Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

1981. június 14., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Demokratikusan, a köz javára r r Irta: Újhelyi Tibor, a megyei pártbizottság titkára S zocialista társadalmunk építésének je­lenlegi szakaszában tovább növek­szik a tanácsok politikai jelentősé­ge, a lakosság életkörülményeire, közérze­tére gyakorolt hatása. Örömmel állapíthat­juk meg —: amint azt a megyei párt-vég­rehajtóbizottságunk áprilisi ülése is hang­súlyozta —, hogy megyénk tanácsi testü­letéi, apparátusai, a tanácsi intézmények, hivatástudattal, nagy szakértelemmel, ügy­szeretettel és odaadó szorgalommal telje­sítik megyénk társadalmától kapott szép megbízatásukat. Felelősségteljes munkájuk eredményes­ségét mutatja az is, hogy jó színvonalon érvényesítik a tanácstörvény rendelkezé­seit, minden szinten biztosított a népkép­viseleti, önkormányzati és államigazgatási jellegből fakadó funkciók gyakorlása, fe­lelős gazdái területüknek. Megyénkben a tanácsok területén rend van, fegyelmezett munka folyik, érvényesül a törvényesség; településeink évről évre gyarapodnak az élet minőségét javító szociális, kommuná­lis és egyéb létesítményekkel. Az elismerésre méltó munka és eredmé­nyek Mellett tanácsaink nem kevés gond­dal és problémával küzdenek. Ezekkel az élet sodrában nap mint nap találkozunk, beszélünk róla, töprengünk felette, keres­sük az okait a megoldás módozatait. Amikor tanácsaink tevékenységéről vé­leményt alkotunk, a realitás megköveteli annak szem előtt tartását, hogy megyénk adottságai az átlagostól sok tekintetben el­térnek. Mindezek egy része földrajzi; tör­ténelmi okokra vezethető vissza, de fontos szerepük volt a társadalmi-gazdasági fej­lődéssel együtt járó ellentmondásoknak is. Az előzőek kifejezésre jutnak: az ipar koncentrált fejlődésében, a változatos te­lepülésszerkezetben, a sok kis lélekszámú, ún. aprófalvas községek mellett az egyes területek jelentősen eltérő ellátottsági szintjében. Mindezek megannyi ellentmon­dás, gond és aránytalanság hordozói, ame­lyek fokozzák tanácsaink felelősségét, bo­nyolultabbá teszik működésüket. Jelen körülmények között, amikor a népgazdaság fejlődési ütemének mérséklő-^ se új helyzetet teremtett a tanácsok gaz-' daságszervező munkájában, a korábbinál kevesebb anyagi eszközből kell biztosítani az alapellátás elért szintjének megtartását. Mindez magában hordozza a rangsorolás, a súlypontképzés nagyobb felelősségét, a rendelkezésre álló szűkösebb pénzeszközök ésszerűbb, takarékosabb felhasználását. Feltételezi olyan magatartásforma és szem­lélet jelenlétét, amely képes a jövőt for­máló terveket a mai realitásokhoz igazí­tani; amely nemcsak új beruházásokban, fejlesztésekben tud gondolkodni, hanem a már létrehozott értékek megőrzésében és még színvonalasabb működtetésében is. Igényli mindannyiunk, az egész lakosság megértését, türelmét. Annak tudatosulá­sát, hogy jelenleg a fontosak közül csak a legfontosabb gondjaink megoldására vál­lalkozhatnak tanácsaink. A szerényebb lehetőségek mellett me­gyénk lakossága — a megyei pártbizottsá­gunk elveire, politikai céljaira alapozott — olyan VI. ötéves tanácsi tervet tudhat magáénak, amely hatékony, átgondolt gaz­dálkodás mellett garantálja a kiegyensú­lyozott fejlődést biztosító folyamatok ki­bontakoztatását; a településszerkezet egy­séges fejlesztését, az egyes területek kö­zötti indokolatlan ellátottsági különbségek csökkentését, a városba áramlás mérsék­lését, a községek népességmegtartó erejé­nek fokozását. Természetesen, a célok valóra váltása a tanácsi gazdálkodásban is az anyagi lehe­tőségek és a szellemi energia hatékonyabb felhasználásával, takarékos, fegyelmezett gazdálkodással és ehhez igazodó korszerű szemléletmóddal érhető el. A lakosság egészségügyi, kulturális, kereskedelmi el­látásának további javítása feltételezi a tanácsok gazdálkodási, szervezési, irányí­tási tevékenységének korszerűsítését is. Az intézmények ésszerű integrációja, közös üzemeltetési lehetőségeinek felkutatása to­vábbi jelentős tartalékok hordozójá. A vállalati, üzemi kollektívák és a la­kosság társadalmi munkájának eddig is jelentős eredményei voltak a fejlesztési célok megvalósításában, a létesítmények fenntartásában, a települések arculatának formálásában. Az elmúlt é’vben megyénk is csatlakozott az MSZMP XII. kongresz- szusa és hazánk felszabadulásának 35. év­fordulója tiszteletére kibontakozott orszá­gos méretű társadalmi munkamozgalóm- hoz. A széles körű megyei irányító és he­lyi koordináló tevékenység, de legfőképp a lakosság részéről a célokkal való fokozott azonosulás eredményeként 1980-ban 455 millió forint értékű társadalmi munka rea­lizálódott a megye településein, ami közel 100 százalékos növekedést jelent. Az egy lakosra jutó érték 288 forintról 503 forint­ra emelkedett. Elismerésre méltó az önfeláldozó munka anyagi ereje, forráspótló jellege, de leg­alább ennyire jelentős annak erkölcsi; po­litikai értéke, amely jól szolgálja a tele­pülések lakóiban a közösségi szellem ko- vácsolódását, az együttes cselekvés örö­mét, a lakóhelyért, a környezetért érzett felelősséget. A tanácsok továbbra is sokat tehetnek azért, hogy a lakosság tenni aka­rását hogyan tudjuk értelmes célokkal, jól szervezett feladatokkal a közös .célok ér­dekében kiaknázni. A tanácsok feladatköre a megalakulásuk óta egyre gyorsuló ütemben szélesedett. A helyi tanácsi szervek által gyakorolt ha­táskörök egy része korábban a megyei, sok esetben a központi szervekhez tartozott és több. feladat került át a nem tanácsi szer­vektől is. (Példaként említhető a Btk. és a Szabálysértési Kódex legutóbbi módosítá­sa.) A hatáskörök decentralizálása követ­keztében ma már az ügyek 80 százalékát keletkezésük helyén, a helyi tanácsok in­tézik. A tanácsi tevékenység eredményességé­nek megítélésében meghatározó a testüle­tek vezető szerepe, azok tagjainak politi­kai felelőssége, amellyel döntenek az adott település lakosságának életkörülményeit meghatározó kérdésekben. Az elmúlt év­ben megválasztott testületek összetétele, felfrissítése garancia politikánk helyi meg­valósítására. A népképviseleti jelleg még tartalmasabbá tehető, ha jobban támasz­kodunk a testületi tagok, a tanácsi bizott­ságok szakértelmére, véleményére a dön­tések előkészítésében és végrehajtásában' egyaránt. , • Az államigazgatási szervek intézkedései átszövik mindennapi életünket. Közhely­nek tűnik, de igaz, hogy mindenki a szü­letésének pillanatában ügyféllé is válik és élete során számos alkalommal kerül kap­csolatba a tanácsi szervekkel- Ennek a kapcsolatnak a minőségétől jelentősen függ megyénk hangulatának, a lakosság közér­zetének alakulása. Ezért fontos követel­mény, hogy a tanácsi apparátus tagjai minden egyes intézkedésüknél mérlegel­jék, hogy attól milyen hatás, milyen han­gulati reagálás várható, és ennek felelős­ségével tegyék dolgukat. A tanácsok hatósági tevékenységét alap­vetően a törvényesség és a növekvő szak- szerűség jellemzi. Mégis jogosnak ítélhet­jük az állampolgároknak azt az igényét, hogy egyszerűsödjék az ügyintézés, szűn­jön meg a helyenként még fellelhető bü­rokratizmus. Közvéleményünk nagy érdek­lődéssel vett részt az államigazgatási el­járási törvénytervezet vitájában, a gyakor­lati megvalósítástól pedig azt várja, hogy növekedjen a kulturált, szolgálatkész ügy­intézés, erősödjön az ügyfél „szavahihető­sége”. Ugyanakkor az állampölgároktók is elvárható, hogy adjanak megfelelő tiszte­letet a tanácsi dolgozóknak, akiknek dön­tő többsége önzetlenül fáradozik a lakos­ság ügyeinek intézésén. A tanácsi munka széles lehetőséget biz­tosit ahhoz, hogy az állampolgárok részt vegyenek az állami életben, ez a lehető­ség azonban akkor válik, igazán gyakor­lattá, ha* valóban alakítói lehetnek kör­nyezetüknek, igénylik véleményüket a fej­lesztési lehetőségekhez. A tömegkapcsöla- tok demokratikus formái — különösen a falugyűlések, rétegtalálkozók és a város- politikai pártnapok — eddig is jól szol­gálták lehetőségeink, feladataink megérté­sét, elfogadtatását, az ösztönzést az együt­tes cselekvésre. Azonban a tanácsi munka színvonalának további emelése nagyban függ attól is, hogy a tanácsok milyen meg­újulásra, munkájuk milyen korszerűsítésé­re képesek. Természetesen ennek kereteit a jogszabályok behatárolják, azok egyes mozzanatai „ésszerűsítés”, „egyszerűsítés” címén nem’iktathatok ki. Mindezek ellenére tapasztalataink azt igazolják, hogy a politikai szükségletek ál­tal követelt megújulás, korszerűsítés belső tartalékai adottak, és tanácsi testületeink, valamint azok apparátusai képesek ezek ütemesebb feltárására, Az apparátus mun­kamódszerének, munkastílusának fejleszté­se egyik fontos eszköze lehet a tanácsi munka még hatékonyabbá tételének, a la­kossággal folytatott • párbeszéd eredmé­nyességének. A megnövekedett, összetettebb feladatok tanácsainktól megkövetelik a nagyobb kez­deményezőkészséget, a problémaérzékelő és -megoldó képességet, az öntevékenység get, valamint a még átgondoltabb feladat­szervező és -számonkérő magatartást, nem utolsósorban az emberi és a tömegkapcso- latok további erősítését. Az utóbbi ered­ményesen szolgálhatja a körültekintőbb döntéselőkészitést és lehetőséget nyújt a tanácsi tevékenység nagyobb nyíltságára, az őszinte és alkotó eszmecserére, a tár­sadalmi kontroll .szélesítésére. A jövőben tehát még inkább fontos, hogy a tanácsok tevékenységében az eddi­gieknél erőteljesebben fejeződjön ki a feladatok végrehajtásáért érzett felelősség, érvényesüljön a meggyőzés, a nevelés és a személyes példamutatás ereje. Ezáltal vál­hat a tanácsi munka a szó teljes értelmé­ben a közösség még teljesebb szolgálatává. Szombat délelőtt “ -----T 1 -------- . ­M iskolc-Tapolcán ' Kétharmad ház az Édenben Beszélgetés a kempingben Moresó Perfectó Spanyol- országból, Dornhöffer Her­mann az NSZK-ból érkezett. A vendégek túlnyomó több­sége azonban magyar volt az éjszaka, szám szerint hetven­egy. Csónak a A flottilla tízes számmal jelzett hajója zátonyra fu­tott. Közel a Hejő hiújához, a víz a partnak sodorta. Kiss József a szigeten csak le­gyintett: — Már délelőtt is? Ez csak úgy alkonyaikor szokás, ami­kor egy-két mókás fiatal fi­zetés helyett valahol a tó­parton köt ki, és távozik. Majd ha lesz egy kis időm, bevontaitom. A kikötő vidéke ezen a szombat déleiőttön szokatla­— Tulajdonképpen még csak ezután kezdődik nálunk a főszezon — mondja Mester Miklós, az Éden kemping szoglálatos portása. — Jelen­leg a huszonöt faház száz­zátonyon nul csendes. A huszonkilenc hajóból öt úszik a csónakázó­tavon, a többi még a félszi­get mellett sorakozik. Közü­lük öt süllyedőben. — Télen rosszul javították ki. Pedig szükség lenne rá­juk, mert van, amikor több tucatnyian sorakoznak szabad hajóért. A csónakázás még mindig kedves időtöltés. Azt elhiszem. Elég a szö­kőkút alá pillantani, amelyet a tó oxigénellátása miatt épí­tettek. Nemcsak a halak er­hnszonöt ágyának a kéthar­mada foglalt. Közben Szendy Károlyné, a kemping vezetője lép be az ajtón. Az éjszakai portás, Lange Géza „jelenti”: az el­múlt. tizenkét órában külö­nös esemény nem történt. Utána leülünk beszélgetni a kemping vezetőjével. — Az idén, hogy száz fo­rinttal felemelték a faházak bérlési díját, talán kisebb lesz a forgalom. Az előjegy­zés viszont már az elmúlt szezon végén megkezdődött, s a faházak 60—70 százaléka foglalt­Csinosítják a faházakat; a festők most is dolgoznak. A 16 millió forintos költséggel készülő sátras, lakókocsis te­lep füvesítése a befejezéshez közeledik. — Az új telep hatszáa vendég elhelyezésére lesz al~ kalmas, de csak- a jövő év­től — közli Szendy Károly­né. Addig is száz-százötven sátoros vendégnek tudunk he­lyet biztosítani. A további­akban megépítünk még egy sor faházat, s a kemping te­rülete a jelenlegi hét hektár­ról tizenkét hektárra növek­szik. zik jobban magukat, hanem a diákok is. A tanító néni — mama? — a parton kia­bál, de ez nem sokat hasz­nál. Az evező következetesen a vízsugár alá hajtja a csó­nakot. Kiss József: — Sokat bosszankodom, mert néha félig vízzel teli érkezik vissza a hajó. De öröm is, mert amióta nyug­díjban vagyok, itt elszóra­kozhatok. Apám halász volt, én is Tiszadobon lakom, kö­zel a vízhez, így, ha mini­tavon is, de kiélhetem ma­gamat. j Kis üzlet — nagy forgalom ft Délelőtt tíz óra Az ftt la­kók közül kevesebben jön­nek ide, a buszvégállomás­sal szembeni csemegébe vá­sárolni, hiszen az otthonok­ban már javában készül a szombati ebéd. Egyikükkel mégis sikerült szót váltam. Sietősen pakolta portékáit a pénztárnál: — Ide járok nap mint nap — mondja a középkorú asz- szony. — Lassan harminc éve, mióta a bolt megépült. Van itt minden, bár az iga­zat megvallva, kellene már egy húsbolt is Tapolcára. HűsboTt ugyan nincs, van viszont csomagolt hús az üz­letben. Sőt, néha még sok is, hiszen mint Várnai Miklós- né, a csemege vezetője mond­ja: — Az elmúlt héten több kiló is megmaradt. Az ellá­tásra nincs panasz. A for­galmunk jó. Hétköznap har­minc-harmincötezer, szom­batonként ötvénezer forintos bevételünk van. A három hyárá hónapban pedig jócs­kán megemelkedik, több, mint egymillió forintot szíP mólunk a hóvégeken. Egyet­len gondunk a meglehetősen kicsi eladótér. Az üdülőterület növekvő vendégforgalma szükségessé tette, hogy néhány évvel ez­előtt új ABC-áruházat adja­nak át a Júnó-szálló mel­lett, amely minden igényt kielégít. És ugyáncsak nagy forgalma van Tapolca har­madik csemegeboltjának, a kiskóbányai 124-es üzletnek is. V Július elsejétől • ' ” napes munkahét a A Miskolci Pamutfonó gaz­daságvezetése részletes ta­nulmányban Összegezte az ötnapos munkahétre való át­térési teendőket. Ezt az anya­got szakszervezeti tanácsko­záson több szinten vitatták és vitatják meg. Á Minisz­tertanács rendelete szerint ott, ahol megoldható, önerő­ből 1981. július elsejétől be­vezethetik az ötnapos mun­kahetet, amikor minden szombat szabad. Ismeretes, hogy ebben a gyárban 6+2- es munkarendszerben dolgoz­nak a lonónők, ez azt je­lenti, hogy minden hat nap utón két pihenőnap jár. Az ötnapos munkahétre való át­térés ezt a munkarendet nem érinti. Ezen a fizikai terü­leten a dolgozók kérésére már korábban megszüntették a vasárnap éjszakai műszakot. Most itt is újabb könnyítést vezetnek be. Megszüntetik az úgynevezett átfedéses mű­szakkezdésekét. amelyek el­tértek a szokásostól, s ezen túl a fonónők is három mű­szakban, az ismert 6—2-ig, 2—10-ig, és 10-től reggel 6- ig váltásban fognak dolgoz­ni. Ezt megelőzően félórák­kal előbb kezdtek. A tulaj­donképpeni ötnapos munka­hét a kettő és egy műszak­ban dolgozókra vonatkozik. Gondoskodnak arról, hogy a termelés hatékonysága ezt követően is fokozódjék, és sehol ne következzen be visszaesés, termeléscsökkenés a munkaidőalap rövidülése miatt. Természetesen a ter­meléshez közvetlenül kapcso­lódó munkahelyeken előfor­dul, hogy a dolgozók a szom­batok helyett esetenként más napokat kapnak meg szabad­napként. A munkákat úgy szervezik meg, hogy növe­kedjenek a teljesítmények és Házias ízű, különlegesen fűszerezett felvágottakkal bő­vítette választékát a kápol- násnyéki Vörösmarty Terme­lőszövetkezet húsüzeme: meg­kezdték a préselt sonka, a füstölt marhanyelv, a csípős paprikás szalámi és a rend­kívül finom, nyéki téliszalámi készítését. A Velencei-tó kör­nyékén gazdálkodó nagyüzem fGuedáiian a bérek is. ennek megfelelő arányban. Különböző mun­kaszervezésekkel gondoskod­nak az eddig a szombati na­pokra tervezett munkáknak a hét más napjaira való szét­osztásával. Másutt ügyelete­ket vezetnek be. A papírra fektetett elgon­dolás reális, megvalósítható, összhangban van a termelé­si feladatok teljesítésével, a bérek alakulásával, a norma- követelmények betartásával. Ennek alapján szakszervezeti egyetértéssel kerül beveze­tésre július elsejével a fono­dában az ötnapos munkahét. vágóhídiénak és feldolgozó­üzemének a bővítését, korsze­rűsítését a közelmúltban fe­jezték be. s a, munkaiatok eredményeként az idén már tízezer sertést és Rétszáz mar­hát vágnak s dolgoznak félj Kétszáz tonnányi — harmincé nál többféle — felvágottat készítenek évente. Téliszalámi Kápoliásiyékrel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom