Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
1981. augusztus 30., vasárnap CS2AK.MAGYARORSZÄG 6 f r rJL * * líLvf Ä „somosKo I JWtUÍD Nem az vagyok A fércével loapirgáló öcskös, aki voltam, nem ismerne rám. ha találkoznék vele. s akire alig hasonlítok mát. Balatoni apróságok Nem az vagyok, aki esténként a kémén ytarkmcós tanyában álmoskodtaro valamikor, s akit nyalok hívtak játszani a meleg dűlőre, bekiabáltak az ojtón. S aki még sokáig várt vissza a küszöb-magaslaton. Látta néha a messze W-fcüobogó arcom. ámenről visszahívni engem, föl ágaskodtak a szélben, vágtattok volna nyihogva utánam a földek. EL Kovács Kálmán Hála és szemrehányás Sárospatak, befogadtál a férfikor delén. Sárospatak, te adtál többet, városom, nem én. Sárospatak, tudom, olykor a kicsinyek nagyok. Sárospatak, bántó nyüzsgéstől itt távol vagyok. Sárospatak, megejtett a múltadból a varázs. Sárospatak, megperzselt a jelenből a parázs. Sárospatak, a jó nektár Manduláson terem. Sárospatak, szüreteken puttonyos a nevem. Sárospatak, régóta vagy a város-mostohám. Sárospatak, nem bántál velem soha mostohán. Sárospatak, a Kaszással majd itt fogok kezet. Sárospatak. néha bizony szűk volt a ketreced. Józsefnek) Ktiftégám nyári szabadságát a Balatonnál töltötte. Kempingbe akartak menni, ám körben járták a nagy tavat, amíg találtak szálláshelyet Ott is csak úgy, bogy bosszú kiéig figyelték, miképpen mesterkedik a kemping vezetője az osztrák, holland, nyugatnémet vendégekkel. A terű személyesen vitte be a túlzsúfolt kempingbe a gépkocsikat, s amikor kollégám ezt látva közölte, ha nem kap itt legalább egy sátorosa helyet, botrányt csinál, kegyesen, de egyben lenézően beintette a kapun belülre. Képzelhetjük, hogyan telt ezután a szabadsága... Tény, bogy az idén jóval többen keresték tó üdülőhelyeinket, mbit tavaly. Az idegenforgalom hirtelen növekedése ■— gondolhatnánk okkal — egyben az idegenforgalmi szolgáltatások színvonalának növekedését is indokolná. Nos, bár egyre nagyobb az ide érkezők igénye, a színvonal éppen csak emelkedik. Tapasztalatok szerint nem eléggé, s akin csattan az ostor, az pontosan a vendég. VendéglátóheLyeinken is van tehát még mit pótolnunk. Riportok, glosszák örök témája a nyári csúcsban rosszul számoló pincér, a hűtőben hetekig álló, zöldesre vált bús, a különféle kalkulációk vendégbosszantó végösszegei egy-egy ebéd elfogyasztása után. Íme ezekből egy: a színhely Siófok közismert étterme, a Fogas. A német család ebéd után reklamál. A pincér feldühödik, elrohan, és közben jól hallhatóan kifejti véleményét, amit inkább nem írok le. A vendég precíz ember. Űjra átszámolja mit evett, s újra csak úgy érzi, becsapták. Előkerül az üzlet vezetőnő, aki, mondani sem kell, átlát a szitán. A pincér az üzletvezetőnő előtt szabályosan összegörnyed, a vendég a jogtalanul felszámolt összeget visszakapja, sőt, a vezetőnő még vendégül is látja őket egy-egy pohár borra... Gyanítom, nem ez az utolsó gesztus marad meg a tehetetlenségtől, dühtől vöröslő becsapott idegenekben, S ráadásul az sem vigasztalja őket, bogy a békepohárnak szánt bort a szándékosan tévedő pincér szolgálja föl saemé- tyesea. jóllehet, egyetlen «tóból nem általánosíthatunk, de hát a szélsőséges dolgok hagyják a legmélyebb benyomást az emberben. S ezért a hazai vendégnek nem kefi a szomszédba menni. Sőt, ha a vendég hazai, de ez neki derogál, cselhez is folyamodhat Mondjuk, úgy, mint az a szánoi- valóan tótűnni vágyó Sú és lány, akivel a siófoki Hungária-szálló előtti teraszon futottunk össze. Adidas sportcipő, vadonatúj fcct~ tnerszereíés, mell fölött kissé spicces bőring, huszonöt centis cigaretta, arany karkötő a bal csuklón — ez volt a fiú. A hölgy karikás szemmel lejtett végig a piarcon ugyancsak sportos, de méregdrága szerelésében. Nem is volt semmi baj, amíg a kávét angolul rendelték. Később ugyanezen a nyelven folyt a diskurzus, de feleségem közölte, úgy angolok ezek, mint én. A kávéval visszatérő pincémé rájuk mosolygott, s nekem • raktárból hozott Sopianae cigarettát adta át. miközben cinkosan fölhúzta vállát, s a mellettünk levő asztal felé csodálkozott árbelien arccal. Engem ejtettek hát át a legtovább, de bíztam abban, hogy feleségem és a pincémő téved. Kinek jutna eszébe majmolni itt holmi idegeneket, meditáltam, mikor a hátam mögött egy ugyancsak méregdrága szerelésű srác szólalt megs „Rudtkám, kaptatok már szobát?” — kérdezte, s asztalszomszédaink hoz igyekezett. A hatás leírhatatlan volt. A pincémő diszkrét mosollyal vonult d, feleségem elégedettem kihúzta magát, én meg Rudit bámultam meg. Zavaránál csak barátnője zavara volt naygobb, de hát istenem, nem dől még ettől össze a világ. Elegánsan fiTettek, s amikor felálltak úgy néztek át hozzánk, mintha leginíi- ; mebb hálószobatitkaikat lestem volna ki. Pusztafalui Súlytalanságban Eddig csak kozmikus technológiával nyerhető ötvözeteket sikerük létrehozni a Lett Tudományos Akadémia Fizikai Intézetében. Az ötvözetek különböző fajsúlyú és folyékony állapotban a nehézségi erő hatására rétegeződé, fémekből állnak. A problémát egy olyan berendezés segítségével oldották meg, amely a Föld vonzásának hatását elektromágneses mezőkkel ellensúlyozza. A súlytalanság ilyen imitációja lehetővé teszi az egyenletes szerkezetű, értékes tulajdonságokkal rendelkező fémek ötvözetét Smx» Mihály; II la Hozása bordóin» szárnyasodnak szárnyaim tollasodnak jaj hamar azt a fejszét gyölcérző lábaimnak mert ha maradnék kötve itt görbednék örökre itt roskadnék mogorván válna ágam horoggá Kalász László (Darvas „Lenn a vízen zereg o jég: de végen daloltak de rég! valaha Tisza la dányban háromszor is egyfolytában itt szádéigek minden évben arcod emlék-melegében „ieori a vízen zereg a jég hát te rózsám élhetsz-e még?" nem tudok én most dalolni fenéik öled nátálkodni botladozva jar a lábam Tokajban s Tisza ládán ybon Ä hideg október, • amikor már senki sem számított rá, szokatlanul és kellemesen langyos estével ajándékozta meg a várost. Felhőtlenül ragyogott a telihold a sejtelmes világi-; tásban gótikusán felmagas- 16 háztetők fölött Ezek az öreg, vagy inkább öreges házak gondterhelt homlokzatukkal egy néhai grófi palotához tartozó kis parkot álltak körül, amelyben a Holdfény-szonátán ábrándozó kontesszek helyén most játszóterek és a földalatti vasút szellőzőaknái lapultak, a parkpusztítók feiedékenysége folytán megmenekült öreg fák homályában. Középen szökőkút csobogott, könnyelműen pazarolva az értékes energiát ebben a késői órában mindössze két látogatójára, mert Gregory Gergelyen és lányán kívül senki sem volt kíváncsi a késő ősz szépségeiből ötvöződött esti hangulatra. Gregory Kata, aki jócskán kinőtte már a gyerekek számára szerkesztett hintát, a lendület mámorában elnyújtózva majdnem vízszintesen lengett a távoli ég és a számára veszedelmesen közeli föld között, Gregory pedig éppen a tizenkettedik kört kocogta le a játszótér körül, majd néhány karlengetéssel próbálta levezetni a tagjaiba rakódott ólmot, és kardigánjába bújt. Kapkodó lélegzete lassan visszanyerte megszokott ritmusát, és már felszabadultnak, könnyűnek érezte magát, pedig a nyolcadik kör végén jócskán mellbe vágta szegycsontja táján a kíméletlen, bal karba kisugárzó fájdalom, amely m infarkDessewffy László: STOi gr k R ... iy as* * ff. & áf fi** ■ f ä\k ü aPk. *4# J » ff tus állítólagos hírnöke. Erre a fájdalomra éppen úgy megszerezte a jogot, mint mindenki, túl az ötvenen, s hogy éppen mostanában jelentkezett, mikor gondjaiba jai valamennyire fogyni látszottak, az is szinte törvényszerű. Ebben az időpontban mindig kettejükre maradt a kert, mintha egykori gazdái valamiféle távoli és bizonytalan rokonság folytán éppen rájuk testálták volna. Ilyenkor tárgyalták meg az élet fontos semmiségeit, és Gregory, mielőtt a csendet megtörte volna, néhány pillanatig elnézte lányát, aki kócos-girhes, hanyag és költséges toprongyba rejtőzött gyerekből mostanában kezdett hosszú kezű-lábú, a kicsit idejétmúlt környezetbe illőn érdekes fiatal nővé finomulni, amint azt Gregory félve és mégis örömmel, egyre gyakrabban megfigyelte. — Kár, hogy éppen háttal ülsz a hold fénynek... A lány nem válaszolt, és fejét már-már természetellenesen felszegve az éjszakába bámult. Arcának finom vonala kirajzolódott a telihold világánál, és a tekintete előtt ellengő árnykép meghosszabbításában Gregory egy alakot vett észre. A feszült hallgatás bizonyára a betolakodónak szólt. A bokrok közöl most egy fiatalember bújt elő. átlépett a padokból alkotott korláton, és egy nem nagyon távoli, de sötét sarokba húzódott. Csak sejteni lehetett világos ballonkabátját, alatta a vékony vászonnadrágot, amely a langyos nappalok ellenére sem illett már ehhez az évszakhoz. Görnyedt háttal, s ugyanakkor messze kinyújtott lábbal ült ott, nyakát fázósan behúzva, és a vékony kabátba burkolózva. Ez a testtartás féle- ' lemre, egyben világmegvetésre emlékeztette Gregory! CXthagyta lányát, és sétálni kezdett, mert nem tudta eldönteni, hogy nem Katának szól-e a látogatás, de nem túl messze mégis megállt, pontosan kimérve a szükséges óvatosság szabta határt a sötét parkban. A szökőkút peremére támaszkodva a holdfényes házakat, ablakaikon át a szobabelsőket, a kiszűrődő kékes vibrálást szemlélte Egy lélek sem mozdult s házakban, mégis pontosan érzékelte a környék lakóit, amint háttal a kertnek, holdvilágnak, szökőkútnak a képernyőre merednek Aztán még elnézte egy ideig a rokkantra nyesett fákat, a grófi palota sötét udvarát, és körben cirkáló tekintete végül visszatért r mozdulatlanságba gubózott figurára. Tagadó és megvető testtartása mintha nem a világnak, hanem elsősorban Gregoryéknak szólt volna — ha egyáltalán 1SW ta őket S ha igen, milyeneknek láthatta? Egy koros férfi, a kis-1 polgár összes ismertetőjeleivel — mármint abban aa értelemben, hogy nálunk a nyárspolgárt immár jó ideje összetévesztik a kispolgárral — és egy lány ugyanebből a fajzatbóL Gregory ugyan, mint sem kis-, sem nyárspolgár, mit sem törődött mások efféle vélekedéseivel, még a nagypolgár kategóriájába sem szívesen soroltatta volna magát, de ez, a mindenféle társadalomtudományokban bizonyára járatlan fiatalember. aki csak nemrégen szökhetett meg frázisokkal és közhelyekkel agyonterhelt diákéletéből, az efféle finomságokra bizonyára érzéketlen. Látja a javakorabeli atyát, beképzelt, gőgös gyermekét, a beérkezetteket. ebben a hagyományosan előkelőként nyilvántartott városrészben, amelynek ócska kis házairól sokan azt képzelik, az ördög tudja, honnan vették ezt a hitüket, hogy bennük ma is zárkózott patríciuscsaládok élnek. Igaz, hogy ükapáim valamikor laktak itt — emlékezett Gregory — efféle házakban mikor a mai vi- .i" város még poros fészek volt. düledező városfal övezte, és a nemzet nagyjai életük céljának tartották, hogy ezt az elmarad
