Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-07 / 184. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1931. augusztus 7., péntek euHer.me.’yeK Libanoni harcok Csütörtökön reggel az észak-libanoni Tripoli kikö­tővárosban egy időre ismét kiújultak a harcok a külön­böző — a hírügynökségi je­lentésekben eddtig pontosan nem azonosított — fegyveres csoportok között. A felek tü­zérséget is bevetettek. Kor­mányforrások szerint a kedd óta tartó összecsapásoknak legalább húsz halálos és negyven sebesült áldozatuk van. A nap folyamán az arabközi békefenntartó erők Szíriái egységeinek bevonulá­sa egyelőre normalizálta a helyzetet. Bejrúti jplentés szerint az ottani feszültség csökkenésé­re utaló jel, hogy hónapok múltán ismét megnyitották a főváros keleti és nyugati ré­sze közötti egyik átkelőhelyet. A Sodeco nevű forgalmi cso­mópontot eddig orvlövészek tartották zár alatt. Qmar Torrijos egy panamai városka ifjú lakói körében Omar Torrijos Ki is volt valójában Gmar Torrijos tábornok, akinek halála annyira meg­rázta a latin-amerikai köz­véleményt? Milyen szerepet vállalt — vállalhatott — Panama, e kis ország volt vezetője a világpolitikában? Torrijos egyszerű vera- guasi család fiaként szer­zett tanítói diplomát, majd viszonylag korán katonai pályára lépett. Alacsony beosztású altisztként kezd­te, de alig egy évtized múl­tán már ezredes. Ö volt az, aki — egy zavaros belpoli­tikái esztendő végén — 1968 októberében haladó tisztek ólán elmozdította az elnöki székből az amerikabarát Arnulfo Ariast. Torrijos -gyorsan felismerte, hog£ a térség ingatag politikai vi­szonyai között csak diktató­rikus eszközökkel szilárdít-' hatja meg hatalmát- (A dik­tatúra sző szépen csengett az amerikaiak fülében: nem késlekedtek hát a junta gyors elismerésével, s ele­inte feltétlen támogatást nyújtottak a tiszti csoport­nak.) Hamar kiderült azonban: az USA „kígyót melengetett a keblén”; valójában hala­dó politikus került a Pa­namai Köztársaság élére. Már a hetvenes évek elején megszületik az ország új, demokratikus alkotmánya — bár a pártok működé­sét egészen az utóbbi éve­kig nem engedélyezték. Stratégiai szempontból fon­tos ágazatok sora — a réz­bányászat, az áram- és víz­szolgáltatás, a cukoripar, a cementipar, a telefon-telex­hálózat — került' állami kézbe. Hatékonyan támo­gatták a szövetkezeti, rend­szert, s így a hagyományo­san élelmiszer-importőr Pa­nama a legtöbb alapvető élelmiszert rövidesen maga termeli meg, önellátóvá vált Az Egyesült Államok ve­zetői egyre nagyobb ellen­szenvvel figyelték Torrijos ténykedését. CIA-dokumen- tumok tucatja árulkodik ar­ról, hogy hányszor kísérel­tek meg, vagy terveztek ellene merényletet, katonai puncsot De szembe kellett néznie a gazdaságilag rend­kívül erős belső reakció­val is. Ebben nz időben született meg az a jellegzetes torri- josi politika, amely egészen sajátos viszonyt alakítc tt ki a szavak, a tettek é.-. a célok között. Keményen, világosan, olykor már-már szabadszá- júan beszélt, mégsem tu­lajdonított különösebb je­lentőséget a szavaknak. Számára a tettek, s még inkább a célok voltak az igazán fontosak. Intézkedé­sei sokszor ellentmondáso­sak, s olykor hónapok, évek múltán derült ki, hogy mi is volt a tényleges céljuk. Olykor szívesen beszélt a kommunisták ellen, ugyan­akkor sorra tűnték fel ta­nácsadói közt marxista, sok­szor kommunista szakem­berek. Elnöksége idején több állami vállalat, szak-! szervezet, mezőgazdasági szövetkezet került közvet­len baloldali, marxista irá­nyítás alá. A latin-ameri­kai országok közül elsők között rendezte kapcsolata­it Kubával, jó viszonyt épí­tett ki a szocialista orszá­gokkal. (Hazánkban most is jó néhány panamai diák ta­nul, s magyar ösztöndíja­sok is rendre utaznak Pa­namába.) Támogatta a ni- caragűai és a salvadori ha­zafiak harcát az elnyomók ellen. Az új gyarmatosítás egyik jelképét rombolta le az a történelmi megállapo- 1 r;, amelyet kemény tár­gyalások után, 1978 ban írt alá Carter akkori amerikai elnökkel a Panama-csator­náról. Az utóbbi években lát­szólag visszahúzódott, való­iában a háttérből továbbra is maga irányította a pa­li mai politikai életet. Ha­lálhírét így nem titkolt őrömmel fogadta a pana­mai, főként keresztényde­mokrata ellenzék. Már az ország történelmének új korszakáról beszélnek. Hogy valójában mi lesz Panama sorsa az amerikaiak és a belső reakció szorításában, azt nehéz volna megmon­dani. De egy biztos: a nem­zeti, gazdasági, politikai függetlenség alapjait, ame­lyek lerakása részben Tor­rijos nevéhez fűződik, már nem lehet lerombolni. Cz. P. Ütést tsriolt a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Módosítot­ta a szakközépiskolák és a gyakorlati képzésben közre­működő vállalatok együttmű­ködéséről, valamint a szak- középiskolákban folyó szak­munkásképzésről szoló 1976. évi határozatának egyes ren­delkezéseit. A módosítás egyebek között lehetővé te­szi, hogy a szakoktatáshoz kapcsolódó gyakorlati kép­zést a teljes oktatási időben ott szervezzék meg, ahol a képzéshez kedvezőbbek a feltételek; és kiterjed a gya­korlati oktatás költségviselé­sének rendezésére is. A kormány jóváhagyta az Állami Tervbizottság határo­zatát a szénhidrogének kuta­tásának, termelésének, szállí­tásának, tárolásának és el­osztásának fejlesztését szol­gáló VI. ötéves tervi célcso­portos beruházásokról. Fő feladat a szénhidrogénvagyon minél teljesebb felkutatása és a kitermeléshez szükséges feltételek megteremtése. A tervidőszak közepén kezdő­dik meg a közép-alföldi gáz­készletek hasznosítása. A VI. ötéves terv során tovább ja­vul a lakosság gázellátása ft. 300 ezer fogyasztót juttatnak palackos gázhoz és 100 ezer lakást kapcsolnak be a föld­gázszolgáltatásba. Megerősítette a Miniszter- tanács az Állami Tervbizott­ság határozatát az építőipari, költségkalkulációs és elszá­molási rendszer szigorításá­ról, valamint az építőipart érintő szabályozórendszer fej­lesztéséről; mindez jobb tel­jesítményekre serkenti a vállalatokat. Jóváhagyta a kormány a VI. ötéves tervidőszak fővá­rosi építőipari feladatainak elvégzését segítő központi in­tézkedéseket. ÜKlés És inrtgÉs A z ajtók zárva maradnak a PFSZ előtt az Izrael és Egyiptom között a palesztin „önkormányzatról” fo- • lyó tárgyalásokon — szögezték le amerikai kor­mánytisztviselők, még mielőtt Szadat összecsomagolta volna washingtoni útipoggyászát. Az ily módon eljuttatott üzenettel nyilván elejét akarták venni, hbgy az amerikai —egyiptomi tárgyalásokon bármelyik fél kellemetlen helyzetbe kerüljön. Szadat azonban, aki a politikai blöff- nek legalább olyan mestere, mint az amerikaiak, ezt üzente vissza: azért utazik az Egyesült Államokba, hogy meggyorsítsa az úgynevezett Camp David-i folyamatot. A kölcsönös üzengetés hátterében nyilvánvalóan az állt, hogy mindkét fél jól tudta,: Szadat hatnapos' amerikai útja fölöttébb rövid idő arra,' hogy kiragadják az egyip­tomi—izraeli tárgyalások szekerét a kátyúból. Aggodal­muk indokolt, hiszen az elmúlt egy esztendő alatt semmi sem történt a témában. Egyre'világosabbá vált. mindenki számára, hogy Egyiptom és Izrael különbékéje csupán arra nyújtott lehetőséget, hogy a két ország az egymás közötti kapcsolatokat szabályozza. Miben is áll ez? Izrael az elfoglalt Sinai-félsziget na­gyobbik részét adta vissza délnyugati határainak nyugal­máért, és azért az egyiptomi garanciáért cserébe, hogy az utolsó háború az 1973-as volt. Összarab kérdéseket, s különösen a kérdések kérdését, a palesztin ügyet a két ország nem tudta egymás között rendezni — de valójá­ban nem is akarta. Az egyiptomi államfő ugyan tesz erről időnként hangzatos kijelentéseket — mint éppen most, washingtoni útja előtt is —, de ezeket jobbára belső fogyasztásra szánja. Az egyiptomi nép előtt szeretné fönntartani a látszatot, hogy ő nem testvéráruló, továbbra is „minden erejével képviseli” a palesztin ügyet. Miért utazott hát Washingtonba? Tényleges célja ket­tős lehetett. Egyrészt személyes kapcsolatot próbál terem­teni Reagan elnökkel, másrészt újabb gazdasági-katonai segélyt szeretne kitalpalni. Cserében, mint erről hírügy­nökségek a napokban beszámoltak, hajlandó az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátani néhány egyiptomi ka­tonai bázist. Miközben a Camp David-i hármas két országa, Egyip­tom és az USA Washingtonban próbál politikai tőkét kikovácsolni, a harmadik fél, Izrael belpolitikájának sta­bilizálásával van elfoglalva. Begin miniszterelnök végre bemutatta a törvényhozásnak a csaknem egyhónapos, gyötrelmes alkudozások árán megalakított kabinetjét. Po­litikai megfigyelők az izraeli történelem legjobboldalibb, s legrövidebb életűnek tűnő kormányáról beszélnek. Ez utóbbi jóslatnak az az alapja, hogy Begin jobboldali Likud-tömbje mindössze egy parlamenti mandátummal mondhat többet magáénak, mint a munkáspárti ellenzék. Ez a sovány többség pedig — bizalmi szavazás esetén — bármikor a kormány bukásához vezethet. Begin kormány­fő program beszédében természetesen nem hagyhatta fi­gyelmen kívül a Camp David-i egyezményt sem. ö a palesztinoknak szánt „korlátozott autonómiáról” szóló tárgyalások folytatásáról szónokolt, ám Egyiptomot hibáz­tatta, amiért ezek immár egy éve megszakadtak. A kör itt bezárul. Mindenki a másikra mutogat, miköz­ben a palesztin kérdés. & így a közel-keleti helyzet nem mozdul ki a holtpontról. Folytatódik a különalku Csütörtökön a Szovjetunió franciaországi nagykövetsé­gén ünnepélyes keretek kö­zött átnyújtották a nemzet­közi békemenet képviselői­nek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke üdvözletét. A béke­menet résztvevőinek nevében Rachel Andersen (Norvégia) mondott köszönetét a szov­jet vezetőnek a megmozdulás támogatásáért. A nemzetközi békemenetet az észak-európai országok demokratikus nőszövetségei kezdeményezték. A nemzetközi békemenet több ezer tagja már Párizsban van. A ké­pen: a francia főváros utcáján vonulnak. (Folytatás az 1. oldalról) lépten-nyomon előadott ké­résére, hogy Washington ve­gye fel a közvetlen kapcsola­tot a palesztinokkal, s ezzel bírja rá a „mérsékelt” arab államokat — elsősorban Sza- úd-Arábiát — a különutas rendezés támogatására. Csütörtökön, közép-európai idő szerint az éjszakai órák­ban Szadat sajtóértekezleten számolt be hivatalos megbe­széléseinek eredményeiről. Menahem Begin izraeli mi ­niszterelnök — újabb kor­mányfői mandátumának első kaipolitikai megnyilatkozá­saként — csütörtökön felkér­te Szadat egyiptomi államfőt, tegyen le Washingtonban ki­fejtett elképzeléséről, amely szerint a Camp Davidben körvonalazott palesztin ön- kormányzatról szóló tárgyalá­sokba be kellene vonni a Palesztina! Felszabadítási Szervezetet. Az egyiptomi el­nök — mint ismeretes — e látványos javaslattal fordult vendéglátójához, az amerikai kormányzat fejéhez — teljes­séggel figyelmen kívül hagy­va, hogy a PFSZ kezdettől fogva elvetette a Camp Da­vid-i egyezményeket, s hogy a legkisebb jelét sem mutat­ta hajlandóságának arra, hogy részt vegyen a korláto­zott palesztin autonómia megvitatásában. Az izraeli kormányfő az­után nyilatkozott a sajtónak, hogy a délelőtt folyamán be­mutatta Jichak Navon állam­főnek új koalíciós kabinetjét, amely előző éjszaka tette le hivatali esküjét a knesszet- ben. Begin közölte, reméli, hogy még ebben a hónapban talál­kozik Alexandriában az egyiptomi elnökkel, s igyek­szik majd lebeszélni őt a PFSZ és Izrael közötti köl­csönös elismerésre vonatkozó javaslatáról. Mint mondotta, ha ez nem sikerül, az auto­nómia-tárgyalások felújításá­nak nem lesz értelme. Egy­idejűleg abban bizakodott, hogy a szóban forgó tanács­kozásokat októberig újrakezd­hetik. * Az izraeli parlament szer­dán 61 szavazattal 58 ellené­ben megerősítette Menahem Begin négypárti koalíciós kormányát. A bizalmi sza­vazás után az új kormány letette a hivatali esküt. A koalíció a miniszterelnök ve­zette Líkud-lömbből és há­rom kis vallási pártból áll. A parlamentben felszólaló Begin ismertette a pártok közös nyilatkozatát, amely szerint a kormány végső cél­ja Ciszjordánia és a Gáza- övezet Izraelhez csatolása, a palesztinoknak szánt ötéves átmeneti „önkormányzat” idejének lejárta után. Ariel Sáron' volt földművelési mi­niszternek, az izraeli telepí­tési politika élharcosának ki­nevezése a hadügyminiszter ri tisztségre is ezt a szándé­kot jelzi. Sáron hatáskörébe kerülnek a katonai igazgatós alatt álló megszállt terüle­tek, amelyeken az új had­ügyminiszter várhatóan fel­gyorsítja az új települések építését. A példátlanul szoros par­lamenti szavazás — mint a hírügynökségek megjegyzik — a bizonytalanság árnyé­kát vetíti előre az izraeli po­litikában. Beginnek saját tá­borában is kisebb lázadást kellett letörnie, amely a had- ügyminiszteri tárca odaítélé­se miatt tört ki. Nehézségek­be ütközhetnek Beginnek a vallásos ortodoxiával kapcso­latos törvény hőZási szándé­kai, amelyek tulajdonképpen a vallási pártoknak tett en­gedmények. Az El A1 légi- társaság dolgozói szerdán úgy határoztak, hogy szembeszáll- nak Beginnek azzal a tervé­vel, hogy szombatonként val­lási okokból szünetelni fog­nak a légitársaság járatai. Hosszas alkudozások után megalakult az izraeli kormány. A képen: Menahem Begin miniszterelnök a parlament ülésén, amelyen be­mutatta kabinetjét. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom