Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-05 / 130. szám
1981. június 5., péntek , ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 _ Fotel, hulladékból Sikere van, ára még nincs Fotó: Laczó József / Hasitógép az edelényi üzemben Az Északmagyarországi Vegyiművek poliuretánüzemé- ben a feldolgozás során keletkező, úgynevezett vágási hulladék hasznosítására tíz esztendővel ezelőtt Edelény- ben egy elhagyott bánya külszíni épületeiben feldolgozó üzemet létesítettek a gyár vezetői. A sajóbábonyi gyárból Édelénybe szállított po- liuretán-hulladékból az első években íotelpalástokat, csőszigetelő anyagokat készítettek; majd később a poli- uretán alkalmazását kutató szakemberek jóvoltából alaposan megváltozott az ede- lényi üzem termékprofilja, ahol napjainkban többféle, magas használati értékű késztermék gyártásának feltételei teremtődtek meg. A hulladékokból készült, szinte elnyűhetetlen ágybetétek, ülőpárnák, kiváló hőszigetelő műanyag padlóalátétek és nem utolsósorban a birkózószőnyegek, csel-, gáncsszőnyegek forgalmazásából az elmúlt esztendőben több mint 40 millió forint értékű árbevételt értek el. Érdemes megemlíteni, hogy a moszkvai olimpián „mutatkozott be” hivatalosan is a szakemberek előtt az edelé- nyi üzemben gyártott birkózószőnyeg és osztatlan elismerést aratott. A múlt évben ebből a sikeres termékből összesen 22 ezer 500 négyzetmétert, cselgáncsszőnyegből pedig több mint 4 ezer négyzetmétert gyártottak. Mindez feljogosította a gyár szakembereit arra, hogy további piaci lehetőségeket kutassanak fel, elsősorban azokban az országokban, ahol fejlett és népszerű a birkózás. A piac lehetőségei kedvezőek, hiszen az Edelény- ben készült sportszőnyegek minősége minden tekintetben jobb a konkurrencia kínálta termékeknél, csupán az árban mutatkozik szembetűnő különbség. A konkurrencia termékei ugyanis olcsóbbak, a vevőnek pedig ez a fontos... Bizonyára most találnak valamilyen jó megoldást az ÉMV , szakemberei, mint ahogy eddig is sok mindenben találtak. Kísérletező kedvüket, hasznosítható ötleteiket sok újdonság dicséri. Várható, hogy a közeljövőben kapható lesz majd a bútorüzletekben az egy tömbből készült, úgynevezett „te- lefotel”, amelyből az első 100 darabot a közelmúltban már legyártották az üzemben. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a telefotel ár- kalkulációja — mint mondani szokás — sokáig várat magára, hiszen az első mintapéldányok már egy esztendővel ezelőtt elkészültek. S hogy miért nem lehet az üzletekben kapni, annak az imént említett árkalkuláció elhúzódása az oka. Ár nélkül pedig egyetlen terméket sem lehet árulni. Hallottuk viszont, hogy ez a végtelenül egyszerű, tetszetős bútordarab egynéhány kiállításon már sikert aratott, a bemutatott mintapéldányokat nyomban „lefoglalták” (legutóbb az edelé- nyi művelődési házban). Nem kell különösebb jövőbelátó képesség ahhoz, hogy ha a telefotel megjelenik majd a hazai bútorüzletekben, megnyeri a vásárlók tetszését is. Nemcsak azért, mert tetszetős, hanem azért is, mert a szakemberek szerint árban verhetetlen, ez lesz a hazai piac legolcsóbb ülőalkalmatossága. Sz. D. Fotó: Laczó József Megsyszirüt, rázógéppel Azt nem lehet mondani, hogy nagy gyümölcsössel rendelkezik a megyaszói Aranykalász Termelőszövetkezet, hiszen meggy- és cseresznyeültetvénye csak tíz hektárt foglal el. A kis terület ellenére az elmúlt évben másfél millió forintot hozott a két gyümölcs, s ez az eredmény még a szakembereket is meglepte, mert a tervekben csak a fele termésmennyiség szerepelt. Ügy tűnik, a sikeres esztendő meghozta a telepítési kedvet, mert a közös gazdaság a bekecsi, monoki, s a rát- kai szövetkezettel közösen társulás formájában, száz hektáron szeretne csemetéket ültetni. A tárgyalások most folynak a négy üzem között, és ha még nem is vezetnének eredményre. Megyaszón akkor is megkezdik 18 hektár telepítés előkészítését. A szervestrágyázás, a tábla tisztogatása után ugyanis ennyi területen kívánnak újfehértói fürtöst, s érdi bőtermő fajtát önerőből telepíteni. Ezeknek a meggyfajoknak előnye, hogy jól tűrik a gépi betakarítást, s mivel a környéken kevés a munkaerő, a szüretet így lehet biztosan megoldani. Ha a társulás létrejönne, a kétmillió forint értékű Schauma n n -rá zógép m egvásá rlásán túl — amely a konzervgyáraknak biztosítaná az alapanyagot — gyorsfagyasztott meggyet is tudnának előállítani, mert akkorra rendelkezni fognak egy hűtőalag- úttal is. Móricából coker Csütörtöktől kukoricával dolgoznak a Szabadegyházi Izocuikor- és Szeszgyár eg)'es berendezései: a március óta tartó, vízzel történi kipróbálást követően elsőként a tört szemeket feldolgozó gépsorok kóstolták meg az igazi alapanyagot, amelyet bonyolult biokémiai eljárással nyersszesszé és melléktermékké alakítanak át. E berendezések próbáját néhány napon belül újabb követi: munkához látnak az egész' kukoricaszemeket feldolgozó, s azokból úgynevezett izo- Imerált enzimek segítségével folyékony cukrot készítő gépek. A munkálatokkal végéhez érkezeit a négymilliárd forintos költséggel épülő élelmiszeripari nagyüzem kipróbálása. A . tervek szerint a gyárnak júliusban kell indulnia, s ettől kezdve naponta ötmillió forint értékű, a világpiacon rendkívül keresett terméket készít majd. A jobb ellátás érdekében Jókor jön a pataki „Vikin;” Á legjobbkor, a korai kánikula nehezen elviselhető, üdítő italokra fokozottan igényes napjaiban, tegnap és ma érkeztek Miskolcra és a megye más városaiba az első sárospataki „Viking”-szál- lítmányok. Hogy mi is az a bizonyos Viking? A Sárospataki Gyümölcsszesz- és Üdítőital-ipari Vállalat által gyártott, jól bevált, üdítő italok új fantázianeve. Az új névadás egy dicséretes, a forgóeszközalap jobb kihasználásul, az ellátás javítását szolgáló országos együttműködés létrejötte miatt vált szükségessé. Az országban levő, a sárospatakihoz hasonló üdítőket gyártó négy tanácsi vállalat az üvegellátás javítása, a göngyölegbeszerzés és -kezelés egyszerűsítése érdekében határozta el, hogy a jövőben egyforma üvegekben, közös fantázianéven hozza íórgalomba szomjúságcsillapítóit. Az Orosházi Üveggyár ugyanis gyorsabban (és bizonyára gazdaságosabban, s valamivel olcsóbban) szállítja a négy vállalatnak a méretre, színre, feliratra egyforma üvegeket, mint az eddig négyféle, különböző megrendeléseket. Ezenkívül a sárospataki, valamint a hasonló szabolcsi, Hajdú megyei és győri tanácsi vállalatok nemcsak egységesen rendelhetik meg az üvegeket, hanem ki is segíthetik egymást a jövőben göngyöleggel. A Sárospatakon gyártott. hétféle üdítőből egyelőre négyet, a narancs-, a szőlő-, a szamóca- és a málnaízűt hozzák új néven, újfajta zöld üvegben forgalomba, s először a megye városait látják el a Vikinggel. Ugyanis „amíg a készlet tart”, amíg a régi, fehér üvegek el nem „kopnak”, azokat is mindig újratöltik. Így egy ideig — főleg a falvakban — a hagyományos „sárospataki üdítő” is forgalomban marad. Az egységes, új külső lehetővé teszi, hogy a megyszerte ismert pataki üdítő italokból a nyári hónapokban jobb ellátást is biztosítsanak. Júniusban például másfél millió üveggel ígérnek a megye fogyasztóinak. Ferenc Gyula csösierelő a zagykád keverőlapátjának csapágyát cseréli A kalcinált gyöngykovaföld krónikája Állnak az erdöbényei gyöngykovaföldet kalcináló (égető) üzem gépi berendezései. Üzemzavar bénítja talán a termelést, vagy ezúttal is a termék iránti mérsékelt kereslet teszi értelmetlenné a munkát a g)rártó csarnokban? — Április elsejétől nagyjavítást végzünk — adja a magyarázatot Övári József üzemvezető. — A kemence tüztérét teljes egészében átépítjük hazai gyártmányú tűzálló téglával. Egyúttal a Tüzeléstechnikai Kutató Intézet által számunkra modellezett olajtüzelő berendezést is beszereljük, melynek alkalmazásával az eddiginél jóval kevésbé rongálódik majd az erős hőhatástól a falazat. Nos, ismét gazdagabbak lettünk egy tapasztalattal. De azt hiszem, ettől a tapasztalattól, illetve tanulságtól igazán megkímélhettük volna magunkat, amennyiben kicsit is körültekintőbbek vagyunk. Nem voltunk azonban elég okosak, éppen fordítva cselekedtünk, ahogyan azt az ismert közmondás tartja: azaz nem a más, hanem a magunk kárán tanultunk. Ott kezdődött az egész, hogy korábban külföldről hoztuk be az említett, tengeri eredetű ásványból készült granulátumot, amit a mező- gazdaságban növényvédő szerek hordozóanyagaként hasznosítottak, illetve hasznosítanak. Az import évente kétmillió dollárba került az országnak (a jelenlegi ez irányú kiadásról nincs pontos adatunk). Az új létesítménynyel ettől a költségtől kívánták mentesíteni népgazdaságunkat, s egymillió dollár exportbevételt is előirányoztak. Az eredetileg 90 millió forintra tervezett beruházás megvalósítása különböző okokból három hónapot csúszott, összege csaknem 110 millió forintra emelkedett. Aztán a próba- üzemelés további kilenc (í) hónapba tellett;. Végül is tehát az erdöbényei gyöngykovaföldet égető üzemet kereken egy évvel (!) később avatták fel, mint ahogyan azt. előzetesen tervezték. És itt térünk rá arra * bizonyos megszívlelendő tanulságra, melyet, röviden így foglalhatnánk össze: nem törvényszerűen jobb az, ami nyugati! A gyöngykovaföldet égető kemence falazatát egy jó hírű cég készítette, természetesen a saját alapanyagából és magától értetődően borsos áron. Rövid üzemeltetés után azonban a falazat kétszer is meghibásodott, s megindult a pereskedés: az építők, avagy az. üzemeltetők hibásak-e a történtekért? — A nagyjavításon harmincnyolcán dolgoznak — mondja a fiatal üzemvezető —, s a befejezés határideje június közepe. Utána sor kerül a prőbaüzemelésHirttó Gyula kőműves ni égelőkemencc falaiotának átépítésén dolgozik re. A tényleges üzemelés szeptember elején indul, akkorra visszatelepítjük a módi őrlőműbe átirányított harminckilenc embert is. Írásunk elején említettük: mérsékelt az égetett gyöngykovaföld iránt a kereslet. Az évi 20 ezer tonnás termelőkapacitásnak az elmúlt évben is mindössze a húsz százalékát hasznosították. Az ok egyértelmű: nem volt átgondolt az előkészítés, elmaradt az igények felmérése, a piackutatás. Hogy mentsék a menthetőt, mao kaalom gyártásába is bele- kezdtek, ami ugyan jó üzlet, hála a nyugaton élők macskaimádatának, de merőben más, lényegesen fontosabb célból építették az üzemet. Ezek után jogos a kérdés: hogyan alakul jelenleg a termelés a létesítményben? Övári József válasza: — Az idei jóváhagyott tervünk ötezer tonna. Ebből ezer tonna a görögországi export Mivel a növényvédő szerek kiszórását a földekre tavasszal végzik, ebből következően ez idénycikk, s a mi munkánk idénymunka. Vagyis a mostani nagyjavítás nem veszélyezteti a program teljesítését, hiszen elegendő, ha az év első és negyedik negyedévében termelünk. Amennyiben persze nagyobb volna az igény a termék iránt, egész évben üzemelhetnénk. A jelen után nézzük a jövőt. Várható-e, hogy kimozdulnak a holtpontról Erdő- bényén? — Erre határozottan vannak biztató előjelek — feleli az üzemvezető. — Svájcba nemrégiben küldtünk 30 tonna égetett gyöngykovaföldet, s amennyiben a partner elégedett lesz a kísérleti eredményekkel, várhatóan ezer tonnát rendel. Egy NSZK-beli céggel is jó úton halad az ezer tonnára szóló szerződés megkötése. A vevő tűzálló célra szándékozik hasznosítani az ásványt, mivel csak 1370 Celsius-fokon olvad. Mintát küldtünk a termékből Olaszországba és Venezuelába, ami egyértelműen a piac élénkülését mutatja. Amennyiben ezek az exporttervek bejönnek, hamarosan megduplázhatjuk a termelést. Elnézést kérünk Övári Józseftől, de csak ott hagyjuk az írás címében szereplő kérdőjelet és felkiáltójelet. Mert kétségtelenül örömteli a változás, ám ez az optimizmus nagyon is ingatag, az elképzelések valóra á- lása ma még esetleges. Mindenesetre szeretnénk hinni, hogy közel az idő, amikor szívderítőbb sorokat írhatunk majd a kalcinált gyöngykovaföld krónikájához. Kolaj László Foto: Eojlan László
