Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 10 ^ 1981. júflus 26., vasárnap (hínjri János (1817-1895) Az Athenaeum című folyóirat 1840. május 21-i számában az alábbi cikk látott napvilágot: „Gyújtófák’gyára Pesten... És mi szép dolog a’ gyufák ügye! Ha Augusztus’ és a rómaiak’ idejében gyufák lettek volna, a’szent tűz elalvásáért egy Veszta- szüzet sem temettek volna el elevenen, mert a szerencsétlen csak egy dörzsöt adott volna a’ gyufának, hogy a’láng lobogjon. Egy ilyen nem régiben keletkezett gyufagyára van Irinyi János hazánkfiának Pesten, a’ Józsefvárosban, az ősz- és József-utca’ alsó szögletén, a Tajnay-házban, honnan a’ legolcsóbb és legjobb gyufákat rendelheti meg, sercegőket és zajtalanokat, a’ látogatóknak pedig szabadságukban áll ingyen — cigá- róra gyújtani... Ki ezen gyufákat veszi, a’- mellett, hogy olcsóbbal és jobbal látja el magát, mind közönségesen, még azon örömben is részesülend, hogy egy honi vállalatot segéü elő.” A „gyújtófák” gyárosa, Irinyi János 1817. május 17-én született Bihar megyében. Iskoláit Debrecenben végezte, majd a bécsi politechnikum hallgatójaként készítette el újszerű gyufáját. Irinyi saját elbeszélése szerint Meissner professzor egy alkalommal kísérletet mutatott be. Ként dörzsölt üvegmozsárban, melynek meg kellett volna gyulladnia, A kísérlet nem sikerült. Irinyiben felötlött: ha foszfort tett volna a tanár az edénybe, már régen, meggyulladt vwjkeia. Ez a gondolat vezette rá a fiatal diákot a foszforos gyufa elkészítésére. A gyufa fejét forró vízben oldott foszforba mártotta, amelybe kihűlés után barnaport és enyvet kevert. Irinyi volt az első, aki ólomhb roxidot, a foszfor kitűnő oxidáló anyagai használta fel a gyufa készítésére. A megszáradt gyufafejpk nem robbantak, nem fröccsentek, hanem zajtalanul gyulladtak és lassan, nyugodtan égtek. Irinyi érdeme tehát a „használható” gyufa _ létrehozása. a gyufa tökéletesítése. Irinyi későn ismerte csak fel találmánya gyakorlati jelentőségét. Találmányával hazáját akarta szolgálni, és 1839. december 19- én Pesten gyufagyárat alapított. Az osztrák iparosok mindent elkövettek, hogy a lcohkurrenciát jelentő magyar versenytársat megfojtsák. Az osztrák zsoldban álló városi tisztviselők segítségével sikerült Irinyi gyufagyárát öt év alatt teljesen tönkretenni. Irinyi a magyar iparosítás egyik lelkes harcosa is volt. Kossuthtal együtt harcolt az Országos Iparegyesületben az ország félgyarmati helyzetének megszüntetéséért. Meglátta, hogy Magyarország szabadságának alapja az iparosítás, melyet mint az iparegyesület választmányi tagja, állandóan hangoztatott. Saját szomorú sorsán tapasztalta a magyar feltaláló kiszolgáltatottságát, és élénk szószólója volt a magyar szabadalmi törvény napirendre tűzésének. Irinyi a szabadságharc alatt is a hazai ipar felemelkedésének kérdésével foglalkozott. A frontot segítő hadianyaggyárak egyik vezetője volt Nagyváradon. A szabadságharc bukása után Irinyi, mint a többi hazafi, a „Neugebeude” foglya lett. Az iparosítás lelkes harcosa természetesen küzdött a magyar iparoktatásért. A magyar ipar fejlődését az iparban dolgozó fiatalok oktatásával is kívánta szolgálni. Már 20 éves korában Berlinben megjelent kémiai könyvének befejezésében is kifejtette: „...a természet felett úgy szerezheted meg az uralmat, hogy megismered”. Később a Pesti Hírlap 1846. március 24-i számában többek között ezeket írta: „Nekem olyan olvasó kell, ki szenvedélyesen ragadja meg a tudományt, és igyekszik azt java előmozdítására felhasználni...” Fennen hirdette, hogy „a nemzetek intelligenciáját azon egykét kitűnő egyén nem jelöli ki; az értelmiségnek a tudományosságnak a nép vérébe kell átmennie és csak 'akkor áraszthat boldogságot a nép minden erejében...” Évente a világon mintegy 120 milliárd gyufaszál lobban lángra és ez a „fogyasztás” tette virágzóvá a gyufaipart, amelynek egyik megalapítója Irinyi János volt. A fellobbanó gyufa lángjánál emlékezzünk Irinyi Jánosra, akinek igen nagy szerepe volt. a magyar ipar fejlődésében, a természettudományok terjesztésében és a magyar iparoktatás szervezésében. R. X Repülőgépről figyelték meg Ismét működik az Alaid nevű vulkán a Kuril-szige- tek északnyugati részén fekvő Atlaszov-szigeten. A tűzhányó legutóbb 1972-ben adott hírt magáról, akkor több hónapon keresztül működött. A Szovjet Tudományos Akadémia távol-keleti központja vulkanológiai intézetének speciális kutatócsoportja repülőgépről figyelte meg az Alaidot Megállapították, hogy a hegy fölött lebegő hamuí'elhő tízezer méter magas. A tűzhányó kráterén át, akár egy ablakon keresztül, betekinthetünk a Föld méhében zajló folyamatokba. Vándorló pisztrángok Szarvasok védelme A Csukcs-félszigeten; expedíció vette számba a szarvasállományt. Az észak biológiai problémáival foglalkozó intézet munkatársai, vadgazdálkodási szakemberek a tundra nagy térségét derítették fel. Az előzetes adatok szerint a szarvasok száma Csukotkán a védelmi intézkedések következtében az utóbbi évtizedben nem csökken. A vadászat szigorú szabályozása, az állatok téli etetése és más intézkedések a Szovjetunióban közel 50 —a kipusztulás határán álló — áüatíajt mentettek meg. Sikeres kísérletre került: sor 50 évvel ezelőtt, amikor a szevani pisztrángot sikerült áttelepíteni az Isszik-Kul tóba. Ezt a kísérletet Ismételték meg nemrégiben, de fordított sorrendben. Repülőgép szállította Kirgiziából az örmény SZSZK-ba a rendkívül értékes hal ikráival telt konténereket A világ legbővizűbb magas hegyi tavában — az Isz- szik-Kulban — eltöltött idő alatt a pisztráng a halaszok szempontjából számos értékes tulajdonságra tett szert Egyes példányok például elérik a 16 kg-ot, ami többszöröse a szevani elődök legnagyobb súlyának. Az Isszik-Kul-i pisztráng gok áttelepítése folyik Közép- Ázsia, Kazahsztán és a Kaukázuson túli területek víztárolóiba. E célból a tó partján egy sor haltenyésztő üzem épült Orea autók r rA fagylalt korunk egyik kedvelt csemegéje, melyet már nemcsak nyáron, hanem télen, nagy hidegben is szívesen fogyasztanak. Elterjedt a zordabb vidékeken is, mert ízes, tápláló, változatossá teszi étkezésünket. Sokféle fajtáját ismerjük. ÍA hagyományos fagylalt, amelyet a vendég előtt adagolólappal, vagy kézi adagolóval mértek ki. már lassan feledésbe merül. Inkább a tömeges fogyasztást elősegítő módszereket alkalmazzák, mint például automata, vagy félautomata gépi adagolást, valamint előre csomagolt kész fagylaltot. A régi receptek mellett újak kerültek előtérbe. Dúsítják több zsiradékkal, újabb ízekkel, stb. Lágyabb lett a fagylalt, a jégkrém. Divatosak a pohárban, kehelyben díszítve, gyümölccsel, tejszínhabbal, szeszes italokkal ízesített különlegességek. A fagylalt harminc év óta tömegélelmezési cikké vált. Az igények annyira megnőttek, hogy ezeket csak további modernizálással, gyakorlati megoldásokkal lehet kielégíteni. Ezért került újra előtérbe a „fagylaltpor”, melyet hazánkban már 1949- ben szabad: imaztattak. Külön szabványt készítettek a minőségi követelmények biztosítására, de akkor még nem tudott meghonosodni. Ma már természetes, hogy a könnyen tárolható, kezelhető, sokáig eltartható fagylaltport az előírt mennyiségű tiszta vízzel oldják és rövid időn belül fogyaszthatóvá és odagolhatóvá válik. A fagylaltnak nagyon légi múltja van. Talán ott kezdődött, hogy a kínaiak az ízes, mézzel édesített gyümölesleveket hóval, jéggel lehűtötték, fagyasztották. A rómaiak is alkalmazták ezt a módszert az Appenni- nekről hozatták le rabszolgáikkal a havat, ezzel hűtőitek. Marco Polo, a legendás hírű utazó, aki Kubláj kán vendégeként beutazta Kína déli vidékeit és egyik tartomány helytartója lett, arról írt, hogy a kínaiaknál ismert a fagyasztott étel, a fagylalt, mely a [óurak asztalának büszkesége. Valószínűleg a fagylalt receptjét is magával vitte hazájába, de annak sorsa már nem követhető. Annyit azonban tudunk, hogy 1669-ben Párizsban Vatel fagylaltkészítő nevét jegyezték fel, később pedig Audiger szállodásét, aki szintén népszerűsítette az új édességet. Olaszországban Cultellit tartják a fagylalt felfedezőjének. Feljegyzések szerint XIV. Lajost Condé herceg fogadta Chantilly- ben palotájában, és huszonöt vendég volt tanúja annak, hogy fagylaltot tálaltak fel. Aranyozott, ezüst kely- hekben tették a vendégek elé a tojásformájú színes fagylaltot. Később ez a tálalási mód elterjedt Franciaországban. Azután változott a divat és csak 200 év múlva jött megint divatba a tojás alakúra formált fagylalt. Párizsban 1774-ben már tejes és tejszínes fagylaltot árusítottak. 1789-ben Angliában is elterjedt az új édesség. Amerikában, Baltimore- ban, 1856-ban létesült az első fagylaltgyár. Hazánkban a múlt század közepe táján kezdődött meg a fagylalt értékesítése. Pest-Budán az ismert cukrászdákban lehetett „hideg nyaiatot” kapni. A tejszeparátor felfedezése, a repaeukorgyártás elterjedése, a régimódi sós-jeges hűtés helyett modern gépek feltalálása hallatlanul meggyorsította a fagylalttermelést és fogyasztást. Ez a folyamat még ma is tart és újabb változatokkal marad érdekes, népszerű a fagylalt (otthon készíthető fagylalt, elvihető tartós csomagolású fagylalt és jégkrém, stb.). Hazánkban évente kb. 3 kg az 1 főre eső fagylalt- fejadag. Svédországban 10 kg, az NSZK-ban 20 kg. az USA-ban 30 kg körül mozog az 1 főre eső évi fagylaltfogyasztás. A tömegtermelés térhódítása ellenére jól megtalálják számításukat azok a cukrászok, akik régi módszerekkel. de bő választékkal, látványos kiszolgálással kínálják vendégeiknek a sokféle, főleg gyümölcsfagylakot, melyet hűtőpultból mérnek ki és ostyába adagolnak. Az olasz „gelateria italiana” ún. spaknival (adagolólappal) magasra húzott fagylaltot ad a vásárlónak. A fagylalt több ezer éves múlttal rendelkezi ., de a mai napig nem unták meg az emberek. Nem szégyellik az utcai fogyasztást, így külföldön is mindenütt találkozhatunk utcán fagylaltozó emberekkel. Télen és nyáron egyaránt szívesen fogyasztják és mi magyarok, akik csak nyáron eszünk fagylaltot, megborzongunk pl. az északi államokban, vagy Moszkvában, amikor 10—20 fokos hidegben fagvlaltozók- kal találkozunk. * K. J. Az NSZK-ban folyó kutatások közül az egyik, a jövőben busás hasznot hajtó az lesz, amelynek munkatársai a személygépkocsikat fogják megtervezni. A kutatók most olyan karosszéria, alváz és egyéb tartozékok . tervein dolgoznak, amelyek az eddigieknél jóval ellenállóbbak a korrózióval és más káros hatással szemben. E cél elérése érdekében előbb Alekszandr Pletnyev, a kazahsztáni Dzsambulban levő karbantartó és mechanikai gyár esztergályosa motoros deltaplánt szerkesztett és épített. „Darvacskájával” már több mint 150-szer emelkedett a levegőbe, 2000 méteres magasságot és 60 km-es sebességet ért el. horganyzott acéllemez, aké- sőbbiekben pedig alumíniumötvözetek, illetve rozsda- mentes acél felhasználását javasolják. Ily módon a maiaknál sokkal hosszabb életű, 15—20 évig is üzemben tartható gépkocsikat lehetne előállítani. Ezek a személy- gépkocsik előreláthatóan másfélszer annyiba kerülnek majd, mint a maiak. A „Darvacska” súlya motorral együtt 55 kilogramm, a szárnyak fesztávolságú 9.6 méter. Kifutásához 15—20 méterre van szükség, a leszálláshoz 10 is elég. Szétszedett állapotban a gép elfér egy személygépkocsi csomagtartójában. Egy fél óra alatt repüléskész állapotba lehet hozni. Pletnyev „Darvacskája”
