Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

Borsodi bányászsikerek 1981. szeptember 20., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Műszakiak nagy próbatétele ra Ai NDK gyórtmányú burgonyakombájnon hat asszony válogatja a gumiszalagon futó termény kö­zül a földrögöket. Naponta hatszáz mázsa terményt ásnak ki a bakhátakból a gép hatalmas tár­csái. Fotó: Szabodos György Mit jelent hatvan fillér? Kétféle kurpnyabetakarítás r Nem készültek meghívók, nem volt, nem lesz ünnep- i ség. Kinczel Miklós gyárigaz- j gató a jegyzetfüzetébe má- I sóit néhány adatot az irat­tárban : nem árt néha vissza­tekinteni, összehasonlítani. A : Kismotor- és Gépgyár ötö­dik gyáregysége — ma már gyára — tíz evvel ezelőtt kezdte meg termelését Mező­kövesden. Az új gyárat a munkaerő vonzotta Kövesdre annak idején. Tíz éve másutt is volt még munkaerő-tartalék, más­hová is települhetett volna a gyár, ám az itteniek tudták a legideálisabb feltételeket nyújtani. A város új iparne­gyedében, tágas telken épült fel a környék legcsinosabb üzeme. — Tízmillió 216 ezer forint értékű állóeszközzel kezd­tük, ennek zömét az épüle­tek tették ki. A géppark nem volt túlzottan modern, nem is igen volt olyanra szüksé­günk, hiszen kezdő embe- i rekkel, minden tapasztalat ! híján igen egyszerű alkatré- I székét gyártottunk. Halvan- ' kilencen álltunk munkába, mindössze 15 szakmunkásunk volt. Tíz—tizenötféle alkat­részt gyártottunk, főleg re- volveres esztergagépekhez — emlékszik a gyárigazgató. — Nem lehet egyszerű do­log egy új gyár munkájának a megszervezése. — Minden kezdet nehéz, nálunk sem volt egyszerű. Aztán később a sikerélmé­nyek kárpótoltak mindenért. Az ifjú gyár életében az első nagy változás 1977-ben következett be. Akkor kezd­tek először készárut is gyár- • tani: vasúti kocsikhoz fo­gantyúkat, légf ékszerei vénye­ket ... Kis híján 22 millió forint értékben. — Második nagy próbaté­tel a szocialista export volt. Négy éve kezdtünk fogan­tyúkat készíteni NDK piacra és kompresszor-alkatrésze-' két a Szovjetunió számára. Ma is ezeket a termékeket gyártjuk exportra. Az év ed­digi részében túl is teljesí­tettük exporttervünket. A munkához természetesen nagy segítséget kapunk a nagyvállalattól: kész, kidol­gozott technológiával és meg­felelő szerszámokkal látnak el bennünket. — Gyarapodott azóta a kö- vesdi gyár szellemi tőkéje is. — Országosan jó híre volt vállalatunk elődje, a Csonka­féle gépgyár tanoncképzésé­nek. Átörökítettük ezt a szép hagyományt, itt Mezőköves­den is nagy gondot fordítunk a szakmunkásképzésre. Ma 256 szakmunkásunk van a kezdeti 16 helyett. Mi ké­peztük őket. Jelenleg is 56 szakmunkástanulónk van. A felnőtteket átképzéssel jut­tattuk szakmunkásbizonyít­ványhoz. A műszaki értelmi- ségjek létszáma is megnöve­kedett, 22 mérnök dolgozik a gyárban. Ilyen alapokkal már egyre több, egyre bo­nyolultabb munkát tudunk elvállalni. Megfiatalodott, korszerűsödött a gépparkunk is. Az állóeszközérték több mint tízszeresére nőtt. Kor­szerű, nagy teljesítményű gépeink vannak már. A megnövekedett feladatokat I jellemzi, i hogy az idén már ( 123 és fél millió forint érté-1 I kű készárut bocsátunk ki. , Emellett 281 ezer normaórá­ban mért munkát végzünk a vállalaton belüli kooperáció­ban. Megszámlálhatatlanul sok, többezer alkatrész készül itt évente. Hogy, hány fajta? Nem vesztegetik az össze- számlálásra az időt: nagyon- nagyon sok. ■ — A/ iparszerkezeten be­lül vállalatunk a háttéripar szerepét tölti be. Aki sok­féle terméket gyárt, tudja, milyen nehéz, a munkaszer­vezés. A Kismotor- és Gép­gyár dolgozói, vezetői is sze­retnék végrehajtani a profil- tisztítást, ami után egysze­rűbbé, áttekinthetőbbé vál­hatna a munka. Nem tehet­jük! Az a feladatunk, hogy amivel csak lehet, kiszolgál­juk az ipart. Eddig sem volt, most főleg nincs az ország olyan gazdasági helyzetben, hogy megengedhesse magá­nak ennek a milliónyi, sok­szor filléres alkatrésznek az importját. Mindez persze ném jelen­ti azt, hogy sajnálkozni keli a vállalaton, így a mezőkö­vesdi gyáron. Jobb szerve­zéssel felül tudnak kereked­ni ezen a gondon. A köves- diek például megoldották, hogy nagy teljesítményű gé­peik 2,3 műszakban dolgoz­zanak. A vállalaton belül ez a legmagasabb. De azt hisz- szük, ezzel a gépkihasználás­sal szélesebb körben is ver­senyt nyernének! — Sokat javultak az el­múlt évtizedben munkásaink élet- és munkakörülményei — mondja Kinczel Miklós. »— Duplájára emelkedett a bérszínvonal, ma 42 ezer 980 forint az egy főre jutó évi átlagkereset. A szocális kö­rülmények jók, üzemorvosok gondoskodnak dolgozóink egészségéről, a környező fal­vakból saját autóbuszok szál­lítják munkába és haza az embereket. Ünnepséget nem rendez­nek a 10 éves fennállás al­kalmából. de minden bizony- nyal így is emlékezetes ma­rad ez az év. — Nagy fába vágtuk a fej­szénket, szép nagy feladattal kell megbirkóznunk. Pneu­matikus hengerekhez készí­tünk zárófedeleket. Bonyo­lult, nagy szakértelmet, pre­cizitást igénylő kis munka­darabok ezek. Az NSZK-beli Hoerbiger-cég számára gyárt­juk. Ha sikerül, ez lesz az első tőkés exportunk. A ne­gyedik negyedévre 15 ezer darabos megrendelésünk van. Jelenleg a technológia ki­dolgozásán, a felszerszámo- záson dolgozunk. Műszaki­jainknak ez lesz az első ön­álló feladata: minden szer­számot itt tervezünk és itt állítunk elő. A mérnökök, technológusok, alkatrészgyár­tó szakmunkások nagy pró­batétele ez: — Hamarosan megkezdő­dik a szériagyártás. Milye­nek a tapasztalatok? — Még nagyobb fegyelem­re van szükség és bizonyos mértékű szemléletváltozásra is. Ennél a munkánál nem a mennyiségre, hanem a mi­nőségre kell ügyelni. Ha si­kerül a bemutatkozás, nagy távlatok nyílnak a gyár előtt. Lévay Györgyi Mackómozgású, ám az ész­járása annál fürgébb. Sőt, kifejezetten találékony elme. A 41 éves Petrenkó János az Ózdi Kohászati Üzemek egyik legjobb, legterméke­nyebb újítója. — Elektrolakatos a szak­mám — kezdi a bemutatko­zást. — Huszonhat éve dol­gozom a gyárban. Mindmáig ez az első és egyetlen mun­kahelyem, itt voltam tanuló is. A mesteremnek, akit ké­sőbb kineveztek művezetőm­mé, szóval Szabó Ivánnak nagyon sokat köszönhetek, ö tanított meg a szakmai fogá­sokra, s arra, hogyan lehet gondolkodva végezni a rám bízott munkát. A fémfelszóró műhelyben beszélgetünk. Ez az ő és sportoló társa birodalma. És az itt található, a Bokor László villanyszerelővel kö­zösen tervezett és kivitele­zett gépi berendezés révén „jött össze” a találkozásunk. — Ezeket a közönséges vasból készült görgőket — vesz egyet a kezébe — az RDH-ban használják, s a gyártás alatt álló acélszálak vezetésére szolgáinak. A gör­gő hornyában nagy sebesség­gel fut az acélszál, s a súr­lódás rövid idő alatt kimé­lyíti a vájatokat. Nagyon lé­nyeges azonban, hogy egyen­letesen mély, sima legyen a horony, ellenkező esetben selejtet gyártanak az aeél- rúd- és drótsoron. A vas­Hagyomáriyosan jól szere­pelnek a borsodi szénbányá­szok az országos munkaver­senyben, s minden évben több első helyet, illetve értékes he­lyezést szereznek. Nincs ez másképpen az idén sem, bár a vetélkedés új „gazdával'*, megváltozott szempontok alapján indult. Ez év január­jától ugyanis megszűnt a Ma­gyar Szénbányászati Tröszt, s így a munkaverseny szerve­zésére és lebonyolítására a Szénbányászati Koordinációs Központ kapott megbízatást, karöltve a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezete Szénbá­nyászati Koordinációs Bizott­ságával. Az említett központ illetve bizottság azzal kezdte feladatának teljesítését hogy kidolgozta és kiadta a szén­bányászat éves és középtávú munkaverseny-felhívását, va­lamint az erre vonatkozó irányelveket. A közelmúltban pedig megtörtént az első fél év eredményeinek értékelése amely ezúttal is jelentős bor­sodi sikereket hozott Az első hat hónap terme­lése alapján a kis aknák ka­tegóriájában Királd került az élre, míg az edelényi kollek­tíva az értékes negyedik he­lyet szerezte meg. A nagy ak­nák sorában Lyukóbánya a második, Ormos V11 -es akna az ötödik helyen végzett A komplexen gépesített brigá­dok közül Szép László csapa­ta (edelényi akna) az első. Szemére Zoltán kollektívája (putnoki bánya) á második, Pavlyás László brigádja (Lyu- kóbánya) a tizedik, Noqv K. Sándor közössége (Farkas­lyuk) a tizenkettedik a rang­sorban. A gépi jöveaztésü frontbrigádok versenyében negyedik helyen szerepel Pál- fi Ferenc csapata (királcü ak­na). Gyórfi Zoltán é* társai (Alberttelep, I. akna) pedig nyolcadikként zárták az első fél évet. A vártnál is jobban szerepeltek a versenyben a gépi vágathajtók, s tizenegy brigád található az első ti­zenötben. A hagyományos technológiával dolgozó elővá- jók közül a putnoki Grenlevs János által vezetett brigád ér ­te et a leg figyelemreméltóbb sikert, ötödik helyet szerzett. görgőkre wolfram karbidot szórunk fel, ezzel tesszük kopásállóbbá a felületüket, de ennek a felszórásnak is si­mának, egyenletesnek kell lennie. A régi módszer sze­rint. csűcsesztergába fogtuk a görgőket és végeztük el a felületkezelést, majd eszter- gályozással alakítottuk ki a kívánatos vájatot. A mi újí­tásunk a korábbinál lénye­gesen egyszerűbbé, pontosab­bá teszi ezt a fontos munkát. Mivel nem a szó, hanem a tettek embere, a gyakor­latban is megmutat mindent. Kétségtelenül okos ez a ma­sina, a forgási sebessége ál­lítható, s sípszó jelzi a for­dulat megtörténtét. így ke­rülhető el a felszórásbeli át­fedés. A lényeg: az újítás csak az elmúlt esztendőben legalább 4 millió forint meg­takarítást eredményezett Csökkent az üzemzavarok száma a gyártósorokon, ke­vesebb volt a termeléskiesés Azt is érdemes még elmon­danunk, hogy nem kell az említett görgőket külföldről valutáért beszereznünk, hi­szen így már a hazai is meg­felel, sőt jobb az importnál. — Újításunkat a tavaszi BNV-n is bemutattuk — köz­li Petrenkó János —, s meg­Már azt hihetnénk, hogy ez a verseny réges-rég el­dőlt. Am itt, a körömi ha­tárban a látvány egészen mást sugall. Az út egyik ol­dalán kombájn vájja tár­csáit a bakhátakba, a mási­kon kétszázan hajladoznak a felszínre fordított burgo­nya fölött. Szokatlan kép, hissen a bargonyabetakari- tásnak e hagyományos mód­szere ma már a múlté, más gazdaságokban rég átvette az embert kéz szerepét a gép. Orosz Béla. a sajóhfd- végi Rákóczi Termelőszövet­kezet főagronómusa szavai­val csak tokozza a látvány meglepő hatását: — Ha akarnánk, meg tod- nánk oldani a gépi betakarí­tást Rendelkezésünkre áll­na annyi gép. hogy zökkenő­mentesen. emberi kéz be­avatkozása nélkül raktárba kerülhetne mind a 126 hek­tárról a gumó. Mivel nem ezt tesszük, gondolom nyil­vánvaló, hogy a hagyomá­nyos módszer jobban kifize­tődő. Ha rank a számokat m na­ponta betakarított termés mennyiségét nézzük, akkor aligha. Amíg egyetlen kom­bájn hatsz»* mázsa gumót ás ki, és szed fel naponta, ad­dig a kétszáz diák, s alkalmi munkás 2600 zsákot tölt meg burgonyával, ami nem több ezer mázsánál- A kombájn nyerte az érdeklődő szakem­berek tetszését. Nem haza­beszélek, de talán érdemes volna országosan elterjeszte­ni Igazat kell adnunk az újí­tónak. ö már csak tudja, mi a hasznos, az elterjesztesre érdemes. Elvégre aranyjel­vényes újító, eddig 176 ötle­tét valósították meg szerte a gyárban. Körbemegyünk a villamos tekercselő műhely­ben, ahol jelenleg is nyolc újítását alkalmazzák. — Ez a köszörülésnél hasz­nálatos védőpajzs a védő- szemüveget helyettesíti — mutatja az ötletes alkalma­tosságot. — Beneveztem vele a Felkínálom használatra! te­levíziós pályázatra is. s fil­met forgattak róla. öt évé, amióta a védőpajzsot a gyár­ban alkalmazzák, nem volt szemsérüíés. A hidraulikus melegprés a nagy átmérőjű motorok helybeli tekercselé­sét teszi lehetővé, azelőtt ezt a munkát a Ganz-Mávagban végezték. A tekercsfejvágó gép az elhasználódott motor- tekercsek kiszedését egysze­rűsíti le. gépesíti, nincs szük­ség á vésőre és a kalapács­ra. A tekercskihúzó beren­dezés ugyancsak a kézi itt alaposan állja a versenyt, hiszen a gépen mindössze he­ten dolgoznak. Akkor? — Különösebb panaszunk nem lehet a gép munkájára, vagy szerkezetére, de mégis csak gép. Hiába tervezték úgy, hogy a termény a le­hető legkevesebb károsodást szenvedje, az nekiütődik a forgórésznek. Mi a Desire fajtát termesztjük. A szak­emberek körében ez úgy is­mert, hogy a gépi betakarí­tásra a legjobban alkalmas. Viszont az is tény, ha kéz­zel szedjük 15 százalékkal kevesebb a sérült burgonya. Könnyű kiszámolni, egy hek­táron 30—40 mázsával több terményünk lesz. Vagyis több, mint tízezer forinttal nő az árbevétel. Ez nem lebecsülendő do­log. Még akkor sem. ha ala­posan megnövekednek a ter­melési költségek, hiszen azt, hét ember munkája helyett kétszáz diák, s alkalmi dol­gozó bére terheli. A főagro- nómos tagadólag rázta a fe­jét: — Az egészben aa a leg­furcsább, hogy fordítva van. A kézi munka az olcsóbb. Meg is tudom indokolni. Lé­nyegében már a határban megkezdődik a válogatás, a zsákokba földmentes, hibátlan gumó kerül. Kevesebb lesz az átvevővel a vita, hiszen a minőség egyértelmű. Ez pe­rminkétől mentesíti a mun­kást. Állok és csodálom ezt az embert. Hogy mennyi ötlete van! Valamennyi gépi be­rendezés pontosan annyit tud, amennyit tudnia kell, nincs bennük semmi felesle­ges, mentesek a komplikürtő­től, a túlbonyolultságtól. Megjegyzésemre a válasz: — Mindig olyan szinten kell az újítást megalkotni, amilyen színvonalon van a majdani használók szakmai tudása. Mert mit ér az a szükségesnél precízebb cso­damasina, amit nem tudnak hasznosítani a mindennapi munkában! Ebben is igaza van Petren­kó Jánosnak. Meg akkor is csak helyeselhetünk neki, amikor a gyakorlatot elébe helyezi az elméletnek. Váltig meg van róla győződve, hogy mi, magyarok sem va­gyunk butábbak a más nem­zetbelieknél, nem okvetlenül törvényszerű nálunk rosszat készíteni gépből, berendezés­ből, munkaeszközökből Mindössze keresni kell az újat. a jobbnál 'is jobbat, s ebben a beláthatatlanul fon­tos tevékenységben a kutatás területén dolgozóknak volna nagy-nagy feladatuk. dig magasabb átvételi árat jelent. Számításaink szerint a kézzel szedett terménynek hatvan fillérrel nagyobb az ára, mint a géppel betakari- totténak. Ugyanakkor csak tiz-tizenöt fillér munkabér- többlét terheli. Vagyis, a 45 hektár terület, amelyről ké­zi erővel zsákokba gyűjtjük a burgonyát, a szövetkezet­nek közel egymillió forinttal nagyobb árbevételt eredmé­nyez. És ez a tény, egy olyan ágazatban, amelynek árbevé­tele nagy, de nyeresége cse­kély, nagyon is lényeges. A burgonya 8,5 millió forintot terem idén, amelyből 1,7—2 millió forint a nyereség. Es ez is csak annak köszönhető, hogy a termés egy részét a hűtőipar vásárolja meg, amely a magasabb minőségi feltételeit, magasabb átvéte­li árral egyenlíti ki. És ezt a minőséget a kézi szedés jelenti, mint egyedüli mód­szer. De akkor miért nem az egész területről szedik fel kézzel a burgonyát? — A biztonság miatt. Idén ráadásul későn is ért be a burgonya, szeptember elején lassabb ütemben tudtuk be­takarítani. A kombájn mun­kája nélkül a kiásás, váloga­tás ideje megkétszereződne. — kármán — — Miért újítok? — kérdez vissza. — Egyrészt rávisz a kényszer, a termelőmunka. Másrészt érdekel a műszaki téma, s azt tartom, többet esszel, mint erővel. Harmad-' sorban az a vágyam, hogy maradandót hagyjak magara után, hogy alkossak. Mostan­ra a szakmai tudásom már oda fejlődött, hogy talál­mány megalkotására is ké­pesnek tartom magamat. Ki­váló partnerem van az úji- tómunkában, s ez a társam Farkas László üzemvezető. Azt hiszem, mi ketten még nagy dolgokat viszünk majd végbe. Nagyképű beszéd? Nem, Petrenkó János nagyon is reális, a lehetőségeit ismerő ember. A gyárban szabad kezet kapott az alkotómun­kára, s ő él a felkínált lehe­tőségeivel. Teszi ezt nemcsak: a saját, hanem a közösség, a népgazdaság hasznára. Az pedig a gyár vezetőit dicsé­ri. hogy Ózdon az ilyen ké­pességű szakembert erköl­csileg. anyagilag egyaránt megbecsülik. Hiszünk ben-* ne. hogy a „PECO” néven is­mert márkajelzés, amely megalkotójának a becenévé-' bői ered. egyszer még az or­szághatárainkon túl is ismert lesz. Mert Peco, azaz Pet­renkó János alkotni akar! Kolaj László ! Petrenkó Jáans alkotni akar...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom