Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

1981. augusztus 2., vasárnapi ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Bulgáriai vállat Mezey István rajza Szakái Sándor Arcod betűi Ha verssé nő a jóság, rút irgalom, 'fnegsebzi bőrünk, felsérti ruhánk is; e versek megsebeznek. A barázdás fény a bútorok között mint pókfonál inog. Harangoznak a másodpercek. Mégis maradtál. Arcod betűit olvasom. Bújok két tenyerem barlangjába, amíg a sebek behegednek. Új Wajda-film Arrdrzej Wajda, akinek A vasember című íilmje az idei cannes-i filmfesztiválon az Arany Pálma díjat nyer­te, új filmet készít elő, s ab­ban az 1968-as lengyelorszá­gi eseményekről lesz szó. Be akarja mutatni az akkori diákmegmozdulásokat és az akkor felbukkant antisze­mita hullámot, aminek a következménye tömeges kH vándorlás volt. Zeneszerző, karmester, a Miskolci Új Zenei Műhely vezetője, a Miskolci Nemzeti Színház zenei vezetője — négy kü- lön-külön egész embert kí­vánó foglalatosság, sőt hiva­tás, de mindez egyetlen, alig harmincesztendős fiatalem- testesül meg. Randevút be­széltünk meg, hogy , arról beszélgessünk, mivel tölti a nyári szabad időt. Kis késéssel érkezik a randevúra. Hóna alatt dosz- szié. Elnézést kér, de na­gyon fontos dolga volt, a megyei könyvtárból jött, ahol a Miskolci Üj Zenei Műhely is működik. — Hát nincsen nyári szü­net? — Vakáció csak a szín­házban van, bár azt sem tu­dom teljesen kikapcsolni nyárra magamból. A többi elfoglaltságaimban nincs, nem is lehet szünet. — Mit csinál Ilyenkor a Miskolci Üj Zenei Műhely vezetője? — Most készül a Műhely repertóriuma. Ötéves a kis közösségünk, ebből az alka­lomból szeretnénk közread­ni az eddigi munkánkat be­mutató repertóriumot, amit dr. Benkő Csabánéval közö­sen állítottunk össze. Ennek a kéziratán dolgoztunk most. Egyébként elkészült a Mis­kolci Űj Zenei Műhely mű­sorterve a jövő évadra, és abból talán nem érdektelen megemlíteni, hogy egy sor budapesti és egyéb kötele­zettség miatt Miskolcon ke­vesebb koncertet tartha­tunk, s hogy külföldre is ké­szülünk. Várunk viszont külföldieket. Előrelátható­lag november második felé­ben megtartjuk a miskolci új zenei találkozót, ame­lyen a jelentősebb hazai együtteseken kívül itt lesz Jugoszláviából a Dumbrafko Detoni vezette Alcanlez együttes is. Mi viszont Ro­mániába készülünk a ma­rosvásárhelyi új zenei fesz­tiválra. — Nyári vakáció van, igaz, de tekintsünk egy kicsit a színházra. — Az elmúlt évadban a zenei vezetői feladatokon kívül személyesen négy pro­dukcióval volt dolgom. Ze­nét komponáltam a Lear ki­rályhoz, összeállítottam A hangszereltem, betanítót' tam és részben vezényeltem a Csárdáskirálynőt. A kö­vetkező évadról keveset tu­dok mondani. Két dolgot említek, azokat is még csak a tervezés stádiumában. Az egyik: Schwajda György társaságában Kodály Háry Jánosának egy gyermekek­hez szóló változatát szeret­nénk színpadra teremteni. A másik pedig: Gershwin Girl Crazy (örült lányi cí­mű művét szeretnénk, ter­mészetesen a szerzői jogi konzekvenciák tisztázása után, jnáis Gershwin-mü­vekkel feldúsítva, nagyobb szabású produkcióként be­mutatni. Ez lenne az évad nagy zenés, látványos be­mutatója. egyben országos kapunyitás Gershwin élet. műve felé, amelyből nálunk általában csak a Porgy és Bess ismerős. — Igen nagy figyelmet kellett, és megérdemelten aratott nagy sikert Cimarosa A titkos házasság című ope­rájának bemutatása, amiben szintén része volt, nem is kevés. — A városi művelődési központ és a színház közös vállalkozása volt e vigopera bemutatása a Kossuth utca 11. udvarán. A városban élő operaigényekre alapoztuk ezt a munkát, az újraélesz­tés céljával. Korszerű zenés színházat-, szeretnénk Mis­kolcon teremteni és megho­nosítani, s ez a vigopera e törekvésekkel igencsak egy­beesett. Törekvéseinkbe a klasszikus nagyoperettől a rock-musicalig minden bele­fér. Ennek alapja a tökéle­tesen biztos zenei felkészült. 6ég és tudás mind a szólis­ták és más közreműködők, mind a zenekar és énekkar részéről és ez a szakmai biztonság tenné lehetővé az igazi zenés színház megte­remtését, — a színházművé­szet részéről teendő enged­mények nélkül. A Cimarosa- opera szinrevitelében az volt a nagy élmény számunkra, hogy sem a rendezőnek, sem a karmesternek nem kellett saját szakmai önérzete ellen fordulnia. A következő év- j ben már évad közben sze­retnénk egy hasonló operai produkciót létrehozni, a jö­vő nyárra meg egy nagysza­bású operát a diósgyőri vár­ban. — Beszéltünk már a szín­házról, a Miskolci Üj Zenei Műhelyről, a karmesteri munkáról. Mi foglalkoztatja most a komponista Seime-, czi Györgyöt a negyvennél több színpadi, a húsz körü­li film zenéje és megszám­lálhatatlan egyéb kompozí­ciója után? — Bemutatás előtt áll Gá­bor Pál filmje, amelynek , végleges címe Tékozlók lesz ! (a munkacíme Kettévált mennyezet volt), ennek en szereztem a zenéjét. Gothár l Péternek két filmjéhez is , írok most zenét: az egyik, i játékfilm és a címe Megáll az idő, a másik tévéjáték­film lesz és Jurij Trifonov Csere című regénye nyomán készül. Meghívtak a szolno­ki Szigligeti Színházhoz, ahol Sándor Pál rendezi a Koldusoperát és annak ze­nei feladatát szánják nekem. Készülök egy hosszabb ösz­töndíjas párizsi útra is, de' ha visszatérünk beszélgeté- ' sünk . kiindulópontjára, a nyárra, azt mondhatom: 1981 nyarának nagy eseménye számomra a Cimarosa-ope- ra, A titkos házasság bemu­tatása volt. (benedek) (Fotó; Laezó) Nyári találkozás tribádok éjszakája zenéjét. Irossznai:.’ Bízta tönrak Tát- szott az is, hogy az árak emelkedésébe természetes módon beleilleszkedtek a bundák, kucsmák árai is. Az állandó változások köze­pette változatlanul jól ala­kultak az ügyei. Tisztán összejött havonta negyven-' ötvenezer forint, ami bizo­nyos mérvű biztonságot je­lentett Es ma este, a kellemes Vacsora után, azzal a gon­dolattal kezdett játszani: vajon miből élnek, ponto­sabban: hogyan élnek meg azok, akik gyárban dolgoz­nak havi három-négyezer forintért. Elég különös volt kimondani ezt az összeget. Furcsa volt játszani azzal a gondolattal, milyen érzés lenne, ha ő havonta négy­ezret keresne, és ebből tar­tané el a családját. Ilyen­kor télen jóformán még a fűtésre sem lenne elég. És ez valahogy érzékeltet te ve­le, hogy az a négyezer fo­rint kevésnek látszik. És hirtelen elmosolyodott. Nem kevés az, hanem képtelen­ség. Persze hogy az. Négy­ezer forintból senki nem tud megélni. Biztosan ke­resnek valahonnan ahhoz a kis pénzhez. Aki pedig nem, egyszerűen lusta. Ma már a tisztességes munkát megfi­zetik. Négyezret csak az keres, aki tulajdonképpen nem is dolgozik, csak be­jár a munkahelyére. Ahhoz képest pedig meg van fi­zetve. Ez így van. örült, hogy ilyen világosan átlátja a dolgokat. Szeretett ugyan­is így fejben mindennek a végére járni, különben ta­lán még nyugtalan is lett volna. Kinyújtotta a lábát, és teljesen elégedettnek érezte magát. A konyhából bejött a fe­lesége. Tányér volt a kezé­ben. — Meg nem is mondtam neked ... — kezdte. — Mit nem mondtál? — és Koroknai Emil nevetni kezdett. — Mit nevetsz? — Van olyan, amit nem mondtunk egymásnak, cica? — Süsü vagy — vihorá- szott az asszony. — Dél­után itt volt Vinezéné... — Ezt tényleg nem mond­tad. — Nem tudja időre a le­szabott rókalábakat össze- •állítani. — De jön érte három nap múlva a doktornő. — Az á helyzet, hogy meghalt a férje. — Meghalt? Hát mennyi idős volt a Vinezéné férje? — Azt mond!a nekem, hogy harmincnyolc. — Baleset? — Gyógyíthatatlan beteg­ség. — Komolyan? — Azt mondta. Es az asszony visszament a konyhába. Koroknai Emil, a maga számára is várat­lanul, utána kiáltott: — Te, ez a Vincze csak három évvel volt öregebb, mint én. — Gyógyíthatatlan volt. Persze, a szerencsétlen Vincze! Gyógyithatatlan be­tegséget szedett valahol ösz- sze. Ami nagy luxus har­mincnyolc évesen.' Korok­nál Emil tudta, hogy ő ilyen abszolút ostobaságot nem követ el. Ö meg van elégedve az életével, nem ugrál, nem vágyik lehetet­len dolgok után, és a kép­telenségeket is elutasítja. Igaza van a feleségének: a Vincze gyógyithatatlan volt. Látta néhányszor. Fekete, mogorva pasi volt, és iz­mos, edzett. S lám: az ilyen­nel is milyen gyorsan végez a betegség. Csúnya dolog, az biztos. — Te. cica, és mi baja volt? Szóval mije volt gyó­gyithatatlan? — Tüdőrák. — Tüdőrák? — Azt mondta Sári — jött be az étkezőbe az asz- szony. — Azt mondta, hogy teljesen jól volt a Pista. — Pistának hívták? — Mért, nem tudtad? — De tudtam. Csak most valahogy furcsának tűnt, ahogy mondtad, hogy Pista. — Szóval még két hónap­pal ezelőtt semmi baja nem volt. — Akkor gyorsan ment. — Azt mondta a Sári, hogy ilyen fiatalon rapid zajlik. — Ott maradt a két gye­rek, mi? Nem lesz neki könnyű. Majd segítünk, amiben tudunk. — Oké. Rendes vagy. — Szóval rapid... — tűnődött el Koroknai Emil, és felállt, hogy bekapcsolja a színes (évét. — Gyere te is, cica, kezdődik nem soká a híradó. — Engem ugyan nem ér­dekel. Rendbe teszem a konyhát. Te, jó volna ma este korán ágyba bújni. — Akarod, cica? — vi- gyorpdott el Koroknai Emil. A híradóban egy távoli országban tüntettek az egyetemisták. Aztán a ka­mera elvezette a tévénézőt az illető főváros hullakam­rájába, ahol a sárga kőpad- lón mindenféle színes ruhá­ban. egymás mellett nyolc egyetemista hullája hevert. Lányok, fiúk vegyesen. Az egyiknek fekete vércsík hú­zódott végig az arcán, s mellette a kő is véres volt. A fiú sárga inge mellett élénkpiros színűnek hatott a vérfolt. Koroknai Emil érdeklő­déssel figyelte a kamera által végigpásztázott fiata­lok halott arcát. Tudta, hogy amit lát, helytelen. Ö nem foglalkozott vele. hogy milyen rendszerben él. Ne­ki jó volt ez a rendszer. Ö a gyárban dolgozó mun­káslánynak éppúgy ad el gyönyörű, és kifogástalanul megcsinált szőrmekucsmát, mint a miniszterhelyettes feleségének, aki Mercedes­szel áll meg az üzlet előtt, pedig a sarkon Megállni tilos! tábla van.Szóval, ez a rendszer jó. Itt például nem» ölik le a diákokat. Persze az is tény, hogy itt a diákok rendesen tanulnak. Nem tüntetnek, nem izgá­gák. Mert ő sajnál minden­kit, aki erőszakos halállal és persze fiatalon hal rrieg. És a lövöldözés undorító dolog. Dé az adott rendszert is meg kell érteni, ugyanis . nem tűrhető, hogy egyesek sémmit nem találnak elég jónak.’ 0 ott is megélne, mert szeret dolgozni, és jól dolgozik. Vagyis nagyon sok múlik az illető embe­ren is, nem lehet mindent a rendszerre kenni. Nálunk persze igyekeznek egy ki­csit úgy beállítani a dolgot, hogy ott agyonlövik a tün­tető diákokat. De az igazság az, hogy sehol se szeretik azokat, akik tüntetnek. Ko­roknál- Emil tisztában volt vele, hogy ö aztán nem tün­tetne. Az ember érje be az­zal, amije van, mert a tün­tetések rosszra vezethetitek, Jó, van úgy, hogy egy ki­csit nehezebb. Jól tudja ezt ö, hiszen neki is voltak ne­hezebb időszakai. És talár» nem is olyan helyes a tévé részéről, hogy ilyen képe­ket mutat. Egyeseket nyug­talanná tehet. O ettől óva­kodik, ntár csak azért is, mert nem szeretne helyte­len következtetéseket le­vonni. Másrészt: teljesen fölösleges bármibe beleke­veredni. A felesége jött be mez« leien. — Jössz fürödni? Koroknai Emil végigné­zett a feleségén, és úgy látta, még egészen elfogad­ható nő. Jó bizsergést ér­zett. — Megyek — állt fel.' Éjszaka rossz álma volt, Arra ébredt, hogy szája bej szivárog a vér, és könyö* rög, ne lője agyon a Vincze, Kikelt az ágyból, az ab­lakhoz ment, félrehúzta a függönyt Hideg volt, és a tiszta égen erős fénnyel ég­tek a csillagok. Ostobaság­nak látta az álmát mert láthatóan minden a helyén volt. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom