Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-10 / 160. szám

<9

T981. július 10„ péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Hz országutak vándorai

■— Jó. megbízható gépkocsivezetőket keresünk — közöljük látogatásunk célját Ráski Jánossal, a 3. sz. ÉPFU kazincbarcikai kirendeltségének vezetőjével. Körülint a telephelyen, az olyan, mintha kisöpörték volna. Minden jármű és pilóta úton van.

— Igaz, több munkát reméltünk, de azért a kocsikat tudjuk foglalkoztatni. Negyvenkét hagyományos és speciális járművünk van. Ezek nagy részére egész évre szóló megrendelés, szerződés van, tíz vállalat megbízásából szinte az ország minden részébe szállítunk anyagot. A korábbi években több kocsival éjszaka is dolgoztunk, de most ritkán kerül rá sor. megtold- juk a hét végével, amikor a kislakásépítőknek fuvarozunk. Valamikor, vállalatunk nevéhez híven csak építőanyagot hordtunk, most minden munkát vállalunk: ha kell. bútort szállítunk, embert és méhcsaládokat költöztetünk. Az éjjel két kocsink a Nyírségbe vitt kaptárokat.

Nagy erőt fordítanak a fuvarszervezésre, hogy a kocsik oda-vissza árut szállíthassanak. Ebben sokat segítenek az úgynevezett fixplatós kocsik pilótái is. Többek között Szarka Béla és Pál Miklós — jó kapcsolataik révén — ritkán jönnek vissza a fővárosból üres kocsival. Mi a módszerük? Nem tudjuk. Most is valahol Pest felé járnak.

Kocsink egyenletes sebességgel rója a kilométereket, Heves megyében vagyunk. Velünk szemben az egyik partról most ereszkedik lefelé egy mészkőliszt-szállító kocsi, amelyről egy fiatalember, Varga Imre huppan le az útra. A verejték az út porával, mészkőliszttel keverve szinte szakad róla. Kánikulai meleg van, a zörgő, csattogó KRASZ vezetőfülkéje pedig olyan, mint a kemence, hiába ereszti le a vezető az ablakot, nem sokat segít. A pilóta hetedik éve vezet, s harmadik éve dolgozik az ÉPFU-nál. Harsányban lakik, otthonából reggel 4 órakor indult, Miskolcon, az egység központjában oktatáson vett részt.

— Ez az első szállítmányom, Felnémetiböl a Sajó- szentpéteri Üveggyárba viszek mészkőlisztet, aztán Tállyára. Sokfelé szállítok anyagot, többek között Me- zőpetesre is, amely 165 kilométerre van Egertől. Előfordul, hogy későn érek vissza, ilyenkor a kocsiban alszom, s másnap korán reggel indulok útnak. Nehéz munka, de én szeretem. Erdős vidéken születtem, ott élek. szeretek erdős tájakon utazni.

Kál-Kápolnát most hagyja el egy hosszú, szivar alakú gépkocsi. Ki hinné, hogy leánykát szállít, mármint az

Á talaj vallatása

A mérnöki tudományok egyik, mindössze 50—60 éves ágazata a talajmechanika, amely a talajokat elsősorban építési szempontból vizsgálja. A talajmechanika helyszíni. és laboratóriumi vizsgálatok, továbbá a szilárdságtani elméletek alapján például választ ad arra, hogy egy adott területen milyen talajok találhatók, milyen feltételek mellett, milyen módszerekkel lehet, illetve kell ma építkezni, hogyan kell a tervezett épületeket alapozni. A talaj mechanikus általában pontszerű feltárásokat végez oly módon, hogy a talajba fúrt lyukból mintákat vesz, és ezeket vagy laboratóriumokban, vagy valamilyen helyszíni kísérlettel vizsgálja.

Már 20—25 évvel ezelőtt gyűjteni kezdték a talajmechanikai adatokat, és segítségükkel egy-egy területről építési talajtérképeket készítettek. E térképek azonban egyoldalúak voltak, nem mutatták be a vált ozásokat’. .például azt, hogy egy terület fel- töltődik-e vagy éppen maliik, kopik. Vannak ugyan geológiai térképek, de ezek kevés számszerűsíthető adatot nyújtanak a mélyépítő vagy településtervező mérnök számára. Kibontakozott tehát a két tevékenységből a mérnök- geológiai vagy építés-földtani térképezés. Készülnek területi mérnökgeológiai térképek, amelyek a vizsgált terület komplex ábrázolását nyújtják, és speciális térképek, amelyek pl. folyószabályozás céljára készülnek, alá- bányászott területeket, vagy építésre alkalmatlan területeket ábrázolnak.

A mérnökgeológiai térképezés igen sok tudományág, mint például a geológia, a talajmechanika, a szikla- és kőzetmechanika, a hidrológia, a hidrogeológia, a geomorfológia, a geofizika, a kémia szakértőinek a bevonását igényli.

képünkön: a talaj tulajdonságainak megismerése céljából végzett gépi talajfeltárás

egri bort. A zömök, napsütötte arcú, 55 éves Kalo István mondja a szokatlan szállítmányról :

— A borszállítást egri telephellyel az Eger-mátravi- déki Borgazdasági Kombinát megbízásából a múlt év közepén kezdtük meg és szüret óta mindig van munkánk. Előbb mustot hordtunk, azóta bort szállítunk. Most Farkas- mályiból jövök, leánykát .viszek Egerbe utókezelésre. A múlt héten többször voltam Debrecenben, azelőtt a Nyírségben, Napkorban. Tizennyolc éve vagyok a cégnél, szeretem a gépkocsit, megtalálom a számításomat. A telep az otthonomtól sincs messze, Mezőkövesden lakom.

Mezőkövesdet már jócskán elhagytuk, amikor egy hosz- szú, anyagszállító jármű mellett húzunk el. Ennek a vezetője Lakatos Géza, ugyancsak 55. évét tapossa. A különbség köztük, hogy Lakatos Géza nem 18. hanem 28 éve dolgozik az ÉPFU-nál. Hamarosan egy másik hosszú jármű áll meg a Lakatosé mögött. Vezetője, Kiss Barnabás még fiatalember, egy éve gyakorolja a szakmát, s láthatóan mindenben követi mesterét.

— Dunakesziből jövünk — magyarázza Lakatos Géza —, tetőpanelt hozunk a miskolci malomhoz. A jármű hossza a rakománytól függően 22—28 méter, nagyon kell vigyázni a vezetésénél. Ez kifáraszt fizikailag, szellemileg is, előbb megszokja, aztán megszereti az ember. A múlt héten ZIL- lel dolgoztam, olyan volt számomra, mintha-bataekocsiban ültem volna.

A beszélgetés hamar véget ér. Kísérőmmel, Molnár Lajos belső ellenőrrel, s az üzem személykocsijának vezetőjével szakmai vitába melyednek: hogyan lehet a legkömy- nyebben, legbiztonságosabban a hosszá járművel befordulni a miskolci melóin telephelyére. Az ki6 sürget, szeretnének mielőbb megszabadulni a nehéz tehertől.

Csorba Barnabás

Ot év alatt több mint egymillió tonna nyersvasat adott

Javítják a hármas hűhót Ózdon

A műszaknapló tulajdonképpen a kohó írott története; így pontosan rögzíti a legutóbbi átépítés kezdetét, s a nagy és fontos munka valamennyi fontosabb eseményét, mozzanatát. A feljegyzések szerint az Ózdi Kohászati Üzemek III-as számú kohójának átépítéséhez legutóbb öt esztendővel ezelőtt, pontosabban 1976. augusztus 1-én láttak hozzá a Kohászati Gyárepítő Vállalat, valamint az ÓKÜ üzemfenntartási gyáregységének dolgozói. Erőfeszítéseik eredményeként a rövid idő alatt újjávarázsolt kohó az elmúlt években ugyancsak megszolgálta a ráfordított munkát, öt év alatt összesen 1 200 000 tonna nyersvasat adott.

— A folyamatos üzemeltetés, a hosszú szolgálat után, most pihen a kohó, megérett a felújításra, a közepes javításra — mondja Pálinkás László, a kohászati karbantartás vezetője. — Öt év alatt mind a páncéllemezek. mind pedig a falazat elhasználódott, s ezek cseréje, illetve felújítása ez alkalommal a legfontosabb tennivaló, de természetesen sor kerül az összes szerelvény felújítására, s ha szükséges, a szerelvények cseréjére is. A javítás tervezett költsége több mint 26 millió forint, s ebbe, mint mondani szokás, belefér a hármas léghevítő csoport, valamint a nyersvasöntőgép esedékes éves főjavítása is. Ez utóbbi munka sikeres és jó minőségben való elvégzése különösen fontos, mert az öntőgép folyamatos üzemeltetése egyik feltétele annak, hogy a második fél évben teljesíteni tudjuk szürke- nversvas-gyártási programunkat

A kohó javításához június 29-én láttak hozzá a Kohászati Gyárépítő Vállalót szakmunkásai, valamint az ÓKÜ karbantartói. Azóta három ■ műszakban folyamatosan tart a munka, s ottjár- tunkkor, június 6-án a KGYV szakmunkásai már

A KGYV Petőfi srocialista brigádjának tagjai állványt építenek at anyagszolgáitatashoz

megfceatft^t az 6j páncélelemek beemelését, illetve helyszíni beállítását és hegesztését. A részletes ütemterv 31 napot jeKrl meg valamennyi tennivaló elvégzésére. A követelmény most is, mint öt esztendővel ezelőtt, a jó minőségű, pontos munka. A javítás irányítói külön is felhívtak a figyelmet a biztonságos, körültekintő munkavégzésre, a munkavédelmi előírások betartására, és betartatására. Ez utóbbit szolgálják a gyakori helyszíni szemlék, az operatív megbeszélések, egyeztetések. A meglehetősen zsúfolt munka- terület önmagában is megnöveli a balesetveszélyt, s ha ezzel még társul a figyelmetlenség, a szervesseiUervség —

— Ne fessük az ördögöt a

falna, nem jó a balesetiről beszélni — mondja Pálinkás László. — Mindenesetre szeretnénk feladatainknak jó minőségben és határidőre eleget tenni. Akik a javításban részt vesznek — 430 dolgozó —v rutinos, tapasztalt és fegyelmezett emberek, akik tudják a dolgukat. A jó munkafeltételek pedig adottak.

n.

Pető: Mizerák

Mit főz a traktoros?

Van egy ieike-picike boszorkánykonyha a leghosz- szabb nevű megyei faluban, Rásoriysápberencsen. Kivén- hedt gépműhely az otthona. A vakolatot vesztett falak sötét helyiségeket őriznek, ahová sűrű hórukkozással vonszolták be görgőkön az egyetlen őskori gépet. Az azóta is ott áll, a két korszerű (?) gázzsámoly mellett, mintegy enyhítve a ragyás betonpadló látványát. A tűzön lábas rotyog, az égővörös folyadék fehér párát enged. A földön hordók, az asztalokon üvegek. Némelyik tartalma sistergő lyukat vágna az ember bőrébe, ha nem vigyázna. A szétnyitott füzetben kézzel írt receptek:

„Végy 14 vödör glicerint. 3 kiló eozint, 1 kiló formaiint és 40 liter vizet...”

Na — gondoltam magamban —. ebből biztos nem lesz bölcsek köve, mint ahogy ez az üzemecske sem egy újkori alkimista műhely. A válasz meglehetősen prózai. A sötét műhely egy száműzött tusgyár, az ország egyetlen — utolsó — tusgyára. A munkakörülmények olyanok, amilyenek. Az elnökhelyettes, Kádár Lajos nem is igyekszik tagadni:

— Hát, korszerűnek aligha mondható. Szépnek sem. De csak így van rajta haszon. Amikor a fővárosi szövetkezetben lemondtak a termék gyártásáról, gazdaságta- lanságra hivatkoztak. Pedig a körülmények ott sem voltak rózsásak. Mi átvettük és nekünk hasznot hoz. Érthetően: ipari szinten a ráfizetés elkerüléséhez technológiát kellett volna váltani, amely millió forintok nélkül elképzelhetetlen, de akkor annyira megnőne a termelés, hogy egyszerűen nem lenne rá igény. De mi hagyományos módon el tudunk pepecselni vele.

Egy biztos, a tusfőzés nem igényel valami különleges szakértelmet. Ezért lett Rácz Benjámin traktorosból főzőmester:

— Elvégeztem egy növényvédő tanfolyamot, s az irodán biztos úgy gondolták, megtalálták a megfelelő embert. — Elhúzta a száját. — Hiszen itt is, ott is mérgező anyagokkal bánik. De én is ezt gondoltam. És tulajdonképpen semmi nehézség sincs, benne. Méricskélek, keverek, főzök. Ügy. mint egy jó levest. Csak ez néha fekete.

Kezébe veszi a traktor- reflektorból átalakított merőkanalat, s valami zöld kuli- mászt — amelyből majd lila tinta lesz — ken rá a mérlegre. A másik serpenyőbe beledob néhány kavicsot, ellensúly helyett. Állítólag hitelesek. (Minőségi problémával eddig még nem jelentkeztek.) Az elnökhelyettes így folytatta:

— Ez a munka nem boszorkányság. Könnyű megtanulni. A mi vidékünkön még bőven van szabad munkaerő. De a túlnyomó többség szakképzettség nélküli, csak mezőgazdasághoz értő asz- szony.

A szomszédban — annyira szűk helyen, hogy talán egy

gombostűt sem lehetne elejteni — dolgoznák az asszonyok. Egyikük fejti a tust, a másik címkét ragaszt, kelten kupakokat csavaroznak, az ötödik pedig csomagol. Mindezt kézzel. Vörös kézzel. Ilyen színű a tus. Gumikesztyű?

— Van, de annyira vastag, hogy nem lehet vele dolgozni. Teljesítményben dolgozunk. Egy üveg tíz fillér. Ahhoz, hogy a napi százhúsz forintunkat megkeressük, hatezret kell megtölteni. Mit számít, hogy vörös lesz a kezünk? Munka után klórral lemossuk. Rájöttünk, hogy az lehozza.

A bőr meg vékonyodik. Amikor keveselltem a bizonyos tíz fillért, Juhász Si- monné így vágott vissza:

— Nézze kérem, itt senki nem árult zsákbamacskát. Nekünk megmondták, ennyit kapunk, s mi vállaltuk. Olyan vidéken, ahol nincs munka, ilyen lehetőség kincs. Honnan vennénk napi százhúszat? Nem szép munka, de hasznos.

Kádár Lajos: — A szövetkezet számára pedig létérdek. Ha ezek a melléküzemágak korszerűek lennének, ráfizetnénk a termelésre. így nem. Viszont megmentik a szövetkezetei. Az elmúlt évben veszteséggel zártunk volna, ha az itt dolgozó asz- szonyok nem tettek volna ki magukért.

Arrébb mentünk a krétaüzembe. Az arrébb viszonylagos fogalom, hiszen ez a műhely sok kilométerre. Kis- kinizsen van. Egy állattenyésztő telepen, egy hajdani

istállóban. Mondani sem keál, ez a „gyár” is egyedüli az országban. Kökény József ágazatvezető:

— Eddig a Politúr Szövetkezet gyártotta, idén adta át nekünk. Éves szántén 160 ezer, százas csomagolású krétát gyártunk, mintegy 200 ezer kellene. Kis fejlesztéssel megoldható, már tárgyalunk róla, hiszen a hiányzó meny- nyiséget Romániából kell importálnunk.

Az üzemben nagy csend van. Az asszonyok valahol a földeken, szénát boglyáznak. Engedik, mert nagy a háztáji. Alinak a szalagfűrészek, csak a ventillátor nyomja a szomszéd helyiségbe a meleget. A kréta ott szárad.

— Csodálatosak a mi asz- szonyaink — mondja büszkén az elnökhelyettes. — Harminc-harmincöttel több krétát hoznak ki egy tömbből. mint a pestiek. Hiába, vidéken lelkiismeretesebbek az emberek.

Az ócska, megviselt tartály ott fent, a formák felett, meghibásodott. A csupaizom ember hiába tekeri. Az egyszerűségre való törekvés itt is jellemző. A fűrészelésen kívül mindent kézzel végeznek. De a melléküzemági tevékenység a halmaji Aranykalász Termelőszövet kezet ben megteremtette azt az ötmillió forintos nyereséget, amellyel az alaptevékenység 1,5 milliós ráfizetését rendezték. És még maradt i* jövedelem.

A dolgozók örülnek a ke^

resetnek. Van tus. kréta, színes kréta. bélyegzőfesték. Nincs hiánycikk a boltokban. Kell ennél több? Csodálatos asszonyok...

— kármán