Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 10 1951. szeptember 13., vasárnap Az olajellátásnak a nyolcvanas évek közepére elörejel- zett szűkössége, valamint az atomerőművek építésének növekvő költségei ismét vonzóvá tették a szenet. A nemzetközi energiahivatal Párizsban közzétett beszámolója a szén jövőjéről világossá teszi, hogy még viszonylag csekély gadasági növekedés és eredményes anyagmegta- karítás mellett is fokozottabb szerep hárul majd a szénre, mint alternatív energiahordozóra. A felismerés természé- tesen nem új: sok ország és sok kőolaj társaság is hosszú ideje igyekszik biztosítani a maga számára a világ meglevő széntartalékait. A szenet viszonylag köny- nyű kitermelni, és a készletek majdnem korlátlanok. A technológiailag és gazdaságilag jelenleg feltárható szénkészletet 637 milliárd tonnára becsülik, ebből 493 milliárd tonna a kőszén, és 144 milliárd tonna a barnaszén. Képünkön: nagy teljesítményű exkavátor egy külszíni szénbányában Szemérmes tündér: rej# ti bájait. Aki Badacsony után akár autóval, akár vonattal tovarobog Keszthely, vagy Tapolca fele, nem is sejti, mit mulaszt, mi rejlik a tóparti dombok vonulata mögött. Ám aki bekanyarodik közéjük, százarcú tájra lel, lépésről lépésre változóra, hoJ erdővel, hol szőlővel borított h^yoldalakra, szelíd hajlású völgyekre, jegenyesorra, ősparkkal övezett kastélyra a völgyben, várra a hegyen. Szeszélyes szépségű pannon táj ez a vidék, ősi szőlőkultúrája felett mélység és magasság harmóniája uralkodik, az az emberi lépték, mely otthonossá teszi a hegyet és a völgyet. Látogatói közül sokan beleszeretnek, e vonzalmak nyomán változik a vidék, s nem is mindig javára. Régi térképek tanúság* szerint sziget volt valaha, parányi falut rejtő. A víz idővel lehúzódott, csupán egy öblöt hagyott meg régi térségéből, a falu pedig cserélgeti helyét, legkorábbi nyomait csupán egy régi torony jelzi. A helyváltoztatás oka nem annyira a vizek, mint inkább a hadak járása volt, a tatár- dúlás nyomán megmaradt félelem űzte fel a falu lakóit a vár közelébe, ott is maradtak szinte napjainkig a Várhegy oldalának apró házaiban, a teraszosan formált virágoskertek között, amelyek olasz falvak hangulatát idézték. ' „Vár állott, most kőhalom” :— büszke erősség emelkedett egykor a hegy ormán, de a Rákóczi-szabadságharc leverése után császári parancsra felrobbantották, köveinek egy részéből kis kastély épült a Várhegy oldalán, a XVIII. századi egyszerűbb nemesi í kúriák legszebb példánya. I (Ma Vár vendéglőd I Amikor a környék az Esz- terházy család birtoka lett, új kastély épült a falu főterén, a völgyben (ma az Irodalmi Alap Álkotóháza), messze elnyúló, ösfákban, egzotikus I növényekben bővelkedő parkja természetvédelmi terület. A vároldalban meghúzódó, festői zsellérfalu nagyon szegény volt, még kút is csak egy akadt lenn a völgyben, onnan hordták fel a vizet az asszonyok a fejükön. Az öregek szavaiból azonban nemcsak a nyomasztó szegénység emlékei bontakoznak ki, hanem a közösségi élet messze- tűnt élményei is. Virágos menetek a Majális-dombon ren- | dezett tavaszi mulatságokra, táncos, énekes szüretek, téli fosztókák — nyomuk sincs már. Az egykori közösségi élet egyetlen élő hagyománya a szeptemberi búcsú, mikor is hazalátogat minden távolba szakadt szigligeti és halálukat lelik a nyáron át hizlalt libák. Ilyenkor vendéglátás, énekszó folyik minden háznál, az utcákon boroskancsóval a kézben sétálgatnak a szelíden pity ók ás ünneplők. A régi faluban nem wBlt kerítések, két-két zsellérporta nézett egy udvarba, de a többitől sem elhatárolva, a csir^ kék fején pedig festék jelezte, melyik udvarba tartozik a kóborló, — sosem veszett el egy se —, és a gulya hazatérte, együtt várták az asszonyok a hegyre kígyózva kapaszkodó utak kanyarulatainál. Az utóbbi két évtizedben mindez megváltozott. Először is a falu ment el a helyéből. Lassan, csöndesen, családonként szivárgott a vízpart közelében épült Űjtelepre. A kiáramlást a fészekrakó fiatalok kezdték, a régi faluban lakó öregek aztán vagy gyermekeikhez költöztek, vagy meghaltak, talán össze is dűltek volna a domboldal vén házai (az északi Balaton-part népi építkezésének legszebb gyöngyszemei), ha az alkotóház írói el nem mondják városi barátaiknak, milyen néprajzi, művészeti emlék megy veszendőbe. Nem ment: néhány lelkes értelmiségit megragadott az öreg porták varázsa, no meg a vároldalból nyíló kilátás, megvettek pár házat, odalátogató barátaik is föllelkesültek, egy évtized leforgása alatt amolyan élő skanzen lett a régi falu, szépen karbantartott műemlék nyaralóházakkal, eredeti bútorokkai, köcsöggyűjteményekkel. A település szabálytalan gyűrű formáját ölti: középen erdővel borított hegy, köröskörül dombok, völgyek között házak és házsorok, oldalt, az egyik hegyen a várrom, a másikon a Rókarántó-kápcrfna látható messziről. Ha az építkezés lendülete nem csökken, város lesz csakhamar. Nyári város: a házak nagy része nyaralóké. De van a nyaralóknak egy külön típusa is, akiknél nagyon kicsi, vagy szerény a városi lakás, nem is fáradoznak érte, hogy másra cseréljék, hanem minden anyagi-fizikai erejüket, ügyességüket, leleményüket a nyaraló szépítésére fordítják, ök a városban csupán dolgoznak, de itt „élnek”, s a legzordabb, legzimankosabb hónapokat kivéve, minden hétvéget itt töltenek. Nem riasztja őket sem a távolság, sem a hideg, a kályhákban ropog a tűz, a táj kárpótolja őket az úton töltött órákért. És főként a fények: Szigfíget fényeihez hasonló tán sehol sincs. (Nemhiába nevezte Eötvös Károly a világ legszebb helyének ezt a tájat D Nemcsak a Balaton víztükre veri vissza az ég kékjét és a felhők játékát, de maga az ég is különös visszfényt kap a tó párájától, s a hegykoszorú ebben a fényben tündököl. Ősz elején különösen csillogó ez a megvilágítás, a napsugár megfürdik a tóban, visszaverődik az alacsonyan járó felhőkről, és ebben a sokszorosan tükröződő aranykék ragyogásban valószínűtlen álomként lebegnek a kúp alakú hegyek. (A partszegélyhez legközelebb esőt Királyné szoknyájának nevezik. Ki is hordhatna más ilyen „szoknyát”?) Szigliget a tuszkulánwmok világa, nyugalom és szépség álomszerű tája. Minden gondot feledtető, jókedvet, önfeledt örömet adó. Sok minden hiányzik még: megfelelő éttermek, mozi, szabadtéri hangverseny, túristaszálló, de amint a helybeliek és nyaralók egybehangzóan mondják: addig jó, míg mindezek hiányoznak. Ha elszökik a csend, megtörik a varázs. És akkor már hiába szép a tündér. Közel 40 százaléka van Ázsiában (beleértve a Szovjetuniót), majdnem 30 százaléka Észak-Ameri kában és 20 százaléka Európában. A legjelentősebb szénkészletek az Egyesült Államokban vannak, az összes szén 37,8 százaléka. Az Egyesült Államokat követi a Szovjetunió 17,3 százalékkal, Kína 15,5 százalékkal, Anglia 7,1 százalékkal, India 5,2 százalékkal, az NSZK 5,5 százalékkal, valamint Ausztrália és Dél-Afrika, egyenként 4,2 százalékkal. A ma kitermelhe- tőnek számító készletek, amelyek az elméletileg meglevő összkészietnek pusztán 6 szá zalékát teszik ki, a mai kereslet mellett még mindig elegendőek arra, hogy 250 éven át fedezték a fogyasztást. A kitermelhető készletek a technikai fejlődés előrehaladtával a jövőben valószínűleg még bővülni fognak. A szakértők aprólékosan elemezték a költségviszonyokat is más energiaforrások vonatkozásában, és részletesen foglalkoztak azokkal a környezeti problémákkal, amelyek a fokozott szénfelhasználás során szükségszerűen előállnak. Bár főleg ökológiai - téren még sok kérdést tisztázni kell, meg vannak győződve arról, hogy a fokozott szénfelhasználás gazdasági feltételei adottak. Számításba veszik azt is, hogy a szén nem csupán energiahordozóként jön számításba. Az iparilag fejlett tőkés országokban szervezetten folynak a kutatások a kőszén gazdaságos gázzá való átalakítására- Így lehetővé válik a szén energiájának nagyobb mértékű hasznosítása, és ugyanakkor nem marad vissza any- nyi szennyező égéstermék. A szénből nyert gáz vegyipari továbbfeldolgozása is jelentős. ♦ isi nemzeti sport - a láriiat hármas versenye A férfiak hármas versenye az egyik legősibb mongol nemzeti sport. A nagy tömegeket megmozgató, színpompás parádén lovaglásban, birkózásban és íjászatban mérik össze tudásukat a férfiak. A versenyt a régi időkben nagy ünnepek alkalmával, az ellenség felett aratott győzelem után, hercegi keresztelőn, születésnapon, esküvőn és a nagykorúság elérésekor tartották meg. A parádét a lámák egyházi szertartása vezette be. A győzteseket nagy tisztelet övezte, eredményeikről ódákat írtak, dicsőségükre emlékoszlopokat emeltek. Az Ónon folyó partján ma is megtekinthető a-z ar. emléktábla, amely az egykori kiváló íjász, Veszunki győzelméről tudósít, aki a hármas versenyen több mint 600 méter távolságból talált célba nyílvesszőjével. A régmúlt korokban a versenyek győzteseiből állította össze csapatát' a mindenkori uralkodó. A versenyeket általában nyáron rendezték meg, hacsak nem akadt különleges alkalom más évszakban. Egy-egy küzdelemben több ezer lovas, több mint ezer birkózó és több száz íjász vett részit. A lovasversenyen kamaszfiúk is mérkőzhettek. Az ősi sportnak ma is komoly hagyományai vannak. Az országban minden év július 11-én, a nemzeti ünnep alkalmából megrendezik a hármas versenyt kiegészítve a modern sportágakkal, például a röplabdával, kosárlabdával, labdarúgással, atlétikával. Vidéken viszont híven őrzik a régi szokásokat. A vet- senyprogramban szerepel például a csontdobás (a disz- : koszvetés mongol elődje), va- | lamin' az ökörgerinctörés. Ez utóbbi különleges erőt és ügyességet követel. A letisztított ökörgerincet addig viszik faluról falura, amíg valakinek sikerül egy ökölcsapással kettéroppanlania. A fafaragás äzMo Bessere Nigmat Ibragimov — Üzbegisztán-szerte ismert faragómester. A faragás művészete Ibragimovék csaladjában nemzedékről nemzedékre száll. Ez a hagyomány ma is tovább él: Nigmattal és feleségével, Mushurával együtt tizenkét gyermekük közül kilenc dolgozik a „család-brigádban”. Nigmat Ibragimov mester munkássága gyakorlatilag felöleli a díszítő-alkalmazott. fafaragó művészet valamennyi fajtáját. Munkáit nagy mesterségbeli tudás, az anyag fölötti uralom, finom ízlés jellemzi. Müvei ott láthatók Üzbegisztán, Moszkva, Leningrád múzeumaiban, szállodákat, kiállító pavilonokat, éttermeket díszítenek. A fafaragó mesterség nem veszett a múltba. A képen: Nigmat Ibragimov feleségével, Mas- hurával, Naszir és Hikmat Révai és Naima lányával, Üzbegisztán Alkalmazott Művészetek Múzeumában. Itt sok minden az ő keze munkája. b. e. ,
