Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-21 / 117. szám

1981. május 21«, csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 m POSTÁN Bőrök.és történetek A nmagyar szűcs” Í.SZABALYTALAN" GYERMEKFOTOK Három gyermekem a ka­zincbarcikai Központi Álta­lános Iskola tanulója. Az út­törő- és kisdobosavatás al­kalmából egy ismeretlen sze­mély, a szülők megkérdezé­se nélkül, fényképeket ké­szített a gyerekek osztályá­ról. A legkisebb fiam haza­hozott egy 13x18 cm-es, gyen­ge minőségű csoportképet azzal az üzenettel, hogy az ára 30 forint! A másik két fiam is hasonló hírrel örven­deztetett meg. Ilyen áron ter­mészetesen nem vettük meg a képeket. Ebben a tanévben már történt egy hasonló „fényképakció”, akkor az el­ső osztályos gyerekekről ké­szítettek — szintén a szülők megkérdezése nélkül — 4 db 9x12 cm-es fényképet 80 fo­rintért! Bár a képeket akkor sem akartuk megvenni, de délelőtt, amikor a felesé­gemmel mindketten dolgoz-. tunk, a gyereket hazaküld-' ték a pénzért. Szomszédunk megszánta a lépcsőházban síró gyereket és adott neki pénzt. Érdeklődtünk az iskolá­ban, hogy miért ilyen drá­gák a fényképek. A válasz: „Nem kötelező megvenni!” Tudomásom szerint a fény­képész a város más iskolái­ban* is járt, ezért hasonló „öröm” több szülőt is érhet l>. F. K arincbarcika * A Kazincbarcikai városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályvezetője. Kerekes László válaszol: A kivizsgá­lás alapján egyértelműen megállapítottam, hogy való­ban több iskolában történi ■fényképezés és mindegyik helyen szabálytalanul. Egy Weiner István nevű egri fo­tós csinálta a képeket, meg­engedhetetlen áron és rossz minőségben, ezért felszólí­tottam az illetéktelen haszon visszafizetésére. Szabálytalanul jártak el az iskolák igazgatói és útlörö- csapat-vezetői is, mert an­nak ellenére megengedték a fényképezést, hogy a megyei művelődésügyi osztály veze­tője és én is, korábban írás­ban tiltottam meg az ilyen fényképezéseket. E mulasz­tásért minden érintett veze­tőt „írásbeli figyelmeztetés­ben” részesítettem, ismételen megtiltva hasonló esetek megismétlődését. Ülést tartott a HNF Alapvető kérdés: a tömegek högyan vesznek részt a poli­tika alakításában, a feladatok végrehajtásában, hogyan si­kerül bekapcsolni az állam­polgárok széles körét az irá­nyító munka egyes szakaszai­ba. A tanácstagi beszámolók egyre jobban képviselik a nyílt város- és községpoliti­kát. A tanácsok és a népfront­szervek javuló együttműködé­sének is köszönhető, hogy e fórumok rangosabbak, tartal­masabbak lettek megyénkben. Többek között e gondolato­kat fogalmazták meg tegnap a népfront megyei elnöksége ülésén, amelyet Deme László- nak, a Hazafias Népfront Bor­sod megyei elnökének vezeté­sével tartottak. A napirendi pontok sorában dr. Kardos Sándor, a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának titkára tartott tájékoztatót a tanács­tagi beszámolók tapasztalatai­ról. a további feladatokról. A tanácsok és a lakosság közti kapcsolat fontos terüle­te a kölcsönös véleménycsere. A választópolgárok érdeklő­dését. a megfelelő előkészítést jelzi, hogy az elmúlt évben megtartott 4515 helyi tanács­tagi beszámolón több mint Tr over választó vett rész*. A beszámolók jelentős része al­ÜJ VORÖSKERESZTES ALAPSZERVEZET A Magyar Vöröskereszt 100. éves évfordulóján 1981. május 16-án megalakult a KISOSZ Borsod megyei Kis­kereskedők Vöröskereszt- alapszervezete. Az alakuló és vezetőségválasztó gyűlései^ jelen volt Szászfái Lajosné Miskolc város Vöröskereszt­titkára. aki megemlékezett a Vöröskereszt eddigi eredmé­nyeiről, a sok, névtelen és lelkes aktivistáról, akik a há­borúk idején nem egyszer éle­tük kockáztatásával, közvet­lenül is dolgoztak embertár­saik megsegítéséért. Ismer­tette amit a világ békéjéért, az emberiségért, az ifjúsá­gért, az egészségért, s jelen­leg a mozgássérültek megse­gítéséért kíván tenni a Vö­röskereszt. Ezt a humanista tömegszervezetet negyven fővel mi is bővítettük — de többen leszünk. „Érted, ve­led” az új jelszava a Vö­röskeresztnek, amit a ma­gán-kiskereskedők is magu­kénak vallanak és már ed­dig több mint 20 ezer forint gyűlt össze a mozgássérül­tek megsegítésére. Bízunk abban, hogy egyetlen kiske­reskedő sem fogja kivonni magái ebből a nemes célú, emberszeretetet sugárzó ak­cióból. Cs. J.-nc . Miskolc SZÉPÍTETTEK KÖRNYEZETÜKET Mezőkövesd városi Tanács V. B. művelődési osztálya az oktatási intézményekben meghirdette a „Tiszta váro­sért” mozgalmat, amely fel­hívás többek között rajzpá­lyázatot, faüliető-akciót, tár­sadalmi munkaakciókat tar­talmazott, A legjelentősebb a május 16-1 S2abad szomba­ton végzett társadalmi mun­ka volt, amikor az oktatási intézmények dolgozói, felnőt­tek, gyerekek, szülők ásóval, kapával, virágpalántakkal, ecsettel és drótkefével fel­szerelve özönlöttek az óvo­dák, iskolák, játszóterek és parkok felé. Szorgos kezük munkája nyomán megszé­pültek az intézmények udva­rai, a város parkjai, meg­újultak a játszóterek. Szebb lett a város. Köszönet az önzetlen tár­sadalmi munkáért, a példa- mutatásért, amelyet erde­megyeí elnöksége kai más fórum volt arra is, hogy társadalmi munka fel­ajánlására ösztönözze a lakos­ságot. Általános tapasztalat, hogy a bejelentések, javasla­tok többsége közérdekű, épí­tő jellegű volt. Tény viszont, hogy varosa­inkban kisebb az érdeklődés a tanácstagi beszámolók iránt, mint a községekben. Éppen ezért — s ez a vitából is ki­tűnt —, a körzeti népfrontbi­zottságok és a tanácstagok jobb együttműködésére van szükség a jövőben. A taná­csok es a lakosság kapcsola­tára újszerű példákat is talál­ni megyénkben. Özdon a munkahelyeken ismertették a dolgozókkal a VI. ötéves terv- javaslatokat, Leninvárosban kérdőívek segítségével kérték ki a lakosság Véleményét a tanács, a tanácstagok mun­kájáról. A népfront megyei elnöksége ülésén feladatként határozták meg' a tanácstagi beszámolók előkészítésének javítását, a városi lakosok közéleti érdeklődésének jobb kibontakoztatását A népfront megyei elnöksé­ge a továbbiakban megvitat­ta a Hazafias Népfront köz­művelődési tevékenységének tapasztalatait, s a feladatokat LEVELEKBŐL - RÖVIDEN A bánrévei általános isko­la tanulói is kivették részü­ket a hulladékgyűjtésből. Szorgalmasan hordták a gyűjtőhelyre a papírt, ron­gyot, vasat, amelyre nagy szüksége van népgazdasá­gunknak. Deine Zsigmondné tanár, úttörőcsapat-vezető el­mondta, hogy a' nagymeny- nyiségű hulladék árát az út­törőcsapat nyári táborozásá­ra és jutalmazására használ­ják fel — írja Murányi Ti­bor Bánrévéről. — Az alig ötszáz lelkes Fancsal községben a helyi Vöröskereszt-szervezet és a művelődési ház a 100 éves évforduló alkalmából vörös­keresztes hetet rendezett. A hétfőtől szombatig tartó ren­dezvénysorozaton kiállítást láthattak a szívbetegségek­ről, s neves orvosok tartot­tak előadásokat. Pénteken egész estét betöltő filmvetí­tés volt, színes egészségügyi - filmekből, a szombati záró­esten pedig az úttörők ve­télkedője és vidám műsora szórakoztatta a község lakó­it E hét eredménye az is, hogy a rokkantak éve alkal­mából községünkben 8650 forintot ajánlottak fel a n_- mes célra — írja Berta Jó­zsef Fancsalról. MEGKERÜLT A TASKA... Lapunk május 7-i számá­ban „Keresnek egy iskola­táskát” címmel közöltük Lov- nyity Tünde ■ levelét, mely­ben arról írt, hogy április 23-ánt amikor részt vett az MKV utasszámlálásában, el­tűnt diplomata aktatáskája. A Miskolci Közlekedési Vál­lalat most arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy az iskolatáskát leadták a talált tárgyak kezelöségéhez, s erről telefon útján érié sítették az iskola igazgatóságát. A táska azonban nem a GF 40—19 frsz. autóbuszról kerüli, le­adásra, * nem április 23-án, Jiaiicm már előző nap és a 3 5 -es járatról, amikor este 7 óra után a Tiszai pályaudva­ron egy utas azzal adta le a gépkocsivezetőnek, hogy azt az ülésen találta. Májnsfák magasodnak a mályinkai házak fölé Tör­zsük lecsupaszolva, koroná­juk felszalagozva hirdeti a tavaszt, s azt, hogy a ház­ban, amely előtt áll, leány is lakik. Régi szokás itt má­jusfát állítani április utolsó éjjelén, de már ez a szokás )S módosult. Aki a májusfát kapja, ivem eladó lány, ha­nem csak iskolás, esetleg óvodás korú. A kedveskedő legénykék is ebbe a korosz­tályba tartoznak, de koruk miatt segítséget is igénybe vesznek a faállításhoz. * Matyinkén, ebben a bükki kisközségben mintegy nyolc- százán élnek. Nincs ide mesz- sze a megyehatár; Nagyvis- nyó pár kilométer. Ömassa is közel van annak, aki gya­log akar oda elsétálni, mert kocsival a tíz kilométerre le­vő településre nemigen le­hetne elérni azon az erdei úton. A kis település, Mályin- ka, az eltelt évtizedek alatt sokat fejlődött. Ahogy Kóta Lajosné, a hamarosan nyug­díjba vonuló tanítónő mond­ja, régen errefelé kétféle­képpen lehetett kenyeret ke­resni: a földből, s a fából. A föld az asszonyoknak, az erdőből égetett szén a fér­fiaknak őrölte fel az ereiét. Ma már az itt élők máshol keresik családjuk boldogu­lását. Kazincbarcika, Ózd, s a környező települések &>­Hónaljmankós kés, bőrtö­rő kamó, vasfésű. Ezeket a furcsa nevű szerszámokat használja munkájához a ma­gyar szűcs. Meglehetősen ré­gi, kihalóban levő szakma, egyre kevesebben művelik. Az utolsó „mohikánok” egyike az Ónodon élő Erős Sándor. — A laikusnak fogalma sincs róla: mi az, hogy ma­gyar szűcs. — A munkavégzés alapján — feleli az 52 éves mester — kétféle szűcs létezik: ma­gyar és német. Mi, magyar szűcsök egyaránt értünk a bőr kikészítéséhez és feldol­gozásához. Varrni sapkát, mellényt, bekecset, irhabun­dát tudunk. Vagyis olyan darabokat, amelyek készíté­sénél szőrrel befelé fordít­juk a bőrt. A német szű­csök kizárólag kikészített bőrből dolgoznak. A fazonos kábátok varrása jellemző rá­juk, mint példát!! a bunda. Ók tehát a bőrt szőrével ki­felé fordítva hasznosítják. Bemegyünk a ház alagso­rában berendezett műhely­be. A levegőben bőrök és savak Szaga keveredik. Ve­lünk tart a feleség is; társa férjének a munkában. — Hogyan, mikor .válasz­totta a mesterséget? — A nővérem szűcshöz ment férjhez, Jászárokszál- lásra. Gyerekfejjel sokszor ott tébláboltam a sógor mel­lett, s megtetszett, amit csi­nált. ö is magyar szűcs volt, akárcsak a többi társa arra­felé. A ma is élő, a szak­mában hírnévnek örvendő Szabó János tanított; lelki- ismeretesen átadta a tudo­mányát. Ezerkilencszáznegy- venkilencben szabadultam. — Ha jól számolom, ak­kor már harminckét éve szűcs. — No, nem egésaen — tolja hátra fején a sildé® nyári vászonsapkát. — Az ötvenes évek elején, a be­szolgáltatások idején, köztu­dottan csakis engedéllyel le­hetett vágni. Nem volt bőr, vissza kellett adnom az ipar- engedélyt. Egészen 1978-ig autó- és motorszerelőként ke­restem kenyeremet a Volán­nál és a szénbánya vállalat­nál. A szívem azonban visz- szahúzott a bőrök világába, s az időközben nagyot vál­gadják dologgal az innen ér­kezőket. Látszik is ez a* köz­ségen, hiszen gyönyörű há­zak, rendben tartott porták jelzik igényeik alakulását. — Miért jó itt? — kérdez vissza a tanítónő, s tekinte­tével végigsimogatja a pa­dokban ülő gyerekeket. — Sosem szerettem a vá­rost, itt szoktam meg már... Ezeknek a gyerekeknek a szü­leit is én tanítottam, meg a férjem. Egy--egy meleg em­beri hang, egy ««ívből jövő köszöntés az utcán, azt hi­szem, feledtetni tudja az ember mindennapi gondolat­ba ja t, amiből bizony néha bőven jut.' Persze, a szép. csinosodó Mályinka csendes, szerény, törekvő embereit néha fe­szíti az indulat. A vegyes­boltban hárman is beszélnek egyszerre. — Szép a fal«, de mit. ér, ha nincs óvodánk? — kér­dezi Gulyás Lajosné, aki Szabolcsból jött ide. — Meg azután húsárut sem lehet kapni itt — szó­lal meg Mihály Gyuláné, aki tanácstag. — Hogy lehet így egy község sorsát intézni? ... Ami igaz, igaz. A község két régi gondja valahogy* csak nem oldódik meg már hosszú ideje. Az itt élők he­tente Dédestapolcsányban vásárolnak húst, esetleg ak­kor kapnak itt, ha a hentes kihoz annyit, amennyit a bolt előtt eladhat. A kazinc­barcikai áfész vegyesboltjá­ba csak egy hűtőpult kelte»­tozott szakma újbóli elsajá­tításában hajdani mesterem segített Bőrök, általam soha nem látott mennyiségben és vá­lasztékban. Szívet szoronga­tó érzés rágondolni, mennyi nyúl, róka, óz, szarvas, vad­disznó, birka, borjú stb. éle­tét oltották ki. A környező települések lakói hozzák ide a bőröket, leggyakrabban a — birkát. Előszeretettel hasz­nálják autók ülésére, fote­lekre takarónak. A vadak bőrét a falra akasztják vagy a padlóra terítik. A bőrök­nek csak a kisebb részét dolgozzák fel tovább, kerül varrógép alá. — Vannak bőrök, ame­lyekhez történet fűződik — mondja Erős Sándor. — Az egyik vadász a kedvelt ku­tyáját lőtte le vaddisznó he­lyett. A tragédiát olyannyi­ra szivére vette, hogy el­hozta a kutya bőrét, készít­sem ki. Odaakasztja majd az ágya fölé. így mindig láthatja. A több mint ötmé­teres óriáskígyó, a boa Dél- Amerika őserdejében esett az ember áldozatául. A fia­talember, aki a kígyóból* idehozta, a menyasszonyá­nak csináltat majd belőle szandált és táskát, miután -leszerelt a katonaságtól. ne, s még villanyszerelő kis­iparos- is akadna, aki felsze­relné. Hogy miért húzódik ez » lehetőség, a községben senki sem tudja. Igény van ra, s nem is kevés. A másik érzékeny pont az óvoda helyzete. Mihály Jó­zsef tanácstag agilitásáról meggyőződhettem. Nagy hév­vei bizonygatta szükségessé­gét a gyermekintézménynek, s okosan, meggyőzően ér­velt. Igaza van, hiszen mint­egy harminc jelentkező len­ne, de évek óta húzódik ez a lehetőség is. Az iskola melletti szolgálati lakás át­alakítása körüli huzavona elgondolkodtató. Annál is in­kább, mert az épület tizen- egynéhány éve javarészt üresen áll; volt raktár, tor­naterem. úttörőszoba, s nem régen pár hónapig egy óvónő lakott itt. Annak ellenére, hogy az épületet másra nem használták, körülbelül öt éve mintegy kétszázezer forin­tért felújították — hogy utá­na is üresen álljon. Az ab­lakon kidobott pénz, az óvo­da utáni községi igények, és az emberközelségben levő kihasználatlan lehetőség ir­ritálja a mályinkaiakat. A szocialista brigád, amelyik­nek a fiatal tanácstag, Mi­hály József is tagja, szerző­dést is kötött a dédestapol- csányi tanáccsal az átala­kításra, de amikor nekikezd- tek volna a munkának, leál­lították őket, mondván: nincs engedély* Ezek után nézzük, hogyan lesz a birka bőréből — mondjuk mellény. A szak­ember készségesen sorolja: — Először sós vízben áz­tatjuk, tartósítjuk a bőrt. Utána gépben, mosószerrel zsírtalanítjuk. Majd a bőrön maradt húst leszedjük. Ezt követi a cserzés, az ecetsav­ban áztatás, ami növeli a bőr tartósságát. A szárítás és a bőrolajjal való pulii tás kétszer is megismétlődik. A befejező műveletek a gyap­jú kifésülése és a bőr fes­tése. Ezekhez a munkafolya­matokhoz képest már szinte gyerekjáték a szabás és a varrás. — Ha újra kezdhetné az életét ismét csak magyar szűcs lenne? — El sem' tudok már más foglalkozást, képzelni ma­gamnak. Igaz, nehéz munka, ma is úgy dolgozunk, aho­gyan a háromszáz évvel ez­előtti őseink. Én mégis sze­retem. Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor a meg­rendelő rácsodálkozik a ki­készített bőrre: mester, hí-* szén ez szebb, finomabb,' mint amikor az állat magán hordta 1 Kői aj László Egyébként az engedély már megvan. A tanácstitkár ottjártunkkor elmondta, hogy lehet átalakítani, szóltak ne­ki a „járásról”. — Sajnos, akadtak, akik kardoskodtak az óvoda el­len. Érthetetlen ez, hiszen a logika is amellett szól, hogy egy több, mint tíz éve hasz­nálaton kívüli, s ráadásul felújított lakást hasznosítsa­nak — mondja Mihály Jó-j zseí. * — A fiatalok nemigen sze­retik az ésszerütlenséget — mondja a tanácstag, miután Dédestapolcsányból visszaér-» tünk Mályinkűba. Feleségei a háromhónapos Eszterkével van elfoglalva. A nagyobbik kislány, a négyéves Zsuzsi­ka erdőnyi szempillái alól áhítattal figyeli apját. — Itt élünk, itt is aka­runk maradni életünk végé-; ig. Szép hely ez, s ha oko-' san dolgozunk, gyerekeink­nek is könnyebb lesz —* mondja a 29 ‘éves fiatalem­ber. Kifelé menet Zsuzsa ké­zen fog. A kapunál felnéz az égigérő májusfákra. — Tetszik? — kérdi, s nagy szemeit arcomra füg­geszti. — Ezek a dédesi vá­sárig állnak, utána apu le-i szedi őket — mutat a há-* rom fára. A régi szokás, amely <* májusfaállítást diktálja, mást is magába foglal. Azoknak, akik május reggelén fát ta­lálnak az udvaron, illendő a fát állftónak vásárfiát ven­ni a dédesi vásárban, amit most 18-án tartottak. mes követni. Tusay Díncsné Mezőkövesd A tanácstagi beszámolók rangja Fotó: Laczó József Májusban Mályinkán Pusztafalvi Tivadar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom