Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 ‘ 1981. augusztus 11., kedd-A képernyő előtt ' Rang és mód - Hazalátogatók Igazán tiszteletre méltó az az igyekezet, amellyel a televízió a kereken kilencvenkilenc esztendős Rang és mód című szín­művet életre kelteni próbálta. A nagyszámú alkotógárda — rangos forgatókönyvíró, rendező, kiváló színészek csapata, re­mek operatőr és mások — fáradozásának eredményeként valami nagyon tisztes „rendhagyó irodalomóra” nézői lehet­tünk. amelynek keretében a múlt század második fele kiváló színész-írójának, Szigeti Józsefnek színműírói képességeiről kaphattunk valami élő-múzeumi képet. Szigeti József neve hallatán elsősorban A vén bakancsos és fia, a huszár idéződik fel a nagyközönség, sőt1 a literátus érdeklődésű néző emléke­zetében is, felejtve a színész-író nagyszámú egyéb színpadi műveit, s bizony a televízió által most feltámasztott, már öreg­kori fellobbanásnak tekinthető Rang és mód című színművet is. A maga korát igen kegyetlenül kipellengérező, a társadalmi konfliktusokat kiélezetten bemutató színműben társadalmi rétegek, meg általuk képviselt életmódok, felfogások ütköznek meg. a fenn az ernyő, nincsen kas életformáid hivatalnok fennhéjázása, majd bűnbesodródása áll szemben a gazdag pa­rasztság gőgjével, pénze, vagyona tudatában megnövekedett indulataival. Méltán volt kiemelkedő darab születése idején és az azt követő időszakban. Szigeti drámatörténeti értékei vitathatatlanok. Ám a néző az elmúlt péntek estén, amikor a rezzenetlen melegben harmincöt fok felett járt a hőmérő hi­ganyszála, aligha irodalomórára vágyott, hanem olyan tévé­játékra, amely egy évszázados műre épülve ugyan, de a má­hoz, s' bizonyos mértékben a máról szól. A tévéjáték viszont ezzel maradt adós. Nem tudható, mi indította a televíziót most Szigeti színművének feldolgozására, nem is fontos talán, de az elkészült mű kiválóan alkalmas lehet irodalomtörténeti illusztrációnak, évfordulós megemlékezéshez csatolandó elő­adásnak. Lehet, ha a pénteki bemutatás előtt is lett volna valami utalás az íróra, a korra, esetleg másképpen néztük volna a Rang és mód újraélesztését? * Két estén át láthattuk a külföldön élő magyarok ügyében Immár vitathatatlan szakértőnek elfogadandó alkotói páros — Radványi Dezső és Kígyós Sándor — összeállítását a Ma­gyarok Világszövetsége rendezte IV. anyanyelvi konferencia eseményeiről, a hazalátogató magyarokról. A capuai fiúktól legújabb hasonló filmjeikig igen magasra tették Radványiék a mércét, s mi sem természetesebb, hogy újabb és újabb mun­káikat az önmaguk állította mércével kell mérnünk. A most látott kétrészes Hazalátogatók valamennyire elmaradt az alko­tók korábbi, külföldön készült filmjei mögött. Szükebb volt itthon a válogatási lehetőség, körülhatároltabb a merítési kö­zeg? Nem tudható. Igen jó összeállítás született így is, de sokkal kevesebb nemes izgalommal telített, mint a korábbiak. Precíz tudósítások, riportok, interjúk sorjáztak, elgondolkoz­tató vallomásokat hallhattunk — például az egykori pesti könyvtárosból lett stockholmi könyvtári főosztályvezetőtől —, ugyanakkor olyan nyilatkozatot is — például szinte többet itthon vendégeskedő,'mint külhonban élő személyiségtől —, nmely túlzottan a televízióra fogalmazottnak érződött. A pén­teki második rész végére beiktatott gálaest-részlet — Psota Irén Álmodó Tisza-part-jával — idegen volt a csupa ráció előzményektől. * Lezajlott a tánc- és popdalfesztivál második elődöntője. Az előzőre érkezett 30 982 szavazat csak némileg változtatta meg a zeüri ítélte sorrendet, s alighanem így lesz most is, mert a legmagasabb pontszámokat a nagyközönség előtt is kedvelt szerzők és előadók számai érték el. az újak közül csak a báb­szerű előadásmóddal is operáló KFT együttes ért el kiemel­kedő sikert — megérdemelten. Sok új meglepetést ez a forduló sem hozott, a dalszövegekben még jelen volt a szenvelgés is — Baratiyi Ferenc pontszámai bizonyára ezt is tükrözték —, s a pop-jelleg alighanem kissé háttérbe szorult. * A Jogi esetek adásai ritkán szerepelnek e rovatban. Most utazással kapcsolatos ügyekről volt szó. Az egyik igen elgon­dolkoztatott: két lány tengerparti társasüdülésre utazott, ám csomagjaik nem érkeztek meg a szállító cég hibájából, tönkre­ment utazásuk, szinte feleslegesen töltötték az időt. A szak­ember véleménye szerint eszmei kárt nem lehet megtéríteni. Az utazási és közlekedési vállalatok monopolhelyzetéből adó­dóan az utas egyoldalúan kiszolgáltatott. Amikor az utazási iroda meghirdeti az utat, üdülést kínál, amikor szolgáltatásai­ban hiba adódik, az elmaradt üdülésért nem felel, holott an­nak okozója ő, vagy a vele jogviszonyban levő szállító. Nem vonzó. Benedek Miklós Menettánc, gálaest, díjkiosztás Vasárnap délután nagysi­kerű utcai menettánccal; majd ezt követően gálamű­sorral ért véget Mezőköves­den, a városi járási műve­lődési központ színházter­mében a harmadik alka­lommal megrendezett matyó­földi néptánctalálkozó. Az ország különböző részeiről nyolc együttes érkezett Me­zőkövesdre, hogy részese le­gyen e szakmai, baráti ta­lálkozónak. s vendégként két csehszlovákiai csoport is részt vett a kétnapos prog­ramban. A vasárnap esti gálaesten adták át a különböző díja­kat. A szakmai zsűri a leg­jobb teljesítményért felaján­lott fődíjat a nagykállói táncegyüttesnek ítélte oda; kiadtak három különdíjat is: a legjobb zenei kíséretért az OK1S7. miskolci táncegyüt­tesének zenekara; a leg- szebb-legjobb színpadi meg­jelenésért az egri szövetke­zeti táncegyüttes; a hagyo­mányőrzésért, hagyomány- ápolásért a mezőkövesdi Ma­tyó táncegyüttes kapott el­ismerést Az utolsó lépések Ma este 18.30-kor kerül a képernyőre a tizennégy részes, Másfél millió lépés Magyarországon című kitűnő riportsorozat utolsó darabja. Rockenbauer Pál és társai a mi megyénkből elindulva követték a kék túra jelzést és így jutottak el másfél millió lépéssel az Alpok lábáig. Ezt az utolsó részt látjuk ma este. Képünkön a televíziós stáb éppen az utolsó lépéseket teszi. Közönségsiker a diósgyőri várban Rocko bera-csinálók Néprajzi gyűjtés Néprajzi gyűjtés kezdő­dött tegnap Borsod megye huszonegy, egykor Gömör- höz tartozó községében. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének oktatói és hall­gatói — a Herman Ottó Mú ­zeum munkatársainak közre­működésével — Űjváry Zol­fi második Az elmúlt évben már ké­szítettek egy játszóteret a budapesti gyerekeknek a miskolci fafaragók. Idén új­ra meghívást kaptak: ezút­tal a főváros XII. kerületé­ben, a tanácsháza melletti tán egyetemi tanár irányí­tásával végzik a tíz napra tervezett kutatómunkát, amelynek során a régi nép­hagyományokat és az élet­mód változásait vizsgálják. A kutatás eredményeit mo­nográfiában összegzik és ad­ják közre. játszótér parkba készítettek fából já­tékokat A tizenhét miskolci faragó munkáját szerdán ad­ják át a gyerekeknek. Szep­temberben pedig már a mis­kolci játszótér elkészítésén dolgoznak majd. Ha volna egy olyan szű­rőnk, amelyen keresztül — képletesen — átcsorgathat­nánk a Sztárcsinálók törté­netét, teljes hatásmechaniz­musát, a faviccektől kezdve a szteppelésen át egész a zenei anyag dailamkincséig és hangszerelési megoldásá­ig—- abban az esetben igen kevés eredeti dolog akadna fenn, olyan, amit a szerzők (zene: Várkonyi Mátyás, szö­veg: Miklós Tibor) és a rockopera-csinálók (rendező: Kovácsi János) a sajátuknak vailhatnának. Még akkor is, ha egyes ötletek, alkalma­zott fogások nyilvánvalóan parodisztikus megok olással kerültek a produkcióba. És ha már a paródiánál tar­tunk, haladjunk ezen a nyomvonalon tovább, mert így elérkezünk egy másik kulcsszóhoz, legalábbis a szerzők (vélhető) szándéka szerint: a szatírához. Anél­kül, hogy műfaji polémiákat szítanánk és a stiláris szem­pontból meglehetősen képlé­keny darabtól számon kér­nénk akár a szatíra, akár más rokonítható műfaj (eset­leg azok szerencsés ötvözeté­nek) konzekvens végigvite- lét, fogadjuk el a müvet — műfajilag — ilyennek, ami­lyen. Nézzük inkább, hogy mit kíván velünk, nézőkkel megismertetni, mitől akar el­riasztani, mihez kívánja szimpátiánkat megnyerni — egyszerűen: miről szól. Sztárcsinálók, mondja a da­rab címe, s ehhez járul a dekadens, római-császári vi­lágot idéző sztori, a Néró- korabeli szituáció a maga történelmileg-et''ailag köz­hellyé „patinázódott” jelle­meivel, személyiségeivel. Jó alapanyag ez, mondhat­ni ravaszul jó alapanyag. Néróval, ál-Krisztussal, Se- necával és ledér nőkkel ki lehet mondatni sok mindent, ami — egy meglehetősen gyér fonalú dramaturgia se­gítségével — akár még arra is alkalmas lehet, hogy a mai popmuzsika visszásságai­ról, a talmi csillogásról, a tömegek ámításáról és más ilyen „csúnya dologról” le­rántsa a leplet. Helyesebben csak rántaná, mert így, eb­ben a formában inkább csak cibálja, tép belőle egy-egy fosz.lányt. Á baj a kettős sti - lizáltsággal kezdődik, azzal nevezetesen, hogy ha a má­ról szólunk, akkor legyen bátorságunk vállalni ezt a jelent (ne csak a pailérozat­lan paródia betétek szintjén), legyen például mai a törté­net is, vagy ha már a múlt­ból hozunk sztorit, az le­gyen feszes, pontosan vé­giggondolt — szóval legyen megírva. A jassznyelv el­len például — félreértés ne essék — nem prűd kifogá­saim vannak, sokkal inkább az a gond, hogy nem ma­radt meg hatásos nyelvi esz­köznek, hanem átcsapott ha­tásvadász céllá. Kevésnek tűnt — tovább gyengítve a librettó hiányosságait — a zenei ötlet, kevés motívum akadt a cselekmény érzék­letes ábrázolásához, bár épp a visszatérő dallamfordula­tok, a sajátos vezérmofívu- mok rendelkeztek a legtöbb karakterformáló erővel. Egy feltételezett szűrőt említettünk az imént, amin keresztül kétségtelenül sok minden elveszne, egy dolog azonban (talán a leglénye­gesebb) feltétlenül megma­radna, nevezetesen az aka­rat, az újat igénylő és újat teremtő ambíció — mintegy demonstrálva önmaga eré­nyeit. Meglehet, hogy épp az akarat és ambíció ' kapcsán vélheti valaki, hogy felesle­ges a fanyalgás, a hibák lajstromozása, helyette örül­jünk, hogy végre nálunk is megszületett (tavaly) egy ilyen típusú produkciókra alkalmas társulat és sikerült (ha nem is tető alá hozni, hisz’ épületük még nincs) színpadra állítani az első magyar rockoperát. Én azonban azt hiszem, hogy ez a társulat (s kérem, hogy udvariatlanul bár, de te­kintsünk most el a közel harminc szereplő sok-sok re­mek alakításának, a zene­karnak és az egyéb közre­működőknek név szerinti felemlegetésétől) már több annál, mint kísérletező, he­lyét kereső alkalmi csopor­tosulás, következésképp a munkájukat sem lehet elin­tézni egy, a lelkesedést ho­noráló, de közben minden más felett szemet hunyó vállveregetéssel. „Lépnünk kell! Bárhogy fáj...” — mondja Agrippina a Sztár­csinálók első jelenetében, örülünk, hogy találkoz­hattunk a Rock Színház tár­sulatával (augusztus 4-én és 5-én), szívesen találkozunk velük újra. Várjuk a követ­kező lépésüket. D. Szabó Ede Szalagosok a medencében Úszni tanulnak Alighogy befejeződött a DVTK úszónapközije, meg­kezdődött az úszásoktatás a Miskolc városi Művelődési Központ Gárdonyi Művelő­dési Háza által szervezett napközis foglalkozásokon. Az előbbin kétszáz körüli volta gyereklétszám, az utóbbin megközelíti az ötvenet. Dél-I előttönként az Augusztus 20. strandfürdőben vesznek lec­kéket a gyerekek, akiknek a nyakában lógó különböző színű szalag egyben úszás­ismeretüket is jelzi. Vannak közöttük ugyanis olyanok, akik még csak most kezde­nek egyáltalán barátságot kötni a vízzel, s vannak olyanok is, akik már egé­szen jól mozognak benne. A művelődési ház úszó­napközijének vezetője — raj­ta kívül még négyen foglal­koznak a gyerekekkel, s így egy-egy csoportban legfel­jebb tíz gyerek gyakorolja az úszás mozdulatait — Szegeczki Gyula. A miskolci 11-es számú Általános Isko­la testnevelő tanára, úszó- edző. — Mikor lehet kezdeni, s meddig érdemes megkezdeni úszni tanulni? — Azt hiszem, 5—6 éves korban a legideálisabb el­kezdeni a tanulást, de az úszással való megismerkedés sohasem késő. S ho£y meny­nyire szükséges, azt hiszem, elég csak ráznéz.ni egy me­dencére ... A kis vízben szinte egymást érik az em­berek, a mély Vízben viszont alig vannak néhányan ... — Ehhez képest nem sok gyerekkel tudnak foglalkoz­ni... — Igaz. De én nem is szeretném, ha sokkal többen lennének. Az igazán haté­kony úszásoktatás csak kis csoportokban képzelhető el, amikor az edzó minden gye­rekre személy szerint oda tud figyelni, korrigálni tudja hibáit. De ez csak az egyik ok. A másik: úszás tanításra Miskolcon csak az Augusz­tus 20. strandfürdőn van megfelelő víz. Itt is úgy kell lekentem egy részt a me­dencéből, amit persze nem mindenki vesz komolyan. Vannak, akik úgy véleked­nek: megfizették a belépő­jegy árát, joguk van oda is bemenni, ahol mi a gyere­kekkel foglalkozunk. Igaz, olyat is tapasztalhatunk, hogy felnőttek próbálják utánozni a gyerekeket A mozgásukat. — Mi az-úszástanítás me-; netreridje? — Az egészen kezdők in­kább barátkoznak a vízzel. Lebuknak, gyakorolják a siklást, azután a kéz- és a lábmozgást. Mi a mellúszás­sal kezdjük, talán ez ad leg­inkább biztonságot.. A leg­nehezebb a lélegzetvelel ko­ordinálása a mozgással. Idáig csak hosszú idő után jutnak el a kezdők. De már az is igen szép eredmény, hogy nem érzik teljesen idegen közeg­nek a vizet. — A délutánt a diósgyőri strandon töltik? — I-Ia jó idő van, akkor igen. Ez a hideg Víz nem alkalmas a tanításra, de amikor hancúroznak a víz­ben. pancsolnak, fröcsköl­nek. szinte észrevétlenül gya­korolják is a délelőtt meg- tanultakat. Azon kívül: szép környezetben. jó levegőn vannak a gyerekek. S per­sze rossz Időbeli könyvtár- látogatást. filmvetítést is szervezünk majd nekik. (cs. a.) MISKOLCON, 1981. AUGUSZTUS 15-ÉN, ISMÉT VEGYSZERES MEHESZEK! szfNriGIRTáSIVÉGZŐIK Gondoskodjanak a méhcsaládok szakszerű és biztonságos elzárásáról 1981. augusztus 14-én 19 órától augusztus 16-án 10 óráig! EGYETÉRTÉS MGTSZ, PUTNOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom