Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-17 / 244. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. október 17„ szombat Kazinczy példája Ma este a képernyő«^ Thyl Ulenspiegel fia elmúH héten jelentkezett első folytatásból már megismerhettük a XVI. századi környezetet, amelyben Thyl Ulenspiegel, ez a sajátos népi hősi figura él. Sok-sok feldolgozás után most szovjet tévéfilm- változatban kel új életre Charles de Coster regénye. Képünkön a ma este 22.30-kor látható folytatás egy mulatságos jelenete. Szakmám a lelkiismeret Gergely Mihály huszadik kötete A tudományos ülés résztvevői Kazinczy Ferenc halálának 150. évfordulója alkalmából tudományos ülést rendezett Sátoraljaújhelyen, a városi tanács dísztermében a Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományok osztálya, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Társaság. A tegnap délután 5 órakor kezdődött tudományos ülés rendezői között volt a Borsod megyei és a Sátoraljaújhelyi városi Tanács, a TIT irodalmi választmánya, valamint a TIT Borsod megyei és Sátoraljaújhely városi Szervezete. A magyar tudományos élet több jeles képviselője és művelője, valamint a társadalmi szervezetek megyei és sátoraljaújhelyi tisztségviselői részvételével megtartott megnyitón a házigazdák nevében Porkoláb Albert, a Borsod megyei Tanács elnökhelyettese köszöntötte a résztvevőket, és szólt arról, hogy a megye jelen tudományos életében is példát adhat Kazinczy egykori tevékenysége A rendező szervek képviseletében Tolnai Gábor akadémikus mondott megnyitót, hangsúlyozva, hogy ez a mostani, Kazinczy Ferenc halála 150. évfordulóján megnyíló ülésszak minden korábbi jubileumnál szélesebb tudományos igénnyel lép feL A múltban ugyanis többnyire csak irodalomtörténészek és nyelvészek elemezték az életművét, a 150. jubileumra viszont szinte minden tudományszak képviselői felsorakoztak, akik szakismereteik alapján, mondanivalóval rendelkeznek Kazinczyról és a korról, amelyben alkotott. Hiszen az ő érdeklődése, műveltsége maga is rendkívül gazdag, sokrétű volt, alkotásával pedig a rákövetkező idők egész hazai műveltségét meghatározta. Tárnái Andor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára elnökölt a tudományos ülés első napján, amelyen Wéber Antal tartott nyitó előadást Kazinczy példája címmel. Előadásában és értékelésében abból indult ki, hogy Kazinczy irodalomszervező és nyelvújító érdemeinek elismerése mellett Kazinczy maga az utóbbi időben háttérbe szorult úgy az irodalomtörténeti megítélésben, mint az oktatásban. Pedig Kazinczy tevékenysége nélkül aligha - bontakozhatott volna ki oly széles sodrású irodalmi és szellemi élet. FelMannheimben, a nemzetközi filmfesztiválon Arany- dukát-díjjal tüntették ki Magyar József '„Mi, büszke magyarok” című alkotását. Eb-, bői az alkalomból a rendező az MTI munkatársának ellépése idején egy elhanyagolt szellemi élet, nyelvi elmaradottság és ízlésbeli tes- pedtség jellemezte a közállapotokat. S ma már történelmietlen a kérdés, hogy megújulhatott volna-e csak a hagyományokból, a provinciális barokkból a magyar irodalom. Kétségtelen — mondotta az előadó —, hogy Ka- zinczyt is csak kora és személyisége határai között érthetjük meg. S ugyanilyen kétségtelen tény, hogy ez még elvégzésre váró szakmai feladat. Hiszen egy rendkívül bonyolult korban, méreteiben is lenyűgöző munkásságot folytatott, nemcsak a legnagyobb teljesítményű író, hanem a legszorgalmasabb olvasó is volt. Mindamellett óriási tévedés, ha Kazínczyt életidegen, fellegekben járó személyiségnek gondolnánk. Levelezései jó bizonyítókok arra, hogy a köz- és magánélet minden szférája érdekelte. Nem volt idegen tőle sem a szenvedés, sem az elfogultság. S akkor, amikor öreg korára már csak a tisztelet vitte hozzá a látogatókat, meg tudta érteni, hogy a nyelv és a nemzet ízlése mindig változni fog. De azt is tudta, hogy illő ismernünk egymást és tisztelnünk is. A tegnapi napon 6 korreferátum hangzott el. A Kazinczy neoklasszicista fordulatáról, irodalomtörténeti tudatáról, irodalomszemléletóről, levelezéséről, költői -munkásságáról, valamint egy ismeretlen levél regényéről hangzottak el korreferátumok. A Pándi Pál vezette előkészítő bizottság arra törekedett, hogy a jubileumi tudományos ülésen lehetőleg Kazinczy tevékenységének, a korhoz való kapcsolódásának egy teljes körét felvázolja. A mai, szombati előadásokon és korreferátumokban így — többek között — már színházhoz való kapcsolatáról, képzőművészeti vélekedéseiről is szó lesz. A pénteki megnyitó előadáson egyébként igen figyelemre méltó megállapítást tett Wéber Antal, amelyet az elnöklő Tárnái Andor is alátámasztott. Kazinczyval szembeni nagy adóssága irodalomtörténetünknek, és irodalomtörténészeinknek, hogy mind a mai napig nem látott napvilágot kritikai kiadás. Ezt a jövőben pótolni ille- nék. rnondobta: — Filmem olyan témát dolgozott fel, amely megítélésem szerint elsősorban a magyarság ügye. Az utóbbi időben úgy tapasztaltam, hogy nem elég elmélyült a nemzeti tudat. A megyénk szülötte Gergely Mihály a közeli napokban — november 9-én —lesz 60 éves. A Szépirodalmi Könyvkiadó ebből az alkalomból jelentette meg a Szakmám a lelkiismeret című gyűjteményes kötetét, amely az írónak sorrendben a huszadik könyve, de, ha pontosabbak akarunk lenni, akkor a huszonnegyedik, hiszen a Józsáék kétszer, a Röpirat az öngyilkosságról pedig háromszor jelent meg. 1946-ban jelentkezett még diósgyőri újságíróként Gyárkémények árnyékában című verseskötetével, s azóta kisregények, regények, novellák, szociográfiák, tanulmányok vaskosabb vagy karcsúbb köteteit tette le az érdeklődő olvasó asztalára. Mostani, huszadik kötete három témakört ölel feL Az egyikbe szociográfiák, tanulmányok, jegyzetek tartoznak, ennek a ciklusnak az önérzetünk, közérzetünk címet adta, a másodikba — Második anyanyelvűnkért címmel — azokat a cikkeit gyűjtötte össze, amelyeket az idegennyelv-tanulás mind szélesebb körben fejlesztése érdekében írt, a harmadik pedig Festett világ címmel két grúz festő portréját és egy Apám halála borzalmas sokk volt számomra. Tizenkét éves voltam, és nem értettem, hogy rákos, és természetesen azt sem tudtam, mit jelent az, hogy rák. Megpróbálta, hogy lassan és kíméletesen elárulja nekem a fájdalmát. Megmutatta a gyomráról készült röntgen- felvételeket, és azt mondta: „Látod, itt növekszik a rák. Bruegel-tanulmányát tartalmazza. Szépirodalmi munkát e kötet nem kínál. Gergely Mihály a szépirodalom mellett műveli a tanulmányok írását, rendkívül érzékenyen reagál a társadalmi jelenségekre. Az e kötetben is olvasható két korábbi röpirata — a Röpirat az öngyilkosságról és a Röpirat idegbeteg korunkról — fenyegető társadalmi jelenségeket jár körül és int valamennyiünk felelősségére. A két Dialógus — a divatról és az esztergálás forradalmáról — ugyancsak igen erősen közéleti töltésű és például a sokszögeszterga melletti kiállása arra mutat, hogy szívesen áll jó ügyek mellé, nem sajnálja az utánjárást, a fáradságot, ha munkájából társadalmi hasznot remélhet. Csaknem negyedszázadot felölelő naplójegyzetei is a sokszínű érdeklődésről tanúskodnak, egy-egy rövid, frappáns, aforizmaszerű jegyzete továbbgondolandó filozófiai tartalmat hordoz. (Például: „A tiszta ügynek nincs szüksége piszkos eszközökre”. „Aki nem tud élni a hatalommal, az visszaél vele.” „Ö, milyen törpe az ember térden állva!”) Jegysietek a falumból Nagyon hamar, kedvesem, már nem leszek abban a helyzetben, hogy bármit is befogadjon a gyomrom, és ez nagyon komoly dolog lesz.” Nagyon sovány és gyenge lett, csak később tudtam meg, hogy felkereste a legjobb barátját, akit én Gun- nar bácsinak neveztem, és azt mondta neki: „Nem akacimmel szülőfaluja, Varbó község felszabadulás utáni első évtizedének nagyon érdekes és tanulságos képét kapjuk. Ezt Gergely Mihály 1956 márciusában irta. Egy negyedszázad telt el azóta, jó lenne egy mai állapottal ösz- szevetve olvasni. Az idegennyelv-ismeretét írt cikkei és képzőművészeti írásai is a már említett sokoldalú érdeklődést tükrözik, s ha csaknem valamennyi írását olvasta is az érdeklődő nagyközönség, így együttesen a szenvedélyes vitairatok, hosszabb-i-övidebb cikkek, tanulmányok a közéleti vitázó Gergely Mihály portréjának vonásait csak markánsabban felerősítik. Nem szakember minden témában, de mert író és szakmája a lelkiismeret, szükségesnek érzi, hogy nehéz témákba is belevágjon. S ezt nagyon jól teszi. Hatvanadik születésnapjára szép ajándék a gyűjteményes kötet, amelynek elolvasását, illetve újraolvasását szívesen ajánljuk, hiszen az írónak alighanem legszebb születés- napi köszöntés, ha újonnan megjelent kötetét mind többen elolvassák. rom, hogy Ingrid lássa meghalni az apját. Ki tudja, meddig élek még, és ő csak tizenkét éves. Elmegyek Németországba. Bajorországban állítólag van egy csodadoktor, az talán meg tud gyógyítani. Ha nem, akkor ládában jövök vissza.” ■ Apám halála félelmetes pillanat volt az életemben. Ottó bácsihoz és Hilda nénihez költöztem. Keményen dolgoztak, tipikus svéd polgárcsalád volt, és tőlük telhetőén mindent megtettek, hogy apám elvesztése miatt érzett fájdalmamból kisegítsenek. Náluk és öt unokatestvéremnél ismét otthonra találtam, életem új szakaszát kezdtem meg. Nagyon félénk lány voltam. Ha megkérdezték a nevemet, elpirultam. Az iskolában alig mertem válaszolni a kérdésekre, mert rögtön elkezdtem dadogni, bár tudtam a választ. Éppen ezért tűnt érthetetlennek Ottó bácsi és unokatestvéreim számára, hogy színésznő akartam lenni. Ottó bácsi Az „ötcaszíntiázaláf iái Ez év el éjé« pályázató« M ki a Miskolc városa Művelődési Központ utcaszínházi (lakótelepi környezetbe „fogalmazott”) előadások megtartására. Az ország több részéről érkeztek csoportok a felhívás alapján a megye- székhelyre, s mutatták be produkcióikat A napokban megszületett a zsűri döntése is, ennek alapján a következő együttesek kaptak elismerést:, I. díjat a budapesti Perem színpad (vezetője Éless Béla); második díjat a debreceni Unió Mozgásszín (vezetője Tóth Dénes); harmadik díjat a kazincbarcikai Theatrum Együttes (vezetője Bartha István); negyedik díjat a KISZ Központi Művészegyüttes Színpada (vezetője dr. Sződy Sziláid). A város által felajánlott nagydíjat a zsűri nem adta ki. Stúdiótalálkozó Kiállítás és tájékoztatok A Borsod megyéi amatőr képző- és iparművészeti stúdió tagjai tegnap, pénteken délután tartatták soros összejövetelüket Miskolcon. A program délután a Vasas Galériában kezdődött, itt nyílt meg az ózdi képzőművészeti szakkörök gyűjteményes kiállítása. Ezt követően a stúdió tagjai a Miskolci Galéria klubjában találkoztak, ahol több érdeklődésre számol tartó tájékoztatót hallgattak meg. Szó volt a XI. országos képző- és iparművészeti kiállítás tapasztalatairól; a nyári művésztelepek munkájáról és a műhelylehetőségekről; ismertető hangzott el az ózdi alkotótáborról és a jövő évi, várható kiállításokróL jót akart Jó képzésben akart részesíteni, hogy megóvjon a nehéz élettől. Azt is tudta azonban, hogy milyen önfejű vagyok, ezért adott nekem egy lehetőséget „Na jó, megpróbálkozhatsz a Királyi Drámai Színház színiiskolájában” — mondta. „De. ha megbuksz a vizsgán, akkor vége. Azután nem akarok többé hallani erről az együgyű színészkedésrőL Ezt meg kell ígérned.” Otthon az unokatestvéreim vártak. „Lars Seligman telefonált...” Lars? Mit akart? Jó barátok voltunk, ő is - jelentkezett a felvételi vizsgára. „Azt mondta, volt az irodában, hogy elhozza a fehér borítékját. És azt kérdezte, te milyen borítékot kaptál? És mondtuk neki, hogy te is fehér borítékot kaptál...” Következik: AZ ELSŐ RANDEVÚ Cs. A. Aranydukát-díjat kapott (bcnedek) 5. A fehér boríték TARÉTAVASÁ R a kesztölci „JÓSZERENCSÉT” Mgtsz tapétaboltjában — Miskolc, Avas-dél, Engels utca 39—41, sz. alatt — nagy választékban kaphatók hazai gyártmányú tapéták és poszterek. KERESSE FEL BOLTUNKAT, NEM JÁR ROSSZUL'
