Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-20 / 246. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. október 20., kedd A képernyő előtt Öt estén át követhettük nyomon „egy élhetetlen család krónikáját”, illetve azt, hogy ennek a családnak történeié­ben miként tükröződött egy erdélyi város magyarlakta sze­génynegyedének történelme. Vagy közelebbről a történelem­nek az a szakasza, amelyben a két világháború közötti, ro­mán fennhatóság alatti nyomort a Magyarországhoz történt csatolás, majd a háború váltotta fel, hogy utána ismét ro­mán fennhatóság alatt folytatódjék ezeknek az élet perifé­riájára szorult embereknek az élete és egyikük, az újságíró­vá cseperedett Kálmánka pályakezdését megismerve, a negy­venes-ötvenes évek fordulójának ottani politikai torzulásai­ról is jelzést kapjunk. Bálint Tibor hatalmas családregényé­nek, a Zokogó Majomnak ötrészes tévéfilmváltozata az el­múlt héten befejeződött. Várkonyi Gábor rendező az íróval közösen készített forgatókönyvre építette filmjét, s mert más mód aligha kínálkozott, rendre visszatérő szereplők és szereplőcsoportok életepizódjainak, a város életére jellemző kisebb-nagyobb történéseknek — sokszor csak villanásokra szorítkozó — jelzéseivel festett hatalmas freskót a Zokogó Majom nevű vendéglőhöz ilyen-olyan szállal kötődő kisem­berek világáról. A film végén az egyik főszereplő, az őrök életigenlő, önmagának is életszépséget hazúdozó, az életét eliecsérelő Bözsi (Bánsági Ildikó emlékezetesen szép alakí­tása) meghal, bátyja, a másik főszereplő, örök álmodozó- feltaláló, a ma(ga helyét végül seholsem lelő. s mindig pórul járó Vincze Béla (Madaras József önmaga sablonjait ismétlő szereplése) őrülten távozik el alighanem örökre, a mikro­világnak szinte jelképévé lett Zokogó Majom vendéglőt meg felrobbantják, mert egy eljövendő jobb világ városrendezése elsöpörte az útból. A családból az anya és az újságíróvá lett fiú a robbantás okozta porban tűnnek el elölünk. De vajon eltúnhetnek-e? Nem. Mert a Zokogó Majom ábrázolta világ­nak a maga tapintható valóságában csakugyan el kell tűn­nie. el kell tűnnie azoknak a nyomorúságos sikátoroknak, életkörülményeknek, amelyek között a szereplők éltek, de emlékezni és emlékeztetni kell rájuk. Ezt kívánta szolgálni nz író — részben önéletrajzi ihletésről árulkodó — regényé­vel és ezt teszi a tévéfilm, amely a regénynek mind eré­nyeit, mind gyengéit átörökítette. Az új műfaj természetesen igen nagyarányú tömörítést követelt, epizódok tűntek el nyomtalanul, más mozzanatok szinte csak halvány jelzés erejéig fértek be a filmbe, amelynek kavargásából-gomoly- gásából mégis nagyon érzékletesen rajzolódott fel e mikro­világban a kor és az élet perifériájára szorultak akkori éle­te, s megérezhettük a történetből, miért volt ez a család él­hetetlen, miért nem boldogulhattak a hozzájuk hasonló kö­rülmények között élő ezrek és tízezrek. Mint minden adap­tációnál, itt is vitatható, miként, milyen mértékben sikerült ez alapmű értékeinek átültetése, de a. film — gyengeivei együtt is — megkülönböztetett figyelmet érdemel, mert mo- zsikszemcséiben híven és érzékletesen tükrözteth a választott kort. Az említett főszereplőkön kívül feltétlenül kiemelést kíván Hámori Ildikó és Szombatiig