Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
T981. ongusxttts 30., vosómap ESZÄK-MAGYARORSZAG 7 * Hallotta már? V Ismeretterjesztő Ingek A legenda szerint Brah- «rei, az ind mitológia főisr- fcene a semmiből” teremtette a nőt. Miután megalkotta a férfit, semmije sem maradt. Ezért a méh zümmögését és a galamb turbékolását, a napfény csöndjét, a felhő mélabúját és a szél szeszélyességét, a nyúl félénkségét és a páva hiúságát, a virág törékenységét és a gyémánt keménységét, a méz édességét és a tigris kegyetlenségét, a tűz forróságást és a hó hidegségét, a szarka fe- ; csegését, a daru képmutatását és a gólya hűségét ötvözte asszonnyá. Gyakorló férjként — több évtizedes tapasztalat »lapján — a szél szeszélyességét, a szarka fecsegését meg a gyémánt keménységét aláírom, de a nyúl félénkségét kétségbe *onom. Az emelkedő válási statisztika pedig azt bizonyítja: a gólya hűségével — vigyázat, költöző, vándorló madár! — itt-ott bajok vannak! * O. Nagy Gábor: Mi fán terem? című kötetéből va- . Vo az alábbi idézet: „A legismertebb babonák közé tartozik, hogy kártyán elsőnek nyert vagy a vásárban először kapott pénzt megköpködik, és azt mond- í ják: Apád, anyád ide jöjjön!" Napjainkban kiszélesedett e mondás jelentéstar- í talma. Egyre többször pedagógusok, jogászok, rendőrök mondják csavargó életmódot folytató, veszélyeztetett körülmények kö- I nőtt élő vagy elhagyott gyerekeknek. A rómaiaknál az olykor több évtizedes katonai szolgálat során a tisztek és a legénységi állományú katonák megszokták a hosszú gyaloglásokat. Hadrianus császárról feljegyezték: ha utazásai közben katonai tábort keresett fel. a me-, netelő légionáriusokhoz csatlakozott, és teljes fegyverzetben napi húsz mérföldet gyalogolt. Lelki szemeimmel már látom az USA hadügyminiszterét, amint Európa országútiam Lisszabontól Ankaráig napi húsz mérföldet gyalogol, hogy meglátogassa a kontinensre telepített amerikai támaszpontokat S amelyikhez nyugdíjba vonulásig nem jut el, azt felszámolják. Állítom, ezzel a módszerrel gyorsabban megoldódna a leszerelés. * Végh Antal írja 1976-ban megjelent Északi utakon című kötetében: „Stockholmban mondják, hogy nálunk, itthon a reklám- és az árupropaganda egyenlő a nullával. De nem lesz egyenlő a nullával sokáig, mert állítólag az illetékesek már tárgyalnak egy nagy svéd reklámirodával, hogy nálunk is szervezzék meg a korszerű reklámmunkát Ha ebből viszont itt is az lesz, hogy a reklám miatt 20— 40 százalékkal kerül az áru többe, akkor megette a fene..." Nem tudom, megérkeztek-e már a svéd reklámszakemberek, de ami az egyes árucikkek 20—40 százalékos áremelkedését illeti, azzal már egyenesben vagyunk! Kiss György Mihály Debrétei délelőtt Aznap még nyár volt Igazi nyár. Tiszta kék éggel, s már a reggeli órákban melegen tűző nappal. Jakab Laci bácsi háza előtt például szinte harsogtak a kerti virágok. A trombita- íoiyandár narancsvörös, a klematisz tintakék tölcsérei a lila akác bársonyos fürtjei valósaggal tobzódtak a íényözönben. Más persze kevésbé viselte el ilyen vidáman a percről percre erősödő kánikulát. A falut körülvevő domboK nadrágszíj parcelláin, a kévékből összerakott keresztekben szó szerint aszalódott a kalász. S az emberek közül is, aki csak tehette, a ház árnyékát vagy a víz frissítő húsét választotta Bizony végigmentünk úgy a túl nagynak nem nevezhető községen, hogy egyetlen emberrel sem találkoztunk. Végül is a falu túlsó végén akadtunk össze Eperjesi Árpáddal, a községi vegyesbolt vezetőjével. Öt is hűsölés közben leptük meg. Éppen egy korábban elvégzett gazdasági munka porát, izzadságát mosta le az udvaron, a kút mellett álló fakádban. Később aztán sikerült találkozni egy régebbi ismerősünkkel Jakab Laci bácsival is. Kettőjükkel beszélgettünk a szendrói áfész üzemeltette, kellemes hűvöst árasztó, helyi vegyesboltban. A téma mi más lehetett volna, mint Debréte és a debréteiek. A lakosság... — Hogy nemigen találkoztak senkivel? Annak nemcsak ez a kánikula az oka. összesen hatvanhétén vagyunk. Sebből nem egy az eljáró. Bizony évről évre fogyatkozunk. ötvenkét ház található a faluban, abból tizenhat üresen áll... Az ellátás... Szétnéztünk b parányi boltban. Aznap ötféle sört árusítottak. Igaz majd mindegyik szlovák volt, pedig a borsodit itt is jobban szeretik. Egy éve még Miskolcon is hiánycikk volt a kék Amó-szappan. Most garmadával all a debrétei boltban is. — A legszükségesebb dolgokból — gondolok itt az élelmiszerfélékre — zavartalan az ellátásunk... Gazdálkodás ..., mert az itt élők életét ma is ez jellemzi leginkább. A debrétei határban a mai napig 55—60 hold földet művelnek. Ebből idén a kalászosok területe 15 hold lehetett. Búza, árpa. i zab. — Gyengébb aratás volt £ az előző évieknél. Persze, í hogy az aszály! Lett olyan 1 100 mázsa terménye a fa- j turvak. Hogy elég-e? Ez magában nem elég a jószágállománynak, de szerencsére az áfésztől rendszeresen kapunk terményt, tápot. A debréteiek ma is összességében 50—60 tehenet tartanak. A lakosság fő bevételi forrása a tej. Naponta 200— 300 liternyit átadunk... A gazdálkodási kedvvel nincs itt probléma, a baj az, hogy a falu lakosságának 90 százaléka túljutott a nyugdíj- , korhatáron. Remények ... Remélik, ; hogy nem szűnik meg a falu. Mert mint mondják, | azt rebesgetik, hogy Viszló | központtal összevonják a környező kis községeket, s állítólag Debréte község debj ' rétéi utcává alacsonyukra. — A mélyfúrósok kié» kutattak erre és 160 méter mélyen 5 méter vastag széa- S mezőt találtak. Hátha... Az akácvirágzáskor küfó- nösen illatos ez a falu. Idén 100 család, más vidékről 1 érkezett méh gyűjtötte a debrétei akácfák virágpo- j rát. Jakab Laci bácsi a töb- ■ bi debrétei nevében is reméli, hogy még sok akác- virágnyílást. Illetve a híres debrétei szeszfőzdében még sok öntést érnek meg. Mi pedig? Remélünk hasonló, szép, csendes, dobra- bei, nyári délelőttöt. Házi hímzőpályázatot hirdetett fennállásának 30. év- : fordulója alkalmából a mezőkövesdi Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A díjnyertes munkákból, valamint a szövetkezet eredeti hímzéseiből és a korábbi kiállítások díjazott tárgyaiból nyílt kiállítás augusztus 19-én a járási művelődési központ kiállítótermében. Merena Sándor mendező és dr. Varga .Marianna szakértő szinte életöt. lehelt a művészbabákba: a matyó esküvő, a keresztelő, ’ a matyó tánc és a mulató- zás varázslatos életképeket jelenít meg. Igen sok turista kereste föl augusztus 19-e óta a ki- ) állítást, a vendégkönyv ál- • talános tetszésről árulkodik! * A „Matyó virágok” című; tárlat még három hétig. ! szeptember 19-ig tekinthető ' meg Mezőkövesden. dot* kisvárost nagyvilági szintre emeljék, de már önmagában ezért is hihetetlen, hogy én ma itt, ebben a városrészben élek. Hiszen a háború után, majdnem kölyökként és idegenül én is... igen. én is... Megkapta az emlék váratlansága, és szemét erőltetve a sarokba meredt, a vászonhacukáiban görnyed- ten didergő fiúra, a világmegvetés ismerős testtartására. Látomás, vagy valóság? Mintha egykori önmagát látná ott a sarokban. Elhessegette a kísérő párhuzamot: Találkozás egy fiatalemberrel? Elcsépelt motívum. Különben sem látomás ez itt. hanem élő ember, idegen, semmi esetre sem ő, vagy alteregója, aki számon kérni jött be nem váltott nagy ígéreteit... De minél tovább figyelte a fiatalembert, annál több ismerős vonásra lelt benne. A homlokába hulló sűrű, sötét haj, alig serkedt bajusza' s a keshedt ruhadarabok is mintha Gregory háborút átvészelt ruhatárából kerültek volna elő, vagy arról a vázlatról, amelyet életüntsága tetőzésének idején egy jól rajzoló barátja készített róla. és amely még mofet is ott lapult a múltból megőrzött kacatok alján. És ha történetesen a régi önmagámmal találkoznék itt, ugyan melyikünk tehetne a másiknak szemrehányást? Elvégre én is ültem itt, talán ugyanebben a testtartásban, mikor a palota udvarán még Beethovent és Mozartot játszottak a hűvös nyári estéken, és nekem csak ritkán volt Ili * Ál \\J n Lr •V*. :ii ' :-y;> - - -Jl *. pénzem, hogy belül kerüljek a vaskerítésen — gondolta Gregory. — Akkoriban minek néztem én a hagverseny közönségét, a puha stólákat és keppeket viselő nőket, és angol szövetruhát viselő férfiakat, mikor hangverseny után öreges léptekkel jöttek a Révész Napsugár rajza kerten át, és minek nézhetnek engem ma, mikor hangverseny után az utcára lépek? Hogyan magyaráztam volna meg saját árvaságom és kirekesztettségem, szemben a világ zavartalanul élő felével, és ágyrajáró életmódom, ami egyébként ebben a városban sorsa a mindenkori fiatalságnak. Talán inkább mostani önmagam kérhetné számon a régi fiataltól, hogy mit kezdett az akkori életével... Még, hogy ő forgatta volna meg az egész világot? Hiszen harmincöt év alatt látszólag annyit változott, hogy az a fiatalember most az egyik itteni ház lakója, akit komor megvetéssel méreget egy jövendő ittlakó... Gregory már, vagy negyedórája rótta a szökőkút körül sétáját, Kata némán hintázott, ügyet sem vetve apjára és a sötétbe húzódott alakra. Mit gondol ez a fiatalember? Miért ez a megvetés? Gregory legszívesebben odaugrott volna hozzá, hogy jól megrázza, és arcába kiáltson: Semmi oka a kétségbeesésre. Vagy legalább indokolja meg, hogy miért ül ilyen komoran ebben a valószínűtlen szépségű estében, vitatkozzanak, és majd ő meggyőzi, hogy szépen is lehet és szépen kell élni... Vagy legalább szólna Katához, de erre is éppen olyan gyáva, mint minden egyéb értelmes cselekvésre. Tegyen már valamit, akármit, hogy bebizonyítsa, egy emberöltő alatt igenis odébb mozdult a világ. De nem történt semmi, a fiatalember továbbra is a sarokba húzódva ült. mint a kísértet — Későre jár. gyermekem! — szólt Gregory a lányához, és Kata óvatosan, csak fél lábbal fékezve, a másikat furcsán a föld fölött úsztatva, leállította a hintát. Kikászálódott a szűk ülésből, és mint egy beteg madár, könyék- bet. meghajlított karral, sután egyensúlyozva és csapkodva, fél lábon a legközelebbi pádig ugrált. A holdfényben láthatatlanul két mankó hevert ott, hóna alá igazította, és elindult a kerti úton. Látod, barátom — gondolta Gregory, még mindig a fiúval vitatkozva —, még ezt is el kell viselni i Hidd te csak azt, hogy ilyen nyomorúság rejtezik a jobb polgári házak kiegyensúlyozottá mázolt homlokzata mögött Mert igaz, hogy nincs tökéletes idiil és boldogság, de éppen ezért kell megerősödnünk, hogy ezt is elviseljük. Mikor már mindent de mindent rendbe szedtünk önmagunk körül, akkor jön az ostobának nevezett véletlen, egy vitorlás síkos fedélzetén és kezdhetjük ismét elölről. De még ezt is el tudjuk viselni, és egyszer ezen is túl leszünk. Mit látsz te mindebből? A számyszegett szépséget, s ha eddig sem hittél a jövődben, mit remélhetsz még ezek után. Legalább annyit kérdezné] csak. hogy van-e értelme végigküzdeni azt. aminek előtte állsz. De ne magadtó? kérdezd, tőlem, erre pedig gyáva vagy.— Gregory kulcsot vett elő és bezárta maga mögött a ház kapuját Nem sokkal később már ablakából látta a telihold, s a tompa lámpák világában homályló kertet. A szökőkút motorját most zárta el egy automata, a vízsugarak erőtlenül visszahulltak és eH apadtak, a kert végleg nyugovóra tért A fiatalember még mindig ott ült Gregory várt várt mindaddig, mig a fié nehézkesen összeszedte mar gát. gémberedett tagjait sután mozgatta, de hogy tornázhatna is. az talán eszébe sem jutott — Igaz, a magam idején én is megvetettem minden testi erőfeszítést — gondolta Gregory —, még nem jött el az ideje, hogy egyik fajta fáradtságot egy másikra kívánjon felcserélni. A kései kószáló le• hajtott fejjel, célta- lankodva vágott át a kerten, és lassan a homályba veszett, elfedték a bokrok. — Lám. mégsem lóg majd virradatkor a hinta mellett, a juharfa ágán akasztott ember... — zárta le töprengéseit Gregory —. és talán egyszer, majd új lakó. sokat tapasztalt és öregedő férfiú költözik egy környékbeli házba, mikor én már nem is leszek, s egyikünk sem emlékezhetik erre a homályba tűnt estére. És mindaddig elégedetten hír szí. hogy oda érkezett, ahová sohasem remélte, mig egy napon girhes fiatalember nem lép ki a bokrok közül, a padokból vont korláton át. hogy felidézze a kishitűség idejét... és így váltják egymást a nemzedékek. míg el nem porlaszt Itt mindent az idő. J _ I
