskedelmi szolgáltatás. Megszűntek egyes díjtalan szolgáltatások, mint' a kon­fekció méretre igazítása, sőt csökkent a fizetett szolgálta­tások köre is, például a mű­szaki cikkek házhoz szállí­tásának megszüntetésével. Az egyéb személyi szolgálta­tásokat végző egységeknél (fodrászat, fényképészet), afnelybe jócskán besegítenek a magánkisiparosok, némi javulás tapasztalható. Először a búza adta fel a harcot, majd a kömény kö­vette sorsát, s legvégül már a gyep is tartós károkat szen­vedett. Közel 180 hektárnyi határrészről évek óta bebizo­nyosodott, hogy pénzügyi veszteségen kívül mást nem termel, hiszen a belvíz borí­totta föld még a belevetett vetőmagot sem adta vissza. Méretre nem nagy ez a terü­let, bár a sárazsadányi Jóre­ménység Termelőszövetkezet­nek sokat jelent, hiszen ki- lencszáz hektáros területével megyénk második legkisebb gazdasága. De mivel ezek a táblák a Bodrogközbe esnek, komplex melioráció nélkül — amely több száz milliós rá­fordítást igényel — ismét ter- mőképessé tenni ezeket ma még lehetetlen. A gazdaság az olcsóbb megoldást választot­ta. Száztíz hektáron a szán­tóföld helyén ma már telepí­tett gyeppel találkozhatunk. I s az idén megkezdték annak ! a programnak a végrehajtó- j sál, amelytől, ha hasznot nem ’ is, de a ráfizetés elkerülését remélik. Három ütemben 68 hektáron papírnyár csemeté- ' két telepítenek majd el, mert ennek a faltának víztűrőké­pessége kitűnő. Az erdősítési az állam maximálisan támo­gatja, a majd tíz év múlva kitermelhető Bodrog-parli er- i dő a szövetkezetnek pénzébe nem kerül. Toldiéknúl jártunk az este. Vizitünknek nincs apropója. Legfeljebb annyi, hogy ilyen­kor, őszidön, amikor hosz- szabbodnak az esték, nagyobb igényét érezzük a társalgás­nak. Toldi József és családja Miskolcon, az Árpád utca egyik házának kilencedik emeletén él. Egy és két fél szoba. Ismerős elrendezés, az ember nem téveszti el a vil­lanykapcsolókat. Mégis, min­den lakás más, mindegyik­ben ott honol a lakók egyé­nisége. Háziasszonyunk, Kati nem is fárad azzal, hogy be­mutassa a lakást, hiszen nyit­va minden ajtó, bolyonghat a vendég. Nem ismerjük egymást, soha nem találkoztunk, a vé­letlen hozott össze bennünket. Így nagyon érdekes ... — Hogy vannak a guppijai? Nem fél egyedül ez a kicsi harcsa? Házmesternek is ne­vezik, igaz? Házigazdánknak felragyog a homloka, van már beszéd­téma. Az akvárium, a halak, a természet, a horgászás ... Kati, a feleség göcög, elta­karja a száját, szégyelli friss fogatlanságát, ami nem tart soká, néhány nap múlva je­lenése van a laboratórium­ban. Ismerkedünk Toldiékkal. A felszínes tereferék után az életünkről ejtünk szól, elő­ször csak úgy általánosan, aztán egvre-egyre bensősége­sebb szférákba hatolunk. — Olyan boldog voltam, amikor megláttam, hogy bar­na a szeme — súgja régi örömeit Katalin. A férje is Toldi Miklós születésének történetéről beszél: — Kis súllyal született a fiúnk, ne­héz szülés volt, nem is igen gondoltunk a névválasztásra. Aztán, amikor bementem meglátogatni őket, látom, hogy a fiam karjára azt ír­ták. Toldi Miklós. Szeretem, értem a humort, ráhagytam az orvosokra, ha ők úgy lát­ják, hát legyen a fiam Toldi Miklós. No. nem vált belőle még országos bajnok, de de­rék katona. Űrvezető. Néhány hónap múlva leszerel. Na­gyon várjuk azt a napot. Mi is, és a harmadik gye­rekünk, Baba is — fakad ki Katiból a sóhaj. — Baba a fiam menyasszonya. Szép és aranyos teremtés. Valamikor én is fodrász akartam lenni, mint ő, ez a kislány ... — Kati, maga miért nem lelietett fodrász? — Mert eltűnt az apám 1942-ben. Még a kifejezés is iszonyatos: eltűnt. Négyen vártunk rá. én a négyéves, és a két húgom. A pici hathóna­pos volt. Anyámat ma sem tudom, mi tartotta fönn. Ö mégiscsak kitartott. Alkalmi munkákból éltetett minket. Iszonyú volt a terhe, nem is élt soká. A fájdalom évtizedek múl­tán is nagy erővel képes hat­ni, az idő mint gyógyír csak a hétköznapokon hatékony, máskor, meghittebb alkal­makkor fabatkát sem ér. — Én egy szép kis falu­ban. Viszlón születtem, ám cseppet sem emlékszem er- re a községre — veszi át a beszélgetés fonalát Toldi Jó­zsef. — Miskolcra költöztünk, ahol aztán apám géplakatosi képesítést szerzett. Bizonyára ezért lettem én is géplaka­tos ... — És azért lett a fiunk is az. Az apja már kiskorában beoltotta — törli le könnyeit Katalin. — Borzasztó sufni­ban kezdtük a közös életűn- ket. Szoba-konyha, egy kis kamra. Amikor aztán egyszer látogatóba jött hozzánk a drótművek jogtanácsosa ... — meséi Katalin. — Behívatott rögtön az igazgatóm, alig álltam meg előtte. Igaza volt. hiszen ahogy a mondás tartja: né­ma gyereknek az. anyja se érti a szavát. Hamarosan kaptunk szolgálati lakást. No, ott. annak a pincéjében ta­nult meg a fiam barkácsol­ni. A lányunk, Kati mindig is a gyerekekhez vonzódott. A Kossuth Gimnáziumban szer­zett óvónői oklevelet. Tizen­kilenc éves. Ugyan, hol lehet, ilyen későn? — nyugtalanko­dik az anyja. — Talán a ka- ratétanfolyamon ... Nem bánjuk, hogy ilyesmivel fog­lalkozik, erősödhet, ügyesed- het. .. Katiról, Miklósról fényké­peket mutatnak. Üdülés a Balatonon, horgászás a TN szán, Bodrogon. Hároméves Lada repíti a családot... Toldi József géplakatosnak — most mondja — sok szép órája volt már az életben, de a legszebbek közé tartozik az az óra, amikor a December 4. Drótmüvek vezetősége kö­zölte, hogy az. ifjabb Toldit a meó-ra helyezik. Toldiék nem meóznak. hanem az ellenőrző berendezések karbantartásai látják el. — Voltak már vérre menő szakmai vitáink, ű az elmé­letből, én már a tapasztala­taimból élek. Néha jólesik egyeztetni a kettőt. A fiam is törzsgárdatag már. és há­romszoros újító. Nekem is több tucatnyi újításom van... — Elismerések? — Három kitüntetésem van. Közülük egyet az újításért kaptam. — A terveik? — Legelőször egy jó lako­dalmat rendezünk a fiunk­nak. Aztán egy közös külföl­di utat latolgatunk. Valame­lyik távolabbi országba, mert a környéken már jártunk. A lakásunkkal elégedettek va­gyunk, nagyobb beruházásra nem gondolunk. Nyugodt, ké­nyelmes az életünk — mond­ja a férj. Felesége hozzáfű­zi : — Még korai, de én mar sokszor gondolok az unokák­ra. Elképzelek ide legalább négy apróságot. I.cvay Györgyi Fotó: Laczó József A nőfelelős Ha a műhelyben szavát se érteni. Hatalmas csattanással hul­lanak a fémcsövek, kéken fénylik a hevítő­láng, dobog-zúg a tárcsa. Igazi férfi munka az, amit a Mezőgép 1-es számú enesi gyár­egységében végeznek. A karcsú fiatalasszony Szírek Lászlóné mégis itt érzi otthon magat. a présgépek, a lemezek, a huzalok között. — Hat éve dolgozom itt, mindjárt a hűtő- részleghez kerültem. — húzza le kezéről a hatalmas védőkesztyűt. — Betanított lakatos vagyok. — Nem kifejezetten női foglalkozás ... — Arra, mifelénk nemigen válogathattam a munkahelyek között. Krasznokvajdán la­kom, és ahogy a kisebbik lányom óvodás­korú lett, mindenképpen dolgozni akartam — Elég korún kelhet, ha ilyen messziről utazik. — Mindennap fél ötkor. Jó harminc kilo­méter, amíg a busszal beérek a munkahe­lyemre. Fél hétkor kezdünk. — Azt mondták a kollégái, igen derekasan dolgozik. — Nagyon szeretem a műhelyt. Meg azt hogy változatos a munka. Ha ma csövet da rabolok a fűrészgéppel, holnap rézszalagból hűtőtömböt kell fűzni. A mezőgazdasági gé­pekhez gyártunk hűtőalkatrészeket. A leg­jobban azt szeretem, ha gépre kell menni hűtősapkát szerelni. Bár kisebbségben vannak, mégis Húsz nő dolgozik a műhelyben a férfiak között. Szí­rek Lászlóné tölti be a nőfelelősi tisztet. Nem­csak a műhelybéli, az irodán dolgozó lányo­kat, asszonyokat is képviseli. — Rendszeresen részt veszek a vezetőségi, a szakszervezeti bizottsági üléseken. A leg­különfélébb kéréseket, gondokat kell tolmá­csolnom, s hadd tegyem hozzá, megnyugtató intézkedés követi a kérést. A kisgyerekes mamák, akiknek bölcsődébe kell vinni a ki­csit, fél órával később kezdenek. Megkap­juk a védőfelszerelést, a védőruhát, üzemi ebédet biztosítanak. A gyáregységben büfé nyílt, munka után megvásárolhatjuk akár a háztartáshoz szükséges élelmiszert is. — Szakmunkás nők is dolgoznak az üzem­ben? — Egyelőre nem. és így bizony „leköröz­nek” minket fizetésben a férfiak. Ezért is len­ne jó. ha itt helyben megoldanák a szakmun. kásképzést. Szervezlek már be*-nított mun­kásokat képző hegesztő, esztergálvos tanfo­lyamokat, jövőre 16 fős csoporttal galvani­záló tanfolyam indul. Egvébként egyéni nor­mában dolgozunk, a 105, a 107 százalékot mindenki teljesíti. — Hogyan ítélik meg a nők munkáját a műhelyben ? A mp/» c/print a nök megbízhatóan, * ,ucu N/l ‘ precízen dolgoznak, Már többször beszélgettem a munkatársaim­mal róla. hogy ha lehetőségünk lenne rá. ta­nulnánk, megszereznénk a szakmunkás-ké­pesítést. (mikes)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom