Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

T981. oognsztas saxMnbqt ÉSZAKIM AGY ARO RSZAG 3 Tanács S ok szó esik az utóbbi időben a falvak védel­méről. A községekből a városokba áramlás csök­kentése, megakadályozása csak úgy lehetséges, ha a ta­nácsok eddiginél többet tö­rődnek a falusi lakosság alapellátásának fejlesztésé­vel. ha a megyék költségve­téséből a korábbiaknál több pénz jut a községek pénz­tárcájába. Különösen az elmúlt évek­ben önálló tanács nélkül maradt úgynevezett társköz­ségek ellátása, fejlesztése igényel megkülönböztetett gondoskodást. A falvak kö­zös tanácsba szerveződése ma már a községek 76 szá­zalékára terjed ki. A Ma­gyarországon működő 714 közös tanácsnak több mint 2300 úgynevezett tagközsép gondjaival kell megbirkóz­nia. És ezek nem kis gondok. Mer bár alapvetően aligha vitatható annak az elvnek a helyessége.' hogy szükség van a körzetesítésekre, hogy a székhely-község tanácsa magasabb színvonalon tud gondoskodni a környezeté­ben levő települések lakos­ságának ellátásáról, az erők koncentrálásával szakszerűbb lehet az ügyintézés —. ez az újfajta településkapcsolat elég sok feszültség hordozó­ja is lehet. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala nemrégiben négy megyére és csaknem száz társközségre kiterjedő vizs­gálatot tartott, hogy a min­dennapok gyakorlatában tá­jékozódjon a jelenlegi hely­zetről. A szakemberek meg­állapították: a kis községek elnéptelenedésének egyik oka éppen az, hogy ezek gyakran óhatatlanul is hát-, rányos helyzetbe kerülnek a székhely-községekkel szem­ben. A közös tanácsok meg­alakítása több kis falu la­kóiban azt a benyomást kel­tette — s nem teljesen alaptalanul —, hogy velük most már senki nem törő­dik, nincs aki képviselje az érdekeiket. A társközségi közélet kárát látta annak is. hogy a pedagógusok és a mezőgazdasági szakemberek — tehát a falusi értelmiség egy része — a székhely-köz­ségbe költözött, s így az ott- maradottaknak a közös ta­nácsban nemigen akad te­kintéllyel rendelkező és be­folyásos szószólója. Sajnálatos tény, de jellem­ző a jelenlegi helyzetre, hogy a közös tanácsoknak eddig még csak alig fele tárgyalta meg egy-egy társ­községének helyzetét, a leg­égetőbb tennivalókat. így nem csoda, hogy ezeknek a kis településeknek a lakói elkedvetlenednek, alig ér­zékelik, hogy érdemileg is beleszólhatnak a település- csoport közös ügyeibe. A társközségek lakói jog­gal várják el, hogy sajátos gondjaik megoldásához több segítséget kapjanak a külön­féle szintű tanácsoktól, de még a központi szervektől is. Annál inkább, mert a tervtörvény egyértelműen fogalmaz: „a településháló­zat hosszú távú fejlesztési céljainak megfelelően foly­tatódik a különböző telepü­léscsoportok közötti ellátási különbségek csökkentése .. Nehéz persze általánosít­ható receptet adni ahhoz: nélkül hogyan kaphatnának megfe­lelő támogatást a közös ta­nácsoktól a társult községek. De több konkrét jó példa van mar erre is. Sokszor csak olyan apróságokon mú­lik a dolog, hogy jól előké­szítenek, megszerveznek a településen egy falugyűlést, s az ott elhangzott észrevé­telek, javaslatok nem marad­nak pusztába kiáltott sza­vak. Máskor elég a közéleti kiima javításához, ha egy- egy, elsősorban a székhely-, községet érintő fontosabb döntés előtt a társközségek lakosságának véleményét is kikérik. A tanács nélkül maradt falvakban az embe­rek általában a törődés, az odafigyelés bizonyítékaként értékelik azt is, ha hetente egyszer-kétszer az ügyintéző „házhoz megy”, s helyben, a tanácsi kirendeltségen pró­bálja elintézni az egvszerűbb ügyeket. Vagy. ha csupán összegyűjti a nyomtatványo­kat, hogy ne az ügyfél, ha­nem az ügyirat utazzon. Sok múlik persze azokon a tanácstagokon is, akik a társult falvak lakosságát képviselik a közös tanács­ban. Leginkább nekik kell a sarkukra állniuk ahhoz, hogy az apró falvak ne ke­rüljenek a jelenleginél is hátrányosabb helyzetbe a székhely-községhez képest. Sokat segítene, ha ezeknek a tanácstagi csoportoknak a vezetője — erre egyébként központi iránymutatások is ösztönöznek — egyre több helyen tanácselnök-helyette­si rangba kerülne. Így ter­mészetesen eredményesebben tudná képviselni választó- polgárainak érdekeit. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a centrali­záció, a körzetesítés az élet­ben, a gyakorlatban soha nem lehet kizárólag semati­kus, egyirányú folyamat. Miközben tehát indokolt le­het például a jól előkészí­tett és valóban valamennyi környékbeli település érde­keit szolgáló iskolakörzetesí­tés. elképzelhető, hogy más területeken éppen a decent­ralizáció lehetőségeit kell fontolgatni. Egy-egy kisebb község tanácstagi csoportjai, mint helyi önkormányzati szervek, saját településükre vonatkozóan bizonyos hatás­köröket önállóan is elláthat­nának. Ezzel tekintélyük, súlyuk is növekedne, s ta­lán az ügymenet is egysze­rűbbé válna. Már csak azért sem kell minden hatáskört a közös tanácshoz összpon­tosítani. mert államigazga­tásunkban immár jól bevált alapelvnek számít, hogy az ügyeket célszerű ott elintéz­ni — ha lehetséges — ahol azok keletkeznek. A kisebb települések köz­életének megélénkülé­sét jelenthetné az is, ha a több község közös tanácsa nemcsak mindig a székhely­faluban tartaná meg üléseit. Az egy-egy kisebb faluba kihelyezett tanácskozások mindenképpen az egyenran­gúság érzését, keltenék a társközségekben. Egy a lényeg: azok a kis­községek. amelyeknek hosz- szú távon is- fontos funkció­juk van az ország település­hálózatában, tanács nélkül se maradjanak tanácstala­nok. n. a. Taiajmiitavételi bemutató A miskolci kertbarátok, kis- termelők részére augusztus 2- án, vasárnap 9.30 órai kez­dettel talajmintavételi be mutatót rendez a megyei No vény védelmi és , Agrokémiai Állomás, 'valamint a Fehér Akác Kertszövetkezet, a kert­szövetkezet területén. A ter­mesztés biztonsága, eredmé­nyessége minden termelőtől megkívánja, hogy tisztában legyen kertje talajának kém hatásával, kötöttségével tápanyag-készletével. Ezen is­meretek megszerzésének «gyetlen biztos módja a ta­lajvizsgálat. Hogyan kell min­tát venni ? Hová kell azt be­küldeni? Ilyen és hasonló kérdésekre kapnak választ az érdeklődők a vasárnap dél­előtti gyakorlati bemutatón, melv foglalkozás már szerve­sen kapcsolódik a kertszövet­kezetek akadémiája III. év­folyamának anyagához. A be­mutató iránt érdeklődő kert­barátok vasárnap negyed Iá­kor találkoznak a Fehér Akác Kertszövetkezet Bertalan u. 45. szóm alatti irodájánál. (A Marx tértől a 6-os busz ne­gyedik meg,-diója.) fllauyvessziteíep f A Tokaj-hegyaljni Állami Gazdasági Borkombinát tarcali alany- vesszőteiepén júliusban kötözték le az alanyvesszőt az ott dol­gozó asszonyok. A negyvenöt fokos szögben megdütött karók mel­lett az alanyvessző 5-7 méteresre is megnő, s így az oltásokhoz je­lentős mennyiségű alapanyagot biztosít. Fotó: Fojtón László A fehérfék új „csillaga”: a csillaifirt m A Miskolci Üveggyárban: Nehéz körilméiiYek, sikeres fél év A mezőgazdasági nagyüze­mek újabb hazai eredetű fehérje forráshoz jutnak; a-, nagyüzemi körülmények kö­zött is jól termeszthető csil­lagfürt nevű pillangós nö­vény egyre jobban terjed ,a gyakorlatban. A hazai me­zőgazdasági állattenyésztési kísérleti intézetek is siker­rel foglalkoztak ezzel a nö­vénnyel, amelyet korábban tulajdonképpen a kukorica szorított ki a termesztésből. Miután a külföldről be­szerzett fehérjefélék eléggé drágák, a nagyüzemi gazdák érdeklődése most ismét a jó hozamú és magas fehérje- tartalmú növény felé for­dult. Egyelőre még csak 14 ezer hektáron termesztik a csillagfürtöt, azonban mél­tóbb mint 80 mezőgazdasági üzem foglalkozik vele. Nagy előnye, hogy jól hasznosítja a homoktalajokat, olyan vi­dékeken is sikerrel termeszt­hető, ahol más növény csak nehezen szerzi meg a táplá­lék ot. A csillagfürt termesztésé­re mindenekelőtt a kedve­zőtlen adottságú mezőgazda- sági üzemek vállalkoztak, ezek ugyanis árbevételük után 20 százalékos árkiegé­szítésben részesülnek. A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen az OMFB fehérjeprogramjángk kereté­ben egy év alatt ki üzemi kísérletet végeztek. Tisztáz­ták, hogy a külföldről im­portált szóját jól iehet he­lyettesíteni egyebek között a sertéstenyésztésben. Például már a hizlalás kezdetén is csaknem teljes egészében felválthatják a szóját ezzel a fehérjedús növénnyel. A he­lyettesítésnek semmiféle ká­ros hatása nem volt a ma­lacokra. Az Üvegipari Művek mis­kolci gyárában nehezen in­dult az 1981-es termelési év. A gondok egymást érték, fe­szítettebb lett a termelési terv, az értékesítés sem ment úgy, mint a karikacsapás. Dr. Bodrogi Zoltánné, a Miskol­ci Üveggyár gazdasági igaz­gatóhelyettese: — Arra törekedtünk, hogy lekössük a gyár teljes ter­melési kapacitását. Igazod­nunk kellett a piachoz, a bel­földihez és a külföldihez egy­aránt. S ez napjainkban egy­általán nem könnyű feladat. Szinte az egyik óráról a má­sikra változik az igény, az ár. Mégis úgy láttuk, hogy a gaz­daságos export bővítése a leg­fontosabb gyári kollektívánk számára. A negyedévi opera­tiv termelési programunk összeállításával a negyedévi termelési kapacitásunknak mindössze az ötven százalékát sikerült lekötni. Ez a helyzet arra ' kényszerített minket, hogy exportértékesítésünket fokozzuk, vállalva az ezzel já­ró kellemetlen meglepetése­ket, a nehézségeket, a gya­kori termelési átállást, hogy az igényeknek megfelelő színű, mintájú ornament, dróthálós és U-profilú üveget gyártsunk. Ilyen körülmények között kellett dolgoznunk az elmúlt fél évben. A gyakori termékszerkezet-váltás, s az ezzel járó átállások új köve­telményeket állított kollektí­vánk elé. — Hogyan értékelik az új követelményekhez való iga­zodási ? — Sikeres időszaknak tart­juk az elmúlt félévi tevé­kenységünket, hiszen elért eredményeink olyan nehéz körülmények között jötték létre, amikor a belföldi piac beszűkült és mi a hiányzó termelési kapacitást a tőkés export bővítésével teljes egé­szében lekötöttük. Nem volt könnyű a dolga senkinek. Nagy erőfeszítéseket kellett tennünk. De sikerült kihasz­nálnunk a dollár „erősödé­sét”, s a világpiacon, a tőkés piacon 20—30 százalékos ár­emelkedéssel tudtuk eladni termékeinket. Rövid átfutási idővel szállítottunk, s ez fon­tos dolog. Bár raktározási ka­pacitásunk olyan lenne, hogy a prompt igényeket azonnai. onnan ki tudnánk elégíteni. Sajnos, e feltétellel nem ren­delkezünk. Tudvalevő pedig, hogy a gyorsaság több pénzt jelent és előnyt a piacért fo­lyó versenyben, hiszen így jobban ki lehet használni az árváltozásokban rejlő lehe­tőségekek — Az első fél évben 10# százalékos tervteljesitést ér­tünk el, 18 százalékkal telje­sítettük túl a bázisidőszak termelési mutatóit. A fél év alatt megközelítően 26 millió forint értékben exportáltunk miskolci üvegipari terméket, szemben a tavalyi első félévi 400 ezer forinttal. Gyári vi­szonylatban a 33 millió forin­tos tervvel szemben 40 mil­lió forintos eredményt értünk el. — Mi a titka ennek a siker­nek? — Nincs különösebb titka; legfeljebb annyi, hogy már 1980-ban tudatosan felkészül­tünk a nehézségekre, elhatá­roztuk, hogy bővítjük a tő­kés exportot és minél ked­vezőbb áron értékesítjük az egyébként igazán kelendő ter­mékeinket. S hozzáteszem, hogy az értékesítést kedvező nyereségtartalommal biztosí­tottuk. Hozzájárult eredmé­nyeinkhez, hogy bizonyos te­kintetben költségeinket csök­kenteni tudtuk. Űjra vissza­dolgoztuk a termelés közben keletkezett üvegcserép-hulla­dékot Ebből az első fél év­ben bőven adódott hiszen a sok átállás, a több mozgás, változtatás több üvegcserepet is „eredményezett”. A visz- szadolgozással természetesen drága importalapanyagot vál­tottunk ki, s ez jelentős meg­takarítást hozott. — Mely országok vásárod­nak miskolci üvegterméket? — Profilüveget Olaszor­szágba, Jugoszláviába, mintás üveget és drótüveget Jugo­szláviába, Izraelbe és Liba­nonba szállítottunk. Monda­nom sem kell, hogy a közel- keleti piacok a háborús vál­ságok miatt, sajnos, beszűkül­tek, a szállítások lelassultak, ezt bizonyítja 'az is, hogy pél­dául Libanonnal két hétig még telex-összeköttetést sem sikerült létrehozni. Jugoszlá­viával kapcsolatban az a gon­dunk, hogy csak ellentételes üzletek bonyolítására van le­hetőség, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan értékben történ­het exportértékesítés, ami­lyen összegű import vásárlá­sára vállalkozunk. De tovább kutatjuk az értékesítési lehe­tőségeket erre a piacra is, ahol már eredményt értünk el a kishatármenti forgalomban, ahol az ellenérték megszer­zése könnyebb, mint a szak- külker esetében. Sajnos,' Olaszországban is szűkül a piac, csökkent az építkezési kedv, s ezzel együtt az üveg­termék iránti igény. Üj ter­mékkel is kísérletezünk. Az egyik termékféleségünk a zsaluüveg, amelyre piacot a forró égövi országokban ta­lálhatunk, a másik a felhaj­lított szélű üvegtermék, ame-' lyet a bútoriparnak ajánlunk fel. Az értékesítési lehetősé­gek felmérése folyik. — Az eredményes fél ésr után bizonyára újabb sike­rekre lehet majd számítani a második fél évben is? — örülünk, de nem tudunk osztatlanul örülni első fél­évi sikereinknek, mert na­gyon nehéz idők várnak ránk a termelési kapacitás leköté­sét illetően, a piaci értékest-* tési lehetőségek romlása m»J att. Az év elején hasonlóak voltak a gondok, mint most a II. fél év elején Visszate­kintve az eltelt időre, jól ol­dottuk meg feladatainkat, de előretekintve a várható ne­hézségekre, még inkább ösz- sze kell fognunk, hogy ered-' ményeinket megtarthassuk.' Természetesen a tőkés export növelését változatlan fel­adatunknak tekintjük, hiszen a belföldi piacon kieső keres­letet ezzel kell ellensúlyoz­nunk. Ezen az úton akarunk járni a második fél évben is. Buda István > Fotó: Szabados György \ Az arató-bálázó Kissé csapzottan jön az iroda felé Gulyás László, a nemesbikki Nógrádi Sán­dor Termelőszövetkezet tag­ja. Túl már az aratáson, most a terményhordással van elfoglalva. Dicsérik, mert a betakarításkor a bá­lázógépen kimagasló telje­sítményt ért el. Araikor megpillantom a törékeny­nek látszó fiatalembert, még inkább megnő előttem a tekintélye — Sajószögedi születésű vagyok — mondja el ma­gáról. — Közvetlenül az ál­talános iskola elvégzése után kerültem a helyi gaz­daságba mezőgazdasági gé­pész tanulónak. Három évig dolgoztam a műhely­ben, öt éve vagyok trakto­ros. Először nyolc éve arat­tam, akkor még mint segéd­vezető. A következő évtől már felelős vezetőként konsbájnoltam. Azóta — a katonaidő kivételével —, minden évben részt vettem a betakarításban. Az idén először dolgoztam bálázó­gépen. Kezdetben féltem ettől a feladattól, mert már nem fiatal a gép. De nem szépítem a dolgot, féltettem a pénzem. Szerencsére ossz jósnak bizonyultam. Megszerettem ezt a mun­kát Pedig igencsak volt bosz- szankodnivalója, mert na­pokat álltak eső miatt, de a kötözőanyag hiánya is „kitolta” néhány nappal az aratás végét. Átlagos napi teljesítménye 170 bála volt, de egy-két alkalommal 220 darab „csomag” is elké­szült. Ez napi ötven-hatvan tonna szalma. Volt olyan nap, hogy 650 forintot is megkeresett. Megérdemel­ten. — Minden percet ki kel­lett nasználni, mert a szö­vetkezeinek csak egy bá­lázógépe van. Napi munka­időnk 13—14 óra volt, ami erősen igénybe vett embert és gépet egyaránt. Így 20 nap alatt végeztünk. Igaz, segítettek Polgárról és Me- jökeresztúrból kombájnok­kal. — Ebben a munkában nőttem fel és nagyon meg­szerettem. Ide az első mun­kahelyemhez és Sajószö- gedhez köt minden. Fiatal házas vagyok, itt is szeret­nék majd építkezni. A szö­vetkezet telket biztosit és kölcsönt is fog nyújtani. Remélem, jövőre hozzáfog­hatok az alapozáshoz. Gulyás László Leninváros közelében; 25 évesen hosz- szabb távon a tsz-ben akar dolgozni. A legjobb „ma­rasztaló”, a kölcsönös meg­becsülés által még sokáig számíthatnak egymásra. (Csanálossi) ■ — — — —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom