Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 10 ' Hazai tájakon £ türistvóndi vízimalom Nem jól van ez igy, autóval. Móricz # Zaigmondhoz kellett volna útitársnak szegődni, gyalogosan. Különösen itt, Szabolcs-Szatmárban, ahol az utak fölé úgy borulnak az akácok, mint gótikus templomban a csúcsíves boltozatot tartó bordák. Móricz Zsigmond talán Csécsére vitt volna elő- . szőr, ahol már nem áll ugyan a szülőháza, de emlékezetére mégis berendeztek közelében hasonlót. „Milyen különös — írta —, csak j hat és fél éves koromig éltem ott, s ötven ! év óta úgy sóvárgok vissza, mint Ádám a ! paradicsomba”. „Ács leszek!” — mondta ap- I ja, Móricz Bálint, s ezzel hagyta ott a falu- I ját. Az ácsoknak nagy becsületük van ezen 1 a vidéken. Csodálatos malmok, házak, temp- l lomok, haranglábak épültek szekercéjük nyo- | mán. | A csecsei református templom nem első | osztályú műemlék, csak a harangláb, pedig í valami különös varázsa van. Nevezetes műemlékek helyett erre a szobányi, vert falú, I kicsi templomra emlékezem legszívesebben, i Nyújtózkodva felérhetünk a mennyezetéig, i Ablakok csak az utca felől, s a két végén j karzat, olyan befelé görbülőn, hogy az ab- i laknak ne ütközzenek. Ott még görnyedve í is nehéz mozdulni. Döngölt padló, akár Tá- i koson, a világhíres festett mennyezetű, virág- í díszes szószékű templomban. A csécseiben i semmi disz, se románkori, se gótikus elemek, de meghitt nyugalom. Naiv festők ké- I pein látunk ilyet, mint Csécsén a valóság- ! ban. Kitalálni, tervezni nem lehetett volna, [ mert a szűkös valóság teremtette. A Tisza- hát élete összefonódott a templomokkal, a l szegénységgel. A jobbágyközségben szabadnak született Móricz Bálint is papleányt vett leleségül, Csécsén, ahol hatvanhárom ház nézett szembe szorosan egymással, ahol végül övé lett a vízimalom — gazdagodásának záloga. De lement a búza ára, felrobbant a cséplőgépe, s Móricz Bálintot adósság fejében letartóztatták, Móricz Zsigmond meg elkerült Túristvándiba, Csécsétől délnek. Istvánéiban ma is áll a vízimalom, szépen rendbehozva, megfelelő vendégfogadásra tervezett környezettel. A Tiszaháton sok malom volt, s ma sok a látogató. Mintha éppen az ellenképe lenne a Dunántúlnak ez a mocsaras, lápos vidéken felnőtt, s hajdani kultúrák emlékét őrző táj. De milyen múltra figyelmeztet, hogy románkori, gótikus templomok sora fogad lent Csarodátöl fent Be- regsurányig, Csengersi mától Nyírbátorig, vagy éppen a most helyreálló Nyírmihály- diig. építészetünk Jákkal, vagy Zsámbékkal vetélkedő remekműveit példázva! S azután falumúzeumokba kívánkozó csűrök, pajták, pincék, kapuk, csárdák és a temetők sírjelei. De megbecsüljük-e, amit még rendkívüli áldozatok árán helyre nem állítottunk? Nagygécet elvitte az árvíz néhány éve. Egy-egy kerítés, házhely, falrom árulkodik, hogy alig egy évtizede még virágzó falu állt itt, s most gaz veri fel, s ahová a víz földet hordott: kukoricások, zöldségesek. A XIII. századbél való temploma kapujáról minduntalan leverik a védő vaspántot, ablakait csúzlival belövöldözik, akár a nyírbátoriét. Lent, a határ mentén Csengersima, ez a kicsi község szívesen helyreállítaná saját fából ácsolt harangtornyát, igaz, nem egyébért, minthogy temetéskor meg kell húz- ' ni a harangot. | Ezek a haranglábak az ácsmunka remekei, I "Nem véletlen, hogy a nagy képességű Mó- I ricz Bálint ácsnak indult. Belépünk a vásá- i rosnaményi Beregi Múzeumba, s a XVIII. ! századi jándi parasztács, Kakukk Imre neve ! fogad. Azt írja ez a múzeum, hogy a környék nevezetessége a tarpai, a gulácsi magas ' szalmatetös paticsház. Á tarpai ház felnagyított fényképe ott áll a múzeum falán, s ! minden jóravaló szakkönyvben. De már ki- ( adták rá a bontási engedélyt. Ez a másik I példa. Pedig a bentlakók csak lakást, otthont kérnek cserébe. Jó lenne, ha nem egriedül A csecsei templom és harangláb múzeumok őriznék a múltat. Az a Tarpa, amelyik korszerű, kétszintes épületet tudott teremteni termelőszövetkezete irodáinak, ott, ahol közel-távol alig akad emeletes ház, és ahol óvják középkori eredetű, Báthori-ei- meres templomukat, talán meg tudna védeni egy földszintes, szalmatetös műremeket is, akár Csécsén. Szathmár Vármegyében némely [maradványa Van az aranyércznek, mert itt Felső-Bánya, Szathmár, Károly, Erőd, Gyarmat és [Nagy-Bánya — olvassuk ugyancsak Vásárosnaményban, a Beregi Múzeum közelében, az 1980-ban megnyílt állandó iskolatörténeti kiállítás Hármas Kistükör-éből (1772). melyből még apáink tanulták a földrajzot. Egyetlen iskolatörténeti múzeumunk ez, ha a sárospataki gyűjteményét csak részletnek tekintjük. Palatábláktól a fegyelmező pálcákig együtt van itt minden, ami gyermekkorunkat idézi. Ideje, hogy a nagy író és a ’48—49-es szabadságharc idején közoktatásügyi miniszter, Eötvös József családjának hajdani házában berendezett Beregi Múzeum és az iskolatörténet! gyűjtemény híre elterjedjen. Semmiből teremtett világ ez, a beregi, a szatmári Tiszahát letéteményese, ahol a takarítónő egy esztendő alatt a múzeumi dokumentációs fotó mestere' lett, ahol egyetlen család a kultúra ért» mindenese. „Lelke van a múzeumnak” — hallottam nemegyszer, s ez a Csiszár Ájpád családjának a lelke, odaadása. Ez is a Tiszahát. És még hányán a névtelenségben, vigyázva a rájuk bízott kultúra örökségére! De hát kialakult az idegenforgalmi út, tíz perc jut Naményre, a páratlan iskolatörténeti anyagra ennyi sem, mert el kell érni a szat- márcsekei temetőt, a csónakos fejfák hazáját, Kölcsey síremlékét. K. A. 1981. szeptember 6., vasárnap Menyecskeöltözetböl halotti ruha Amint a születéshez, a házassághoz, úgy az élet utolsó állomásához is számtalan népszokás, hiedelem fűződött elődeink életében. Furcsán hangzik, de már' az új házasokat is emlékeztették az elmúlásra. A* menyecske eltette menyasszonyi ruháját, mert azt szánta — palóclöldi szóhasználattal — „halóruhának”, s a vőlegény ingét is hasonló céllal rakták a láda fenekére. Idős asszonyok, férfiak évekig vigyázták azt a ruhát, öltözetet, amelyet halálukra tartogattak. Drága, díszes, ünnepi holmi volt ez, mert a falu számon kérte és tartotta, kit, milyen ruhába öltöztettek a halotti ágyon, s megvetették azt, aki családtagjának nem adta meg a kellő végtisztességet. A halott melletti virrasztás, a temetés, az elhunyt tiszteletéi» rendezett halotti tör egyúttal fontos, jelentős társadalmi esemény is volt. Már a halálos betegről, a haldoklóról való gondoskodásnak is megvoltak a maga törvényei, szokásai. A haldokló feje alól a tollal tömött párnát kivették, s ha a beteg lekívánkozott a földre, szalmazsákkal, lepedővel együtt tették le, vagy pedig földre terített szalmára helyezték — úgy „könnyebben tudott meghalni” —, s csak a halál beállta után emelték vissza az ágyra. Amikor örökre lehunyta szemét a megboldogult, a házban megállították az órákat, a tükröket, a fényes, csillogó felületeket kendővel letakarták. Az Ipoly mentén, ha a gazda halt meg, az istállóban elengedték a jószágot, „hogy az elhunyt lelke megnyugodjék”. A halottas házban tüzelni, főzni nem volt szabad, legtöbbször a rokonság valamelyik tagja látta vendégül a megboldogult házané- pél. A halottat először megmosdatták, majd felöltöztették. Mosdóvizét olyan helyre öntötték, amerre senki se járt; azt tartották, hogy sárgaságot kap, aki keresztül megy rajta. Egyes vidékeken azokat a ruhákat, amelyeket élete utolsó perceiben használt az elhunyt, elégették. Elterjedt szokás volt az is, hogy az ünneplőbe öltöztetett halott lábára húzott csizmáról levették a patkót, hogy ne kopogjon, ha a temetési utáni éjszaka hazamegy látogatóba. Szinte valamennyi vidéken szokás volt a felravalolozott halott virrasztása. Rokonok, ismerősök gyűltek össze abban a szobában, helyiségben, ahol a halott feküdt. Imádkozással, temetési énekekkel búcsúziatták a megboldogultat, így virrasztottak mellette reggelig. Amíg a halott a lakásban volt, aa ablakokat nem nyitották ki, s az összesöpört szemetet is tilos volt kivinni. A temetés lebonyolításáért a halott legközelebbi rokona, jó barátja, szomszédja — Sajó menti elnevezéssel — a „fugerátor’’ felelt. Gondoskodott koporsóról, a halott felöltöztetéséről, a sír megásásáról, a temetési ceremóniáról. A temetési szertartásnak is minden vidéken megvolt a világi rendje, amely megszabta, ki állhatott a halott fejénél és közvetlenül a koporsó mellett, s kinek kellett a népes rokonságból távolabb állnia. A temetést aztán a halotti tor követte. Régebbi századokban a temetőben tartották meg ezt a ceremóniát. A háznál tartott torban az asztalnál egy üres helyet hagytak a halott részére, az asztalon pedig egy üres tányért, amelybe aztán a felszolgált ételekből is raktak. A legény-, illetve leánysorban elhunytat lakodalmi pompával, vőfélyek, koszorúslányok kíséretében temették, és egy-egy ismerős legény vagy lány játszotta el a vőlegény1, menyasszony szerepét. IgV aztán a temetés, a halotti tor a muzsikusok közreműködése folytán zenés vigassággá változott. K. Gy. M. A mechanikai korrózió következményei Az NSZK-ban évi 1—2 A fogorvosnál írta: Manfred Strahl — Hát megvagyunk. Protz- ke úr. Egyébként kitünően áll Önnek, ez a korona. — Nagyon örülök, doktor úr. És valódi arany, ugye azt mondta? — Azért kezeskedem Protz- ke úr! — Honnan szerzi az anyagot tulajdonképpen, doktor úr? — Ezt nehéz lenne megmondani, Protzke úr. de mindenesetre importáruról van szó! — Ebben is abszolút biztos, doktor úr? — Na, akkor meg vagyok j nyugodva, doktor úr. Gon- j dőlni sem merek rá, mi vol- j na, ha belföldi koronával j kellene szaladgálnom. 11 mester játszik... Rubinstein egyik fellépése előtt zavartalanul akart gyakorolni, ezért meghagyta inasának, bárki keresi, mondja azt, hogy nincs otthon. Néhány pillanat múlva megszólalt a telefon: egy női hang kereste a mestert. — A mester nincs itthon — mondta az inas. — Hogyhogy nincs otthon? — sértődött meg a hölgy —, hiszen egészen jól hallom, hogy éppen játszik! — Nem asszonyom, nem a mester játszik, hanem én terelgetem a port a billentyűkről ! Kerékpár műanyagból Svédországban bemutatták a világ első, műanyagból készült kerékpárját, amelynek sorozatgyártása a jövő év márciusában kezdődik. Az Itera márkájú kerékpár-újdonság ugyanannyiba kerül, mint a hagyományos, viszont könnyebb, alig igényel karbantartást, és mivel tömör g-u mikerekei vannak, nem kap defekte!» százalékra becsülik a korrózió áldozatául eső acélmeny- nyiséget, ami sok millió márka veszteséget jelent. Ebben még nincs is benne annak a kárnak az összege, amely az egyes szerkezeti elemek korrózió okozta deformációiból adódik. Már meglehetősen lésen tudják, hogy a fémek korrodáiásuk során kiterjednek. Az öntöttvas belső oxidációiból adódó térfogatnövekedése például ideje korán elpusztítja a háztartási és ipari tűzrostélyokat. A felületi vizsgálatok tanúsága szerint a hajók, hidak és más dációs károk nyomait mutatják, mint a harangok vagy az ólomakkumulátorok. De akár a nagyon is korlátozott élettartamú autókarosszériát j is felhozhatjuk a megállíthatatlan korrózió példájául- A betonba ágyazott acél korróziós problémái is sok gondot okoznak. Ugyanez a jelenség a modern atomreaktoroknál oda vezethet, hogy csökkenteni kell a teljesítményt, vagy az egész gőztermelő egységet ki kell cserélni. Az oxidáció okozta de-r formáció kérdését tehát komolyan kell venni, s a régi; problémát ú.i megvilágításban kell vizsgálni. vasszerkezetek éppúgy oxiFekete gyémánt Ali utóda? i Edzője, Angelo Dundee „fekete gyémónt”-nak torija. Az a bokszszakember, oki Muhammad Alit és Ray Leonardoi hat világbajnoksághoz vezette. „Istenre esküszik”, hogy o 24 éves, a WBA-rangiistán harmadik helyen álló James Tillis október 3-án Chicagóban elhódítja Mike Weavertől a nehézsúlyú világbajnoki címei. A „fekete gyémánt" eddigi mérlege: 100 amatőr mérkőzésből 92 győzelem, három aranykesztyu és számtolan, de hivatalosan nem jegyzett kiütéses siker. Az egykori cowboy- nak különösen o bal horga életveszélyes, gyorsasága mindent felülmúl, nem véletlenül volt „lasszóspeciolista”, A WBA- ranglistán szintén előkelő helyen álló Gerry Cooney emberei negyedmillió dollárt ajánlottak fel neki. ho lemond o Weaver elleni mérkőzésről, s helyette Cooney ellen áll ki tízmenetes mérkőzésre. James Ti 11 ist egy 35 éves nagykereskedő fedezte fe! az elmúlt év végén a chicagói gabonatőzsdén. Azonnal szerződést kötött vele, s azóta is rendkívül szigorúan fogja. Havi 650 dollár, naponta bőséges eledel és egy kényelmes chicagói lakás — ez a fizetség.tillis elekkel a dolgokkal eddig nem rendelkezett. Boksziskolából boksziskolába vándorolt, mert az ökölvívás régi szenvedélye volt, s közben munkahelyet munkahely után változtatott. Volt rakodómunkás, benzinkutas, gépész, s Chicago nyomornegyedében tengődött. Ha felfedezőjének és edzőjének reményei beigazolódnak, a négygyermekes családból származó James tillis egy éven belül dollármilliomos lesz.
