Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

7981. június 14., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Uszoda után strand Ászene újból összefogtak Még alig száradt meg a tin­ta a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa oklevelén, amelyet a nemzeti zászlóval együtt a településfejlesztési munkaversenyben elért ered- nyükért kaptak meg a szend- rőiek. Társadalmi munkájuk gyümölcsét már messze föl­dön ismerik: nyolcmillió fo­rint értékű társadalmi .mun­kával fedett uszodát építettek a gyerekeknek. Az átadás óta már sók szendrői iskolás meg­tanult úszni, mi több, a kör­nyékbeli falvakból is idejár­nak a gyerekek. Ezekben a hetekben a szalonnái, a szu- hogyi nebulókat hozza-viszi a busz, hogy a szakképzett úszó- edző segítségével sportszerűen elsajátítsák az úszás tudomá­nyát. Nyáron is lesz oktatás, mint megtudtuk, sorra kerül­nek a bódvaszilasi, a perku­pái és a színi iskolások is. Bi­zonyára jó mulatság lesz a gyerekeknek, amikor igazi versenyen mérik össze tudá­sukat. Az uszoda megépítésével a szendrőiek valóban rangos he­lyet szereztek maguknak tár­sadalmi munkájukkal, amely­nek egy főre jutó értéke el­éri az 1600 forintot. S hogy e szép hagyomány ne szakad­jon meg, a község lakói is­mét nagy fába vágták fejszé­jüket. Szendrő központjában egy 27 Celsius fokos természe­tes forrás fakad, amelynek hasznosítására még több évti­zeddel ezelőtt egy medencét építettek. Az akkori kezdetle­ges strand az évek során egy­re inkább az enyészetté vált, végül már alkalmatlan lett a fürdésre. A községlakók az idén elhatározták, hogy újjá­varázsolják a strandot, a kör­nyékét olyanná fejlesztilt, amely valóban biztosítja a gondtalan pihenést, a jó szó­rakozást. A munkához már hozzá is láttak. Az elrongáló- dott. százéves épületet lebon­tották, a medence körüli föld­munkát elvégezték. A strand területére szállítottak har­minc kabint, s hamarosan megépül a teljes kabinsor. A tervek szerint a medencét gyöngykaviccsal ágyazzák be, amelyen át kellemesen pezseg majd a feltörő forrás. Á medencét hatalmas füves terület övezi. Igazán megfelel arra, hogy sportolásra alkal­mas teret alakítsanak ki rajta. Így született meg az ötlet: egy kispályás labdarúgópálya és két teniszpálya kap helyet a medence mellett. S hogy ki mindenki segített már a strand újjáépítési munkáiban? Nos, dolgoztak már az alumí­nium gyár szendrői gyáregy­ségének és a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát szendrői gazdaságának munkásai, adott gépeket a kazincbarcikai szén­osztályozó, az edelényi gim­názium KISZ-tagjai pedig jú­nius közepétől egy hétig mun­kálkodnak a strand és a sport­pálya kialakításán. A szend­rői tanácson azt hallottuk: reális az az elképzelés is, hogy a zöld területen idővel egy kempingtábort létesítsenek. Hisz maguk a községlakók is úgy tartják; nem minden el­sősorban pénz kérdése. A ter­vek szerint, a strandot augusz­tus 20-án megnyitják a nagy- közönség előtt. Hétfőn kezdődik az úttörőtáborozás Hétfőn kürtszó harsan Csil­lebércen, jelezve az idei út­törőtáborozás nyitányát. Fel- kerekednek az ország 3187 út- törőcsaptának saját sátorral táborozó piros és kék nyak- kendösei is, hogy hazánk leg­szebb tájain töltsenek el két hetet. Az idei vakációban há­romezer kisdiák vesz részt úttörőtáborozásoin. A Zemp- lén-hegységben levő vándor­táborban résztvevő gyerekek Szendrőlől jutnak el kisebb pihenőkkel Aggtelekig. Csecseinek ás öregek Bölcsőde, óvoda, öregek napközije Mezőkövesden Az új tervidőszakban a Me­zőkövesdi városi Tanács egyik fontos tennivalója az úgynevezett gyermekintéz­ményeknél meglevő gondok enyhítése, A hatodik öteves terv ide­jén kívánják megépíteni az új, 60 férőhelyes ■ bölcsödét, mely a már meglevő, 100 sze­mély befogadására alkalmas Lenin úti óvodához kapcso­lódna. A bölcsőde elkészíté­sét indokolja a mindinkább fokozódó társadalmi igény, melynek már nem tud meg­felelően eleget tenni a jelen­legi, elavult bölcsőde. Az óvodai zsúfoltságon ugyancsak enyhíteni kíván­nak ebbe a tervidőszakban. Több mint 70 férőhely bőví­tésről van szó, mely a gon­dokon jelentősen enyhítene. A feladat sürgős, ezért úgy tervezik, hogy a férőhelyek kiépítését, megteremtését már ebben az évben meg­kezdik. Ugyanezzel egy idő­ben szükség van az I. sz. óvo­da korszerűsítésére, felújítá­sára is. A tervek valóra vál­tása enyhít ugyan a zsúfolt­ságon, megszüntetni, felolda­ni azonban ezt még nem tud­ja. Ehhez hozzá járul egye­bek között az is, hogy a mun­kaviszonyban levő asszonyok­nak csupán egy része, de nem valamennyi veszi igénybe a gyes-t.. Még a gyerekekről szólva: folytatódik az általános is­kolai program megvalósítása is. részben új tantermek épí­tésével, részben átalakítással, bővítéssel. A KlSZ-lakótele- pem ebben a tervidőszakban építik majd meg a második nyolc tantermet, az ehhez kapcsolódó tornateremmel. Összesen 12 általános iskolai tanterem létrehozása a cél, ebből nyolc új — ezek az idén, illetve a jövő ér'ben ké­szülnek el. négy tantermet pedig bővítéssel alakítanak majd ki, várhatóan 1985-ben, Az idős emberekről való gondoskodás ugyancsak fel­adata ennek a tervidőszak­nak is. Megépül majd — a megyeközpont beruházása­ként —, egy 100 ágyas szo­ciális otthon. A Zsóri gyógy­hatású vizét is jobban sike­rül majd hasznosítani a ter­vek valóra váltásával. Mint már korábban szóltunk róla, a mozgásszervi betegek elhe­lyezésére. kezelésére 100 ágyas reumatológiai osztályt hoznak létre, ugyancsak me­gyei beruházásként Nemcsak a tavasz bontja a virágot — Jó itt lakni Irotán. Megszoktuk. Igaz, a munkából sose lát­szunk ki. Itt, íalun ismeretlen fogalom a 8 órás munkaidő — hallottuk a tömöri Petőfi Tsz fogatosától, Miklós Istvántól. Az irotai emberek többségének igyekezete, szorgalma Kiss Tóth Lajos méheinek iparkodásával mérhető. M .Tártam már nem egy nagyobb és módosabb községben, ahol modern ABC-áruház, presszó, vezetékes víz, tükörsima, pormentes aszfaltutak, emeletes Iskola, taka­rékszövetkezet, óvoda fogadott. Itt egyik sincs. Se vízvezeték, se presz- bzó, se takarékszövetkezet, se ABC, se óvoda. Sőt posta sincs, mint ahogy nincs önálló tanácsuk, saját iskolá­juk, önálló tsz-ük. Az egyetlen útra — mely idevezet — is több a pa­nasz, mint a dicséret. Szó ami szó, tükörsimának tényleg nem mondha­tó. A kedves mesén kívül történelmi nevezetességekről, műemlékekről sem számolhatunk be. S mégis ... Mindezek nélkül .is szép, festői ez a falu. Hogy mitől az? Én úgy gon­dolom, elsősorban a táj bájától, az itt lakó emberek barátságától. A vidék valóban párját ritkító. Szelíd dombok, erdő ölelése, jó le­vegő, csend. Nem véletlenül jegyez­te meg a 60 esztendős Kiss Tóth La- josné: — A világon talán nincs is még egy ilyen hely, mint az itteni ... A következő tanévet már Miskolcon kezdő tanárnő, Csákfalvi Sándorné is így vallott: — Bevallom, ezt a szép környezetet sajnáljuk itt hagy­ni... Ebben az irigyelhető környezet­ben mégis mindössze 266 ember él! No, nem volt ez soha óriási telepü­lés. De évtizedekkel korábban mégis lényegesen több embernek adott ott­hont ez a világtól eléggé elzárt táj. De azóta megfogyatkoztak, s ma már csak ilyen kevesen vannak az irotai ak. Hogy mi jellemzi e nem nagy lé­lekszámú embercsoport életét? Leg­inkább a munka. Fehér Józseffel például, amikor találkoztunk, a vál­lán vasvillát és kapát cipelt. For­— A mai napra szénaforgatás és ka­pálás van betervezve — sorolta aznapi programját Fehér József. gatni indult, majd, ha pedig azzal végzett, a szőlő közé ültetett babot szándékozott bekapálni. Miklós Ist­ván tsz-fogatos találkozásunkkor fát szállított a tsz tagjainak. Ö mondta, itt falun a 8 órás munkaidőt nem­igen ismerik. A jó gazda, a 68 esz­tendős Demkó Gyula udvarán sem látszottak ki aznap a dologból. Az öreg 100 esztendősnél is idősebb vá­lyogház falát vakolták éppen, s bent az istállóban, ólban a két tehén, a két hízósertés és a rengeteg baromfi nemigen hagyta munka nélkül az öreg, de dolgos gazdát. Még a hun­cutszemű, 70 éves Jóczik András bá­tyám is a szokásos féldeci elfogyasz­tása után az italboltból ment haza, dolog után nézni. Talán Kiss Tóth Lajos 45 család méhének iparkodá­sához, szorgalmához mérhető az iro­tai ember igyekezete. De, ha már az italbolt szóba ke­rült, ne hallgassuk el, amit a bolt­vezető, Olajos Lászlónétól hallot­tunk, mi szerint: náluk a sör sze­rencsére nem hiánycikk. S elmond­hatjuk, hogy a vegyesbolt ellátásá­val is elégedettek az irotaiak — ügyes boltosunk van, mindössze ez a titok nyitja — hallotuk a község esperesétől, Csiszárik Jánostól. Egyébként tőle tudtuk meg azt is, hogy a felszabadulás óta mintegy 200 irotai mondott búcsút szülőfalu­jának. Az útirány Miskolc, Lenin- város, Szirmabesenyő és persze Ede- lény. A járási székhelyen állítólag irotai utcák is vannak. Ma is jel­lemző, hogy a fiatalok többsége, ha egyszer elment innen dolgozni, a családi fészke; már máshol építik. Visszajárni ugyan visszajárnak, de elsősorban a „hátország” utánpótlá­sáért. Mert az elvándorlóknak a szülőfalu, az otthon maradt szülő, A 73 éves Vaskó Feri bácsi a kőműves mestersége mellett gazdálkodott is. nagyszülő a hátország biztonságát jelenti. Az irotai középkorúak, öre­gek — ők alkotják ma a falu össz­lakosságának zömét — iparkodása, munkálkodása éppen ezért elsősor­ban nem a szülőhelyet, Iretát gaz­dagítja. Amennyire kevesen élnek itt, any- nyira vendégszerető nép lakja a köz­séget. Ebédre például a 73 esztendős Vaskó Ferenc, a község tanácstagja és népfront titkára invitált be. A kenyér, szalonna, kolbász, vörös­hagyma — délután fél 3-kor — már igencsak csúszott, s a nyomatónak hozott irotai „kéknyelű”, ha nem is volt badacsonyi minőségű, végül is egészségünkre vált. Tőle hallottuk a következőt: „A régi világban az én nagyanyám örült volna, ha mielőbb meghal, olyan nehéz volt a sorsuk. Viszont az én anyám, aki 83 éves volt, amikor meghalt, halála előtt igen sírt, mert mint mondta, olyan jó világ van, hogy szeretne még élni.” Persze azt is elmondták, hogy az utóbbi 6 évben mindössze egy hid és egy vízelvezető árok épült a fa­luban. No, ezt nem panaszként em­legették, de szavaikból érződött a jó utat, a jobb járdákat, az elmosott híd helyett újat mégiscsak nagyon köszönnék. S biztos van még más is, ami Irotára jó lenne. A fél 12-es autóbuszjárat megszüntetését ki­mondottan sérelmezik. Tulajdonkép­pen csupán azt szeretnék, olyano­kat kérnek, ami biztosítja, hogy ez a többszáz éves település egy évtized múlva, vágj' még később, az ezred­fordulón is élő falu marad. Mert bár tréfásan azt mondhatjuk, ide a las­san mai népbetegségnek számító infarktus sem szívesen látogat el, ~z igazság az, hogy öregszik a falu és nem kevés a 60, 70. 80 éves itt lakó. Míg ők vannak, lesznek, van, él Irota is. S aztán? Bizakodnak ben­ne, hogy addig csak történik valami kedvező fordulat az ilyen, ma kissé jövő nélkülinek tekinthető települé­sek életében. Kimondva, kimondat­lanul ezt remélik. Mondottam szép ez a vidék. Ezt bizonygatta a legfiatalabb irotai, a három hónapos Molnár Zolika nagy­mamája is: — Ilyen jó levegő sehol nincs ... Már-már bólogattam az idős asszony igazára, mikor a baba­kocsi mellett megszólalt a gyermek fiatal mamája. Molnár Zoltánná: — A mai fiataloknak azonban nem csupán jó levegő kell... Nem szóltunk rá semmit, de lel­künk mélyén a nagymama is, én is érezük, hogy a fiatalasszony igazat mond. Ezért is, no meg azért, mert a falu egyedül bármiben lépni már képtelen — írom ide végezetül, fel­fogható ez egy külső szemlélő kö­vetkeztetésének is, ahhoz, hogy Iro- tán sok és szép virágnyílás legyen (hivatalosan úgy mondják ezt la­kosságmegtartó képesség). elkél. szükséges a külső segítés, figyelem, törődés, támogatás. Ügy gondolom, megérdemli ez a nép.... S ha ez Így lesz, valóra válik, akkor tényleg elmondható, amit a cím is megfo­galmaz: virágot nemcsak tavasz bontogathat Szöveg: Hajdú Imre Kép: Fojtán László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom