Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

.1981. augusztus 30., vasárnap ESZAK-MAüYARORSZAG £ Jubileumi ünnepség Sárospatakon T Ä 450. évforduló alkalmá­ból a Művelődési Miniszté­rium zászlót adományozott a sárospataki Comenius Taní­tóképző Főiskolának, melyet Pozsgay Imre művelődési mi­niszter adott át. A Borsod megyei Tanács a Rákóczi Gimnáziumnak adományozott zászlót, melyet dr. Ladányi József adott át. Ezután első­ként az öregdiákok nevében Nagy János külügyminiszté- riumi államtitkár köszöntöt­te a jubiláló alma matert: „Nem volt számára nehéz a megújulás, sohasem öregedett naeg” — mondotta, mielőtt Kollégium kerti kora délután Zászlók az iskoláknak felkötötte a szalagot a gim­názium zászlajára. A jog­utód Tudományos Gyűjtemé­nyek főgondnoka, Űjszászi Kálmán is köszöntötte a gim­náziumot. A gimnázium zász­lajára Pozsgay Imre, a Mű­velődési Minisztérium sza­lagját kötötte fel. A város nevében Tóth József tanács­elnök, a főiskola nevében dr. Károly István, a megye isko­láinak nevében Bíró Tiborné, a KISZ nevében Szabó Pál kötött szalagot a zászlóra. A testvérintézmények közül a kassai magyar nyelvű gim­názium, a királyhelmeci és a nagykaposi gimnázium kép­viselői kötöttek fel szalagot. A jubiláló főiskolát dr. Zétényi Elek köszöntötte az öregdiákok nevében, és első­nek kötötte fel a szalagot. A főiskola zászlajára szalagot kötött a Nehézipari Műszaki Egyetem, a Kossuth Lajos Tudományegyetem, az egri tanárképző főiskola, a buda­pesti tanítóképző főiskola, a kecskeméti óvónőképző főis­kola, a Rákóczi Gimnázium, a Borsod megyei Tanács, va­lamint az NDK-beli bautzeni testvérintézmény képviselője. ■ Csótai János, Miskolc me­gyei város Tanácsának elnök- helyettese a megye városai­nak nevében köszöntötte a jubiláló iskolát, átadta Kunt Ernő festményét. Kitüntetések A jubileum alkalmából a Minisztertanács jubileumi oklevelet adományozott a Rákóczi Gimnáziumnak. Az Elnöki Tanács dr. Károly Istvánnak: a tanítóképzésben kifejtett munkássága elisme­réseként, a Munka Érdem­rend arany fokozatát adomá­nyozta. Kiváló Munkáért ki­tüntetést kapott Csuhaj Var­jú Imre, a főiskola tanszék- vezető tanára, Dobay Béla gimnáziumi tanár, Juhász Istvánná főiskolai docens, Köteles László gimnáziumi tanár, Magi Antal főiskolai docens, Sipos György tan­székvezető főiskolai tanár, Szerencsi Sándor. tanszékve­zető főiskolai tan3r, Takács Andrásné gimnáziumi tanár. Miniszteri dicséretben része­sült Bakó Magdolna admi­nisztrátor. A kitüntetéseket Pozsgay Imre művelődési miniszter adta át. Zárszavában Porkoláb Al­bert hangsúlyozta: ez a meg­emlékezés is hozzájárulhat ahhoz, hogy a nagy elődök munkáját folytatva, méltó utódja legyen a nagy fényű kollégiumnak a Rákóczi Gimnázium és a Comenius Tanítóképző Főiskola, * Ma délután 5 órakor Sá­rospatakon lesz az országos tanévnyitó ünnepség. „Jó ma diáknak lenni” Ä gimnázium cKszűnnepsé- gén az elnökségben helyet foglalt egy mai pataki diák is: Suga József negyedik osz­tályos tanuló, az iskola KISZ- bizottságának titkára. Vajon mit jelent ma sárospataki diáknak lenni, azok közt az ódon falak közt tanulni, ahol egykoron immár híressé vált elődök koptatták az iskola­padot? A gimnázium KXSZ- titkárával beszélgetve, nyom­ban kiderült; valamennyi mai pataki középiskolás büszke arra, hogy ebben a vá­rosban, ebben a gimnázium­ban tanulhat. — Természetesen, merőben más a mostani élet az iskolá­ban. — mondja Suga József. — Ugyanúgy keményen ke?.', tanulni, dolgozni, mint elő­deinknek. Ám a mai kor, a mai közösségi éiet követel­ményei szerint. — Diákszemmel jó-e a gim­názium közösségi élete? — Feltétlenül. A K1SZ- szervezet számos lehetőséget biztosít erre. Tartalmában leg­lényegesebb a politikai vita­körök szerepe, itt nyílik leg­inkább alkalom «c ideoMgfeáí vitákra. — Mi a szerepe napjaink­ban a diáktanácsnak? — Megvannak a joga?, a kötelességei is. Ügy érzem, jól képviselik a diákság ér­dekeit, a házirend összeállí­tásától kezdve a kimenő hoez- szabbításáig. De e beleszólá­si lehetőség arra is sarkall, hogy a diákközösség fegyel­mezett, kötelességtudó is te­gyen. — Mennyire színes az élete a mai pataki gimnazisták­nak, kollégistáknak? — Azt hiszem, mindany- nyian elégedettek lehetünk. Az iskolában sok érdekes szakkör — köztük a néprajzi, a fotós — várja a tanulókat. A kollégium egyik fő esemé­nye a peeúravató, de emlé­kezetesek az irodalmi estek is. — Jó útravalót ad a sáros­pataki gimnázium ... — Erre elég talán egyet­len példa Egy tavalyi ne­gyedikes osztályból huszon­három tanuló nyert felvételt valamely felsőoktatási intéz­ményre. Iskolatörténeti kiállítás Dr. Huszár István, Sáros­patak országgyűlési képvise­lője, egykoron maga is pa­taki diák, nyitotta meg a gimnáziumban az iskolatör­téneti kiállítást. Igényes, szép összeállítás a néprajzi szak- köt munkája. Képet kap­nak a látogatók az iskola fej­lődéséről: a fotók megörökí­tették á tanítási órák ko­molyságát, a pecúravatás vi­dám pillanatait, a megható csengőbúcsút, az osztályki­rándulás jókedvét. Á' taf*6K kon újraélednek a diákok! szívének oly kedves Kossutb­estek is. Ritka élményt ad a tanes*-j közök bemutatója. A legré­gebbről, 1773-ból származó asztrolábium mellett a száz­éves forgatható csillagtérkép is megtalálható. Az iskola­történet i kiállítást az egyko-’ ri pataki diákok és tanárok képzőművészeti alkotásai és az íróvá lettek könyveinek bemutatásai teszi teljessé. Tartozni keli valahová­— Számomra természetesen adott a Patakhoz kapcsoló­dás. Itt nőttem fel, 18 éves koromig itt koptattam a pa­dokat. Anyai nagyapám itt volt tanár, anyám itt szüle­tett, édesapám itt végezte a teológiát, itt tanárkodott, és most ő vezeti a Tudományos Gyűjteményeket. Ifjú Üijszászi Kálmán, * pataki öregdiákok baráti tár­saságának egyik szervezője. Budapesten, Debrecenben és Miskolcon működnek ezek a nagyon kötetlen baráti tár­saságok, amelyek — ahogy mondotta — még kicsit ke­resik a helyüket.- — Azt hiszem, teell az idősebb korosztályok érett­sége, hogy le tudjuk bántani magunkról a napi bosszúsá­gokat, a sallangokat és tény­leg egységesen tudjunk va­lamit tenni azért, amit iga­zán hétköznapi szóval, már- már banálisán iskolának hívnak. Én azt hiszem, vala­mennyiünknek fontos, hogy tartozzunk valahová. A mi baráti társaságunk, amelyik a riépfrontrnozgalom kereté­ben működik, ilyen odatar- tozáshoz ad lehetőséget. Kap­csolatban maradunk, mi ré­gi diákok, csak nem az osz­tálytalálkozók, hanem a Pa­takhoz tartozás szintjén kö­tünk újabb ismeretségeket. S hogy mi a célunk? Azt hi­szem, egyrészt magunk örö­mére találkozunk. Rendsze­resen tartunk baráti összejö­veteleket fehér asztal mel­lett, vannak kufturáfis nen- dezvényeiok. De szeretnénk valamit nyújtani is az isko­lának, a magunk lehetősége»-' vei. Ügy gondoljuk, szívesen fogadnak tőlünk olyan segít­séget, amihez az iskolának nincsenek meg a lehetőségen — Mire gondol? — Például arra, hogy «an» egy tehetséges tanítványa valamelyik tanárnak. Hogy saját szakmámnál maradjak,’ egy olyan tanítványa, aki a kémia iránt érdeklődik. A volt pataki diákokon ke­resztül eljuthat igazán felszerelt korszerű labo­ratóriumokba, kutatóinté­zetekbe. Vagy eljövünk mi egy-egy foglalkozásra. Van­nak megszokott dolgaink.' Ilyen például, hogy könyve­ket ajándékozunk. Jómagam csak egy éve veszem át részben dr. Harsányi István­tól a szervezés gondjait. Ö volt egyik kovácsolőja, ösz- szetartója a mi baráti társa­ságunknak. S az ma is. Hogy élünk, hogy léte­zünk, azt hiszem azért van, mert emberi kapcsola­tokat szeretnénk őrizni, ki­alakítani. És nyitottak vá­gyunk. Ügy is, hogy a három székhelyen önállóan tevé­kenykedünk, mi, volt pata­kiak, s úgy is, hogy a bu­dapesti Bem-rakparti össze­jöveteleinkre, kulturális programjainkra szívesen vá­runk mindenkit. Mindenkit, akit emléke, vagy talán csak szimpátiája kapcsol Sáros­patakhoz. Mintha a búcsúzó augusz­tus is együtt akart volna örülni-ünnepelni a sárospa­takiakkal, a mai. és az egy­kori pataki diákokkal, kora délutánra csupa napfény és ragyogás lett az öreg kollé- giumkert. A sétányokon több évtized diákjai sétáltak kisebb-nagyobb csoportok­ban, meg-megállva, tovatűnt diákévek emlékeit idézgetve, vagy keresve a régi torna- csarnok elől a hajdani tornapályát. A sportpályán színes mezekben gyülekeztek a mai diákok, készültek a későbbi *portbemutatóra. A vasútállomás felől érkezők meg-megálltak, mert a nagy idegenforgalmú Patakon »s külön figyelmet érdemelt a többségben ünneplőruhás sokaság, a találkozó-emléke- ző egykori pataki diákok for­gataga. A kora délutáni program­ban könyvvásár- és dediká­lás szerepelt. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat sát­Jubileuini oklevelet adományozott az Elnöki Tanács a gimnázium­nak. Az oklevelet Pozsgay Imre miniszter adta át Kádas Sándor Igazgatónak. A résztvevők egy csoportja I (folytatás az 1. oldalról) l Hosszan sorolta azoknak a híressé vált, a nemzeti műve­lődésben, a nemzeti haladá­sért vívott küzdelmekben részt vállaló volt pataki diá­koknak a nevét, akik immá­ron kitörölhetetlenül nemzeti történelmünk sorába emel­kedtek: Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Nagyváthy Já­nos, Barczafalvi Szabó Dá­vid, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Fáy András, Tom­pa Mihály, Fogarasi János, Gárdonyi Géza. Mind-mind a pataki iskola neveltjei vol­tak. — Comenius munkássága révén először Patakon bon­takozott ki és vált gyakor­lattá a nevelő iskola eszmé­nye. A XVIII. században a külföldet járt tanárok segít­ségével gyökeret vertek az is­kolában a francia felvilágo­sodás filozófiai és pedagógiai elvei. Ezeknek az elveknek a talaján indult meg a harc a magyamyelvűség beveze­téséért. Eredményeként 1796- ban olyan tantervet vezettek be a sárospataki kollégium­ban, amely elrendelte, hogy a tantárgyak döntő többségét magyar nyelven kell tanítani. Az iskola ezzel a lépésével az országban elsőnek döntöt­te meg a latin nyelvű okta­tás egyeduralmát. A pataki iskolának a nemzeti művelő­désre és nevelésügyre gyako­rolt hatása — a magyar nyelv jogaiba iktatásáért és a tananyag szerkezetének korszerűsítéséért vívott harc­cal összefüggésben — taná­rainak tankönyvíró munkás­ságán keresztül is érvénye­sült. A XIX. század végén és a XX. század elején a népiskolai és a gimnáziumi könyvek egész sorozata ke­rült ki az iskola nyomdájá­ból. E századunk harmincas évéinek sajátosan sárospataki kezdeményezései közé sorol­hatjuk a népfőiskolái tanfo­lyamot. Ez a vállalkozás, mind célkitűzéseiben, mind tematikájában a magyar nép kulturális felemelkedését szolgálta. A közelmúlt történetét is értékelte ünnepi beszédében a megyei tanács elnöke. A jogutódok egyike, a Come­nius Tanítóképző Főiskola folytatója a nevelőképzés év­százados pataki hagyomá­nyainak. A padjaiból kike­rülő tanítók nevelik az új generációkat, részt vállalnak napjaink társadalmi, közéleti feladataiból. A másik jog­utód a Rákóczi Gimnázium. Az a feladat, amit ellát, ha sok tekintetben nem is mér­hető össze azzal, amit annak idején vállalt, ma is része a nemzeti művelődésnek. Az intézmények, építve a több száz éves haladó hagyomá­nyokra, sajátos arculatot igyekeztek kialakítani.S elmondhatjuk, sikerült át­menteni, megőrizni azt a ha­talmas és gazdag örökségét, amelyet egyre eredményeseb­ben használnak fel fiatalja­ink nevelésében. — A pataki iskolának — mondotta — olyan fiatalokat kell nevelni, akik képesek el­igazodni korunk kérdéseiben, képesek eleget tenni értelmi­ségi hivatásuknak, elkötele­zetten, felelősen keresni tár­sadalmi problémáink megol­dásának útjait, őszinte szív­vel kívánom a gimnázium és a főiskola tantestületének, hogy munkájukat a jövőben is szép sikerek kísérjék és sokszorozzák meg a pataki alma mater kilenc emberöl­tőn át elért eredményeit. mint az egyházi gyűjtemé­nyeket bemutató kötetet, to­vábbá a Patakot ismertető albumokat és útikönyveket. Fekete Gyula író, egykori pataki diák Lazár István ;ró, a város szülöttje és diákja, valamint Szelényi Károly fotóművész dedikálták kö­teteiket a hosszú sorokban türelmesen várakozóknak. Ugyancsak igen hosszú, sor várta, hogy Béres Ferenc népdalénekessel — ugyan­csak volt pataki diák — de­dikálássá a pataki diákdaloic lemezét. raiban sárospataki, illetve ide kapcsolódó, egykori pa­taki diák-írók könyveit kí­nálták, a könyvterjesztő vál­lalat erre a napra szervezte szokásos ünnepi könyvnap­ját, s boltjában és sátraiban az említett köteteken kívül kínálta még a jubileumra megjelent évkönyvet, vala­Fogytak az emléktárgyak,, plakettek, az iskolaújság, mindenki tárgyi emléket Is akart hazavinni a nevezetes találkozóról. S közben szólt a zene, a pataki diákdalokat a disc-jockey tervei sze­rint — a táncdalfesztivál limbo-dala váltotta, de ez a stílustörés sem ronthatta meg a találkozó jó hangula­tát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom