Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-23 / 223. szám
•í .:** AGYARORSZÄG 4 1931. szeptember 23., szerda /&»ol a termelés a: Ef ipa sII Lestár Mihály, a m :ci Cementipari Gépjavító Vállalat igazgatója gyakran álrn - dik. Éjszaka. Mert egyébként a realitások embere. A „fülön fogható” tények inkább kedvére valók, v , a homályban bóklászó lelkizés. Első látásra úgy tűnik, a nagy fizikumú emberek szelídsége honol benne. Néhány szemvillanása; a homlok tükrében megvillanó jelek azon-; ban közlik: állandó készenlét parázslik a nyugalom alatt. Ismerői szerint lobogó haragú ember — a legkisebb lazaság, fegyelmezetlenség eilest. Ö maga azt vallja: nem a fonnák nagysága, a nagy számok előtti alázatosság ad hitelt és becsületet egy tei- melő kollektívának, hanem a rend és fegyelem levegőjében végzett munka. A miskolci Cementipari képjavítót igazán nem a nagy tormák és a nagy számé!: jellemzik. S még kicsinységük is jól szét van szórva : a 900 dolgozó az ország 9 településén van jelen, BeremerM- ■től Lábatlanon át Hejocsa- báág. Sajátos helyzetük le; - jellemzőbbje: ők sikkor dolgoznak jól, ha a cementgyárak teljesítenek. Tavalyi eredményeik alapján kiválóak lettek... A tárgyalóasztalon hatalmas „emlékkönyv” pihen. A szokásos telefoncsörgések egyikével magamra maradva belelapozok. Közel húsz év munkatörténete, cselekvés- múltja örökítődött meg a lapokon számokkal, adatokkal, grafikonokkal, százalékéi: i: a tények szigorú saákárságá- ban. Szavakká leh't formázni persze mindezt, de Lestár Mihály igazgatót nem a munkáról, nem a termelésről faggatni jöttem. Arról kérdezgetem, amiről csak általánosságokban szoktunk említést tenni; arról, hogy egy munkahely, egy termelő egység első számú vezetője mit tehet, s mit tesz a gondjára, felelősségére bízott kollektíva mű- 'késéért. Feladatának údSl-'P ~B2i egyáltalán, va i afféle „egyéb dolgok”-ként „lepasszolja?" — Am első számú vezető számára nincsenek „egye1, dolgok" — szögezi le az igazgató. — Az állami vállalatok felépítéséből adódóan az egyszemélyi vezetés felelőssé- minden területen érvényes j1 A gyakorlatban persze az igazgató nem lehe' ott mindenütt. A dolog ott dől el. hogy adott területen — er úttal a művelődés területén. ——, talál-e megfelelő szakembereket az együttműködésre Nekünk szerencsénk Volt, mert találtunk, s a gépjavi-. tóról szólva nem is bc-zélhe- tek a Gárdonyi Géza Művelődési Ház említése nélkül. f Pa. igazgatói irodában sűrűn cseng a telefon. E - getésünk így adódó szüneteiben lehet nézelődni. A tárgyalóasztal üveglapja .' ;- u papírlapot fedezek fel, e szöveggel: „Értekezlet al az i a dohányzást kérjük I- lóznr" ... így hát csak szélgetésünk hivatalos t jeztével kérdezem meg: gyújthatok-e? — Nyugodtan, azért van kitéve a hamu ; tó. Az igazgató maga is nagy dohányos volt. Aztán, hat— hét évvel ezelőtt, egy reggeli borotválkozás három perccel tovább tartott a szokásosnál. A tükörbeli arcmással való szemben- emlékezetes percei vo ezek; döntés született: nincs többé cigaretta __ Ma más c sak néha retten meg a ti- lalomszegéstől, s ilyenkor boldogan tudja az ébredést: adom volt, rossz álom az USO Az ő szakembereik jöttek evők ezelőtt tippekkel, öt let kitel hozzánk, a szakéra- ' szemével feltárva az -működés lehetőségeit. •> - ki - t ilyenkor az igazga írn? Tudja, ezt az együttmű- orsilani vagy lassí- tud adni vagy nem adni, ' 7 késön adni... Én szert, év szerint úgy éreztem, y azok az elképzelések, üt a szakmailag hozzáértő emberek a munkásművelődés cn előttünk fel- azok támogatást érdemelnek. Szorgalmaztam telt - és támogattam ezt a fo- Amikor például a i művelődési bizottságot meg kellett szervez- i al: or a művelődési ház ■ ..kemberét is megírni v’. cbbe, hogy legyen, aki „súgjon ... — .'hlyen konkrét formá- 'ütött ez az együttműködés? — A különböző vetélkedők megszervezése, műsorok, művi ,i és politikai. találkozók lyre hozásával je- i d. . k a művelődési ház dolgozói, de a személyzeti és osztályunkkal kar- ■lüUe i :y szerepet vállaltak a munkásakadémia megszervezésében is. rn is tanúja voltam egyszer-kétszer, hogy itt, a yen szerveztek küldő rendezvényt. Mi hasz_ ráí iái ennek az igazgató elvtárs ?■ — i - ezzé csak ... van azért ezeknek valami hatása... Ha z emberek elmennek a műnkről, sokszor kényelem- I ól, lustaságból lemaradnak é ü: ók ; rnyezetükben értékes mű: idési alkalmakról. Azt gondoltuk, ha néha helybe hozzuk ezeket a rendezvénye- :t, tolón hamarabb odamennek, s hamarabb kimozdulnak majd otthonról is. — .Monyára vannak azért gondok is ... — Vannak. A munkahelyek négy zártsága miatt nem mi - a dolgozónknak tudjuk t a szervezett müvelő- nikalműkat biztosítani, ez az gyík legnagyobb problémánk. De mondok még valamit: az igazán jó az lenne, ha mondjuk, nem kéne olyan >ómákkal foglalkozni, mint dolgozóink általános iskolai hiá:tyai rak pótlása __ — Muszáj fölvenniük Ilyen embereket? — Még nem tartunk ott, horv követelményként állít- h 'ok a felvételnél a nyolc osztályos végzettséget; szükségünk 'van segédmunkások- .. De ha már szakmai dolgokról beszélünk, nekem c- azt kell mondanom: a vállalat alaptevékenysége a termelés. Ez az első. Ez azon- bo.n nem kizárja, hanem feltételezi a dolgozók művelődésének fontosságát. Hogy tehát a szakmai részhez visz- szatériek: a nyolc osztályt végzett dolgozóktól az egyetemet végzettekig mindenkinek. kötelessége az önképzés. Az igazgató végigkalauzol „birodalmukon”; időben és térben sem tart sokáig, hogy bejárjuk. Az utóbbi években sok 7 rnden történt itt a mun- ; a 1:örül rnények kulturáltabbá tételéért. ' Iiziisi — Halló, gépjavító? gató elvtársat keresem ... — A Gárdonyi Géza Művelődési- Házba ment... — Megint elvitte a kultúra? — Áh ... a nyugdíjasaink találkozóján van ... Azért csak összejöttünk. S akkor már nem engedett: egy szocialista brigád rendkívüli 1 ■’■oá -ve-relt tart. Ott a he- 1 -ink... Mert jelen kell len- • nL Ténagy József Legfiatalabb városunkat, Mezőkövesdet díszíti a matyó népviseletű hímzőnő köztéri szobor. Fotó: Kovács Mátyás Rádió mellett Profizmus és tömegsport Ipper Pál mindig érdekes Vonalvég műsorában hétfőn este Párizsból Szécsi Éva, Bonnból Lipovecz Iván, New Yorkból pedig Kulcsár István jelentkezett, hogy a négyes beszélgetésben képet adjon szolgálati országa sportéletének néhány sajátosságáról. Szó sem volt azonban — és ettől a műsortól aligha várta is ezt valaki —, rekordokról, bajnokságokról, a futball egyáltalán szóba sem került, hanem inkább arról beszéltek a vonalak végén ülő tudósítók, hogy az adott országban milyen a sportolás és a társadalom viszonya, milyenek a sportolási lehetőségek. Alapvetően két téma körül csúcsosodott ki a gondolatcsere: a profizmus-amatő- rizmus és a tömegsport lehetőségei voltak a körüljárt témák. Nem volt érdektelen megtudni, hogy például Bonnban az amatőrizmusról úgy vélekednek, mint a boszorkányokról. Azaz, ilyen nincsen, kár is szót vesztegetni rá, mert az amatőr, amint versenyző lesz, s nem iskolai testedző, már valamilyen formában professzionista, már részesül valamilyen közvetlen, de inkább közvetett juttatásban; akárcsak a franciáknál, ahol sok sportoló ugyan nem kap fizetést, de a trikóján feliratokkal cégeket reklámoz és ezért igen sok pénzt kap a hirdető cégtől. Mint hallottuk, az USA - ban a középiskolánál megszűnik az amatőrizmus, az egyetemista sportoló már profi, hiszen a versenyzésre alkalmas fiatalember például sportteljesítményeiért jut be az egyetemre, élvez juttatásokat stb. Az említett példák, • amelyeket a beszélgetés részvevői még jócskán gazdagítottak, azt igazolják, hogy az úgynevezett tiszta amatőrizmus az érintett három országban csak fikció, az ilyen-olyan támogatások igenis profivá teszik a spóráé ókat. Ugyancsak érdekes voft arról is hallani, hogy a mindenféle versenyzési célzat nélkül, csak d testedzés kedvéért sportolni kivárná felnőtteknek milyenek a lehetőségei. Az órára bérelhető teniszpályák, a sípályák, egyebek igénybevételi lehetőségei eltérőek, de varrnak; elérhetők, s — úgy tűnik — élnek is a lehetőségekkel so- kan. Egy valami azonban azonos volt mindenütt: amíg egy sportoló nem bizonyít, amíg nem tud valami érdemlegeset felmutatni, kereső elfoglaltság mellett űzheti csak mesterségét, akár a papa üzemében, akár más alkalmazottjaként. Jellegzetes adalékokéi tiadtunk meg három országbóka sport és a lakosság, a sport és annak dijazása viszonyáról. Ipper Pál Budapesttől vezette a körtelefonos beszélgetést, s rábízta a hallgatóra, vesse ő össze a baé- iottakat a hazai tapasztaltokkal. fbenedekl Pénteken az NME-n az Miene Százhúsz, száíáiarminc-harmadikos középiskolást várnak péntekre, szeptember 25-re, a Nehézipari Műszaki Egyetemre. Az ország legkülönbözőbb középiskoláiból érkező fiatalok két éven keresztül tartják a kapcsolatot az egyetemmefc levélben kapják a feladatokat, s ugyanígy juttatják vissza a megoldásokat is. A fizikai dolgozók műszaki pályára készülő gyermekeivel ugyanis ilyen módon foglalkoznak a felvételi előkészítő tanfolyamon. A pénteki, egynapos előkészítő táborozáson egyébként magárai az egyetemmel, acc itt folyó oktatással ismerkednek meg a résztvevők. Délután fél 2-kor az egyetem vezetői tartanak számukra tájékoztatást, de ellátogatnak a tanszékekre is. A fiatalok ugyanis két év elmúltával a Nehézipari Műszaki Egyetem valamelyik karán szeretnék folytatni tanulmányaikat Az érdeklődő középiskolások egyébként pénteken, szeptember 25-én, délelőtt H órakor találkoznak a felvételi előkészítő tábor szervezőivel. A találkozón megbeszélik a kétéves foglalkoztatás módjatt Is. lüÉríé szitok?!... Többeknek feltűnt, hogy egy jó ideje hiányoznak a megszokott szobrok Miskolcon, a Tanácsház téri parkból; a játszadozó medvebo- csok és a pulikutya. Az elmúlt év decemberében tűntek el, így bízvást gondolhattuk, hogy a téli fagyok elől mentették a kőbe faragott állatokat. Eljött a tavasz, már eltelt a nyár, de még most, ősszel is hiányoznak az „állatok”. Az idő teltével egyre em- legetettebb lett a hiányzó két állatszobor. Milyenek a gyerekek: mindig az hiányzik nekik, ami éppen nincs. Hiába kínál az ember puli és medvebocs helyett árnyalt stílusú térplasztikákat, mély gondolatiságot tükröző szökőkutakat; a gyerek makacsul ragaszkodik a kutyához, mert az olyan, mint a Bogáncs, Dirimhez és Dör- mihez, mert azok ketten vannak és medvék. tFísront csak a hűlt helyüket találja... Pedig a kőaljatok nem tűntek el. Egyszerűbb a magyarázat hollétükéi ittefeően, mint amit a gyermeki fantázia talál ki-, miszerint eltűntek, vagy elrabolták óketr A puli a miskolci L számú napköziotthonos óvodához, a medvék pedig a 17. számú bölcsődéhez kerültek. De mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek a város parkjaiból hiányzik a megszokott kmtéri játékszerük? Amit meg lehet mutatni, apunak, anyának, messziről jött nagybácsinak, hogy: „Na ugye, Miskolcon medvöc vannak a parkban...” A puli és a borsok egyébként nein egyedül tűntek el, ugyanakkor még négy más szobrot is elszállítottak más helyre, sás* udvarokba. »Hért?!... Eüz^úskcúás vett. Nem tanait valami jól, így hát vasmunkás apja a vakációban —, ahogy ő mondta — beíratta a gyárba, ahol 6 is dolgozott. De nem az esztergaműhelybe, hanem a kovácsok közé kérte cimborájához, Gusztihoz. Pistának tetszett a kissé ódon, po- ros-lomos kovácsműhely és mestere, aki apjának jó cimborája a munkán túl is. Elég erősnek érezte magát, amikor az első reggel könnyű seprőt és egy nehéz vaslapátot nyomtak a kezébe, hogy a többi inassal csináljanak rendet. Hamarosan rájött, hogy itt, ebben a műhelyben már ősidőktől így kezdődik a nap és így is végződik az inasok számára. Az erre a célra lemezből • készített locsolóval szép nyolcasokat rajzolt a súlyos vasaktól, szerszámoktól megnyomorított cementpadlóra. A sepregetés már terhére volt, mivel a gyenge cirokseprő nehezen boldogult a vashulladékkal. A mesterek és a segédek reggelire inkább szalonnát sütöttek. A fiú távolról figyelte őket, miközben zsíros kenyerét majszolta. Guszti bácsi az előre melegített kacsacsőrű fogó . két szája közé tette a szalonnadarabot. Akkor szokott így reggelizni, ha kevés az ideje — mondta a mellette ülő inas. Két szelet kenyér volt az öreg előtt újságpapíron, a kovácstűzhely szélén. A kenyérszeleteken finom, egyformára vágott újhagyma-karikák fehérlettek, zöldpaprika szeletek feküdtek, ezeken meg egészen vékonyra vágott vörös paradicsom karikák. Guszti báA tandíj esi jobb kezével markolta össze a fogó két szárát és lassú nyomással préselte ki a szalonnából a zsírt az előre elkészített kenyérre. Amíg a fogót jobbjával ismét a tűz fölé tartotta, bal kezével már ette is a frissen zsírozott, szépen feldíszített kenyeret. A reggeli Így alig több, mint tíz percig tartott. Zsíros száját épphogy megtörölte, aztán jót húzott a friss vízből. Odalépett a ! kovácstűzhelyhez, bekapcsolta a ventillátort és belenézett a felszik - rázó tűzbe. Kézbe vette a félkéz kalapácsot. A két segéd már ott állt, lábuk mellett fejjel lefelé a két súlyos ráverő kalapács. Az öreg a kiskalapáccsal megpendítette az üllőt, a két segéd szinte egyszerre megfogta a ráverő kalapács fényes nyelét Az öreg a nagy fogóval kiemelte a tűzből az izzó anyagot, aztán az üllőre fektette. Mintha valami óraszerkezetet kapcsoltak volna be, megindult a pontos ütemű kalapácsütések sora. Guszti bácsi a kiskalapáccsal néha megcifrázta az ütemet, vagyis nemcsak az izzó anyagra, hanem mellé, az üllőre is ütött. Pista közelebb ment Látta, amint formálódik az acél, lassan felveszi a fejsze alakját Az egvik segéd nem találta el pontosan ütésével az anyagot. A fejsze leesett a poros ce- mentpadlöra. A segéd lehajolt hogy fogóvad felemelje, de az öve«! tóttá a kezét Aztán egy hirtelen mozdulattal Pista felé fordult, és rekedten rászólt: — Vedd fel! A fiú látta a kovácstűzhely mellett a falon sorakozó fogókat nyúlt is feléjük, de aztán hirtelen kézzel felkapta a még izzó fejszét, és visszatette az üllőre. — Te buta! — sziszegte az egyik segéd, aztán olajat öntött egy kannából a fiú felhólyagzott tenyerébe. Pista elment hátra, a műhely végébe. Fájdalmat még nem érzett, sérült keze olyan volt. mintha elzsibbadt volna. Csak 'a megpörkö- lődött bőr szaga szúrta az orrát. Délután az apja csak csóválta a fejét. Később a kis kamrában berendezett műhelyből kiszólt a fiának: — Pista! Gyere segíteni! Úgyis megfizetted a tandíjat... A kis asztalkán valamit forrasztott az apja. P fiú fogóval fogta az egyik anyagot, 'hogy el ne mozduljon. Haja hozzáért apja sapkájának sildjéhez... Ez még a tanonevilágban történt. A seb behegedt, de az emléke még mindig él. A már felnőtt férfi a saját bőrén tanulta meg, hogy a tűz egyaránt formálja az anyagot és az embert. Oravec János Begyújtásfioz folyamatosan Szup íSb/ & m in xvíp v- éjiéit Minden TÜZÉR telepen beszerezhető (