Gyula, kisebb szerepek­ben Dégi István, Máthé Gábor, Szirtes Ádám. * Két művészportré feltétlenül említést érdemel az elmúlt hétről. Gulyás Györgyről, a debreceni Kodály Kórus karna­gyáról Szilágyi Jángs „cámenős” riporteri közreműködésévei kaptunk igen markáns képet, amely az egykori békéstarhosi zeneiskola-alapító, a későbbi debreceni főiskola-alapító és a közösségi munkának mindent alárendelő kitűnő művész leg­inkább meghatározó vonásait tárta elénk. Greguss Zoltán színművészről Molnár Gál Péter riporterkedésével készült el a gazdag életpályát jól érzékeltető, hangulatos, szórakoztató és tanulságos egyórás portré. * Pierre Corneille XVII. századi francia drámaíró Cid című tragédiáját Kazimir Károly a korábbi körszínházi bemutatás után a tévékamerák előtt is megrendezte. Vasárnap este lát­hattuk. A spanyol alaptörténetre épülő tragédia bemutatása idején roppant viharokat kavart, egyik legfőbb ellenzője Richelieu bíboros volt. A becsület, vitézség és a hazaszeretet hevítik hőseit, és spanyol eredete ellenére a francia öntudat és hazafiság drámája. Kazimir rendezése az alapműhöz hűen korrekt előadást produkált, nem erőszakolt a drámai egysé­get megbontó „filmszerű” megoldásokat, hagyta élni a Ne­mes Nagy Agnes fordította verses drámát, a színészek több­sége pedig igen szép szövegmondással is emlékezetessé tette a Cid televíziós bemutatását. Benedek Miklós Marái szövetet Patakon A városi pártbizottság irá­nyításával kertbarátmozga­lom indult Sárospatakon. Az előkészítés, szervezés mun­káját a városi tanács terme­lés-ellátási osztálya és a Ha­zafias Népfront városi bi­zottsága végzi. A Kossuth Termelőszövet­kezet kellő nagyságú terüle­tet bocsátott a kertbarát szövetkezet számára. Mind­járt kezdéskor mintegy 150 tagra számítanak, akik 140— 140 négyszögölnyi földet kapnak, s azon elsősorban zöldségtermeléssel foglalkoz­nak. Á terület nagy előnye, hogy közel van a városhoz és a Bodroghoz, így a mun­ka utáni pihenésre is alkal­mas. Érthető ezért a kert­barát szövetkezet iránt meg­nyilvánuló nagy érdeklődés. Ügy tervezik, hogy a tagok tavasszal már birtokba is vehetik parcellájukat. Ezzel egyidejűleg a Kos­suth Termelőszövetkezet a Királyhegy lábánál szőlőte­lepítésre alkalmas területet bocsát tagjai számára. En­nek az előkészítése is folya­matban van, s a tagok — a tsz keretén belül működő szakcsoportként — foglal­koznak majd szőlőtermelés­sel. Koszorúzás Kazinczy Ferenc széphalmi sirjánál Emlék a három napból. A felkészülés pillanatai A Kazinczy-mauzóleumnál A felelősség liéiziapeSra is szól Az eredmények az ered­ményhirdetésig, titkosak. Szemben a mauzóleummal, a széphalmi parkban azért már oldódik a feszültség. A százhuszonnégy diák, az or­szágos édes anyanyelvi ver­seny döntőjének résztvevői, egyszer valamennyien előre­léphetnek; átvenni az em­léklapot, amely mindenki­nek kijár. Nem kis siker, sokezer középiskolás közül idáig eljutni .. . Vannak per­sze, akiket kétszer szólíta­nak. A legtöbbet, a legjob­ban tudókat. Azokat, akik az írásbeli feladatok nyelvhe­lyességi, nyelvtani kérdései­re jól válaszoltak, s élószó- bar is bizonyítani tudták, az anyanyelv iránt érzett gon­dosságuk, felelősségük nem­csak egyetlen, ünnepi alka­lomra szól. Beszélni nehéz. Szépen be­szélni még nehezebb. Az or­szágos verseny eredmény­hirdetésén többek között er­ről mondotta értékelésében dr. Benczédy József: „ ... ne­héz, mert a szép, a helyes beszéd mindenekelőtt felté­telezi a gondolatok rende­zettségét, egyértelműségét, tisztaságát. S mindenek fe­lett a tartalmas mondani­valót.” A megyei kezdeményezés­ből kinőtt országos versenyt kilencedik alkalommal ren­dezték meg. A Kazinczy-ju- bileum az idén. sajátos je­lentőséget is adott neki. De a verseny maga hagyomá­nyaiból táplálkozik. S abból a felismerésből, hogy az anyanyelv gondozása, ápolá­sa ma nagyobb jelentőséget kap, mint valaha. Még a verseny megnyitá­sakor hangzott el Aczél György egy gondolata: ........ a demokrácia népuralmat je­lent, s ez nem valósulhat meg a demokratikus köz­nyelv kimunkálása, a tény­leges társadalmi nyilvános­ság nélkül, ami az emberek öntudatát, kulturáltságát, nyelvi magabiztosságát is feltételezi. S ennek a folya­matnak gyermekkorban kell kezdődnie: már az anyanyelv tanulásának idején, majd később, az iskolában.” Katona Rezsőnével, a sá­toraljaújhelyi Kossuth Gim­názium tanárnőjével egymás mellett álltunk az ered­ményhirdetésen. Nem vélet­lenül. Tanítványa, Farkas Zoltán előreléphetett a leg­jobb tizenöt^ versenyzőnek kijáró emlékplakettért. Ta­valy, másodikosként „debü­tált” a versenyen Zoltán, s már akkor sem sok hiány­zott az elismeréshez. — Mit jelent a tanéinak a felkészítés? — A tanárnak is nagyon sok munkát. Többek között azért, mert függetlenül at­tól, hogy hányadikos, az egész középiskolás anyagot tudnia kell. Zolival mi általá­ban hetente két alkalommal találkozunk, s olyankor „gyúrjuk a nyelvtant” . . S kap feladatot az órán is. Egy témát, s tíz perc elmúltával három percben beszélhet ró­la az osztálynak ... Ez egyéb­ként, noha óra alatt törté­nik, s tanítási időben, hasz­nos a többieknek is. Azzal, hogy ízekre szedik a beszé­det, vizsgálják stilisztikailag, a nyelvhelyesség, a hangsú­lyozás oldaláról, maguk is rengeteget tanulnak. Zoli is sokat köszönhet nekik. A legjobb tizenöt között — ezen belül nincs további rangsor — egy miskolci fia­talember is volt. Papp Zsolt, a Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakmunkásképző Intézet tanulója. (Tanára Dienes István.) S az iskola tanulóinak sikeres szereplé­se nem az első; érdemes lenne másoknak is „okulni-' uk” munkájukon, eredmé­nyeiken. Szakmunkásképző intézetben is lehet eredmé­nyesen tanítani az anyanyel­vet. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják: vannak isko­lák, ahol fokozott gondot fordítanak az anyanyelvre. Kell a háttér ahhoz, hogy országos döntős is legyen egy iskolából. A legjobbak nem a „semmiből” terem­nek. Tapasztalatok? Formá- sabb, tetszetősebb „beszéd­művek” születtek. A gimna­zisták és a szakközépiskolá­sok versenyeben formásab- bak, tetszetősebbek, mint a szakmunkásoknál. De még mindig sok a sablon. A hi­ányzó tartalmi mondanivalót pótolják vele ... Ez a mostani verseny ne­künk sikeres volt. A könyv- jutalmat kapottak között volt Fehér Zsuzsanna, a miskolci Földes és Szilágyi Judit, a tokaji gimnázium tanulója is. Jó lenne tudni; a versenyt követő hétköz­napokban valamennyien szó­szólói lesznek az anyanyelv ügyének. Az anyanyelvnek, amely térben és időben a legszorosabb összekötő ka­pocs. Csutorás Annamária Fotó: Lacid József 7. A filmkarrier kezdetei Elkezdtem megfogadni Petter tanácsait, és bár nagyon elfoglalt volt, hét­végeken rendszeresen ta­lálkoztunk, elutaztunk vi­dékre, ahol nagyokat sé­táltunk. vagy síeltünk. Azt hiszem, Petter soha nem gondolta volna, hogy egy színésznőbe fog belesze­retni. Nagyon érdekelte a színház — a barátai között sok színész volt —, együtt mentünk színházba és mo­ziba. De azt hiszem, nem tudta, mi vár rá, ha szí­nésznőt vesz feleségül. Eljött a nyár. Az isko­lát három hónapra bezár­ták. Az volt az elképzelé­sem, hogy statisztaként fo­gok dolgozni a filmnél. Ismertem egy filmszínész­nőt, aki kieszközölt nekem egy próbafelvételt Gustaf Molandernél, egy ismert svéd filmrendezőnél. Amikor megláttam az eredményt, nagyon csaló­dott voltam. Ügyetlennek, gyűlöletesnek találtam ma­gam, és biztos voltam benne, hogy senki nem kí­váncsi rám a filmvásznon. De Gustaf Molander más véleményen volt: „A pró­bafelvételed nagyon jó. Ragyogóan nézel ki, van személyiséged, kisugárzá­sod. tehát a legjobb felté­telek ahhoz, hogy filmkar­riert csinálj.” „Éppen most kezdődtek meg a »Mönchbrücke grófja-' felvételei” — gon­dolkodott, Molander. „A filmben fellép egy cseléd­lány. Kicsi, de fonlos sze­rep.” Ezután elkezdtem új filmem forgatását... Hároméves szerződésre kaptam ajánlatot, ezenkí­vül a magas színészmes­terség tanulásának felada­tat. Minden jelmezt meg­tarthatok, amit a különbö­ző szerepekben viselnék. Hogy lehelne egy ilyen ajánlatot elutasítani? 1935 januárjában volt a „Mönchbrücke grófjá”-nak a bemutatója. A kritiku­sok ezt írták: „Ingrid Bergman nem gyakorolt mély benyomást.” És: „Szép, formás lány.” Te­hát, bukás. Egyik filmet a másik után forgattam. A harma­diknál megváltozott a kri­tika. A „Svenska Dagbla­det” így nyilatkozott: „A svéd film évek óta először most érte el nemcsak a nemzetközi, hanem a ma­gas nemzetközi átlagot.” Ha most visszagondolok, egész életemben egyetlen év volt. mely egyedül az enyém volt, melyben sza­bad voltam. A magánéle­temben mindig hagytam, hogy a férfiak döntsenek helyettem. Huszonegy éves voltam akkor, 'filmszínészt karrier kezdetén álltam. Nem kerestem rosszul, megengedhettem magam­nak egy lakást Stockholm belvárosában. Nagyon büszke voltam az ottho­nomra. És kimondhatatla­nul szerelmes voltam Pet- terbe. Pontosan emlékszem ar­ra az ajándékra, amit a huszonegyedik születésna­pomra adott. Egy gyönyö­rű ezüstróka volt. a vál- iamra terítettem, el vol­tam ragadtatva. Egv ezüst- róka á legelegánsabb vala­mi volt, amit a harmincas években el lehetett kép­zelni. A telefonhoz rohan­tam. hogy megköszönjem, megbotlottam és eltörtem a bokámat. A telefonhoz másztam, felhívtam Pét­iért, és sírtam a fájdalom­tól. Azonnal odajött, és el­vitt a kórházba. Következik: AZ EZÜSTRÓKA i) MM Camping é ■ továbbra is rövid határidővel vállal rovar- és rágcsálóirtást, valamint terménygázositást. Megrendeléseket kérjük írásban: 4026 Debrecen, Bethlen u. 4. sz. vagy telefonon 06-52-16654 (Debrecen), 06-46-71328 (Miskolc) címre megadni Szerződéskötésre megbízottunk azonnal a helyszínre megy; munkavégzésünkért garanciát vállalunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom