Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-18 / 219. szám
ESZM-MAGYAfiORSZAG 2 1981. szeptember 18., péntek Az ENSZ főtitkára Megvédeni a világot a háború katasztrófájától — ez volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfontosabb feladata fennállásának egész időszakában. Ez a feladat még nagyobb jelentőségre tesz szert ma, amikor az emberiséget a harmadik világháború kirobbanásának veszélye fenyegeti — mondta egy esztendővel ezelőtt Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Sajnos, azóta a világhelyzet nem javult, amit így jellemzett a most kezdődött ENSZ-közgyűlés 36. ülésszaka elé terjesztett jelentésében: „Az elmúlt évben fokozódott a nemzetközi feszültség és új válsággócok keletkeztek ... Az atomkorszakban a leszerelés az emberiség túlélésének kérdésévé vált.” Aggodalommal állapíthatjuk meg, hogy ez az értékelés reális. A most kezdődött ülésszakon 154 ország delegátusai vitatkozhatnak rajta, hogyan lehetne minél előbb — míg nem késő — megszabadítani az emberiséget a jövőjét fenyegető veszélytől. De vajon mit tett és tesz e veszély elhárítására Kurt Waldheim, aki a negyedik ENSZ-főtitkár a világszervezet 36 éves történetében? (Emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy az első főtitkár a norvég Trygve Lie, a második a svéd Dag Hammarskjöld, a harmadik a burmai U Thant volt.j Kurt Waki- heimet 1971 decemberéből választották az ENSZ főtitkárává és 1972. január 1-től tölti be ezt az egyedülálló tisztséget. Harmadszori jelölése bizonyítja, hogy a tagországok többségének megelégedésére látja el feladatát. Az egykori osztrák diplomata 63 éves (1918. december' 21-én született). Magas állású köztisztviselő fia. A konzuli akadémia elvégzése után 1939-től végigkatonás- kodta a második világháborút, majd jogi tanulmányait befejezve, diplomáciai szolgálatba lépett. Diplomáciai pályáján rendkívül gyorsan emelkedett: kétéves külügy- minisztériumi munkája után diplomataként dolgozott Párizsban, Londonban, majd Moszkvában részt vett az osztrák államszerződéssel kapcsolatos tárgyalásokon. 1948—51 között a párizsi osztrák követség első titkára, ezt követően 1955-ig a külügyminisztérium személyzeti osztályának vezetője. 1955—56-ban ő Ausztria első megfigyelője az ENSZ-nél, a következő négy évben pedig Ausztria nagykövete Kanadában. Visszatérése után már a minisztérium politikai osztályának vezetője. 1964-ben már mint hazája állandó ENSZ-kép- viselője egészen külügyminiszterré választásáig, 1968- ig dolgozik a világszervezetben. Diplomáciai tevékenysége alatt sokat tett Ausztria tekintélyének öregbítéséért. 1970-től ismét hazája állandó ENSZ-képviselője- ként tevékenykedett ENSZ- főtitkárrá választásáig. — Munkám mottója az lesz, hogy a bajokat jobb megelőzni, mint gyógyítani — mondta Waldheim az első megválasztása alkalmával tett nyilatkozatában. A főtitkársága alatt eltelt rendkívül mozgalmas évtized eseményei az ENSZ-ben megmutatták, hogy Waldheim jó taktikusnak bizonyult abban a diplomáciai csatában, amely a világszervezet épületében a tagállamok képviselői kozott folyik. Mint a világszervezet legfőbb igazgatási tisztviselője, részt vesz a közgyűlés, a Biztonsági Tanács, a gazdasági, szociális, és a gyámsági tanács valamennyi ülésén. Mivel e szervekben a legritkább esetben születnek teljesen egyhangú szavazással határozatok, a főtitkár és az általa kinevezett tisztviselői kar a nehéz feladatok egész sorát hajtja végre. E nehézségek elhárítására a főtitkár különösen sokat utazgat a világban, hogy személyes jelenlétével is segítse a konfliktusok, vagy a konfliktusokkal terhes problémák megoldását. Nehéz mesterség című könyvében Waldheim így vall erről: „Bár az akadályok olykor leküzdhetetlen- nek tűnnek, biztató arra gondolni, hogy az ENSZ megalakulása óta eltelt idő alatt hány terv megvalósítása fűződik a világszervezethez, hogyan tudott felelni, néha katalizátorként, azokra a viharos változásokra, amelyek az emberiség történetének ezt a páratlan korszakát jellemzik.” E könyvében fejti ki, hogy az ENSZ tevékenysége arra irányul, hogyan lehet összeegyeztetni valamennyi ország nemzeti érdekét nemzetközi felelősségével és a világközösség hosszú lejáratú érdekeivel. E tekintetben — mint írja — az ENSZ munkája három főtényezőből áll: a béke és a nemzetközi biztonság fenntartása; ösztönzés a békés változásokra; globális együttműködés távlatában tervezni meg az emberiség jövőjét. Az eltelt egy évtizedben Kurt Waldheim a világszervezet főtitkáraként ebben a szellemben cselekedett. Értelmiségi gyűlés Szegeien KüaltásiyílÉs az OrioÉm Szeged szellemi életének képviselői, az egyetemek és főiskoiák tanárai, tudósok, tudományos kutatók, írók és képzőművészek — együttesen mintegy háromszázan — gyűltek össze csütörtökön a József Attila Tudományegyetemen. Dr Szániel Imrének, a Gabonatermesztési Kutató Intézet igazgatójának, a Szegedi Akadémiai Bizottság titkárának megnyitója után dr. Leindler László akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár szólalt fel. — A szocialista Lengyel- ország 1945 óta elért eredményei — hangsúlyozta egyebek között — egy felszabadult nép elismerést érdemlő alkotókészségének méltó bizonyítékai minden nehézséggel és hibával együtt is. A szocialista vívmányokat veszélyezteti a Szolidaritás, amely teljes nyíltsággal fellép a népi hatalom, a párt vezető szerepe ellen, s a nép „nevében” a nép igazi érdekeit támadja. Sőt! Kongresz- szusának a kelet-európai országok dolgozóihoz intézett felhívása már nyíltan mutatja, hogy a többi szocialista országba is szeretnék exportálni a2 anarchiát. Teljes meggyőződéssel állítom — folytatta a szónok —, hogy városunk oktatói, nevelői, tudósok és más értelmiségiek egyértelműen elutasítják a Szolidaritás otromba, bomlasztó célú felhívását. Tiltakozunk ellene, s azt válaszoljuk rá: mi magyarok, megtanultuk, milyen következményei vannak a népi hatalom megingásának, és ezt a tanulságot örökül hagyjuk gyermekeinkre is. Mi tudjuk, hogy a dolgozó nép hatalmát ártó szándékkal soha, senkinek, még csak megközelítenie sem szabad. Meggyőződésünk, hogy ■ Szolidaritás szélsőséges elemeinek romboló céljai egyre inkább lelepleződnek. A lengyel dolgozók mind szélesebb körei ismerik fel, hogy hangzatos, de hazug jelszavakkal félrevezették, becsapták őket. Azok mellett vagyunk, akik a jelenlegi súlyos körülmények között bátran vállalják a küzdelmet egy harmonikusan fejlődő szocialista Lengyelországért Bízunk abban, hogy lengyel kollégáink hamarosan ismét zavartalanul folytathatják magas színvonalú munkájukat a kutatóintézetekben és az egyetemeken egyaránt. Bízunk abban, hogy országaink, városaink és intézményeink között tovább fejlődnek a baráti, testvéri kapcsolatok. Dr. Leindler László beszéde után a gyűlés több résztvevője kapott szót. Bernáthné dr. Balogh Rózsa orvos, Szeged egészségügyi dolgozóinak nevében azt hangsúlyozta: a lengyel dolgozók bátran és határozottan lépjenek fel a válság megoldásáért, a szocialista társadalmi rend erősítéséért. Minden becsületes magyar dolgozó azt szeretné, hogy Lengyelországban legyen vége a zűrzavarnak, legyen végre rend. Csernay László egyetemi tanár arról szólott, hogy Lengyelország szocialista berendezkedésének megváltoztatása gyengítené a szocialista közösség erejét, veszélyeztetné a népek biztonságát. Hé- zső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész az előző felszólaló gondolatait folytatva hangsúlyozta, hogy a szocialista közösség léte, sérthetetlensége az európai biztonság sarkköve. Kozma József egyetemi hallgató rámutatott: a gdanski kongresszus végképp leleplezte a Szolidaritást a magyar fiaitalok előtt. Nyilvánvalóvá vált számukra, hogy ennek a szervezetnek az ideológiai, politikai céljaival a reálisan gondolkodó emberek nem azonosulhatnak. Mert az ifjúság csak a szocializmusban találja meg tanulása, munkája, jövője értelmét. A gyűlés résztvevői végül állásfoglalásban összegezték véleményüket. Hangoztatták: „A szocializmus ügyét Lengyelországban magunkénak is valljuk. Aggodalmunk oka, hogy a testvéri Lengyelországot, a történelme során sokat szenvedett lengyel népet beláthatatlan veszélybe sodorják a szocializmus ellenségei. Meggyőződésünk, hogy ebből a válságból csakis világos szocialista programmal, a szocializmus erőinek határozott cselekvésével és a párt vezetésével juthatnak ki. Mélységes felháborodásunkat fejezzük ki a Szolidaritás kongresszusáról hozzánk is intézett felhívás miatt. Uszításnak tartjuk szocialista rendünk intézményei ellen. Népünk, a tudományos, kulturális és gazdasági élet különböző posztjain tevékenykedő magyar értelmiség továbbra is a maga választotta úton halad.” Munlíósgyíüés az Orionban. Képünkön: Sudár Károly gépkocsiszerelő beszél. Az Orion Rádió és Villamossági Vállalat, valamint a Varsói Televíziógyár közötti, több mint egy évtizedes szoros barátság és együttműködés, a lengyel munkásosztály eddigi szocialista eredményeinek féltése, a szocialista közösségért érzett felelősség arra indította az Orion kollektíváját, hogy csütörtökön a nagyvállalatnál tartott munkásgyűlésükről levelet intézzenek varsói testvérvállalatuk dolgozóihoz. Preisler Tamásné, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára nyitotta meg az ezer dolgozó részvételével tartott munkásgyűlést, majd Her- czeg Károly, a Vas-, Fém-, és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára kért szót. Kiemelte: — Lengyel munkástestvéreink sorsáért, a lengyel szocialista társadalom jövőjéért érzett jogos aggodalom késztetett bennünket arra, hogy a proletár internacionalizmus nemes eszméitől vezetve, támogatásunkról biztosítsuk mindazokat az erőket, amelyek a válság megoldásáért, a szocialista vívmányok megvédéséért , és továbbfejlesztéséért küzdenek Lengyelországban. Erre kötelez bennünket a hagyományos magyar—lengyei barátság, s a szocialista társadalom építéséért vívott, több mint három évtizedes közös küzdelem is. A Lengyel Népköztársaságban lezajló események a politikai, társadalmi és gazdasági válság elmélyüléséről tanúskodnak. Egyre erősebben hallatják hangjukat szélsőséges, ellenséges kalandorelemek. A Szolidaritás politikai hatalomra tör, megkérdőjelezi a LEMP vezető szerepét, igyekszik tovább élezni a társadalmi konfliktusokat, szítja a szovjetellenességet, gyengíti a szocialista közösség erejét Tevékenységét minden Szovjet tiltakozás Csütörtökön a szovjet külügyminisztériumban nyilatkozatot tettek Egyiptom ideiglenes moszkvai ügyvivője előtt. Ebben rámutattak, hogy az utóbbi években az egyiptomi kormány mindinkább szolidáris olyan imperialista és cionista körökkel, amelyek fokozzák a feszültséget a Közel-Keleten, az egyetemes béke és biztonság megingatására törekszenek. Az egyiptomi kormány e politikai irányvonalának immár szerves része, Ülés! turtelt a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Hatályon kívül helyezte azt a rendeletét, amely az iskolán kívüli, rendszeres, magánjellegű oktatást szabályozta, egyidejűleg megbízta a művelődési minisztert az új szabályozás kidolgozásával. A kormány r%*gerősítette az Állami Tervbizottság határozatát az alacsony jövedelmű mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdálkodásának ésszerű és hatékony fejlesztését elősegítő intézkedésekről, az ismétlődő ár- és belvízkárok elhárítására, illetve mérséklésére a legveszélyeztetettebb területeken — az üzemekben képződő fejlesztési alapoknak a jelenleginél szélesebb körű bevonásával és hitellel — meggyorsítják a komplex meliorációs program végrehajtását és az üzemi vízrendezést. Előmozdítják a termelési szerkezetnek a helyi adottságokhoz legjobban alkalmazkodó átalakítását, a művelési ág indokolt változtatását, a szakemberellátás javítását és a kiegészítő tevékenység fokozását. A Minisztertanács felhívta az illetékes állami irányító szerveket, hogy konkrét intézkedésekkel segítsék az alacsony jövedelmű szövetkezetek eredményesebb gazdálkodását, az érdekképviseleti szerveket pedig felkérte, hogy sajátos eszközeikkel járuljanak hozzá e feladatok megoldásához. hogy rendszeresen tesz olyan lépéseket, amelyek ártanak a szovjet—egyiptomi kapcsolatoknak. Ilyen lépés volt e téren az egyiptomi hatóságok által kiagyalt képtelen állítás, hogy a kairói szovjet nagykövetség és más szovjet intézmények néhány munkatársának része lenne az ország belpolitikai helyzetében tapasztalható romlásban. Ez nyilvánvaló hazugság. Egyiptomban minden szovjet ember annak érdekében tevékenykedik, hogy fejlődjék az együttműködés és a kölcsönös megértés a Szovjetunió és Egyiptom népei között. E szovjetellenes akcióra az egyiptomi vezetésnek nyilván azért volt szüksége, hogy leplezze: bel- és külpolitikája magában Egyiptomban is nyílt elégedetlenséget és széles körű tiltakozást kelt. Jellemző, hogy ezzel, a Szovjetunióval szemben ellenséges lépéssel egyidejűleg aktivizálódtak az arabellenes Camp David-i alku résztvevői, hogy erősítsék az amerikai katonai jelenlétet a Közel-Keleten, és Washington égisze alatt agresszív katonai tömböt tákol- janak össze a térségben. A szovjet kormány erélyesen tiltakozott az egyiptomi vezetés lépése ellen, amely lehetetlenné tette a szovjet nagykövet és egyes szovjet intézmények munkatársai további egyiptomi tartózkodó sát. A következményekért természetesen csakis az egyiptO' mi kormányt terheli a felelősség. A kapcsolatok ilyetén alakulásánál fogva — amiért az egyiptomi kormányzat a hibás — szükségtelenné válik az egyiptomi katonai attasé és munkatársai további moszkvai tartózkodása. Az egyiptomi katonai attasét és munkatársait felkérték, hogy hét napon belül hagyják el Moszkvát. A szovjet fél továbbá fenntartja magának a jogot, hogy — érdekeinek védelmére — más szükséges intézkedéseket is megtegyen. Púja Frigyes New Yerhban Púja Frigyes külügyminiszter csütörtökön elutazott Yorkba, az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakára. New eszközzel támogatja a nemzetközi imperializmus. Herczeg Károly utalt a Szolidaritás gdanski kongresszusáról a kelet-európai népekhez intézett — szocialista rendünk intézményei ellen uszító — felhívásra, majd kijelentette: a magyar szervezett dolgozók, és a legtöbb tagot számláló szakszervezet, a vasasok 660 ezres tábora nevében a leghatározottabban, visszautasítjuk a Szolidaritás kongresszusának felháborító akcióját, amelyet sértő beavatkozásnak tekintünk hazánk és a magyar szakszervezeti mozgalom belügyeibe. A magyar szakszervezeteknek, a magyar munkásosztálynak nincs szüksége foga- datlan prókátorokra. A gyakorlat igazolta, hogy helyesen állítottuk önmagunk elé a szocialista társadalom politikai és gazdasági erősítésének és a dolgozók érdekvédelmének, érdekképviseletének egyenrangú kötelezettségét. Mert minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk és csupán az elosztható javak gyarapításáért végzett munka adhat megfelelő erkölcsi és anyagi alapot az elosztásban való beleszóláshoz is. Baranyai Lajos, a televíziógyáregység műszerésze, szakszervezeti főbizalmi kiemelte: Őszintén remélem, hogy lengyel barátainknak sikerül úrrá lenni a jelenlegi zűrzavaron, hiszen akiket közvetlenül megismertem, azok hazájukat szerető, a szocializmus ügyéért dolgozó emberek. És Lengyelországban nagyon sokan vannak ilyenek. Sudár Károly gépkocsiszerelő a Szolidaritás szocialistaellenes, provokatív, a konfrontációt élező megnyilvánulásai ellen emelt szót. Mint mondotta: ez a szervezet nem a munkások érdekeit képviseli. Hangoztatta: a gdanski kongresszus felhívását az Orion munkásai elítélik, mert olyan országok belügyeibe avatkozik, amelyek barátságukkal, gazdasági és politikai segítségükkel a testvéri Lengyelországot napjainkban is támogatják. Kondor Emília, a termelési főosztály diszpécsere kijelentette: — A KISZ-fiatalok nevében mondhatom, hogy azok mellett állunk, akik Lengyelországban felelősséget éreznek a szocializmus jelenéért és jövőjéért, akik munkával akarnak kijutni a válságból. Tordai Ferenc műszerész annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a lengyel nép, a párt vezetésével felülkerekedik a nehézségeken. Varsói barátaink ne hagyják — mondotta —, hogy a gyáraink és dolgozóink között kialakult sokoldalú kapcsolatot, a közös munkát veszély fenyegesse. A munkásgyűlés Irésztvevői levelükben kifejezték őszinta reményüket, hogy a Varsói Televíziógyár valamennyi dolgozója felsorakozik a LEMP mögé, példát mutal a munkában, hiszen ez a kibontakozás, a szocialista társadalom továbbépítésének alapvető feltétele. Mindany- nyiunknak nemzetközi érdeke is, hogy a szocialista Lengyelország szilárd tagja legyen a szocialista közösségnek, s támasza a békéért küzdő erőknek — hangsúlyozza a levél.
