Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-12 / 136. szám

ESZAK-MAGYAEQRSZAG 4 1981. Június 13^ szombat A 240. kiállítás Tokajban Réti Zoltán festményei és rajzai Június 22-től 27-ig XI. veszprémi tévétalálkozó Sajtótájékoztató a Magyar Televíziónál r Tizenegyedik alkalommal rendezik meg június 22-e és 27-e között a veszprémi té­vétalálkozót. a Magyar Tele­vízió dramatikus alkotásainak éves mérlegelését és a hozzá­kapcsolódó telemeetinget, azaz a tévéműveik kereskedelmi jellegű bemutatását. (A tele- meetingre eddig tizenhárom országból ötvermél több szak­ember jelentette be részvéte­lét.) Mint a tegnap délelőtt Bu­dapesten, a Magyar Televízió elnökségén tartott sajtótájé­koztatón Szabó Gertrud a I veszprémi tévétalálkozó íő- I titkára elmondta, a tizan- I egyedik találkozót a már év- I tizedes, kialakult szerkezet I alapján rendezik meg, s an- I rak gerincét továbbra is a I versenyművek képezik. Ez al­kalommal drámai és zenés ■ művek szerepelnek a verseny- ! programban, összesen ti zen - I nyolc mű, amelyeket az egész ! elmúlt évi termésből a művé­szeti szövetség tagsága titkos szavazással válogatott ki. Már 22-én, hétfőn rendkívüli adás- I nap lesz a televízióban, amely ' az egész országnak betekintést enged a veszprémi események­re, majd keddtől péntekig a ‘ 2. műsorban kísérhetők nyo- I man a találkozó versenyfilm- jed. E művek felett dönt majd a zsűri, amelynek elnöke az idén Cseres Tibor Kossuth- dfjas író. A zsűri három dí­jait ad ki — kettőt drámai, egyet zenés műnek —, továb- • bá nyok: kategőriadíjat. Veszprém város Tanácsának díját mai magyar műnek íté­lik oda. Ezeken felül a vá­rosban működő társadalmi zsűrik is honorálják a leg­jobbnak ítélt művet. A versenyprogramon kívül a Fiatal Művészek Stúdiójá­nak terméséből négy filmet mutatnak be informatív veti tés keretében, öt új tévéfilm ősbemutatóját tartják meg veszprémi üzemekben, köztük a miskolci író Bárczy János Vádindítvány című regénye alapján, Hajdufy Miklós ren­dezésében készült filmet a Veszprémi Állami Gazdaság­ban. Két nagyobb szakmai ta­nácskozást rendeznek a talál­kozó során. Az egyik témája: Zenés játékok a tévében, en­nek előadója Prof. Wilfried Scheib, az ORF Zenei Főosz­tályának vezetője, az IMZ fő­titkára, a másiké pedig A 80- as évek problémái a tévédrá­mákban, ezt Ancsel Éva tan­székvezető egyetemi tanár előadása vezeti be. Természe­tesen több kiegészítő, járulé­kos program, gondolatcsere, hangverseny és a telemeeting keretében több korábbi film bemutatása teszi teljesebbé a veszprémi programot, amely­nek díjkiosztó záró ünnepsé­gét — a hagyományoknak megfelelően — az egész or­szág láthatja, mert a televí­zió első programján június 27- én, 21 órakor egyenes adásban közvetítik. fbm) Értékes gyűjtemény Sárospatakon Befejeződött a tanítás © Kevesen gondoltak arra évtizedekkel ezelőtt, hogy az akkor még mindennapos gát­őri, árvízvédelmi munka egy- egy eszközét megmentsék, hogy legalább mutatóba ma­radjon meg közülük néhány. Akik ezt tették, értéket men­tettek. Százak és százak for­dulnak meg Sárospatakon az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság I-es számú sza­kaszmérnökségének kiállító- termében, ahol a vízi élet hajdani eszközeit szemlélhe­tik meg. A házi gyűjteményt az elmúlt évek során neves külföldi vízügyi szakemberek is látták és a látottakról elis­merően nyilatkoztak. Az egyik vitrinben gátőri kard, mellette fáklyák, karbidlám­pák és a feltűnően nagy számmal ellátott gátőri jel­vény. Jégvágók, lékütő esz­közök mellett már jégbomba, akkumulátoros lámpa is ta­lálható, az árvédekezés jele­néből. A szekrények polcain a Tisza és a Bodrog szabá­lyozásának tervei, meteoroló­giai és hidrológiai évköny­vek nagyon régi, szép és ér­tékes példányainak társasá­gában. A terem közepén a Kárpát-medence 1938-as víz­rajzi térképének pontos má­solata. A Bodrogközt, a Tisza egykori ártereit csaknem fél évszázadnyi távolságból tárja elénk, és ezzel a tájat isme­rőnek arról is képet ad: mit változott a két folyó környé­ke a tudatos, szívós árvédel­mi munkák nyomán. (nagy—fojtán) r Pénteken befejeződött a ta­nítás : az általános iskolák ta­nulói. a középiskolák I—III., az egészségügyi szakiskolák, a gép- és gyorsíró iskolák I—II. osztályosai számára megkez­dődött a nyári szünidő. A tan­évzáró ünnepségeket a követ­T Tizenkét mozi-játékfilm, meg egy, a mozikban is ját­szott, egész műsort betöltő . tévéfilm, nyolc tévé-doku- , mentumfilm, portré Kovács András eddigi rendezői ter­mése. Tizenharmadik játék­filmje most áll bemutatás előtt. A magyar filmművé­szet igen markáns egyénisé­ge Kovács, akinek kismonog­ráfiában történő bemutatásá­ra vállalkozott most Veress József. Veress könyve a Nép­művelési és Propaganda Iro­da Filmbarátok kiskönyvtára •— Kortársaink a filmművé­szetben sorozatában, annak huszonhetedik darabjaként jelent meg. A „nehéz emberek” foga­lom Kovács András emléke­zetes, 1964-es filmje óta ke­rült közhasználatba és magát Kovácsot is gyakran emlege­tik nehéz emberként. A mo­nográfia első fejezetében, be­vezetőként Veress is a film­művészet nehéz embereként említi, majd úgy rajzolja meg a továbbiakban a ren­dező pályaképét, hogy elké­szült játékfilmjeire bontja kező napokban tartják meg és ekkor kapják meg a tanu­lók az év végi bizonyítványt. A középiskolák végzőseinek szóbeli érettségi vizsgái még tartanak, június 22-én feje­ződnek be. szakaszonként az eddig meg­tett utat, és az így született fejezetek címei is igen ér­zékletesen jelzik részben az adott mű helyét Kovács And­rás életművében, részben an­nak értékelését, minősítését is. Ez említett fejezet címe egyben a rendező akkori pá­lyaszakaszát jellemzi. Példá­ul a Zápor, 1960: Pályakez­dés, falusi miliő, morális konfliktus; 1961: Pesti ház­tetők: Leszámolás a múlttal; a személyiségátalakítás lehe­tőségei és buktatói; Isten őszi csillaga, 1962: Egy bukás anatómiája; 1964: Nehéz em­berek: Akik szeretik a csa­tát és így tovább. Tizenkét film keretében rajzolódik fel Kovács András eddigi művészi életútja, kö­vetkezetessége. A könyv első Napjainkban kezdték meg a forgatását annak a magyar —szovjet koprodukcióban ké­szülő, kétszer hetvenperces televíziós játékfilmnek, ame­lyet a Szovjet Televízió szil­veszteri műsoraként fog majd bemutatni. A Fizetés nélküli szabadság című film főszereplője egy magyar és egy szovjet munkás. A fő­oldalán Kovácsnak egy nyi­latkozatából való idézet ol­vasható: „...egy társadal­mat formáló mozgalomnak minden mozzanattal kapcso­latban el kell végeznie a té­nyekkel való szembesítést...” Ez jellemzi Kovács Andrást. A tényekkel való szembesí­tés, a rákérdezés. A kérdés­re való feleletadás nem minden filmjében egyformán sikerült. Veress József na­gyobbrészt önmaga megálla­pításának felsorakoztatásával, kisebb részben ismert kriti­kusok álláspontjainak citálá- sával teszi mérlegre Kovács filmjeit mai szemmel. Ez pe­dig — a másfél évtizedes idő­távolságot figyelembe véve például — nem egy esetben jelenti azt, hogy az adott mű gyengéi erősebb nagyító alá vábbi szerepeket, mint a fő­szerepeket is, magyar és szov­jet színészek játsszák. A ma­gyar főszereplő Kalocsai Miklós. Az operatőr Máriássy Ferenc, a rendező Viktor Ti­tov. A felvételeket először Moszkvában és környékén készítik el, majd augusztus közepétől Budapesten forgat­nak. kerülnek. Veress nem udva- riaskodik, nem takarékosko­dik az elismeréssel, az őszin­te tisztelet hangján szól ar­ról, aminek ez kijár, helyen­ként könyörtelenül őszintén kritikus, a pályakép azonban így lesz reális, hiteles. Kovács András bizonyára nem várt monográíusától ol­csó udvarlást. Veress József könyve jó alkalom arra, hogy a tényekkel való szembesí­tést, amelyről a fentebbi idé­zetben beszélt, önmagával kapcsolatosan is elvégezze. Nehéz ember-e Kovács András? A filmjei nyomán megrajzolt alkotói portré­vázlatokból mozaikszerűen rakódik össze az összkép és benne a válasz is. (bencdek) Felettünk hegy — alattunk folyóölelkezés. Ha délnek for­dulunk, szemünk a síkságra szalad — ha északra nézünk, hegyek fogják meg tekinte­tünket. Tokajban vagyunk. Itt minden évszak különös erővel támasztja fel bennünk a táj, a természet szépségei iránti vágyakozásunkat; erő­síti fel bennünk a „rokon- ság”-érzelet. A tokaji galériában jelen­leg látható kiállítás képeinek tanúsága szerint Réti Zoltán festőművész folytonos ra­gaszkodással keresi a termé­szetet, „fogja fel” tájak üze­netet, évszakok „váltófutá­sának” eseményeit-hangula- tait. Más vidékről hozta most el Tokajba a rögzített jele­ket, szűkebb szülőhazája — Nógrád tájait vallatja. A Nagyorosziban született, s ' hatvanadik évéhez közeledő művész magáról így vall: „Gyermekkorom emlékei kö­zött élek. Bármerre fordu­lok, nemcsak a jelent látom, hanem az elmúlt ötven esz­tendőt is. A dombokhoz és a vizekhez, az utcákhoz és a terekhez, az itt élő emberek­hez kötődöm minden ideg­szálammal ... Innen örülök annak, ami jó, innen fáj az, ami rossz.” A szavakká fogalmazott ér- zéseket-gondolatokat mintegy félszáz vízfestménye, s közel harminc grafikai lapja teszi láthatóvá a tokaji kiállítá­son. A Zilahy György Művé­szetbarátok Köre meghívásá­nak eleget téve mutatkozik be a Balassagyarmaton élő művész a jelenlegi tárlaton, amely a 240. ebben a sorban. Réti Zoltán 1958-tól számítja egyéni kiállításait, melyek többségének a szűkebb pátria adott otthont, de ott volt ké­peivel — többek között — Pécsett és Budapesten is; csoportos kiállítások kereté­ben megyénk képzőművésze­tet szerető közönsége is lát­hatta munkáit, a Miskolci Tárlaton 1974-ben elnyerte a megyei tanács díját. A tokaji galériában látha­tó vízfestményei döntően a nógrádi tájak, települések szeretettel megközelített meg­örökítését hordozzák (Nógrá­di táj, Hollókői képek, Lő­rinci télen, Örhalmi bakter- ház, Szandai szerpentin .. .)J Színei egymást nyugtatóak, figyelmünket egy-egy képre a kigyóvonalas megmozgatás koncentrálja-vonzza. A tá­jakból táplált élmények megfestése mellett találko­zunk néhány, emberre, em­beri nagy érzésre reagáló munkával is (Virágzás, Bol­dog várakozás, Fiatal pár), s ezekből mindennél erősebben tárul elénk a harmóniára, a természetörömű emberségre „szavazó” művész érzés- és gondolatvilága. Még az olyan képekben is az élet színei ütnek át, mint a Temetés vagy a Varjak. Érdekes „témaváltással” találkozhat a látogató a ki­állítás rajzait szemlélve. A bemutatott alkotások jelen­tős része zenei ihletésű (He­gedős, Rezesek, Duó, Gor- donkázó, Basszuskürt); a ze­nei pillanatok, hangszer-han­gulatok igen érzékletes meg­fogalmazásával. Hogy honnan van ez a vonzódás, az Réti Zoltán életrajzi adataiból vi- láglik ki: a képzőművészeti főiskolán folytatott tanulmá­nyait megelőzően ugyanis zeneiskolai tanári oklevelet szerzett, s jelenleg Balassa­gyarmaton zeneiskola-igazga­tóként gyakorolja e hivatását is. > (Csak érdekességként je­gyezzük, meg, hogy a kiállí­tás megnyitására elkísérték a zeneiskola tanárai is, akik a tárlatnak helyet adó, volt gö­rög katolikus templomban, hangversennyel színesítették a megmutatkozást.) A rajzok zenei témája mellett a pa­raszti élet emlékei (Szántás, Kazalrakók, ökrös szekér. Szalmarakodó) fogalmazód­nak meg a megbecsülés és tisztelgés „hangján”. Réti Zoltán kiállítása júni­us 28-ig tekinthető meg a to­kaji galériában, hétfő kivé­telével naponta 10—12 és 14—18 óra között. (t. n. j.) Ma éjjel a képernyőn: Makk Károly rendezői sorozatában ma éjjel 22.55-kor kerül kép­ernyőre az 1963-ban készült, Az utolsó előtti ember című film, amely egy ejtőernyős baleset kapcsán feszeget érdekes társadalmi kérdéseket. Képünkön: a főszereplők közül Torday Teri és Psota Irén. „ * Nehéz emher-e Kovács András? Veress József monográfiája csarnokában június 15-én 14 órától június 20-ig a VIDEOTON GYÁR KIÁLLÍTÁSA A világszínvonalú japán képernyős színes televízió, legmodernebb rádiók és híradástechnikai cikkek árusítása a második emeleti műszaki osztályon OTP-hitelre isi

Next

/
Oldalképek
Tartalom