Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-21 / 117. szám

T9S1. május 2T1„ e^t&ií&k C5ZAJC-MAGYARORSZÁG 3 ' így látja a főagronómus r r !Ú Á május közepén tartott Határszemlék már sok min­dent elárulnak a különböző növényi. kultúrákról. már „mérni” lehet a növényter­mesztők eddig végzett mun­kájának minőségét, össze­gezni a további legfontosabb teendőket, az időjárást ille­tő , óhajokat. Ez utóbbit te­kintve kivételesen jókor, ép­pen az egész határt, felfris­sítő, 10—12 milliméteres csapadék után jártunk a monoki Kossuth Tsz-ben, ahol Szőcs István fŐagronó- mustól kérdeztük meg, hogy milyen a határ ígérete? — Ez a kis zápor valamit enyhített a föld, a növény­zet szomjúságán, ‘ de ahhoz, hogy megnyugodjunk, még sokkalta több csapadékra lenne szükség. Valamennyi tavasa vetést idejében si­került befejeznünk, már megkezdtük a pillangósok el­ső kaszálását, s gondokat már csak a csapadék hiánya okoz. — Hogyan fejlődnek *z egyes növényi kultúrák? — Növényenként eléggé változó a határ jelenlegi ’ ígérete. A 704 hektárnyi őszi búza vetésterületen he- ' likopterrel Végeztük ei a 1 gyomirtást, s ezzel együtt lombtrágyáztunk is, ami né­mileg ellensúlyozta a csapa­dék hiányát Sajnos a 386 hektárnyi tavaszi árpa egy ' része gyenge. A nagyon száraz időszakban vetett táblákon ’ nagyon yegyes, foltos a ke­lés, szinte elkerülhetetlen, hogy „kétszeres” legyen az érés. A 300 hektárt közelítő napraforgó terület a leg­szebb. Itt egyeíileies a kelés, megfelelő a tőszám, és jól sikerült a vegyszerezés is. Kukoricát 404 hektáron ve­tettünk, alacsony, 200—300 körüli FAO-számú vetőma­got, s ennek nagy része már kikelt, de a kevés csapadék miatt egyelőre még gyenge, s a vegyszer hatása sem ki­elégítő, úgyhogy fel kell készülnünk a felülkezelésekre. — Sikerült-e növelni a cukorrépa vetésterületét? — Az ösztönző prémium, k a cukorgyár közelsége is indokolta, hogy a tervezett 100-ról 115 hektárra növel­jük a cukorrépa területét Sajnos az időjárás ennek a növénynek sem kedvez, a kelep nem egyöntetű, nem lesz megfelelő a főszám, és a vegyszer hatása sem tud érvényesülni, de a nagyon várt, további májusi esők még sokat segíthetnek. Eső kellene a 237 hektárnyi, l'ő- növényként kezelt silókuko­ricára is. A fővetésű ku­koricához hasonló művelete­ket, hasonló odafigyelést és gondosságot kapta ez a nö­vény is, hiszen a 455 teje­ié tehén takarmánybázisá­nak egyik alapja a siló, — Ha mér szóba kerütt « tehenészet, hogyan alakul a tejtermelés? — A'mrak ellenére, hogy a legei le tési kiény kezdete előtt több helyről is vásá­rolnunk kellett a silót, az első négy hónapban az el­múlt év hasonló időszakához viszonyítva sikerült 15 szá­zalékkal növelnünk a tej­termelést. Mindent elköve­tünk, hogy az idén jelentős tejprémiumot sikerüljön „megfognunk”, s egész éven át, majd a télen is meg­nyugtató legyen a takar­mányellátás. Felkészültünk arra is, hogy a kiesések pót­lására, a korán lekerülő ta­karmánykeverékek után, másodvetésként, egynyá­ri szálasokat vetünk, s 20 hektáron, nagy zöldtömeget adó Tyfoot is vetettünk kí­sérletként. — A közeli mesterséges tó, a monoki tározó nyújt-c már az idén öntözési lehe­tőséget? — Sajnos a víz kínálta mintegy 400 hektárnyi öntö­zési lehetőséget még pem tudjuk hasznosítani. Ahhoz, hogy a víz eljusson növényi kultúráinkig, legkevesebb 6 millió forintnyi—de inkább több — beruházásra, gép­vásárlásra lenne szükség, s ehhez nincs anyagi erőnk. A mintegy 40 hektárnyi víz­felületet részben már sike­rül hasznosítani. A Délbor­sodi Halászati Szövetkezettel társulva, az ő nagy tapasz­talataikat hasznosítva, meg­kezdtük a halhústermelést. Közel KK1 mázsa egynyaras pontyivadék és mintegy 50 mázsányi 20—30 dekás amur és busa népesíti már be a n von oki víztározót. (p. *;) r A mezőgazdasági gépesí­tésnek úgy látszik, nemcsak előnyei, hanem hátulütői is vannak. Ilyennek tekinthető az a felismerés, hogy az erő- és munkagépekkel rend­szeresen tiport, talaj meglö- mörödik, szerkezete romlik. Megállapították, hogy a trak­torkerék akár a talaj térfo­gat 10 százalékát is össze­nyomhatja. Ez az össze­nyomott talajrész pedig szin­te összefüggő falat alkot a táb­lákon, a gépek haladásának nyomvonalában. A nyomsá­vok között levő növények akadályoztatva vannak a gyökérzetük kifejlesztésé­ben, annál jobban, minél közelebb esnek egymáshoz az egyes összenyomott talaj-^ részek. Ugyanakkor az azo­nos nyomon haladás számos előnnyel — üzemanyag-meg­takarítással, teljesítményja­vulással, könnyebb kormány­zással stb. — jár a gazdál­kodásban. Az ellentmondásos helyzet feloldásra vár, mert tartha­tatlan. hogy először tetemes munkát fordítanak a talaj forgatással egybekötött fel­lazítására, majd a £>orhanyí- tott felület jelentős részét is­mét nagy erővel visszato- mörítik a j áros zerkezetek. A földfelszínre felíekvő felü­let. növelése csökkenti a ke­réknyomást. Éppen ezért a gumikerekeket a szántóföl­dén haladáskor kisebb nyo­mással leéli felfújni, mert; a laposabb gumiabroncs job­ban elterül a földfelszínen, jobban is tapad rajta. Emi­att igyekeznek növelni a ke­rekek átmérőjét és még in­kább a szélességét is, mi­által nagyobb lesz a felfek­vő, megtapadó kerékfetület. Ennek megfelelően már al­kalmaznak is a mezőgazda- sági gépeken a hagyomá­nyosnak többszörösére nö­velt nagyságú és szélességű gumiabroncsokat. Ugyanilyen előnyösek a kettős kerekek. A nyomáskárok csökkentését akár úgy is eä lehrt érni. hogy a csupán négy kerek­Eáityapájzsok Farkasunkról A korszerű szénbányász- kodás elképzelhetetlen gé­pek és különféle berendezé­sek nélkül. Megyénk szén- bányavállalata korábban főleg külföldről szerezte be a frontfejtéseken alkalmazott biztosílóegységeket, két éve viszont saját erőből is gyárt­ják ezeket. A farkaslyuki iparosok rendezkedtek be a fontos (mm kara. s am a* telük előállított bényaberen- dezések tökéletesen beváltak. Az idén 135 pajzs mechani­kus részének elkészítésére kapott megbízatást az itte­ni gárda, a hidraulikus al­katrészeket azonban tovább­ra is külföldről kell vásá­rolni. A farkaslyukiak állal legyártott bányabiztositó be­rendezéséket a Mákvölgyi Bánya i izembe» hasznosítják. kot rendelkező erőgépek haj­tott kerekeire — akár csak ideiglenesen ' is — pétikére- keket szerelnek fél. Képünkön-: előtérben jól láthatjuk ar. ideális ki­képzésű, nyomáskárt nem okozó korszerű gwnaab- roncstípust. A jövendőbeli nagy teljesítményű traktoru­kon állítólag még ennél is jóval szélesebbek, szinte hor­dó alakúak tesznek magú a kerekek. HH Több mint negyedszázad* annak, hogy Fügedi Péter — a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezet: meó-vezetője — tizennégy éves fejjel eldön­tötte, belőle férfiszabó lesz. Nem kellett messzire men­nie, a szövetkezeit, éppen ak­kortájt verbuválta a fiatalo­kat szakmunkástanulónak. Ő is az első fecskék közé tar­tozott, s bizony akkor még nem gondolta, hogy huszon­hat év múltán is itt, ebben a kis közösségben találja meg számítását. Persze azóta Fügedi Péter életében, de a szövetkezet háza táján is tör­tént egy és más. — Ügy emlékszem. 1954 őszén lizenketten jelentkez­tünk tanulónak, s nem va­gyok egyedül, aki jóban- rosszban kitartott a szövet­kezet mellett — idézi fel * régmúlt évek eseményeit. — Több mint 13 éven át dol­goztam szalagon, mint szak­munkás. Azután voltam cso­portvezető, raktárosként is rftöltöttem jó néhány évet, jníg 1975-ben megbíztak a meó vezetésével. Időközben családot alapítottam, van egy tizenhárom és egy hatéves fiam, s a munka nádién Vo- érettségiztena. — Son« swan forttuft meg a fejében, hogy mernie abetyeí változtasson«? — Mindé« idefcöt MewSteő- «osdhez. itt születtem, itt atapitottem családot, roko­nok, barátok vesznek körül, s ráadásul nagyon szeretem a szakmámat. Pedíig voltak időszakok, jHnikor olyan rooszeri altt « «McSvetkeaet szénája, hogy tömegestől mentek el tőlünk az embe­rek. És én éppen ebben a kritikus időben, 1975-ben vállaltam el a meó veze­tését Igaz, szabad kezét kap­tam, hogy legjobb tudásom, belátásom szerint szervezzem újjá. a csoportot. Mégis, egy ízben — talán elkeseredé­semben — be akartam dob­ni a törülközőt, de a veze­tőség nem fogadta el a te mondásomat. — De hagyjuk a múltat, omi volt az elmúlt, (szeren­csére megszakadt a rossz so­rozat, sikerült kilábalnunk a bajokból. Azt nem állítom, hogy gond nélkül vagyunk, de ár. igen lényeges szá­munkra, hogy látjuk mun­kánk értelmét, van bőven megrendel esünk, nem kell tartani a jövőtöt. A késztermScrak tárban, ahol Fügedi Péterrel beszél­getünk. százszámra sorakoz­nak a férfiöltönyök, amelye­ket a meó vezetője szúró­próbaszerűen ellenőriz. — Természetesen menet közben is vizsgáljuk a mi­nőséget. de a szalagközi mrt ózás ellenére előfordulhat­nak kisebb hiányosságok, amelyeket itt még idejében felfedezhetünk. — Hova kerülnek ezek am öltönyök” — tudakoljuk. — Amit most itt látnak,’ egytől egyig, az amerikai Jaguár-cégnek szállítjuk. Éppen most. készítünk elő egy több ezer darabos szál­lítmányt a ten geoentúlra. — Elégedett * végzett munkával? — Eddig nem laíáltem hite bás árut Nem is engedhet­jük meg, hogy csorba essék a szövetkezet jó hírén. Nyu­gaton * legcsekélyebb minő- ségFomiás is könnyen a piac elvesztését eredmétyeeheü.’ Ezt pedig egyikünk nem sza­réin é. Fotó: Laos« Jmwd Kis gazdaságok nagy eredményei Pontosan ugyan nem te­het megáik:pítani, hogy me­gyénkben a mezőgazdasági (termékek évi 11 milliárd fo­rintnyi értékéhez mennyivel járul hozzá a háztáji és ki­segítő gazdaságok sokasága, de nagyjából úgy a feléhez. Vagy: majdnem a feléhez, ami igencsak tisztességes szám, hiszen milli-árdokban mérhető. Mérhető példán! az, hogy tavaly megyénk kistermelői, kertészkedői, kistenyészíői több, mint egymiUíárd forint értékű árut értékesítettek, adtak el az állatra, illetve a szövetkezeti szervek részére. Nem mérhető viszont, hogy meuvnyifc adtak el közvetle­nül a kikosGág’iiír’.i, a miskol­ci, az ózdi, a sajóssentpéteri, a leninvárosi, a mezőköves­di és más piacokon. Pedig. ez a szám is biztosan' Jó«sa meghaladja a roiffrerdty., h iszen a megtermelt érte­kek nagyobb rész» gyakor- teüíag a piacokon cserét gazdát, illetve alakul át pénzzé. Még néhány adate tavaly a kistermelőktől vá­sároltak fel — megint csak hi­vatalos szervekről ran szó — 3876 tonna zöldséget, 5399 tonna gyümölcsöt, 118 ezer hektoliter bort, 9416 tonna vágósertést. Az ará­nyokat tekintve: a nyúl, a galamb, a méz teljes egészé­ben a kistermelőktől került ki, a sertés, a bor 50—50 százalékban, a tehéntej 44) százalékban, a vágómarha negyedében. ( Ezek a számok, — melyek részben a megyei tanács vb ülése elé került anyagból, másrészt a Hazafias Nép­front megyei etootesiégének ülése által tárgyalt anyag­ból valók — föltehetően nemcsak a szakembereknek, hanem, nekünk laisusoknak is spkat mondanak. Annyit mindeneseire: a kistermelés hatalmas értékeket produkál, márpedig nekünk, itt észa­kon minden megtermelt ér­tékre, zöldségre, gyümölcsre, húsra szükségünk van. sok minden miatt még jobban is, mint más, kedvezőbb adottságú megyékben. Egyál­talán nem új megállapítás ez, ismételni, hangsúlyozni azonban mindig is szüksé­ges. Már csak azért is. hogy biztassuk mindazokat, a gazdálkodókat — nemcsak falusi emberekét, tsz-lago- kai, hanem diósgyőri vasa­sokat, ózdi kohászokat, új­helyi, pataki ipari munká­sokat, hivatalnokokat, ede- lényi bányászokat, stb. is — kiknek módjuk, lehetőségük van a kiskertek művelésére, fóliák beszerzésére. gyü­mölcsfák telepítésére és mindarra, ami a kiskertek­hez tartozik. s A Kertbarátok és Kiste- nyésztők Borsod megyei Társadalmi Szövetsége már régóta munkálkodik, a Zöld­ért vállalat; az áfészek, a helyi tsz-ek is évek óta segítik, támogatják a háztá­jit, a kisgazdaságokat. Táp­szerrel, tenyészanyaggal, olt­vánnyal, szerződéssel. Ezeket a szerződéseket a kisállatte­nyésztésnél a gazdák gya­korta megszegik, mert minden tápszer, kedvezmény ellenére a nagyobb pénzt kínáló, valahonnan előkerült, igen ügyes embernek adják rf a mór „beérett” állományt. Az áfészek — ki tudja mi­ért? — még csak gondol-' kodnak azon, mit is Keltene tenni ez ellen, mármint » szerződés megszegői eiten. Megyénk kistermelői ver­seny ben vannak más me­gyékkel. Az eredmény? Or­szágos versenyen 1976-ban második helyezés (1) a Ker­tészeti Egyetemen, majd 1977-ben Nagykőrösön ugyan­csak második hely. Gyöngyö­sön 1978-ban a kistermelők lájkiállításán kiválóra érté­kelték a megyénk szakcso­portjai által kiállított termé­kekéi, a Fekete Gyémánt Kertszövetkezet a Bereczkv Málé-emlékpiakett arany, az Avas nyúltenyészlő szakcso­port az ezüst fokozatot kap-' 1a meg. Nem kas dolgok ezek! Miként a kisgazdaságok egésze sem kicsi, bármily furán hangzik is így. Nagyon is fontos tevékenység, mely­nek szerepe az elkövetkező években feltehetőleg még inkább növekszik. Tartalé­kokat képes hasznosítani ez a fajta gazdálkodás. Talán még nem is hisszük, tudjuk, mekkora tartalékokat. Par­lagföldeket tesz termővé, öreg gyümölcsösöket hoz rendbe. Nem vagyunk gazdagok, szükségünk van mindenre, mi megterem, előállítható szüköcske országunkban. Biz­tos viszont, hogy az eddigi­nél több termelhető, több állítható elő. Nemcsak a ma már termelési rendszerekben gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemekben, hanem szor­gos, aprólékos, ugyancsak hozzáértő munkával a kis­gazdaságokban is. Príska Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom