Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

1981. augusztus 1„ szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Bodrogközi utak r Lógatja a lábát az eső, az újhelyi hegyek már alig lát­szanak, előttünk pedig a Bodrogköz síksága párában, a magas fák, a gémeskutak, vagy a távoli tanyaházak mintha lebegnének, vibrál­nának. Még a Nap is tűz, úgyannyira, hogy szinte csíp­nek a sugarai, pedig ez sem­mi jót nem ígér. Mármint annak nem, aki most éppen ellenzi az esőt. Homályulnak. fakulnak a fények, egy-egy hűvösebb szél roham is megrázza a nyárfákat, a mélyre hajló füzeket. Ismét víz lesz eb­ből, pedig itt, a Bodrogköz­ben az utóbbi években a víz­ből több van a kelleténél. Is­mert gond, gyakorta szóvá tett probléma, nemrégiben az országgyűlési képviselők csoportja is itt ülésezett ép­pen a belvizes helyzetről ta­nácskozva, megoldást keres­ve. A térség legnagyobb községében, Cigándon most építik azoknak a házaknak a helyébe az újakat, melye­ket a tavalyi belvíz tett tönkre. Legalább kétszáz családi ház megépítése szük­séges ! Csendes, szelíd tájékon ha­ladunk, ámbár a tocsogók, a hol itt, hol ott felcsillámló, jókora területeket áztató vi­zek látványa akár el is ma­radhatna. De nemigen ma­rad ei ez a látvány, talán inkább szaporodik. Ezzel arányban pedig nyilván fogy a megművelhető, termést adó mezőgazdasági terület. A tocsogók között, a süppe- dékes talajon erőteljesen, gyorsan növekszik a nádas, a sás, fölöttük bíbicek röp­pennek, más madarak ke­ringnek. Az egyik, vadászó ember szerint egyre több a búvóhely, az élettér a va­daknak, de sajnos éppen a műveletlen, elvadult terüle­tek miatt Özek mindig is szép számmal találtattak erre, most is van belőlük elég, akárcsak a rókákból. Halakból ugyancsak. Per­sze nem a friss, éppen most, vagy a közelmúltban kelet­kezett tocsogókban, vizek­ben, hanem a régi, jól be­állt holtágakban, kisebb-na­gyobb tavakban. Horgászok, pecások mindig is ülnek az ilyen holtágak — milyen rossz ez a kifejezés, hiszen ezek a vizek éppen tele vannak, szinte nyüzsögnek az élettől! — mellett. Pata­kot elhagyva egy hosszú ág mellett fel is tűnnek a csendben iilö, pedzőket fi­gyelő horgászok úgyannyira megszokottan, tájhoz tarto­zóan, hogy a vadkacsák is nyugodtan úszkálnak előt­tük. Megérkezik az eső. Akkora cseppekben, olyan kopogás­sal, hogy először jégverés­nek gondolhatnék, de sze­rencsére mégsem az. Itt. fő­ként Cigánd térségében 1979. augusztus 4-én pusztított a jég, szinte mindent elverve, tönkretéve. Mert itt, ha esik valami, akkor aztán esik, ha fúj, akkor aztán fúj, nemcsak úgy tessék- lássék! Telente két méter magas hófalak is keletkez­nek. a sík vidéken szabadon vágtató szél kedvére tom­bolhat. sivíthat. A múlt év nyarán Medárd áztatta la­tyakossá, talán még a 40 napos határidőt is túltelje­sítve az egész határt. Tény azonban, hogy akár hófúvás, akár eső: ezeken a részeken az ellátás nemigen akado­zik. Előfordulnak persze ki­sebb döceenők, miként má­sutt is, de a szállítók, a gép­kocsivezetők — különösen hófúvás idején — valóság­gal presztízskérdést csinálnak az eljutásból, és ha törik, ha szakad, akkor is megérkez­nek, ahová kell! Ez a mostani eső is ki­tesz magáért, olyan fergete­gesen érkezik^ mintha el sem akarna menni, villám fvit le valahol a látóhatár szélén, majd közvetlen fö­löttünk reccsen ijesztően, olyan fényességgel, hogy még a hajladozó-rnyögdécse- 16 nyárfa árnyékát is látni véljük, a tocsogók bugybo­rékolnak, a zsombékos, fü­ves rét hullámzik, mozog, de nem tart sokáig az egész. Kitisztul, kitágul a láthatár, fent fehér felhők sietnek és fecskék köröznek. Üjra tűz a Nap. Tilos a dohányzás — ol­vasható égy hídon, Cigánd alatt. Pedig itt víz is van bőven, hiszen a híd a Tiszán vezet át, csakhogy komphíd, illetve pontonhíd. Tavasztól a tél megérkeztéig 'nagy se­gítség ez a környékbeliek­nek, hiszen könnyen, leg­alábbis nagy utat megtaka­rítva juthatnak át a szom­szédos Szabolcsba. A Tiszán átvezető, nagyon hasznos hídig azonban el is kell jutni, ez pedig egyál­talán nem könnyű. Ha szép­séges megyénkben valahol található rossz út. hát ak­kor a falutól a hídig — meg azon túl — található! Nem­igen emlékszik arra senki öregember se, hogy ezt az útszakaszt valaha is rend­behozták volna. Pedig elkelne. Elsősorban természetesen a helybeliek, a bodrogköziek kedvéért, de járnak ide mások is. Mint­ha lassacskán felfedeznők ennek a sajátos hangulatú tájnak szépségét, egyedisé­gét. Kicsit feljebb, a kar- csai tó partján már koráb­ban megépültek az apró hor­gásztanyák. stégek, sőt, vál­lalati üdülők is, az a rész már „fölfedeztetett”, úgy tű­nik, majd itt Cigánd térsé­gével is ez történik. A Tisza túloldalán már megépüli egy kemping, de itt. a bor­sodi részen található mégis a szebb, alkalmatosabb strand. Enyhe lejtéssel és olyan finom fövennyel, ho­mokkal, amilyen csakis a folyók partján lehetséges; nem lehet véletlen, hogy a közeli erdőcskében sátrak színesednek. Valakik már letanyáztak itt. Az pedig egyáltalán nem véletlen, hogy a híd közelében sze­mélygépkocsi áll! DDR jel­zéssel. Az már csak termé­szetes, hogy nagy utazó kedvű. NDK-beli barátaink itt is körülnéznek. ^ Szivárványt keresünk az égen. Hiszen esett, most meg süt a Nap. De vala­hogy nem alakul ki. Pedig kellene az a szivárvány, szükség lenne itt a vizek megbékélésére. Priska Tibor A rozsé hordó asszony A röisehordó asszonnyal a cserépváraljai Várhegy tetején találkoztunk. Jött, pontosab­ban vánszorgott felfelé a meredélyen. Hátán rözseteherrel, hétrét görnyedve. Egy botba ka­paszkodott, amit a bal kezében tartott. Azzal egyensúlyozott, s araszolta feljebb-feljebb ma­gát a meredek kaptatón. Csigolassúságu, erőtlen mozdulatok voltak ezek. Két-három lépés után meg-megállt. Amíg mély lélegzettel újabb kis erőt összegyűjtött, izzadt arcát köténye sarkába törölte. Olykor e9Y-e9V jaj is elhagyta ajkát. Nála ez „vezé­nyelte" — a teherhordók hórukk-jóhoz hason­lóan — az erőtartalékokat. Csakhogy a mi rő- Stehordo asszonyunknak ilyen erötartaléka nem­igen sok lehetett! Százhatvan centinél nem ma­gasabb, sovány, csupa ránc öregasszony volt. Ko­rát nyolcvan esztendőre saccoltuk. Később ki­derült, nem sokat tévedtünk. — Kilencszázhat- bon születtem — mondta már a lefelé kanyar­gó úton, egy tölgy hüs árnyékában megpihenve. Mert meleg volt aznap, igazi kánikula. A szemközti domboldal szőlőültetvényeiben a lá­nyok még bikiniben is izzadtak. Rajta pedig sötét, fekete ruha volt. Bő szoknya, surccal előt­te, felül pedig pruszlik, ami télen is meleg ru­hadarabnak számit. A haját rejtő kendő ugyan­csak fekete volt, bár eredeti színén alaposan fehérített a sok mosás és a nap tüze. A lábán pedig gumicsizmát viselt.- Nem túl meleg? - kérdeztük óvatosan. Száját húzta, kezével legyintett. — Dehogyis nem! Tutyi kéne, valami jó, de nem kapok a lábamra. Ennyit mondott, s a melegről több szó nem,esett Hátáról a száraz gallyakból összekötött ter­het addig sem vette le, ómig ott, a fák alatt kifújta magát. Furcsa pózban, félig állt, félig ült vele. Terhét a partoldalnak támasztotta, hogy tartania ne kelljen, viszont felegyenesedni igy könnyebben tudott vele. Nem pihent sokáig, így beszélgetésre sem maradt sok időnk. Annyit tudtunk meg tőle, hogy o testvérevei lakik együtt, s a rozsét már téli tüzelőnek gyűjti a váraljai erdőkből. Igy csinálja ezt évek óta. A nevét már csak a Várhegy műemlékeit felújító termelőszövetkezeti dolgozóktól tudtuk meg: Telekes Gizi néninek hívják a váraljai rőzsehordó asszonyt. A parton lefelé már valamivel fürgébben ment. Pedig a fák között szaladó, szűk gya­logúton, az oldalra kiálló rözsegallyak miatt gyakran csak féloldalt araszolva tudott halad­ni. De ment, haladt. Vitte téli melegét, vitte kincseit. (hajdú) Fotó: Fojtán László ülői választék színes televízióit Külföldön, különösen a fej­lett ipari államokban egyre inkább szűkül a fekete-fe­hér televiziókínálat, a vá­lasztékot a legkülönfélébb márkájú és méretű színes készülékek uralják. Mi a helyzet nálunk? A televízió- előfizetők kétmilliós táborá­nak viszonylag szűk rétege, talán százezren rendelkeznek színes televízióval. Ennek egyik oka, hogy mostanáig legföljebb egv-két típusból lehet vásárolni, azokat is csak nehány tízezres szériá­ban gyártották, így a színes televízió gyakran hiánycik­ként szerepelt. Az utóbbi egy évben mintha változás kezdődött volna a hazai pia­con. Az Orion és a Video­ton szinte egyidőben jelent meg az új típusokkal, az in­tegrált áramkörös, korszerű technikájú, jó minőségű ké­szülékekkel. A vásárlók ér­deklődését fokozza, hogy ezek a készülékek márkás külföldi képcsövekkel ké­szülnek. Exportra szép számban gyártottak. különösen az Orion, amelynek első színes tévéje csak néhány hónapja látható rendszeresen a kira­katokban. A nagy múltú gyár az első fél évben 12 ezer készüléket szállított a belkereskede­lemnek, az év végéig még további 16 ezret készít Emellett több tízezret ex­portálnak is. Jelenleg éppen a 22 colos képcsőméretű ti. pus, készül sorozatban, de idei programjukban a ki­sebb 2(1, illetve a nagyobb 26 coloe televízió is szerepel. A készülékeknek egy részé még az idén, automata táv­irányító egységgel kerül for­galomba. Tengerparti hajózási radar Egy francia gyár ra- 9 darberendezését lát­juk a képen, amely­nek az a feladata, hogy a La Manche csatorna élénk hajóforgalmát kísérje szem­mel. Nemrégiben Párizs­ban radar-konferenciát tar­tottak számos ország szak­értőinek részvételével. Két héten át Párizs volt a „ra­dar fővárosa”. Számos elő­adás hangzott el a radar történetéről, katonai, de még inkább polgári felhasz­nálási területeiről. A radar a második világ­háborúnak köszönheti ug­rásszerű fejlődését Nap­jainkban azonban ez a zse­niális találmány a légi, ten­geri és szárazföldi közleke­dés mellett nélkülözhetet­len a meteorológiai kuta­tásoknál is. A hetvenes évtizedbe® nagyot fejlő­dött a radarképezés repülő­gépről vagy mesterséges holdróL A radarképek in­formációkat nyújtanak a városrendezőnek, a hidro- lógusnak és számos más tu­dományág képviselőjének is. Néhány év óta a régé­szek is támaszkodnak a lé­gi radarképekre, például az egykori maja civilizáció öntözőrendszerének kutatá­sa során. i i ; Jogászunk válaszol MILYEN SZERSZAMKAMRA ÉPÍTHETŐ? — kérdezi Fodor I.-né mis­kolci oivasónk. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter a közel­múltban kiadott rendeletével módosította az Országos Épí­tésügyi Szabályzat egyes rendelkezéseit. Az 1981. jú­lius 1-ével hatályba lépett rendelet szerint az állam­polgár tulajdonában álló zártkerti és zártkerten kívü­li földrészleten, az előírt te­rületnagyságok figyelembe­vételével a tulajdonostársak számára tekintet nélkül egy 30 m2 nettó alapterületet meg nem haladó, a tájba il­lő, a földrészlet megművelé­séhez szükséges, ideiglenes tartózkodásra is -alkalmas gazdasági épület (szerszám­kamra, présház, tároló), pin­ce és árnyékszék helyezhető el. A földrészleten állattar­tás céljára szolgáló épitménv is elhelyezhető. Az építmé­nyek elhelyezésénél a helyi építési előírásokat be kell tartani. Milyen területnagyságokat kell feltételként figyelembe venni? A balatoni üdülőkörzetben levő, vagy természetvédelem alatt' álló zártkerti földrész­let területe legalább 1500 m2, illetve az 1978. január 1. napja előtt kialakított zárt­kerti földrészlet esetében leg­alább 1440 m2; — a nem említett zártker­ti földrészlet területe legalább 800 m2, illetve az 1978. január 1. napja előtt kialakított zárt­kerti földrészlet esetén legalább 720 m2, — a zártkerten kívüli föld­részlet területe legalább 1500 m2 kell legyen és szőlő vagy gyümölcsös művelési ágban nyil­vántartva, hasznosítva. A táj védelme érdekében a természetvédelmi területen, illetve tájvédelmi körzet, vagy nemzeti park területén, továbbá a megyei tanács ál­tal kijelölt tájképileg véden­dő területen a felsorolt te­rületeknél nagyobb, de leg­feljebb 2000 m2 mértéket is meg lehet állapítani. Mit lehet akkor tenni, ha a földrészlet az előírtnál ki­sebb? Ha a közvetlenül szomszé­dos földrészletek területe csak együttesen éri el az előírt, vagy a tanács által megállapított legkisebb mér-' téket, azok tulajdonosai — megállapodás alapján — egy közös használatú gazdasági épületet, pincét és állattartás céljára szolgáló építményt helyezhetnek el. A földrész­leten a pince és az állattar­tás céljára szolgáló építmény a gazdasági épülettel egybe­építve vagy attól különálló- . an, az árnyékszék pedig csak azzal egybeépítve helyezhe­tő el. Állattartás céljára szolgáló több építmény lé­tesítése esetén azokat egy tömbben (közös fedéssel) úgy kell elhelyezni, hogy külső­leg egy építmény képét mu­tassák. Az építmények hom­lokzatmagassága legfeljebb 3,5 m lehet. Az említett rendeletet kell alkalmazni akkor is, ha ál­lami vagy szövetkezeti tu­lajdonban álló, tartós hasz­nálatba adott földrészletről van szó, de ha belátható időn belül közületi felhasz­nálás várható, akkor a léte­sítmény alapterülete csak 12 ro2 lehet. Az építmények elhelyezési módjára, a ter­vekre, a feltételekre volságokra a helyi hatóság előírásai az .adóak. és tá- épitési irány­MILYEN TÁVOLSÁGOT KELL BETARTANI ISTÁLLÓ ÉPÍTÉSÉNÉL? — kérdezi Ferenc K. mező­kövesdi olvasónk. Az Országos Építésügyi Szabályzat egyes rendelkezé­sei 1981. július 1-től módo­sításra kerültek. A jogsza­bály a többi között ki­mondja, hogy az állattartás­ra . szolgáló melléképületek elhelyezésénél betartandó vé­dőtávolságokat és egyéb fel­tételeket a helyi tanács sza­bályrendeletben szabályozza. A tanácsrendelet kiadásáig a betartandó védőtávolságo­kat és egyéb feltételeket az építésügyi hatóság a helyi körülményeket figyelefnbe véve esetenként határozza meg. Az Országos Építésügyi Szabályzat szerint űrgödrös árnyékszéket, házi szenny­vízoldó és szikkasztó kom­posztórolót, silót, szeméttá­rolót, trágya-, vagy trágyalé- tárolót a lakó- vagy üdülő­épülettől 10, ásott kúttól 15, fiirt kúttól 5, csatlakozó víz­vezetéktől 2, vízvezetéki ker­ti csaptól 3 méter védőtávol­ságra szabad létesíteni. Dr. Sass Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom