Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 1981. augusztus 16., vasárnap jt { i h »i 'l fi i ' v. : \ I f i i Bolya Péter: J! ft Mindenhez közel „Korán kelő ember” — mondhatták volna Kettesi - ről ismerősei, hiszen már 5 órakor az utcán császkált, hattól, pedig a Rozmaring presszóban üldögélt, ő hör- pintette fel az első kávét, amelyik kicsöpögött a gépből (a pincérlányok pálinkát ittak a munkanap kezdetén). Igen ám, de az ismerősök nem tudhatták, hogy Kette- si korai felkelése más, mint a vekkert használó gyári munkásé, vagy a gerlebú- gásra ébredő parasztemberé: ő nem hosszú, egészséges álom után kezdi meg a napot, nem ismeri a fokozatos ébredés örömét, hanem rémálmok közepéből ugrik az ébrenlétbe, idegesen, tettrekészen, kellemetlen gondolatoktól űzve (amelyek között előkelő helye* foglalnak el az emlékek, a számtalan vesztett csata, amelyet Kettesi vívott az elmúlt harmincöt év során). Nem csoda tehát, ha kipattan az ágyból, sietve megmosakszik, s máris leereszkedik az utcára, hogy a siető, céltudatos emberek látványa és a kukáskocsik dübörgése kiverje fejéből a gonosz gondolatokat. S néha a Duna felé veszi az útját, mert a folyó fensége meggyőzi arról, hogy gondjai kicsinyesek, léte elenyésző jelentőségű útja bizonytalan, mint azoké a korhadt fadaraboké, amelyeket a Duna sodor egyik hídtól a másikig. . Hajnali törzshelye voll a Rozmaring presszó. A közönséget a legkülönfélébb figurák alkották: voltak ott gyűrött arcú linkek, akik sörökkel öblítették le ans éjszaka folyamán elkövetett disznóságaikat; reszkető kezű alkoholisták, akik képtelenek megborotválkozni, míg le nem hajtották a deci töményét; vidám kurvák, akik mindig hajnalban a legnyugodtabbak, hiszen vége a „műszaknak”; magános öregemberek, akiket halott feleségük zavart fel a korai órákban; aljas nepperek, akik alig várják, hogy újra elkezdhessék az üzletelést, a gyűrűk csillogva táncolnak kövér ujjaikon; s közöttük üldögél Kettesi, aki nem nepper, nem kurva, de még csak nem is taxis, hanem: ÍRÓ, az a sikertelen fajta, aki egyetlen olvasó imáiban sem szerepel, könyvei kinyomtatását egyik évről a másikra halasztják a kiadók, hiszen van jobb, érdekesebb, keresettebb ... Talán csak a redakciós lapok szerkesztői kedvelik Kettesit, mert az ő tárcáival ki lehet tölteni az újság üresen maradó hasábjait. 2 Egy nyári reggelen Kettesit szokott állapotában találta a felkelő nap: komoran ült a Rozmaringban, előtte kávé és fél rum, kezében lassan fogyó cigaretta, térdén újság, erőlködve olvassa a nagyvilág híreit. Körülötte a zsibongó presz- szóközönség, amely nem vesz tudomást róla. mint ahogy Kettesi sem érdeklődik irántuk. A kávéfőzőnő lendületesen rángatja a gép karját, a füst a pálinkák illatával ölelkezik, a függönyt meg-meglibbenti az utcáról érkező kíváncsi huzat. Kettes! lapozott az újságban, a hirdetéseket kezdte olvasgatná (Mégiscsak megnyugtatóbb dolog eladó ku- tyaköly kökről értesülni, mint a politika eseményein rémüldözni.) Hirtelen felcsillant a szeme. Közelebb hajolt az újsághoz, még egyszer elolvasta a hirdetést. „Ház, kert eladó. Mindenhez közel!” S utána a cím: B. község, Kossuth utca 4. — Ez igen t— suttogta Kettesi. — Mindenhez közel... Ez kellene nekem ... Hiszen ő, ezt jól tudta, mindentől távol van ezen a nyári reggelen, mindentől távol... Távol a sikertől. Igaz, sűrűn jelennek meg a tárcács- kái, de hol maradnak a terjedelmes regények, a dús, kidolgozott elbeszélések, amelyekben az Élet sistereg a maga veszedelmes érdekességével; hol maradnak az olvasók rajongó levelei, a pályatársak kézszorítása, a kiadók könyörgése, a dijak sora... Hol késik az a csodálatos reggel, amikor Kettesi, a nagy író, felébred hirhedett ágyában, becsöngeti a villa másik végében tevékenykedő házvezetőnőt, tojást és sonkát rendel teg- - gelire, s melléje rengeteg török kávét; utána frissítő fürdőt vesz, letölti „dolgozóköpenyét”, hatalmas szivarra gyújt, majd letelepszik a faragott íróasztal mellé, amelyen a trilógia utolsó oldalai könyörögnek a folytatásért.,. A pénztől is távol van Kettesi. Kevéske bankbetétjét nagyapjától örökölte; kői jövedelme éppen csak arra elég, hogy megéljen belőle. Pedig milyen jó lenne, hamindennap pénzt hozna a postás, ismételten megjelent regények honoráriumát vagy a világ túlsó végén előadott színdarabok tiszteletdíját, amelyet a Szerzői Jogvédő kémei hajtottak fel Kettesi számára; ösztönpénzeket, amelyeket a legöregebb magyar írók szavaztak meg K. támogatására; a képeslapok utalványait, melyeket annak fejében küldtek, hogy Kettesi fotós nyilatkozatot adott nekik önmagáról, olvasók adományait^ akik azt hiszik, hogy Kette- si nyomorog, mint a múlt századi költők, sőt, talán tüdőbeteg is, mint -Reviczky <Sy... Távol van Kettesi az egészségtől is. Rozzant ideg- rendszere már több alkalommal tette az orvosok prédájává. Esténként szívnyomás közepette alszik el, reggelente gyomorfájdalomra ébred. Köhögése sohasem diadalittas, mint a betegségbe menekült embereké, hanem szánalmasan vékony, száraz, hosszan tartő. Néha minden ok nélkül felfordul a gyomra, és okádni kezd az utcán, s ilyenkor azt várja, hogy valami vastag nyakú csibész odasétál hozzá és belerúg, hiszen gyenge és kiszolgáltatott ... Távol van Kettesi a feleségétől is. Edit asszony hamar megelégelte az unalmas életet, amelyet Kettesi oldalán élt, hiszen K. riadt volt és gátlásos, nem szerette a szén veretű arcon, nem ve- zat, nem tartott vidám barátokat, akikkel meg lehetett volna őt csalni, korán ' feküdt, korán ébredt, kémeset evett és soha Bem dicsérte meg a felesége főztjét, sőt, még egy rendes frászt sem tudott adni, amely nélkül pedig nem férfi a férfi... Edit elhagyta Kettesit, és egy belvárosi link élettársa lett, bizonyos Zebra Zsolté, aki csempészéssel és pomófotók gyűjtésével töltötte napjait, a melle szőrös volt, a fogsora sűrűfehér, hetente kétszer leitta magát, és nem aludt otthon. Távol van Kettesi a szüleitől is. Még él a két öreg, csendes falusi házban, egymást kerülgetve, alig beszélve. A szobában a fiúk képe áll, Kettesié, akit évtizede nem láttak. Tudják róla, hogy fró lett, hiszen a szomszédban lakó tanító gyakran mutogatja cikkeit a Megyei Hírlapban. Tudják róla, hogy Pesten él, mert a karácsonyi képeslapokat onnan hozza a posta. Tudják róla, hogy harmincéves -elmúlt, és már soha többet nem fog gatyásán henteregni az udvar füvén. És tudják róla, hogy már csak a temetésük napján érkezik újra a poros alföldi faluba — Fizetek! — Süvöitötte Kettesi, integetni kezdett a pincérlány felé. — Nyugalom, Kettesi úr, jövök! — lépett oda sértetten Marika, a felszolgáló, és előkapta kötényéből a bőrtárcát. — Mi olyan sürgős? — Utazom, Marika — ragyogott Kettesi. — Veszek egy házat, amely mindenhez közei van. Érti? — Nem — mondta Marika. — Huszonöt nyolcvanat kérek. Kettesi kivágtatott az utcára, hazafelé sietett a reggeli napsütésben. Ifjú volt és bizakodó. Még néhány perc, és életre rugdalja öreg Skoda gépkocsiját, elindul B. felé, már fényes délelőtt lesz, amikor rátalál a házra, a házra, amely mindenhez közel van, a szomszédos templomban lakik a siker, díszes oltárán állnak Kettesi könyv«, olvasók és kritikusok járulnak imádá- sukra, szerkesztők állnak stxrba a kapunál, hogy akár csak egy lapot kaphassanak K. készülő kézirataiból, kék- harisnyák ostromolják a kerítést, mert úgy tudják, odabent megszerezhető néhány kiszuperált használati tárgy, melyeket Kettesi ujja érintett valamikor___ Odébb, (de még mindig közel K. házához) áll majd a posta, amelyik kizárólag Kettesi pénzügyeivel foglalkozik, átveszi a világ öt sarkából érkezett utalványokat, bankókötegeket, pénzeszsákokat, valamint az ajándékokat, amelyeket államfők küldenek a nagy írónak, Afrikából arany- karikák érkeznek, Ázsiából porceláncsészék, Amerikából rágógumi és LSD, Ausztráliából keneurupár. Ttáliából Sophia Loren. Angliából a királynő harisnyája Norvégiából kaviár. Bulgáriából rózsaolaj, Indiából kobrák, az Antarktiszról díszes rozmárfog... A posta hátsó helyisége: takarék- pénztár, amely rögvest be is fekteti Kettesi millióit, kaRévész Napsugár rajra mates kamatteli uzsorakamatra ád kölcsönt fiatal íróknak. Kettesi házával szemből (de nagyon közel hozzá!) áll a Közért, amely az egészség otthona; itt piroslik az új szív, amelyik hamarosan Kettesié lesz: az erek, amelyek koszorúzzák, ifjak és hajlékonyak, nyoma sincs rajtuk a meszesedésnek, a sikertelen élet okozta szűkületnek, a lelkiismeretfur- dalást fakasztotta bevérzéseknek ... Itt található Kettesi jövőbeni idegrendszere, amely érintetlen és tettre- kész, hiszen táncdaléneke- sek és sportolók agyának mintájára készült; itt lélegzik az új tüdő, amelyben egyáltalán nincs kátrány, a mozgása egyenletes és bőséges; itt várakozik az új gyomor, amely a vasat is el- emészti, a nyálkahártyája dús, mint az őserdő, s minden jó étkezés emlékét gondosan megőrzi... Közvetlen Kettesi háza megett (de nagyon közel hozzá!) lakik Edit, a szerelmes asszony, aki reggeltől reggelig várja, hogy férje meglátogassa a mozi épületében, s janikor Kettesi végre megérkezik, illatos fürdőt készít neki, meggyúrja a hátát, hatalmas vacsorát tálal elébe, és ölébe ejtett kézzel gyönyörködik Kettesi zabálásában, aztán a frissen húzott, filmbéli ágyneműre hanyatlik, és kánjaivá várja nagytermésaetű férjét. És egy szót sem szól, amikor Kettesi el távozik, hogy egyedül maradjon az éjszakai órákban. Az utca végén emelkedik a vasútállomás (még ez is közel van Kettesihezf), • sárga épületet két öregember birtokolja, Kettesi apja és anyja; a vasúti szolgálatot már a fiatalok látják el, az öregeknek csak az a dolguk, hogy az emeleti ablakban ülve, a vonatokat számolják, és az alkouyatot várják, amikor ajándékokkal megrakodva érkezik látogatásukra fiuk, Kettesi. „ — Mindenhez közel — suttogta Kettesi, és indított. Az 5-ös műúton, B.-től alig néhány kilométernyire, Kettesi kocsija megcsúszott, a Skoda felborult, bukfencezve vágódott az út menti árokba... Kettesi hörögve mászott ki a kocsiból. A volán ösz- szenyomta a mellkasát. Vért köpött, törött bordája átszúrta a zakóját. Visszafelé botorkált az Úton az olajfoltig. — Atkozott... Artkozott ... — lihegte. Előkotorta az öngyújtóját, a folt széléhez tartotta. — Te átkozott feketeség ... Miért nem hagytad, hogy mindenhez közel kerüljek? __ F elrobbant az apró, kékes láng, de rögtön kialudt. — Győztél — zihálta Kettesi, vér tolult a szájába. Megfordult tánforogva elindult B. felé. összeesett. Érezte hogy a fonó beton lassar. Kihűl a tenyere alatt. Arra gondolt, hogy hamarosan mindentől távol lesz, de ezúttal végképp, örökre, visszavonhatatlanul. Áz öreg ház ' Két újfajta, sátortetős, nagyablakos ház között húzódik meg Hermin néni régi parasztháza Dédestapol- csányban. Gazdáját úgy emlegetik a faluban, mint régi titkok tudóját, énekek, régi nóták nagy dalosát, a szövés titkainak ismerőjét. Azt is mondják a déde- siek, hogy fáradhatatlan, korán reggel már megy a szőlőbe, otthon is mindig takaros a portája. Az öreg ház már ránézésre is nagyon szép. A vakítóan fehér falak mellett a házőrzést vállaló Hbák tolla ilyen szép fehér még, „akik” hangos sziszegéssel jelzik az udvarra érkezőnek, hogy ez ugyan nem az idegennek a portája, jó lesz tehát óvatosabban, illő tisztelettel bejönni az udvarra. Amíg a libák megbé- külnek, szemügyre lehet venni a házat, amely olyan szép, hogy néprajzzal foglalkozó könyvekben találni a párját A tornácon végig friss tapasztás, az ajtók szép barnák, meg-megtörve ezzel a fehér fal síkját. A legszebb az oszlop, amelyik a konyhaajtó előtt tartja a tornácot Az első ház és a pitvar után a tornácon a virágos ablakok után már száradó kukorrcacsövefc sorakoznak szépen felakasztva a kifeszftett tartón, fist csillog, feltehetően az őszi lekvárfózéshez előkészítve, a kert felé farakás, gazdasági épületek. A ház napközijén üres, lakéi közül ki a munkahelyen dolgozik, ki, mént Hermin néni, a szőlőben. Mert nem egyedül lakik most sem, a ház első részében egy kis család, aztán utáná a néni. Mondják, régebben egy Hyen szép hosszú házban heten- nyolcan te laktak, két-há- rom generáció is. Kirepültek a fiatalabbak a falvak^ ban levő öreg házakból, ki városra, ki a faluban egy másik portán épített újat, néhány évvel ezelőtt sátori tetősét, mostanában alpesit,1 emeleteset, hódolva az új divatnak, erkéllyel, tetőterasszal, kinek-kinek teheti sége szerint. Dédestapot- csányban közel kétezren éli nek. a tanácselnök örömmel mondta, évente tfz-tl- zenöt fővel is gyarapodik a község. Jó a megtartó erő. Egjrre többen építkeznek, eljárnak dolgozni özdra. Kazincbarcikára, aztán letudva a két-három műszakot, jönnek vissza a jó levegőjű hegyi faluba. Közel négyszáz hatvanöt éven felüli öregje is van a közösségnek. A szép, régi házak legtöbbje beolvad a* épülő újakba, marad a régi porta, és az új ház építése után még egy darabig a régi maradéka, aztán azt is elbontják. Szerencsére néhány régi szép parasztház maradt a faluban. Gazdáik őrzik a régit, a szépet, a fiatalságot idézőt fis egyre többen keresik elő a régi. dédapák nagyanya» emlékeket, a szövés technikáját mert a szépen szőtt térítők, pokrócok ügyesen elhelyezve berakhatok az új lakásba, feledésbe merülő receptek kerülnek elő a fiatal háziasszonyoknak, réi gi nóták az énekórára gyűji tögető iskolásoknak... A megcsodált, szép tornác cos parasztház egyike a legszebbeknek Dédestapoli csányban. köpftest Beszélgetés Almási Évával A kendőzetlen, sajátosan szép veretű arcon nem vehető észre a színpadra lépést rendszerint megelőző feszültség. — Hogyan lett színésznő Almási Éva? Mennyire irányították, befolyásolták választását odahaza? Sohasem irányítottak, de ha már valamilyen célt tűztem magam elé. akkor szüleim minden energiájukkal segítettek, támogattak. Valaha az volt az elképzelésem. hogy hegedűművész leszek, ezért zenegimnáziumban érettségiztem, de abbahagytam, tehetségemr bői nem futotta. Tizennyolc éves koromban felvételiztem a Színművészeti Főiskolán. és gyors elhatározásomat követően a szüleim is rögtön támogatták új választásomat. Azt vallom magam fs. hogy a szülőknek kötelességük egyengetni gyermekeik útját, s nem nyesegetni szárnyaikat. A hirtelen döntés Jtán miként vált tudatossá választása. a színészi pálya? — Először valóban nem At ember tragédiájában Husztí Péterrel és juhász jácinttal ■) i