Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-13 / 189. szám
1981. augusztus 13., csütörtök ESZAJC-MAGYARORSZAG 5 TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS EREDMÉNYE... r Fél éve, hogy Nagybarcán, a Hazafias Népfront bizottsági ülésén egy javaslat hangzott el; játszóteret kellene építeni a községben levő új lakótelepen, ahol nagy számban élnek fiatal házasok, s így sok kisgyermek is. A jaimslatot határozat, majd tett követte, és a fiatal szülők nagy lelkesedéssel fogtak munkához. A volt Malomárok és Gátszög területén, természetes környezetben, hatalmas fák alatt került sor a szemet-lelket gyönyörködte lő pihenópark és játszótér kialakítására. A lakótelepen élő szülök több szabadnapjukat áldozva fáradoztak azon. hogy a gyermekek kellemesen szórakozhassanak az ideálisan szép környezetben. A játszótéri berendezéseket a Borsodi Vegyi Kombinát Kiváló brigádja címet viselő Május I. ifjúsági szocialista brigádja, valamint a Szuhavölgyi Bányaüzem Feketevölgyi aknájának szocialista brigádja készítette el társadalmi munkában. Nekünk, a községben élőkriek nagy örömünkre szolgált tervünk megvalósulása, hiszen eddig itt nem volt ilyen létesítmény. A lelkesedés ma mar• azt eredményezte, hogy a, jövőben még egy játszóteret akarunk a község más területén is építeni. E játszótér és pihenőpark kialakító sónál közel 35 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, s bizonyára ugyanolyan segítőkészséggel, aktív részvételre számíthatunk a jövőben is. A község érintett lakótelepének lakosai, s az üzemek szocialista brigádjainak közös összefogása eredményeképp valósulhatott meg a játszótér és pihenőpark, amelyet augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén vehetnek birtokba a gyerekek és a felnőttek. A példamutató társadalmi munkáért elismerés és köszönet illeti a résztvevőket — írja Sz. I. levélírónk Nagybarcáról. EGÉSZSÉGES FÁKAT VÁGNAK KI... Nem kis felháborodással értesítem önöket arról, hogy az amúgy is elég sűrűn beépített Stadion úti lakótelepen az ötéves gyönyörű fákat — amit a közelben lakók gondoztak, öntöztek, s nemegyszer a magas emeletekről vitték le a vizet —, a tövénél, egyszerűen lefű- részelték az előttünk ismeretlen vállalat dolgozói. Az ilyen cselekedetet, tudomásunk szerint a törvény is tiltja, de büntetéssel — ha egyáltalán van ilyen — nem lehet pótolni a tiszta levegőt, az üde környezetét biztosító fákat. Ha a helyére szükség van, vagy útban van, akkor a földdel együtt kell kivenni és tovább vinni, mint ahogyan azt számtalan más városban is teszik. Miért lehetetlen ez nálunk, hiszen Miskolc az ország egyik legrosszabb levegőjű városa, itt igazán szükség van minden fára. A környezetvédelem is megkövetelné tehát, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Lakótelepünkön nagy felháborodást váltott ki a formás, szép fák kivágása, s gyors intézkedést kérünk, hogy legalább a még meglevő fákat megmentsük itt. B. Fercncné és társai Miskolc, Stadion út NYÁRON SÁROS - TÉLEN JEGES UTÓN ... Bizonyára nem sokan ismerik Miskolcon a Jószerencse utcát de aki arra jár, •»*.!*n rtt is lakik, jó urjs- evezésrt^ck nem mondhatja. Az eresén lejtős utcában iskola, fűszer-csemege, húsbolt van, s még lejjebb autóbuszmegálló. Azok, akik nap mint nap dolgozni járnak, vagy gyerekeiket viszik az iskolába, óvodába, bölcsődébe, nyáron sárban, télen jégén csúszkálva érnek csak céljukhoz. Szerencsére eddig még komoly baleset lehet, hogy nem történt, de nézni is rossz, amikor idős emberek vagy kismamák karjukon gyermekeikkel egyensúlyoznak a sárban, vagy a vastag jégrétegen. Biztonságosabban lehetne itt közlekedni, ha legalább annak a két háznak a tulajdonosa, akiknek az udvaraikból rendszeresen az úttestre folyik ki a viz. megszüntetné azt. Járdát még nem készítettek, így előttük mindenki az úttestre kényszerül, ami a járműforgalom miatt balesetveszélyes. Sajnos, csak ez az egy útvonal vezet az iskolához, az üzletekhez és az autóbuszmégállöhoz, amely- lyel Miskolcra be lehet jutni. Jó lenne tehát, ha az illetékesek megvizsgálnák panaszunkat és intézkednének, hogy mielőbb megszűnjön ez az áldatlan helyzet, s biztonsággal tudjunk itt közlekedni — kérik a Miskolc III.' kér., Jószerencse utca lakói. ZAVARJA A GÉPJÁRMŰVEZETŐKET! ... Szinte közhely számba megy, annyiszor halljuk napjainkban: a közlekedés veszélyes üzem. Ebből egyértelműen következik, hogy n indent meg kell tennünk a veszélyforrások csökkentése érdekében. Én egy ilyen veszélyforrásra szeretném most felhívni az illetékesek figyelmét. Az a gépjárművezető, aki Kazincbarcikán a Márka Aruházat elhagyva a Lenin útról szeretne kikanyarodni a 26-os útra — akár Özd, akár Miskolc felé venné az útirányt —, az esetek zömében balesetveszélynek teszi ki magát é* a vele utazókat. A 26-os út város felé eső szegélyén ugyanis több tíz méter hosz- szúságban, egy méternél is magasabbra nőtt gyom, illetve dudvaerdő takarja el a kilátást a kihajtani szándékozó gépjárművezető elől. Köztudott, hogy a 26-os út az »ország egyik legforgalmasabb útvonala. Az azonban már nem annyira köztudott, hogy egv-egy Miskolc felé „suhanó” tehergépkocsi vezetője a kötelező sebességkorlátozást csak a legritkább esetben tartja be. Többek között ezért is tartom fontosnak, hogy valaki, vagy valakik sürgősen intézkedjenek a kilátást erősen zavaró gyom mielőbbi kiirtásáról. Bízom a gyors Intézkedésben, mert valószínű, az illetékesek is ismerik azt a több ezer éves tapasztalatot, miszerint könnyebb a bajt megelőzni, mint gyógyítani. Dr. Erdei Sándor Kazincbarcika ILLETÉKES VÁLASZOL Lapunk július 16-i számában Siklósi Sándor sajóke- res^túri lakos kifogásolta, hogy a boltokba későn érkezik a tej. Észrevételére a Borsod megyei Tejipari Vállalat miskolci üzemigazgatója, Izsépy Béla válaszol: „Korábban a sajókeresztúri boltok hajnalban, nyitás előtt kapták a tejszállítmányt. Kérésüknek megfelelően változtattuk meg a térítési sorrendet, és a megrendelt termékeket nyitáskor szállítjuk. A lapban megjelent írás után felkerestük Sajókeresztúrban mind a három bolt vezetőjét, akik írásban nyilatkoztak, hogy a szállítás időpontjával meg vannak elégedve, az kérésüknek megfelelően történik és továbbra is így kérik a szállítást. A boltnyitásra történő szállításnál esetenként előfordulhat, hogy a gépkocsink rövid idejű késése esetén is az első vevők nem tudnak tejet vásárolni. Intézkedtünk ezért, hogy a boltok nyitása előtt megérkezzen gépkocsink a községbe." A grundon... Fotó: K. L A Diósgyőri Gépgyárhoz tartozó, új telephelyet helyeztek üzembe a közelmúltban Budapesten, a VIII. kerületben. Az új kirendeltség harmincnégy dolgozónak biztosít munkalehetőséget. Vendéglátásunkra net» igen lehetne mondani, hogy különösen nagy energiával törekszik a sajátos, tájjellegű — amolyan spéci — dolgok megteremtésére, amik vonzzák a népeket Pedig jó lenne, ha törekednének rá, mivel ugye különböző változások történtek már az arak ügyében, a dotáció ügyében — az állam azt mondta, hogy most már nem ad tovább támogatást a vendéglátásnak, márpedig az állam mi vagyunk — mégis a változások ellenére továbbra is többen licitálnak különböző éttermekre, fogadókra, vendéglátó egységekre, ámbár lépten-nyomon halijuk, hogy mennyire ráfizetéses, milyen keserves szakma ez. Mindezekkel együtt is szükséges lenne viszont az előbbre lépés. Magas rangú tanácskozásokra — a Belkereskedelmi Minisztérium, a SZÖVOSZ, valamint a megye vezetői részvételével megtartott tanácskozásokra — hivatkozva mondható, hogy az elmúlt években foganatosított, eléggé erélyes állami intézkedések hatására sem következett be érezhető helyénvaló változás a vendéglátásban. Tisztelet a kivételnek. A nagyon kevés kivételnek. Bízni persze lehet. A jó értelemben vett vendégfogás, -megtartás módozatainak kialakításában. Például abban, hogy előbb-utóbb különbséget lehet majd tenni az. ország más-más részeiben elkészített ételek között. Hogy nem olyanok lesznek az állami egységekben elkészített ételeink, mintha — valamikor egy angol vendéglátós mondta —, az. ország minden konyhájának törtjét egy közös üstben, egyaaoü kanállal kavarnák. Átívelve a gátakon Megható, ha egy ember ennyire ragaszkodik valamely állatfajhoz. Az. meg már megfigyelés kérdése: ezek az állatbarátok többnyire vidám, társaságot kedvelő emberek. Az öreg „ostoros”, Nagy Sz. Ferenc se igen tudná megszámolni, hány igazi jó barátja van a számtalan ismerős között. — Igen ritkán merészke- dek a kocsma tájékára, veszélyes hely az, mert mindig akad egy-két ember, aki megsértődik, ha nem fogadok el egy pohárkával. A pohárkákkal pedig vigyázni kell, főleg az én koromban. tTjabban már a falumon kívül is rám-rámköszönnek, meg észreveszem, t\ogy ösz- szesúgnak a hátam mögött: „Ez az az ember, aki azoka^ az ostorokat fonja”. Hogyan is lett Nagy Sz. Ferenc, a gyulai parasztfiú szíjgyártó kisiparos Rudolf- telepen ? — Szó ami szó, furcsa életet éltem ez ideig. Tele sikerrel, kudarccal, örömmel, bánattal. Nem volt egyhangú, annyi szent! Kéthónapos voltam, amikor apám' a háborúba ment, négyéves, amikor meghalt. A nagyapám házában nevelkedtem, az ő portáján bolondultam bele a lovakba. Annyira, hogy azóta sem tudok elszakadni tőlük. Ma már csak az ostor köztünk a kapocs, de senki se higgye, hogy én ezeket az ostorokat ütlegelő szerszámnak szánom. Az én ostoraim csak amolyan parádés szerszámok. Lovászok is vesznek belőle — igaz —, de az igazi lovász sohasem veri a lovat. Feri bácsi ma, 67 éves korában is szemre való ember. Éles esze. kitűnő humora ugyancsak szimpátiát kelt — Ügy mentem én világgá, hogy elveszítettem egy zöld gyapjú lópokrócot A sógoromnál csolédkedtem akkoriban. Egyszer bementem lóháton a gyulai bálba. Hazafelé meg elhagytam a sógor vadonatúj pokrócát Hogy elkerüljem a nagybajt Mezőhegyesre bicikliztem, esikóslegénynek jelentkeztem. örültek nekem, hiszen akkor a hátam mögött volt már egy első díj a lovas táv- futóbajnokságon. Az ifjú lovastüzér a katonaságnál is sikereket ért el. Orosházán például magának az ezredesnek a lányát tanította lovagolni... — Aztán fuvaros lettem a gyulai Belspednéi. Megnősültem, született két fiam. Sajnos,, nem sokáig tartott a boldogságom, hosszas betegség után, 27 éves kocában meghalt a feleségem. Akkor azt hittem, vége a világnak ... Ám az ifjonti életerő átsegítette á krízisen. Segítette ebben az új feleség, akit Feri bácsi á legszebb szavakkal illet. — Csodálatos asszonyt találtam, aki két szép kislányt szült nekem, öt is magammal cipeltem az Alföldről ide, a hegyek közé, a bányavidékre. Az meg úgy történt, hogy találkoztam egy emberrel, aki mondta, cserélne velem házat. Biztatott, jöjjek Rudolftelepre, mert parádéskocsist keres a bányaüzem. Ráálltam, vonzott, mi tagadás, vonzott a szépség, amit cifraságnak is lehetne mondani. — Milyen volt a fogadtatás? — Jött egy kocsi az állomástól, fölkéredzkedtera, de a kocsis nem engedett. Ám ült hátul egy „ember", egy postáslány, aki megálljt parancsolt a haj tónak, így végül is lovas kocsin jutottam el a bányásztelepülésig. Egy itteni „kismémök”, aki azóta már szép karriert futott be —, fogadott Szép hintó, csillogó szerszámok, pompás lovak. Igazgatók, főmérnökök, mérnökök feleségei, beteg gyerekek —, ők ültek a parádés hintóba. — Ne feledjük el, mindig is volt szivük itt a vezetőknek- Ha betegségről volt szó, átengedték a fogatot De volt sajnos olyan főmérnök is, aki gonosz és számító volt Ma is bányász, funkcionál, ezért nem mondom a nevét, ha elolvassa ezt a cikket, talán rádöbben, hogy a koSPÉCI Majdcsak megleljük azokat a spéci ízeltet, ételeket, amelyek jellemzőek éppen arra az adott tájra! Hátha az abaújiak — például — felépítik egyszer a devecse-' ri dombon ama bizonyos, szépre gondolt fogadót, mely a nagyon is forgalmas út menten várná az abaújti különlegességekkel vendégeit! A mérai csárda példája bizonyítja: sokan lennének kíváncsiak az itt készült ételekre, sok erre a vendég. A Hegyalján levő, tarcali kisvendéglőnek is egyre jobb a híre. Nehéz persze megteremteni a jó hírt, mivel éppen itt, Tarcalon a vendéglőt a messziről érkezettek inkább kerülték évekkel ezelőtt. Most viszont hol ez, hol az ajanlja ismerőseinek. Például malacsültek, igen olcsó, bőséges főzelékek miatt. Miként még röviddel ezelőtt is ajánlották a mezőkeresztesi étterem bablevesét. Vagy a telki bányai turistaház körömpörköltjét. Ügy hírlik, a hercegkúti- ak ismét készülődnek valamire. A napokban, jóval távolabb innen, Cigándon mondta valaki félig irigykedve, félig elismerően a tervezgetésről hallva, hogy a hercegkútink meg is csinálják, amibe belekezdenek. Most olyasmiről van szó — elnézést a kibeszélésért —, hogy a Sárospatak közelében levő. igen hangulatos kis kocsmájukat valami nagyobbá alakítanák, ahová aztán még inkább érdemes lenne betérni, mint a jelenlegibe. Amolyan igazi fogatáé lenne. Mint ismeretes, forgalmas helyen található ez, az út közvetlen mentén, most is szalonnasütőkkel, kuglizóval, szép fenyőkkel az udvarán, réttel a környékén, szőlőtőkés hegyek látszanak innen, bévül pedig természetesen bor kapható, hegyaljai, saját termésből. Nyilvánvaló, hogy a leendő fogadó esetében is vigyáznak majd a hangulatra, a nádfedélre, vagy a fazsindelyre, meg egyáltalán a formára, mert az ember úgy van vele, hogy szívesebben tanyázik le egy szépen kimeszelt falú, fák alatt megbúvó házban, mint egy ridegséget lehelő panelben, ámbár lehetséges, hogy ez utóbbi komfortosabb, korszerűbb. Sőt! És, ha már Hegyaijánál tartunk. Valaha, sok évvel ezelőtt Sátoraljaújhelyen, a csodálatos szépségű Zólyomba völgyben is tervezlek kifőzdéket. kiméréseket a maszek, igencsak hangulatos pincék előtt, a borházakban, vagy éppen a pincékben. Szabályosan, engedéllyel, adóval, KÖJÁL-ellenőrzés- sel, az előírások betartásával, miként az szükséges, helyénvaló. Valamiért elakadt, nem ment, megmaradt tervnek, lehetséges, hogy az elképzelésen túl. az ötlet felvetésén túl nem is jutottak. Ennek a városnak a forgalma ugyancsak növekszik, a város szépül, gyarapszik. mindinkább hallat magáról. Nem lenne érdemes mégis megpróbálkozni a tervvel ? Mármint ennek megvalósításával? . A hajó persze nem ige» csisok között is van bér”... „úriemFeri bácsi ma is keserűen gondol vissza arra, hogy ót, az Alföldről „importált” valódi szakembert egy hetyke főnök — akit azóta fegyelmivel bocsátottak el Ru- dolftélepröl — eltanácsolt a lovak mellől. Miért? CsaK.1 — Vétett valami hibát? — Nem tudok róla. Belém verte egy régi parádéskocsis, hogy ebben a szakmában a titoktartás a szentség. A feleségem sem tudott a bánya személyzeti ügyeiről. Kellett valakinek az állás. Én a fatelepre kerültem, ilyenolyan munkára. Majdnem sírtam a lovaim után ... A rehabilitáció a személyi változások és Nagy Szí Ferenc betegsége, nyugdíjazása miatt elmaradt. Ö ugyan váltig emlegeti: mit tesznek a régi ügyek, itthon érzi már magát a rudolftelepi bányászok között. Szép háza van, most tatarozta a bánya, megbecsülik, pqhárkákra hívják __ Két éve i parengedélyt váltott, gyönyörű ostorokat, lovaglópálcákat készít.. Nyolc, tizenkét, sőt tizenhat ágból is tud ostort fonni. Munkái rpost már a fél földtekén megtalálhatók. Vittek Angliába,' Amerikába,' vittek Skandináviába az „öreg” díszes fonataiból. Szobadísznek, nosztalgia-ereklyének, gyerekjátéknak. — Adtam én a szilvásvárad! csikósnak is — mondja. — Tudom, hogy nem veri vele a lovat... Ez maradt nekem, ennyi a lovak sze- retetéből. Furcsa, ugye furcsa, hogy éppen ostort készítek? Ostort, meg lovagló-; pálcát... (Feri bácsi megajándékozott egy pálcávaL Igen szép, míves munka. Egy szögbelövő mestert hívtam, aztán fölakasztottam az előszoba falára. Kedves, szép emlék. Ha ránézek, eszembe jut a kedves kis öregember viszontagságos életútja. És még az is eszembe jut, hogy az ember nagyobbat tud rúgni, mint a ló!) Lévay Györgyi megy. Mármint a Bodrogon, vagy a Tiszán! Valamikor erről is szó volt, a tervek között, az elképzelések között szerepelt. Sétahajó, mondjuk Tokaj és Sárospatak között. Valamiért nem megy. Miként nem ment a Tokajba vontatott, vízjárásból már kiöregedett hajó berendezése, vendéglővé, vagy más idegenforgalmi látványossággá alakítása sem. Egynémely városunkban létezik ilyen — sőt, ilyenebb — hajó, berendezve szépen, forgalmat bonyolítva le, pénzt hozva a konyhára, de itt ez nem sikeredett. Varaink ellenben léteznek, igen nagy számmal, sehol ilyen mennyiségben az ország más részén. Idegenforgalmi hivatalunk korábbi vezetőjének volt egyik vesz- - szőparipája — kár. hogy csak ez maradt — a látoga- tottabb várakban csillagászati távcső felállítása. Amolyan spéci dolog lehetett — lehetne? — ez is, hiszen a várromok főként a hegyeken találhatók, a hegyek fölött pedig tiszta, szép az ég, fényesek a csillagok, különösen nyaranta! Boldogkővárán például nagyon is elképzelhető lenne. Akárcsak a mind nagyobb szükséggel jelentkező zöldvendéglő is alatta. De egyelőre ez sincs, pedig a szezonban itt megforduló 30—40 ezer, vagy rhár ennél is több ember talán forgalmazna is valamit. Ez év tavaszán az idegen- forgalmi újságírók tihanyi tanácskozásán a vendéglátás, az idegenforgalom tapasztalt vezetői a sajátos, a spéci dolgok megtalálásának, való- raváltásának szükségességét hangsúlyozták. Meg kellene velük próbálkozni. Priska Tibor j
