Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-06 / 183. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. augusztus 6., csütörtök Magyar—történelmes kerestetik! k Nézőtéri meditáció A Kis Jankó Bori Emlékmúzeum egyik sarka, Juhász Antalnéval, a Nyáridőben, a „pedagógusellátásróP' Majmok bolygója Meglepődtem, amikor Ka­posvári Károly, a Borsod me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának főmunkatársa valasz helyett előszűr ke­zembe nyomta az idei peda­gógus álláshelyekre kiírt pá­lyázatok eredményéről ké­szült statisztikát. Pontosab­ban, a pályakezdők részére kiírt pályázati összesítést, összesen 374 álláshelyet hir­detett meg a megye március végén, de az idén végző ösz­töndíjasokkal együtt is mind­össze 209-en vállaltak állást az első nekifutásra Borsod­ban. A június 30-i összesí­tés szerint, hogy csak a na­gyobb „tételeket” említsem, üresen maradt 58 általános iskolai tanári állás és 78 kö­zépiskolai állás, ami még ak­kor is meglepő, ha az utób­biakból 12 műszaki tanári, 32 pedig nevelőtanári állás, ami után nem kapkodnak. Az egyetemisták késön ébrednek? Kaposvári Károly meg- ' nyugtatott: Az egy hónappal ezelőtti statisztika már nem „él”. Szinte naponta változik a kép. Szavainak illusztrálá­saként rövid egy óra leforgá­sa alatt három pedagógusál­lás ügyében is telefonáltak. Igaz, az egyik kellemetlen hír volt Mezőkövesdről: a már elfogadott pályázó csa­ládi okokra hivatkozva visz- szamondta az állást. Ha lesz jelentkező, gondolnak a me­zőkövesdiekre — így a tele­fon innenső végén. De hát lesz-e? A művelődésügyi osztály munkatársa megnyugtatott: minden bizonnyal lesz. Sok éves személyes tapasztalata alapján mondja; az egyetemet végzettek általában később ébrednek. A tanító- és óvó­nőképzők hallgatói általában igyekeznek mindjárt biztosí­tani magukat, az egyetemet végzettek viszont — tiszte­let persze a kivételeknek — a nyár végén kezdenek ál­lás után nézni. A roham augusztus közepén van. Ilyen­kor többnyire minden meg­hirdetett álláshelyet betölte­nek. Ügyhogy minden bizonnyal lesz jelentkező — ami eddig nem volt! — a miskolci Herman Gimnázium orosz— angol szakos tanári állására is. Ha nem, akkor is lesz aki megtartsa az órákat, de az iskolának nem mindegy, ki­vel tölti be az állást. A pe­dagógusok túlterhelésének csökkentése, no és a pálya­kezdők elhelyezkedésének megkönnyítése érdekében ugyanis csak akkor kapja meg az állás bértömegét az iskola, ha pályakezdővel töl­ti be. Ellenkező esetben sa­ját magának kell kigazdál­kodnia. A nyelvtanításban ugyanis, a fakultációs rend­szerben ily mcdon tudnak csoportot bontani s ezzel ha­tékonyabbá tenni a nyelvok­tatást. Ellentmondások Nincs kételkedni okom ab­ban, amit hallottam: a szep­temberi tanévkezdésnek sehol sem lesz akadálya a pedagó­gushiány. Egyrészt igen sokan végeztek levelező szakon, s ők sem a pályakezdők részé­re. sem a korábban, febru­árban, a már működő peda­gógusok részére hirdetett pá­lyázatokon nem vettek részt. Egy részük mozdulásra kény­szerül, hiszen eddigi munka­helyén, ha gyesen levőt he­lyettesített, nincs állás. Eb­ben a most következő tan­évben pedig 60 nyugdíjas ko­rú foglalkoztatására kaptak csoportos mentesítést, ami azt jelenti, hogy korlátlanul foglalkoztathatók nyugdijuk meghagyása mellett. Viszont a levelezősök esetében már van némi ellentmondás: elő­fordulhat, hogjr valaki okle­véllel a zsebében állás nél­kül marad, s talán ugyanab­ba az iskolába érkezik egy nappali tagozaton végzett. De ellentmondás máshol is érezhető. Másfajta persze. Évek óta gond, hogy magyar— történelem, matematika—fizi­ka és nyelvszakos friss dip­lomás tanárok nem tudnak elhelyezkedni. Ugyanakkor a tény: a megyében, csak a vá­rosokban levő középiskolák­ban üresen maradtak — leg­alábbis mindmostanáig — ilyen szakpárokra hirdetett álláshelyek. Holott a jelent­kezéseket már akkor is elfo­gadják, ha legalább az egyik szak megegyezik. Mindezek ellenére, csak Miskolcon, a már említett orosz—angol szakos állás mellett egy ma­gyar—orosz, két matematika —fizika, egy magyar—törté­nelem és egy testnevelői ál­lásra várnak jelentkezőket' Nyugati-nyelv szakosokból egyébként szinte mindenütt hiány van. Sátoraljaújhelyre német—orosz, Mezőkövesdre magyar—német és orosz— angol szakos pályakezdőt ke­resnek. Deninvárosban és Ózd on pedig magyar—törté; nelem szakost várnak. Megyén kívül, megyén belül- A szakközépiskolát végzet­tek lehetővé teszik, hogy idén sem kell képesítés nél­külieket alkalmazni az óvo­dákban, s a tanítókkal sem lesz komolyabb gond. Sáros­patakról, amely a megye ta­nítóit képzi, 95 százalékban pályázat útján helyezkedtek el. És ide, a megyébe. Álta­lános iskolai tanárokból vi­szont előreláthatóan hiába hirdettek 100 álláshelyet. Amikor januárban érdeklőd­tek a szomszédos, a megyé­nek is képező főiskolákon, csak nyolcvanöt olyan hall­gatót találtak a végzősök kö­zött, akik az elhelyezkedés­nél Borsodra gondoltak. A gyógypedagógiai tanári állá­sokra pedig mindig kevés a jelentkező! Idén tíz állás­helyre ketten jöttek. Az egyetlen, budapesti felsőfokú képző intézménybe kevés borsodi jut be, kevesen is jönnek ide. Téves hiedelem, hogy Bor­sod nem vonzó a pedagógu­soknak. A pályán levő pe­dagógusok közül, a meghir­detett. álláshelyekre az el­múlt két évben mindig töb­ben jöttek Borsodba, mint amennyien elmentek innen. Viszont igaz, hogy megyén belül elég nagy a mozgás, és ez főleg az edelényi, a me- zőcsáti és a sátoraljaújhelyi járást érinti hátrányosan. A miskolci járásban pedig a megyeszékhely elszívó hatása érződik. Többnyire családvé­delmi indokok alapján enge­délyezik a későbbi, pályáza­ton kívüli iskola- és lakó­helyváltoztatást is, ami ugyancsak jelentős. Olykor felmondással távozik a peda­gógus. A megyei szervek ta­pasztalata: nem mindenütt tartják be más megyékben a felmondással együtt járó „szankciókat’'. A pedagógus „megnyerését” tartják min­dennél fontosabbnak. Mitől hát a bizakodás? Nemcsak az egyetemet vég­zettek „késői felébredésében” bÍ7Íiatnak. Időközben betöl­tött álláshelyek egész sorát igazolja dokumentum. Az is­kolák a korábban pályázó, de elutasított pályakezdőket felkeresték és alkalmazásu­kat megyei hatáskörben „en­gedélyezni kérvényezték” az időközben megüresedett állá­sokra. Egyszerűbben szólva: figyeltek arra, hogy kikre számíthatnak. Az elkövetkező napokban nyilván óráról órára változik majd a kép. Sőt, sok éves tapasztalat szerint majd csak szeptember közepére-végére rendeződnek véglegesen a so­rok. Ezt valahogy nem lehet kivédeni. Viszont néhány ta­nulságot alighanem érdemes levonni majd az idei ta­pasztalatokból is. Can torás Annamária Egy kocka a Majmok bolygójából: a gonosz hatalmat képviselő Zaius doktor (középen, világos ruhában) és Cornélius doktor vitája Amikor a fővárosban ját­szották a Filmmúzeumban Franklin J. Schaffer filmjét, a Majmok bolygóját, állan­dóan hosszú sorok álltak a jegyekért. Talán egy évnél is tovább tartott ez a tömegér- deklödés. Amikor néhány he­te Miskolcon kertmozikban bemutatták, azt mondják, a „fákon is lógtak” a nézők. Most elérkezett a film a széles kö­rű bemutatáshoz, például Miskolcon két premiermozi is vetíti. Érdemes hát róla rö­viden szólni. A film alapjául szolgáló, Pierre Boulle írta regényt so­kan olvasták nálunk, az ame­rikai filmet meg tudományos­fantasztikus műként hirdetik, bizonyos mértékig érthető hát a-, előzetes érdeklődés. E film azonban nem tudomá­nyos, nem is mondható fan­tasztikusnak, hiszen minden úgy történik benne a kétezer évvel későbbinek emlegetett világban, mint ma érzékel­hetjük környezetünket, csak éppen a gonoszok világát be­népesítő „embereknek” ma­jomfejük van, de társadalmi életük, érintkezési formáik, hadviselésük, kormányzási rendszerük, írásuk, beszédjük sok vonásában azonos mai ál­lamokéval, eröszakszerveze- tük pedig részben a hitleri világra, részben egyes máso­dik világháború utáni helyi háborúk megszálló szerveze­teire emlékeztet. Sokkal in­kább parabola hát ez a fill. , mint fantasztikus történet. Egy kis jóakarattal azt is beleérezhetem, hogy alkotói féltik a jövő társadalmát a gonosz erők pusztításától, s ezt a szorongásukat fejezik ki az izgalmas fordulatokkal teli történetben. Mi hót akkor a Majmok bolygója? Érdekes, izgalmas mozidarab, jó szórakozás azoknak, akik az efféle törté­neteket szeretik. A történet tulajdonképpen egyszerű: egy űrhajó utasai kétezer év múl­va ébrednek fel hibernált ál­mukból, földet érnek egy is­meretlen bolygón, ahol né­gyük közül csak egy marad életben, illetve egy másikból élő halott lesz. Az élő Taylor kapitány lesz a film központi hőse. A bolygón ugyanis tel­jesen primitiv körülmények között emberek élnek hatal­mas gorillák és csimpánzok uralma alatt. A majmok tár­sadalmi szervezete, főleg pe­dig ideológiai élete, börtön- rendszere a hitleri világéval azonos; itt az embert tartják állatnak, alacsonyabbrendű lénynek, vele kísérleteznek egy bizonyos Zimts doktor a fő ideológus, aki tagadja, hogy 1200 évvel korábban, amikorra az ő „szent teker­cseik” a világ alapítását te­szik, lelt volna bármiféle ci­vilizáció, s aki e badar fel­tevésnek ellentmond, ■ az el­len eljárás indul. A fogság­ba esett Taylor azonban szu- permanhoz illő kitartással küzd, egy csimpánz szerel­mespár — Zirn doktornő és vőlegénye, Cornélius doktor — személyében segítséget is kap, s végül nagy küzdelem utón megmenekül, ám a maj­mok által szigorúan őrzött területről kiérve — kilova­golva — észre kell vennie, hogy nem idegen bolygón járt, hanem az USÁ-ban van, s a közben eltelt kétezer év alatt az emberi gonosz erők elpusztították a világot, az emberi civilizáció után átve­hették a hatalmat a Föld fe­lett a majmok. Tagadhatatlanul akad a filmben jócskán izgalom, no­ha, a történet, nehezen bon­takozik ki. Különösen lassú az első húsz-huszonöt perc, ám a későbbi izgalmasabb képsorok alatt is mindunta­lan eszünkbe jut, hogy mind­ez olyan, mintha .néhány éve Vietnamban, vagy valame­lyik afrikai államban, esetleg negyven éve német földön játszódna, csak a hatalom képviselőin majomálarc van. Az izgalmas képsorokon is átsüt azonban a rendező pesszimizmusa, az emberiség jövőjét féltő állásfoglalása, a szorongatottság érzése és érez­tetése. Ezért aztán felemás érzésekkel hagyjuk el a mo­zi nézőterét.. (benedek) Kis Jankó Bori házában jelenlegi kezelőjével Az ötvenes évek dé- ßp rekán elhunyt matyó népművész, a nagy hírű hímzőasszony, Kis Jankó Bori mezőkövesdi háza — a róla elnevezett utcában — immár több mint két évtizede emlékmúzeum. i A falon Kis Jankó Bori fényképe, a kemencepadkán sajátos matyó ültetőben az ünnepi ruhás baba A Matyó Háziipari Szövet­kezethez tartozó emlékidé­ző ház berendezése, maga a ház külseje igen markán­san idézi meg a matyó múl­tat, Kis Jankó Bori művé­szetét. A házat már Kis Jankó Bori életében is lá­togatták a világ minden tájáról. Erről tanúskodnak a harmincas évektől veze­tett emlékkönyv bejegyzései is. Érdemes ma is felke­resni. Kár viszont, hogy a sok-sok értékes tárgyi em­lék között nincsen egyet­len sornyi kalauzoló anyag, amit a látogató macával vihetne. Jó lenne pedig, ha a látogatás futó emlékeit így is magával vihetné a népművészet iránt érdek­lődő ember. A Szombathelyi Kertész Mgtsz kedvezményes VIRÁGVÁSÁRT TART augusztus 7-én és 8-án Sátoral|aújhelyen, a Dózsa Gy. úton, Sárospatakon, a Bodrog Aruháznál \

Next

/
Oldalképek
Tartalom