Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-19 / 194. szám
T9S1. augusztus T9,, szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 9 % Irta: dr. Havasi Béla A ugusztus 20-a jelentőségét sokféle megközelítésben és összefüggésben méltatják ma az ünnepi nagygyűlések szónokai, hírközlő eszközeink. Felidézik az államalapító István király történelmi érdemeit, köszöntik alkotmányunk születésének évfordulóját és az új kenyér ünnepét. Augusztus 20-ának tehát többszörös jelentősége, különös hangulata és varázsa van. A nyár nagy ünnepének igáid varázsát, legfőbb tartalmát és jelentőségét számunkra — immár 32 éve — államiságunk újjászületése, a dolgozó nép alkotmányának^ születésnapja, törvénybe iktatásának évfordulója adja. Az ünnepi köszöntők ezért emlékeztetnek nagyobb hangsúllyal alkotmányunkra, mint a „törvények törvényére”, mint szocialista államiságunk fundamentumára, jogi felépítményének szilárd alapjára. Ezért idézik történelmi jelentőségű deklaratív megállapításait, ezért emlékeztetnek az alkotmányban rögzített alapvető állampolgári jogainkra és kötelességeinkre, s az államszervezet demokratikus működésére. Augusztus 20-a így mindenekelőtt alkotmányunk ünnepe. Jó alkalom arra is, hogy — főként a fiatalabb korosztályok előtt — felidézzük alkotmányunk születésének történelmi előzményeit és körülményeit, s az azóta megtett út történelmi jelentőségű vívmányait Alkotmányunk születésének történelmi körülményeire és jelentőségére emlékezve, sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy hazánkban a Vörös Hadsereg által felszabadított magyar nép, a kommunisták, a munkásosztály vezetésével vette kezébe sorsának irányítását, vívta ki hatalmát, teremtette meg államunkat, a Magyar Nép- köztársaságot. Miként arra is célszerű emlékeztetni, hogy az 1949. évi XX. törvény, az alkotmány elfogadása, olyan történelmi jelentőségű vívmány, amely a munkásosztály, a nép hatalmát szentesítette, s a nemzet programjaként törvénybe foglalta a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépítését. Ma már az idősebbek közül is kevesen emlékeznek rá, hogy 1949 augusztusában még alig fél év telt el a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemek államosításától, a frissen kinevezett munkásigazgatók még a folyamatos termelés biztosításának vaskos gondjaival küszködtek. Akkor jelentős eredménynek számított már az is, hogy az országban (!) 587 termelőszövetkezeti csoport működött, bár területük az ország szántóterületének mindössze egy (!j százalékát tette ki. A mezőgazdaságban fellelhető 11 ezer traktorból 3 ezer volt a gépállomások és állami gazdaságok birtokában. Megyénk szocialista szektorára is ezek voltak a jellemzőek, bár az 1952-es évben már az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek 126 100 kataszteri földterületen gazdálkodtak. Azóta — vagyis az elmúlt 32 év alatt — nagy utat tettünk meg a társadalmi haladás útján. Hazánk politikai, gazdasági és 'társadalmi viszonyai — ha nem is zökkenőmentesen — 1949 óta alkotmányunk szellemében és az általa meghatározott irányban fejlődtek tovább. Megoldottuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését, — 1961 tavaszán befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását, s ma már a fejlett szocialista társadalom megvalósításán munkálkodunk. Megszilárdult és egyben jelentős fejlődést ért el agrár- gazdaságunk. Kialakultak a korszerű technikával rendelkező üzemek. A szocialista átszervezés során létrejött 365 termelőszövetkezet a tagság akaratából és a közgazdaságilag indokolt egyesülések következtében 110-re csökkent, s így az üzemi méret a korábbi 980 ha-ról 3800 ha-ra nőtt. A termelőszövetkezeti tagság társadalmi juttatásai közelítik az ipari dolgozókét, jövedelmük eléri a 41 700 Ft-ot. Erősödött és élőbbé váll a szövetkezeti demokrácia, javult a tagság szakmai felkészültsége, a közgondolkodást politikai felelősségérzet hatja át. Ma már csak múló emlék — néhányan hinni sem akarják —, hogy az 1950-es évek elején kenyérgabonából hektáronként 11,2 q-át termeltünk, a mai 35—38 q helyett; vagy a 710 literes tejtermelés pia meghaladja a 3200 litert. Pedig az akkori mostoha körülmények között elért eredményeket sem szabad elfelednünk, mert onnan indulva értük el nagyszerű eredményeinket, amelyek szocialista társadalmi felemelkedésünket szolgálták. Az 1972-ben módosított alkotmányunk hűen tükrözi újabb eredményeinket, világos távlatokat, törvényes garanciát nyújt társadalmunk továbbfejlődéséhez. Erőnket és figyelmünket jelenleg a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatainak, VI. ötéves tervünk célkitűzéseinek megvalósítására összpontosítjuk. Megyénk mezőgazdasága a VI. ötéves terv első évében jól startolt: szocialista állami gazdaságok, a szövetkezetek — s velük együtt a háztáji és kisegítő gazdaságok is — érdekeinknek megfelelően, minden tőlünk telhetőt elkövetnek ez évi célkitűzéseink megvalósításáért. Rég nem volt rá példa, hogy augusztus elején már magtárban biztonságban volt az Élet és a jövő évi kenyérnekvaló is. Mezőgazdaságunk múltjára és fejlődésére már csak azért sem árt emlékeztetni, mert a mostani szép ünnepünk alkalmából éppen megyénkben, Mezőkövesden kerül megrendezésre nyolc megye agrárgazdaságának fejlődését reprezentáló mezőgazda- sági kiállítás. Sokan meggyőződhetnek majd róla, hogy az egykori körülményekhez képest hol tart; ma és mit produkál a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar, amelynek teljesítménye az utóbbi időben nemzetközi összehasonlításban is állja a próbát. Példának említeném, hogy megyénk mezőgazdasága kedvezőtlen gazdasági adottsága mellett is, évente mintegy 2,5 milliárd Ft exportot bonyolít le, s emellett biztosítja a megye lakosságának magas színvonalú és választékos áruellátását A munkás-paraSzt szövetség erejét, ösz- szefogását jól példázzák azok a társadalmi munkaakciók, melyek egy-egy csúcsmunka időszakában megmutatkoznak. Ma már senki sem vitatja, hogy társadalmi érdekünk: a megtermelt termékek időben és jó minőségben a népgazdaság — valameny- nyiünk — asztalára kerüljenek. Ez a kiállítás nemcsak a mezőgazdaság magas szintű termelését, hanem az ehhez szükséges korszerű technikát is bemutatja, mely mind az alkotó munkáskéz együttműködésének eredménye. Ez a közös munka adja társadalmunk szilárd alapját, munkás-paraszt szövetségünk erejét, fejlődésünk biztos bázisát. Gazdasági fejlődésünk — a kedvezőtlen nemzetközi körülmények hatására — lassúbb a korábbi időszaknál. Versenyképességünket hatékonyabb gazdálkodással, fejlettebb üzem- és munkaszervezéssel tudjuk fokozni. T ársadalmi rendünk gazdasági alapjai — a szocialista termelési viszonyok — szilárdak, rendszerünk politikai alapja — a munkás-paraszt szövetség — korunk követelményeinek megfelelően fejlődik. Népünk növekvő öntudattal és erősödő nemzeti egységben óvja nagy történelmi vívmányait, követi és cselekvő egységben megvalósítja pártunk politikáját. Mindez garancia rá, hogy szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság alkotmányunk szellemében — szilárd alapokon halad tovább a társadalmi haladás útján. K&szőntjük a vásár iáfoga félti A Matyóföld fővárosának, Mezőkövesdnek főutcája különösen ilyenkor, a nyári idegenforgalmi szezon idején mutat nyüzsgő, nagyvárosi képet. Az augusztus 20-23-a között megrendezésre kerülő mezőgazdasági és élelmiszeripari tájkiállítás és vásár alkalmával még a szokásosnál is többen keresik fel megyénk legfiatalabb városát. A rendező szervek mintegy 30 000 látogató érkezését várják. Megyénk mezőgazdaságának és élelmiszeriparának helyzete Borsod-Abaúj-Zemplén t megye hazánk második legnagyobb területű megyéje, az ország összes földterületének közel 8 százalékát foglalja magába. A megye fő profilját az ipari termelés, adja, melyet jól illusztrál az is, hogy a szocialista szektor termelési értékén belül az ipari termelés aránya 87, míg a mezőgazdaság részesedése 13 százalék. A kisebb részarány ellenére a földterület, az állat- állomány, a felhalmozott álló- és forgóeszközök volumene és a nagy mennyiségű termékelőállítás növeli az ágazat súlyát A megye természeti adottságai a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlenek. Az összes terület több mint fele eróziótól sújtott dombvidék, a vízfolyások körzetében mintegy 700 ezer hektáron az ár- és belvizek teszik bizonytalanná a termelést. E nehézségek ellenére is a megyében gazdálkodó mezőgazdasági, élelmiszeripari vállalatok az agrárágazatban dolgozó több mint 62 ezer fő igyekszik a tervekben előirányzott feladatokat megvalósítani, a népgazdaság számára minél több terméket előállítani, A megye mezőgazdaságában 119 üzem gazdálkodik, ebből 101 termelőszövetkezet, melynek átlagos területnagysága 3842 hektár. Az állami gazdaságok száma 7, átlagos területnagyságuk 6430 hektár. A megyében a földterület művelési ágankénti megoszlása lényegében eltér az országostól. Országosan a földterület 52 százaléka szántó, a megyében csak 42 százalék. A gyepterület aránya nálunk 20 százalék, míg országosan 13 százalék, de az erdőterületek 25 százalékos aránya is magasabb megyénkben az országos 17 százalékkal szemben. Főbb szántóföldi növények terméshozama a termelőszövetkezetekben 15— 20 százalékkal alatta van az országos terméseredményeknek. A termelési költségek általában 2—15 százalékkal, az önköltség pedig 7—40 százalékkal magasabb a főbb növények esetében. A költség áttéte- lezések miatt általában 4— 8 százalékkal magasabb önköltséggel állítjuk elő a tejet, a vágómarhát és a húscsirkét is, mint az országos átlag. A növénytermesztés szerkezete az utóbbi években pozitívan változott, jobban igazodik a természeti adottságokhoz. 1975-höz viszonyítva a kenyérgabona vetésterülete 8 százalékkal, a napraforgóé pedig 70 százalékkal növekedett. Ezzel párhuzamosan a kukoricaterület 23—24 százalékkal csökkent. A kertészeti ágazatok közül a gyümölcstermesztés közel 10 ezer, a szőlőtermesztés több mint 15 ezer hektáros nagyságrendjével a legjelentősebb. Az ültetvények közül a szőlőtermesztés fejlesztésére vannak jelentős terveink. A toka j-hegyaljai borvidéken átlagosan évi 100, a Bükk- alján évente 30—50 hektárral nő a szőlőtelepítés. A nagyüzemi állatállomány fajonkénti összetétele eltér az országos átlagtól. A kérődző állatok részaránya több mint 20 százalékkal haladja meg az országos nagyüzemi átlagot. A szarvasmarha-létszám csökkent, ugyanakkor a juhállomány dinamikus fejlődését mutatja, hogy az ötödik ötéves tervidőszak végére 45 százalékkal nőtt a létszám. Állati termékek termelésében az egy tehénre jutó 3300 literes tejho- zarn a legjelentősebb előrelépés. A természeti adottságokból eredően ebben a tervciklusban is az olcsó tömegtakarmányra alapozott húsirányú szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztése indokolt. Az utóbbi években a több irányú intézkedések hatására, a közös gazdaságokban tovább fejlődött az alaptevékenységen kívüli tevékenység, mely jelentős mértékben hozzájárul az üzemek eredményességéhez és folyamatos munkalehetőséget teremt. Az elmúlt évben a megye mezőgazdasága és élelmiszeripara, valamint faipara több mint 25 milliárd forint termelési értéket állított elő, melyből 4 milliárd forint a kisgazdaságok termelési értéke. A kistermelés növelése — a szocialista nagyüzemek mellett — napjainkban egyike azoknak a gazdaságpolitikai célkitűzéseknek, melyek a figyelem középpontjában állnak. Számos megyei párt- és tanácsi intézkedés született a kistermelők termelési és értékesítési biztonságának megteremtésére. Megyénkben a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepét, jelentőségét mutatja, hogy 130 ezerre tehető a kisgazdaságok száma, ahol a megye lakosságának több mint a fele tevékenykedik. Megyénk összes területéből (670 ezer ha) a háztáji kisegítő és egyéni gazdaságok 76 232 hektárral (11 százalék) részesednek. A szektor kezelésében, illetve tulajdonában van a szántó- terület 11 százaléka, a gyümölcsös 37 százaléka és a szőlőterület 65 százaléka. A kisgazdaságokban megtermelt termények és termékek hozzájárulnak a központi árualap bővítéséhez is. A háztáji termelés egyik legfőbb segítői és integrátorai a mezőgazdasági nagyüzemek. E szektorban alakult ki a legközvetlenebb élő kapcsolat a kistermelők és nagyüzemek között. Különböző szakcsoportok (szőlőtermelő, sertéstenyésztő stb.) szervezésével, szakmai irányítással teszik eredményesebbé működésüket A termeléshez szükséges anyagok. eszközök juttatásán kívül, a megtermelt termékek közös gazdaságon keresztüli értékesítése is jól szervezett A mezőgazdasági nagyüzemek mellett kiemelkedő a megyében működő áfész- ek kistermelést segítő munkája. Az áfészek elsősorban a kertészeti ágazat és a kisállattenyésztés területén végeznek komoly integrátori tevékenységet. Az elmúlt évben 230 szakcsoportban 21 442 fő kistermelő végezte szervezetten a munkát Jelentős koordináló és integráló feladat hárul a termeltető és felvásárló vállalatokra is. A vállalatok és a kistermelők kapcsolat- rendszere elsősorban közvetett úton valósul meg, egyes vállalatok azonban közvetlenül is kapcsolatban állnak a kistermelőkkel. A mezőgazdaságunk eredményeinek bemutatására jő alkalom a MÉM által kezdeményezett tájkiállítás és vásár. Meggyőződésem, hogy ez jól fogja szolgálni a hatodik ötéves tervi célkitűzéseink megvalósítását. Dr. Ladányi József, a B.-A.-Z. megyei Tanács elnöke
