Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-13 / 110. szám

1981. május 13., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Esős aszály... A csoportvezető tehetetlen­ségében megvonta a vállát. Mi mást tehetne egyebet? Az igaz, hogy öntözni kellene — kellett volna —, de üzeme­ink nem tagadták meg ma­gukat, kivárták a május ele­jei esőt. A szokásos taktika bevált; bizakodtak a felhős égboltban. így már lehet szá­molni. isi mennyi költséget, mennyi energiát lehetett megtakarítani azzal, hogy he­lyes döntéssel elhalasztottuk az öntözés kezdését. Pedig az a bizalom vak­bizalom. Ilyen erővel gazda­sagaink akár esőcsinálót is szerződ te Illetnének Afrikából, mert kötve hiszem, hogy a felhők varázslatra, vagy rendíthetetlen bizakodásra emelkednének ki az óceánból. Amikor a száraz áprilisról beszélgettünk, nevetve mond­ták az ÉVIÉIG igazgatósá­gán, soha jobbkor, mert süly- iyed a barométer. Így már a cikk megjelenése előtt meg­szűnt az aszály, időszerűt­lenné vált a téma. Tényleg? Kérdeztem előbb magamtól; azután másoktól is. Azok az üzemek megint nyertek, ame­lyek jósai bíztak az időben, sőt nevethetnek azokon, akik berendezéseiket a határba gurították. Pedig mindössze' tíz nap kellett volna ahhoz, hogy a kultúrák maradandó kárt szenvedjenek, s sanyarú arccal kopogtassanak a biz­tosító ajtaján. És mi lenne, ha egyszer tartósan megmaradna az aszály? Annyira tartósan, hogy az üzemek vezetőit fe­lelőssé lehetne tenni a védel­mi intézkedések elmulasztá­sáért? Az áprilisi esőremény ringatózásáért, azért, hogy két szalmaszálat nem tettek keresztbe az elhárításért. Me­gyénkben csal> 18 ezer hek­tár az, amin öntözni lehet. Ebből kétezer-kétezerötszóz hektár kapott mesterséges esőt. Vagyis csak azokban a gazdaságokban nyitották meg a hidránsok csapjait, ahol drágább a költséges berende­zések parlagon hagyása, mint maga az öntözés. A többi üzem a várakozás kényelmes álláspontjára helyezkedett, s kinézve az ablakon, csak a vak nem ad nekik igazat Pedig a hűvösség, s az itt- ott megeredő eső ellenére aszály van. A talaj felső öt­ven centiméterében csak öt­venszázalékos a hasznosítha­tó víztartalom. Tíz napja kellene öntözni ahhoz, hogy a növények életfolyamatait fenntartsuk. Vagyis szó sincs hozamnövelő öntözésről, csak a talaj vízháztartásának ki­egyensúlyozásáról. És még tiz derült nap kellene ahhoz, hogy reménykedés helyett a határba gurítsák a berende­zéseket. De akkor már ké­ső! A kockázat, amelyet üze­meinkben vállalnak, jóval túl van azon a mértéken, amely a biztosságot szolgál­ja. Ezért illik megkérdezni; miben bíznak? Hazánk meteorológiai vi­szonyaiban? Aligha. Hát ak­kor miért mondanak te az öntözésről? Azért, mert a víz jogdiját hektáronként 140 fo­rintra emelték? Erre a kér­désre negyven üzemünkben igennel feleltek, mert le­mondtak jogukról. De tény­leg ez az ok? Nem inkább alibi, amelyre könnyű hivat­kozni? Nem vitatható, a víz jog­díjának emelése tényleg be­játszott a lemondásokba. De egyik üzemi vezetőnket sem lehet annyira szűklátókörű­nek tartani, hogy lemond az öntözés lehetőségéről akkor, amikor a mesterséges esőzle- tés még fél mázsa búzába sem kerül hektáronként. Az, hogy még használható beren­dezéseket selejtezlek le in­kább, azzal magyarázható, hogy nem kaptak hozzá al­katrészt, s ilyen típusokat már régebben nem gyárta­nak. A jelenlegi berendezé­sek mezőgépiparunk giganti­kus szemléletét tükrözik, mert percenként 400 liter vi­zet kiemelő szivattyúk he­lyett, három-ötezer liter kö­zötti teljesítményűeket gyár­tanak. De ilyen teljesítmény­hez olyan bővizű vízforrás kell, mint a Bársonyos-csa­torna, vagy a Vadász-patak. Régebben) a legkisebb viz;fo- lyást, eret fel lehetett duz­zasztani pár darab homok­zsákkal, s így a környező le­gelőt, kultúrát a legkisebb teljesítményű szivattyúval is tudtak öntözni. De mit tehet ma egy üzem, amelynek te­rületétől kilométerekre folyik a Bársonyos? Mert a csator­nát; odavezetni fantasztikus álom. Már csak azért is, mert milliókba kerülne. A szivattyú pedig százezerbe. Sajnos, az öntözőberendezé­sek ára a „csillagos eget” kö­zelíti. A legegyszerűbb szán­talpas, gépi áttelepítésü — ami a tsz traktora — beren­dezés, amely perforált fólia­tömlők kihúzásából, s fel te­keréséből áll, 130 ezer forint­ba kerül. Csupa olcsóság, ha azt vesszük figyelembe, hogy csak gyepen, s évelő pillan­gósban használható.1 A-legol- csóbb sorközre tervezett GÖ—252-es berendezést már 300 ezer forintért adják, de ebben az összegben nincs benne a szivattyú 120 ezer forintos ára. És ezért a 420 ezer forintért hatvan hektár termését lehet mindössze megmenteni. Így bizony a mostohább adottságú üzeme­ket arra ösztönözzük, hogy mondjanak le az öntözésről. Hiszen egy ilyen berendezés megvásárlása, legtöbbször az egész évi fejlesztési alapot kimeríti! És mivel öntözni nem tud, akkor minek tartsa fenn vízjogát? Arról is le­mond. Mert: mi van akkor, ha perzselni fog az aszály? Az ötszörös büntetést azonnal kifizeti, s mivel tervciklusón- ként a gyakoriság szerint, egyszer van szárazság, anyagi veszteség nem éri. Igaz, a többi üzemben, amelyeknek esetleg ezért nem jut víz, szívni fogják a fogukat. Derűlátásra ezért semmi ok. Gazdaságaink ügyesen ki­használták a víz jogdíjának emelését, s mentesítették ma­gukat a drága berendezések megvásárlásától. Ahol pedig ezek a berendezések megvan­nak, a menetrendszerűen megérkező májusi esőkben jobban bíznak. És ki törődik már ilyenkor a bennünk mo­toszkáló, gyötrő kérdéssel; mi lesz, ha egyszer derült marad az ég? Válasz helyett megvonjuk vállunkat. És .bí­zunk továbbra is, rendíthe­tetlenül ... — kármán — Eif tói múlva nyílik a beruházási javak szakvására Készül az emelőkötél A December 4. Drótművek sodrómü gyáregységében dolgozik az Auróra szocialista brigád. A Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitünietett kollektíva fülecselt emelőköteleket gyárt ha­zai célra, s „besegít” a laposkötét pászmáinak előállításába. Ez utóbbi terméket a szovjet, a lengyel, a csehszlovák, az NDK-beli szénbányákban alkalmazzák. Képünkön: Vasas István brigádvezetö munka közben. Negyedik alkalom mai 1Sk*- tették ki tegnap Kiváló Ter­melőszövetkezet. címmel a hern ádn é meti Hernád völgye Termelőszövetkezetet. Az ün­nepségen, amelyet a helyi ál­talános iskolában tartottak, Nyeső István elnök elsősor­ban azt az áldozatkész, lelki­ismeretes munkát hangsúlyoz­ta, amely nélkül az elmúlt kedvezőtlen adottságú évbon nem ért volna el eredményi; a szövetkezet. A Hernádvölgye Tsz több év óta‘a megye legjobb gaz­dasága. Munkájukat, fémjelzi egy termelési nagydíj is, amit országosan kiváló ered me­nyeikért érdemeltek ki. Az el­múlt évben, hasonlóan hagyo­mányaikhoz, kimagasló ho­zamokat értek el. Cukorrépá­ból, kukoricából s őszi búzá­ból sokkal kedvezőbb, jobb adottságú megyék üzemeit hagyták maguk mögött. Olyan versenyben végeztek az első helyen, amelyet hazánk egyik legrangosabb termelési rend­szere, az IKR hirdetett meg. Az elmúlt év legkimagaslóbb ered mén yét ken y érgabonából takarították be a kombájnok, hektáronként 5,(14 tonnát ! A termelőszövetkezet évek óta kapcsolatban áll különböző kutatóintézetekkel, így lehető­ségük nyílik a legújabb faj­ták kipróbálására. A műtrá­gyaárak emelkedése miatt, s a talaj tápanyag-utánpótlásá­nak javítása érdekében olyan szervestrágya-kezélő te­lepet létesítettek, ahonnan a legjobb minőségű istáUótrá- gyát nyerhetik. Az állatte­nyésztésben szintén kima­gasló eredményeket könyvel­hetett el a szövetkezet. A ma­gyar ta rka tehén á 1 lomá n y bál öt év alatt 1,2 millió literrel fejtek több tej ej:. A hizómárha- ágazatban is tudták növelni a termelést. A obi tonna súlrá vágómarhát, amit 92 száza­lékban exportra adtak d, a legkorszerűbb takarmányozá­si feltételek között hizlalták fel. Az állattenyésztés alapját a saját termelésű, jó minősé­gű takarmány képezi, de nem mondanak le a környező élel­miszeripari üzemek mellék- termékeiről sem. A közel­múltban kiépített mellék­üzemágak jobb jövedelmező­ségüknél fogva javították a szövetkezet eredményességét. Az országosan is kiemelkedő hozamokat kapott Kiváló Szö­vetkezet címet tanúsító ok­levelet Fejes László, a me­gyei tanács elnökhelyettese nyújtotta át Nyeső Istvánnak. Az ünnepség végén kitüntet­ték a munkában élen járó dolgozókat. K. I. A vásárok évszázadok óta a gazdasági információcsere jelentős eszközei. Jó alkal­mat biztosítanak arra, hogy a kereslet és a kínálat szem­től szembe álljék egymással, hogy összehasonlíthassuk a technikai fejlettségi szintet, s mérleget készítsünk a meg­lett útról, fejlődésünkről. Egy jól .megrendezett vásár nagy segítséget jelent atekin- tetben is, hogy előreviszi gazdasági életünket, serkenti műszaki fejlődésünket. Egy hét múlva — ekkor nyit a tavaszi Budapesti Nemzetkö­zi Vásár — és az ezt követő napokon a beruházási javak idei szakvására ismét bemu­tatja a magyar szakemberek­nek más országok fejlett technikáját és újra megmé­rettetik a magyar termékek értéke, műszaki, technikai színvonala. A korábbi évekhez hason­lóan Borsod üzemei, vállala­tai az idén is részt vesznek az ipar e> nagy sergszemlé- jén. A Lenin Kohászati Mű­vek, mint a vaskohászat és az acélgyártás egyik legje­lentősebb Hazai iparvállalata, rendszeres kiállítója a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár­nak. Legfontosabb és a gyár profiljára legjellemzőbb ter­mékeit a 24. számú pavilon­ban mutatja be. Itt kapnak helyet egyebek között a hen­gerelt idomacélok, tartók, a szögacéi és a vasúti sín. Az LKM korszerű futóművek anyagaként gyártja az IHC minőségi acélt, amelyet a hú­zott, hántolt, kör-, szög- és négyzetacél-kompozíciókkal együtt az idén is megtekint­hetik az érdeklődők. A pavi­lonon kívül kapnak helyet más fontos termékek, mint például a 8 VE íorgattyús- tengely, a vasúti kerékpár­abroncs-kompozíció, a tur­binaház felső része, koksz- őrlőköpeny, kovácsolt kör-, négyzet- és laposacél típusok, hogy csak néhányat említ­sünk az LKM termékeiből. A vegyipari vállalatok kö­zül a Borsodi Vegyikombi­nát a vásárközpont B-pavi- lonjábán mutatkozik be, ez­úttal is több figyelemre mél­tó újdonságot vonultat fel. A pvctporkeverő kapacitá­sának bővítésével egy időben a vállalat szakemberei több pvc-porkeverék receptúráját dolgozták ki. Ennek eredmé­nyeként termelési együttmű­ködést kezdeményeztek, első­sorban a hazai és import gyümölcslevek palackozásá­ra, palackfúvó automata és töltőberendezések felállításá­ra. A gazdasági és műszaki segítségnyújtás keretében a BVK vállalja a folyamatos anyagellátás megszervezését és a gyártás, műszaki fel­ügyeletét. Legújabban a Tö­rökbálinti Állami Gazdaság­ban helyeztek üzembe pa­lackfúvó automata gépsort gyümölcslevek palackozására. Az itt használt Ongromix RE típusú porkeveréket termé­szetesen a vásáron is kiállít­ják. Ugyancsak bemutatják az élelmiszerek taflbás csoma­golására alkalmazott, hide­gen nyújtható, teljesen átlát­szó új pvc-fóliát. Ez a ter­mék az ipari és kereskedelmi alkalmazáson túl dobozolva, háatarási pvc esofnagolófólia­kén FOLPACK néven rövi­desen az üzletekben is meg­jelenik. A December 4. Drótművek az idei BNV-n elsősorban az exporttermékek bemutatásá­ra törekszik. Felvonultatják az imár hagyományosnak mondható termékeiket: az acél-, aluminium kábeleket, a horganyzott nagyszilárdsá­gú vezetékhuzalokat, a tűzött kivitelű laposköteleket és a különféle építőipari huzalo­kat, így a hegesztett beton­acélhálókat is. Az elmúlt évben BNV-dí- jat nyert Korai szintén ott lesz a vásáron, annál is in­kább, hiszen az 1981 áprili­sában, Dámában megtartott magyar műszaki-gazdasági napok keretében ez a termék igen jól „vizsgázott^ a dán villamosipari szakemberek előtt. A December 4. Drótművek természetesen olyan új ter­mékekkel is megjelenik a vásáron, amelyeknek műsza­ki paraméterei magas szintű műszaki igényeket elégítenek ki. A Flex kötélcsalád a for­gásmentességet biztosítja és így kiválóan alkalmazható az építőiparban is, a toronyda­ruknál. A záripászmás köte­lek pedig elsősorban a bá­nyászatban terjedhetnek el. A változó, nehezebb körül­ményeket a drótgyár kollek­tívája is jobban megérzi. Amíg az elmúlt évben a BNV-n jószerint nem kötöt­tek üzletel, addig most szá­mítanak a szabad kapacitásu­kat ki töltő megrendelésekre. Három éve alakult meg megyénkben az első gyü­mölcstermelési rendszer. Ala­pításában négy állami és Allványszerelés Az ÉÁÉV négyszeres ezüst­érmes, 10 fős szocialista bri­gádja, Négyesi József vezeté­sével a Széchenyi utcai fog- híj-beépítésnél a szerelőáll- ványok építését végzi. Foto: Gál István négy termelőszövetkezeti gaz­daság vett részt. Azóta hat gazdaság csatlakozott hozzá, így jelneleg 14 tagja van a Bodrogközi Állami Gazdaság gesztorságával működő Bor­sodi Gyümölcstermelési Rend­szernek. A rendszer . igazgatótaná­csának Sárospatakon dr. Ru­dolf Imre igazgató elnöklésé­vel tartott ülésén Spisák Barna rendszervezető ker­tészmérnök ismertette a rend­szer múlt évi munkáját, a taggazdaságoknak nyújtott szolgáltatási tevékenységét A rendszerbe tartozó gazda­ságok összesen 2796 hektá­ron foglalkoznak gyümölcs- termeléssel, ebből 2289 hek­tár a termőterület, a többi pedig még nem termő, fiatal ültetvény. Tavaly betakarí­tottak 38 ezer 166 tonna ter­mést, amelynek túlnyomó .ré­sze — 33 ezer 58 tonna — alma volt, a többi körte, meggy, cseresznye és szilva. Az igazgatótanácsi ülésen a taggazdaságok képviselői hasznosnak minősítették a rendszer múlt évi tevékeny­ségét, elismeréssel szóltak sokrétű szolgáltatási munká­járól, amellyel meg voltak elégedve. Különösen nagy se­gítséget: jelentett, számukra, hogy a rendszer központi raktárából mintegy kétmillió forint értékű alkatrészhez ju­tottak, s ezáltal lehetővé vált meghibásodott gépeik kése­delem .nélküli kijavítása. Hasonlóképpen elégedettek voltak a gazdaságok a rend­szer különféle szervizmun­káival is. Ezenkívül segített a műtrágyák, növényvédő szerek, kertészeti gépek, to­vábbá a szürethez szükséges szedöedények, J göngyölegek beszerzésében, illetve ezek megfelelő elosztásában. Üj ültetvények létesítéséhez el­készítették a beruházási ok­mányokat és a kiviteli ter­veket. Ezenkívül rendszere­sen meglátogatták a taggaz­daságokat, s tapasztalataik alapján igyekeztek segítsé­gükre lenni a termés meny- nyiségének és minőségének növelésében. Az igazgatótanács a továb­biakban megtárgyalta az 1981. évre elkészített met­szés- és müvelésmóddal, a gépesítéssel, növényvédelem­mel, talajerő-gazdálkodással, talajműveléssel, öntözéssel, betakarítással, a különböző szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdéseket. A VI. ötéves terv célkitű­zéseit illetően részletesen ki­dolgozták a taggazdaságok számára az évenként esedé­kes fejlesztési feladatokat, kimutatva az ezekhez szüksé­ges beruházási összegeket de a korszerűsítéssel, költség­növeléssel elérhető többlet­jövedelmet is. (h. jj

Next

/
Oldalképek
Tartalom