Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-18 / 219. szám

ESZM-MAGYAfiORSZAG 2 1981. szeptember 18., péntek Az ENSZ főtitkára Megvédeni a világot a há­ború katasztrófájától — ez volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfontosabb feladata fennállásának egész időszakában. Ez a feladat még nagyobb jelentőségre tesz szert ma, amikor az emberiséget a harmadik vi­lágháború kirobbanásának veszélye fenyegeti — mond­ta egy esztendővel ezelőtt Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Sajnos, azóta a vi­lághelyzet nem javult, amit így jellemzett a most kez­dődött ENSZ-közgyűlés 36. ülésszaka elé terjesztett je­lentésében: „Az elmúlt év­ben fokozódott a nemzetkö­zi feszültség és új válsággó­cok keletkeztek ... Az atom­korszakban a leszerelés az emberiség túlélésének kér­désévé vált.” Aggodalommal állapíthatjuk meg, hogy ez az értékelés reális. A most kezdődött ülésszakon 154 or­szág delegátusai vitatkoz­hatnak rajta, hogyan lehet­ne minél előbb — míg nem késő — megszabadítani az emberiséget a jövőjét fenye­gető veszélytől. De vajon mit tett és tesz e veszély elhárítására Kurt Waldheim, aki a negyedik ENSZ-főtitkár a világszer­vezet 36 éves történetében? (Emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy az első főtitkár a norvég Trygve Lie, a máso­dik a svéd Dag Hammarsk­jöld, a harmadik a burmai U Thant volt.j Kurt Waki- heimet 1971 decemberéből választották az ENSZ főtit­kárává és 1972. január 1-től tölti be ezt az egyedülálló tisztséget. Harmadszori jelö­lése bizonyítja, hogy a tag­országok többségének meg­elégedésére látja el felada­tát. Az egykori osztrák diplo­mata 63 éves (1918. decem­ber' 21-én született). Magas állású köztisztviselő fia. A konzuli akadémia elvégzése után 1939-től végigkatonás- kodta a második világhábo­rút, majd jogi tanulmányait befejezve, diplomáciai szol­gálatba lépett. Diplomáciai pályáján rendkívül gyorsan emelkedett: kétéves külügy- minisztériumi munkája után diplomataként dolgozott Pá­rizsban, Londonban, majd Moszkvában részt vett az osztrák államszerződéssel kapcsolatos tárgyalásokon. 1948—51 között a párizsi osztrák követség első titká­ra, ezt követően 1955-ig a külügyminisztérium sze­mélyzeti osztályának veze­tője. 1955—56-ban ő Auszt­ria első megfigyelője az ENSZ-nél, a következő négy évben pedig Ausztria nagy­követe Kanadában. Vissza­térése után már a miniszté­rium politikai osztályának vezetője. 1964-ben már mint hazája állandó ENSZ-kép- viselője egészen külügymi­niszterré választásáig, 1968- ig dolgozik a világszervezet­ben. Diplomáciai tevékeny­sége alatt sokat tett Auszt­ria tekintélyének öregbíté­séért. 1970-től ismét hazája állandó ENSZ-képviselője- ként tevékenykedett ENSZ- főtitkárrá választásáig. — Munkám mottója az lesz, hogy a bajokat jobb megelőzni, mint gyógyítani — mondta Waldheim az első megválasztása alkalmával tett nyilatkozatában. A fő­titkársága alatt eltelt rend­kívül mozgalmas évtized eseményei az ENSZ-ben megmutatták, hogy Wald­heim jó taktikusnak bizo­nyult abban a diplomáciai csatában, amely a világszer­vezet épületében a tagálla­mok képviselői kozott folyik. Mint a világszervezet leg­főbb igazgatási tisztviselője, részt vesz a közgyűlés, a Biztonsági Tanács, a gazda­sági, szociális, és a gyámsági tanács valamennyi ülésén. Mivel e szervekben a legrit­kább esetben születnek tel­jesen egyhangú szavazással határozatok, a főtitkár és az általa kinevezett tisztviselői kar a nehéz feladatok egész sorát hajtja végre. E nehéz­ségek elhárítására a főtitkár különösen sokat utazgat a világban, hogy személyes je­lenlétével is segítse a konf­liktusok, vagy a konfliktu­sokkal terhes problémák megoldását. Nehéz mesterség című könyvében Waldheim így vall erről: „Bár az akadá­lyok olykor leküzdhetetlen- nek tűnnek, biztató arra gondolni, hogy az ENSZ megalakulása óta eltelt idő alatt hány terv megvalósí­tása fűződik a világszerve­zethez, hogyan tudott felel­ni, néha katalizátorként, azokra a viharos változá­sokra, amelyek az emberi­ség történetének ezt a pá­ratlan korszakát jellemzik.” E könyvében fejti ki, hogy az ENSZ tevékenysége arra irányul, hogyan lehet össze­egyeztetni valamennyi or­szág nemzeti érdekét nem­zetközi felelősségével és a világközösség hosszú lejára­tú érdekeivel. E tekintetben — mint írja — az ENSZ munkája három főtényező­ből áll: a béke és a nemzet­közi biztonság fenntartása; ösztönzés a békés változá­sokra; globális együttműkö­dés távlatában tervezni meg az emberiség jövőjét. Az eltelt egy évtizedben Kurt Waldheim a világszer­vezet főtitkáraként ebben a szellemben cselekedett. Értelmiségi gyűlés Szegeien KüaltásiyílÉs az OrioÉm Szeged szellemi életének képviselői, az egyetemek és főiskoiák tanárai, tudósok, tudományos kutatók, írók és képzőművészek — együttesen mintegy háromszázan — gyűl­tek össze csütörtökön a József Attila Tudományegyetemen. Dr Szániel Imrének, a Ga­bonatermesztési Kutató Inté­zet igazgatójának, a Szegedi Akadémiai Bizottság titkárá­nak megnyitója után dr. Leindler László akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár szólalt fel. — A szocialista Lengyel- ország 1945 óta elért ered­ményei — hangsúlyozta egye­bek között — egy felszaba­dult nép elismerést érdemlő alkotókészségének méltó bi­zonyítékai minden nehézség­gel és hibával együtt is. A szocialista vívmányokat ve­szélyezteti a Szolidaritás, amely teljes nyíltsággal fel­lép a népi hatalom, a párt ve­zető szerepe ellen, s a nép „nevében” a nép igazi érde­keit támadja. Sőt! Kongresz- szusának a kelet-európai or­szágok dolgozóihoz intézett felhívása már nyíltan mutat­ja, hogy a többi szocialista országba is szeretnék expor­tálni a2 anarchiát. Teljes meggyőződéssel állítom — folytatta a szónok —, hogy városunk oktatói, nevelői, tudósok és más értelmiségiek egyértelműen elutasítják a Szolidaritás otromba, bom­lasztó célú felhívását. Tilta­kozunk ellene, s azt válaszol­juk rá: mi magyarok, meg­tanultuk, milyen következ­ményei vannak a népi hata­lom megingásának, és ezt a tanulságot örökül hagyjuk gyermekeinkre is. Mi tudjuk, hogy a dolgozó nép hatalmát ártó szándékkal soha, senki­nek, még csak megközelíte­nie sem szabad. Meggyőződésünk, hogy ■ Szolidaritás szélsőséges ele­meinek romboló céljai egyre inkább lelepleződnek. A len­gyel dolgozók mind szélesebb körei ismerik fel, hogy hang­zatos, de hazug jelszavakkal félrevezették, becsapták őket. Azok mellett vagyunk, akik a jelenlegi súlyos körülmé­nyek között bátran vállalják a küzdelmet egy harmoniku­san fejlődő szocialista Len­gyelországért Bízunk abban, hogy lengyel kollégáink ha­marosan ismét zavartalanul folytathatják magas színvona­lú munkájukat a kutatóinté­zetekben és az egyetemeken egyaránt. Bízunk abban, hogy országaink, városaink és in­tézményeink között tovább fejlődnek a baráti, testvéri kapcsolatok. Dr. Leindler László beszéde után a gyűlés több résztvevő­je kapott szót. Bernáthné dr. Balogh Rózsa orvos, Szeged egészségügyi dolgozóinak ne­vében azt hangsúlyozta: a lengyel dolgozók bátran és határozottan lépjenek fel a válság megoldásáért, a szo­cialista társadalmi rend erő­sítéséért. Minden becsületes magyar dolgozó azt szeretné, hogy Lengyelországban le­gyen vége a zűrzavarnak, le­gyen végre rend. Csernay László egyetemi tanár arról szólott, hogy Len­gyelország szocialista beren­dezkedésének megváltoztatá­sa gyengítené a szocialista közösség erejét, veszélyeztet­né a népek biztonságát. Hé- zső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész az előző felszó­laló gondolatait folytatva hangsúlyozta, hogy a szocia­lista közösség léte, sérthetet­lensége az európai biztonság sarkköve. Kozma József egye­temi hallgató rámutatott: a gdanski kongresszus végképp leleplezte a Szolidaritást a magyar fiaitalok előtt. Nyil­vánvalóvá vált számukra, hogy ennek a szervezetnek az ideológiai, politikai céljai­val a reálisan gondolkodó emberek nem azonosulhat­nak. Mert az ifjúság csak a szocializmusban találja meg tanulása, munkája, jövője ér­telmét. A gyűlés résztvevői végül állásfoglalásban összegezték véleményüket. Hangoztatták: „A szocializmus ügyét Len­gyelországban magunkénak is valljuk. Aggodalmunk oka, hogy a testvéri Lengyelorszá­got, a történelme során so­kat szenvedett lengyel népet beláthatatlan veszélybe so­dorják a szocializmus ellen­ségei. Meggyőződésünk, hogy ebből a válságból csakis vilá­gos szocialista programmal, a szocializmus erőinek határo­zott cselekvésével és a párt vezetésével juthatnak ki. Mélységes felháborodásunkat fejezzük ki a Szolidaritás kongresszusáról hozzánk is intézett felhívás miatt. Uszí­tásnak tartjuk szocialista rendünk intézményei ellen. Népünk, a tudományos, kultu­rális és gazdasági élet külön­böző posztjain tevékenykedő magyar értelmiség továbbra is a maga választotta úton ha­lad.” Munlíósgyíüés az Orionban. Képünkön: Sudár Károly gépkocsisze­relő beszél. Az Orion Rádió és Villa­mossági Vállalat, valamint a Varsói Televíziógyár közötti, több mint egy évtizedes szo­ros barátság és együttműkö­dés, a lengyel munkásosztály eddigi szocialista eredményei­nek féltése, a szocialista kö­zösségért érzett felelősség ar­ra indította az Orion kollek­tíváját, hogy csütörtökön a nagyvállalatnál tartott mun­kásgyűlésükről levelet intéz­zenek varsói testvérvállala­tuk dolgozóihoz. Preisler Tamásné, a válla­lati szakszervezeti bizottság titkára nyitotta meg az ezer dolgozó részvételével tartott munkásgyűlést, majd Her- czeg Károly, a Vas-, Fém-, és Villamosenergiaipari Dolgo­zók Szakszervezetének főtit­kára kért szót. Kiemelte: — Lengyel munkástestvéreink sorsáért, a lengyel szocialista társadalom jövőjéért érzett jogos aggodalom késztetett bennünket arra, hogy a prole­tár internacionalizmus nemes eszméitől vezetve, támogatá­sunkról biztosítsuk mindazo­kat az erőket, amelyek a vál­ság megoldásáért, a szocia­lista vívmányok megvédésé­ért , és továbbfejlesztéséért küzdenek Lengyelországban. Erre kötelez bennünket a ha­gyományos magyar—lengyei barátság, s a szocialista tár­sadalom építéséért vívott, több mint három évtizedes közös küzdelem is. A Lengyel Népköztársaság­ban lezajló események a poli­tikai, társadalmi és gazdasá­gi válság elmélyüléséről ta­núskodnak. Egyre erősebben hallatják hangjukat szélsősé­ges, ellenséges kalandorele­mek. A Szolidaritás politikai hatalomra tör, megkérdője­lezi a LEMP vezető szerepét, igyekszik tovább élezni a tár­sadalmi konfliktusokat, szítja a szovjetellenességet, gyengí­ti a szocialista közösség ere­jét Tevékenységét minden Szovjet tiltakozás Csütörtökön a szovjet kül­ügyminisztériumban nyilatko­zatot tettek Egyiptom ideig­lenes moszkvai ügyvivője előtt. Ebben rámutattak, hogy az utóbbi években az egyip­tomi kormány mindinkább szolidáris olyan imperialista és cionista körökkel, amelyek fokozzák a feszültséget a Kö­zel-Keleten, az egyetemes bé­ke és biztonság megingatásá­ra törekszenek. Az egyiptomi kormány e politikai irányvo­nalának immár szerves része, Ülés! turtelt a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Hatályon kívül helyezte azt a rendele­tét, amely az iskolán kívüli, rendszeres, magánjellegű ok­tatást szabályozta, egyidejű­leg megbízta a művelődési minisztert az új szabályozás kidolgozásával. A kormány r%*gerősítette az Állami Tervbizottság ha­tározatát az alacsony jöve­delmű mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek gazdálkodá­sának ésszerű és hatékony fejlesztését elősegítő intézke­désekről, az ismétlődő ár- és belvízkárok elhárítására, il­letve mérséklésére a legve­szélyeztetettebb területeken — az üzemekben képződő fejlesztési alapoknak a jelen­leginél szélesebb körű bevo­násával és hitellel — meg­gyorsítják a komplex melio­rációs program végrehajtását és az üzemi vízrendezést. Elő­mozdítják a termelési szerke­zetnek a helyi adottságokhoz legjobban alkalmazkodó át­alakítását, a művelési ág in­dokolt változtatását, a szak­emberellátás javítását és a kiegészítő tevékenység foko­zását. A Minisztertanács fel­hívta az illetékes állami irá­nyító szerveket, hogy konk­rét intézkedésekkel segítsék az alacsony jövedelmű szö­vetkezetek eredményesebb gazdálkodását, az érdekkép­viseleti szerveket pedig fel­kérte, hogy sajátos eszköze­ikkel járuljanak hozzá e fel­adatok megoldásához. hogy rendszeresen tesz olyan lépéseket, amelyek ártanak a szovjet—egyiptomi kapcsola­toknak. Ilyen lépés volt e téren az egyiptomi hatóságok által ki­agyalt képtelen állítás, hogy a kairói szovjet nagykövetség és más szovjet intézmények néhány munkatársának része lenne az ország belpolitikai helyzetében tapasztalható romlásban. Ez nyilvánvaló hazugság. Egyiptomban min­den szovjet ember annak ér­dekében tevékenykedik, hogy fejlődjék az együttműködés és a kölcsönös megértés a Szov­jetunió és Egyiptom népei között. E szovjetellenes akcióra az egyiptomi vezetésnek nyilván azért volt szüksége, hogy lep­lezze: bel- és külpolitikája magában Egyiptomban is nyílt elégedetlenséget és szé­les körű tiltakozást kelt. Jel­lemző, hogy ezzel, a Szovjet­unióval szemben ellenséges lépéssel egyidejűleg aktivizá­lódtak az arabellenes Camp David-i alku résztvevői, hogy erősítsék az amerikai katonai jelenlétet a Közel-Keleten, és Washington égisze alatt ag­resszív katonai tömböt tákol- janak össze a térségben. A szovjet kormány erélye­sen tiltakozott az egyiptomi vezetés lépése ellen, amely le­hetetlenné tette a szovjet nagykövet és egyes szovjet intézmények munkatársai to­vábbi egyiptomi tartózkodó sát. A következményekért ter­mészetesen csakis az egyiptO' mi kormányt terheli a fele­lősség. A kapcsolatok ilyetén ala­kulásánál fogva — amiért az egyiptomi kormányzat a hi­bás — szükségtelenné válik az egyiptomi katonai attasé és munkatársai további moszk­vai tartózkodása. Az egyipto­mi katonai attasét és munka­társait felkérték, hogy hét na­pon belül hagyják el Moszk­vát. A szovjet fél továbbá fenn­tartja magának a jogot, hogy — érdekeinek védelmére — más szükséges intézkedéseket is megtegyen. Púja Frigyes New Yerhban Púja Frigyes külügyminiszter csütörtökön elutazott Yorkba, az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakára. New eszközzel támogatja a nem­zetközi imperializmus. Herczeg Károly utalt a Szolidaritás gdanski kong­resszusáról a kelet-európai népekhez intézett — szocia­lista rendünk intézményei el­len uszító — felhívásra, majd kijelentette: a magyar szerve­zett dolgozók, és a legtöbb ta­got számláló szakszervezet, a vasasok 660 ezres tábora ne­vében a leghatározottabban, visszautasítjuk a Szolidaritás kongresszusának felháborító akcióját, amelyet sértő be­avatkozásnak tekintünk ha­zánk és a magyar szakszer­vezeti mozgalom belügyeibe. A magyar szakszervezetek­nek, a magyar munkásosz­tálynak nincs szüksége foga- datlan prókátorokra. A gya­korlat igazolta, hogy helye­sen állítottuk önmagunk elé a szocialista társadalom poli­tikai és gazdasági erősítésé­nek és a dolgozók érdekvé­delmének, érdekképviseleté­nek egyenrangú kötelezettsé­gét. Mert minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk és csupán az elosztható javak gyarapításá­ért végzett munka adhat meg­felelő erkölcsi és anyagi ala­pot az elosztásban való bele­szóláshoz is. Baranyai Lajos, a televízió­gyáregység műszerésze, szak­szervezeti főbizalmi kiemelte: Őszintén remélem, hogy len­gyel barátainknak sikerül úr­rá lenni a jelenlegi zűrzava­ron, hiszen akiket közvetle­nül megismertem, azok ha­zájukat szerető, a szocializ­mus ügyéért dolgozó embe­rek. És Lengyelországban na­gyon sokan vannak ilyenek. Sudár Károly gépkocsisze­relő a Szolidaritás szocialista­ellenes, provokatív, a kon­frontációt élező megnyilvá­nulásai ellen emelt szót. Mint mondotta: ez a szervezet nem a munkások érdekeit képvi­seli. Hangoztatta: a gdanski kongresszus felhívását az Orion munkásai elítélik, mert olyan országok belügyeibe avatkozik, amelyek barátsá­gukkal, gazdasági és politikai segítségükkel a testvéri Len­gyelországot napjainkban is támogatják. Kondor Emília, a termelé­si főosztály diszpécsere kije­lentette: — A KISZ-fiatalok nevében mondhatom, hogy azok mellett állunk, akik Len­gyelországban felelősséget éreznek a szocializmus jele­néért és jövőjéért, akik mun­kával akarnak kijutni a vál­ságból. Tordai Ferenc műszerész annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a lengyel nép, a párt vezetésével felül­kerekedik a nehézségeken. Varsói barátaink ne hagyják — mondotta —, hogy a gyá­raink és dolgozóink között ki­alakult sokoldalú kapcsolatot, a közös munkát veszély fe­nyegesse. A munkásgyűlés Irésztvevői levelükben kifejezték őszinta reményüket, hogy a Varsói Televíziógyár valamennyi dolgozója felsorakozik a LEMP mögé, példát mutal a munkában, hiszen ez a ki­bontakozás, a szocialista tár­sadalom továbbépítésének alapvető feltétele. Mindany- nyiunknak nemzetközi érde­ke is, hogy a szocialista Len­gyelország szilárd tagja le­gyen a szocialista közösség­nek, s támasza a békéért küz­dő erőknek — hangsúlyozza a levél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom