Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-20 / 116. szám

2fl»*.s®e*áa Sok kiesi. rr ' A sajópetri szövetkezet- ben évekkel ezelőtt sikerült finűydra „leegyszerűsíteni” az áilatteny észtéi szerkeze­tét. hogy az istállók üresen álltak. Ma pedig lovat, ser­tést hizlalnak, juhot tarta­naik. sőt liba- s baromfi­tenyésztést terveznek. Az egyi-k végletből a másikba? Hiszen szakemberek körében ittmert: minél több állatfaj van egy termelőszövetkezet­ben, annál inkább csökken annak az esélye, hogy az állattenyésztés egésze ered­ményes legyen. Érthetőn, mert a tagoltság -a fejlesz­tésre, vagy az eredmény javí­tásra szánt pénzügyi ráfor­dítást is széttagolja. Ennek pedig csak a jövedelmezőség látja kárát. Vigh György, a szövetkezet elnöke ezt nem a.s Ragadja. De ... — Arra lennék kiváncsi, hogy más hasonló adottságai gazdaságban mi mást tudna csinálni egy vezető. Mind­össze ezer hektárunk van. Kettői, legelőtől, a szántókig. Az elmúlt ősz nem kímélt bennünket. A 350 hektár bú­zánkból százharmincat ki­pusztított a belvíz. Az árpa .java részét kétszer vetettül:. Összeadva, ezek milliós ár­bevétel-kiesések. Ilyen kis méretnél ez a szerkezei ele­ve ráfizetéses lenne. Amire volt. már példa. Az űj vezetés, amelynek EOTidoskodma kellett a veszteséges termelés megfor­dításáról. kezdetben több nehézséggel küszködött. A növénytermesztés bi zony la- láinsága állattenyésztés nél­kül csak fokozta ezeket a gondokat. Mivel egy bizto­san, jövedelmező ágazat ki­építéséhez milliók kellettek volna, rugalmasan az igé­nyekhez igazították az épü­leteket. Szó szerint! Rájöt­tek: a legolcsóbb beruházás az átalakítás, vagyis a meg­levő három istállót az az ál­latfaj „kapja meg”, amely­nek árbevétele a legmaga­sabb. Kockázata ennek az ötletnek önmagában is van. Ha az ár gyorsan változik, akkor a rekonstrukció saját költségeit sem termelheti vissza. — Igyekszünk megalapo­zottan, hosszabb távra dön­teni. A sertésnél például egy állandó' vonalat alakí­tottunk ki, amelynek haszna csak idén mutatkozhat. Bér­be vettük, s később megvá­sároljuk a Bükkvidéki Ven- déglátói'papi Vállalat rnályi hizlaldáját, és vágóhídját. így 20(H)—31)00 hízót állítha­tunk elő évente. De a kis méretek miatt, ami megha­tározza a gazdaságosságot, a célunk elsősorban a tenyész- koca-hevelés. Bár csak két­száz darabot akartunk szer­ződés szerint átadni a kis­termelőknek, az igény ma­gasabb. így előreláthatóan 400 anyaállat kel el az év végéig. És mivel ezek ára darabonként 2400 forinttal magasabb, az egész ágazat nyereségessé válhat. Jelenleg a sajópetri Egyet­ért és Termelőszövetkezetben ez az ágazat az egyetlen szi­lárd pontja az állattenyész­tésnek. A 700 anyajuhot például azért tartják, mert a melléktermékeket ezek hasz­nosítják a legjobban. Tarló­kat legeltetnek velük, s in­nen származik az a szer- v est rá gy a -merni yd ség, amely - lyel a talajaikat javítják. A nyereség csekély, mint azon' a száz lovon is, amelyet az állalforgalmi vállalatnak hiz­lalnak fel nyugati exportra. De pillanatnyilag ezek a te­vékenységek pótolni tudják a növénytermesztés árbevétel- kiesését. s ez is volt velük a cél. — Ha kedvező ajánlatot kapunk — mondja az elnök —, akkor az), igyekszünk megvalósítani. Legutóbb az AG HOC OOP termelési rend­szer tett ajánlatot libahizla­lásra. Mivel nemrég építet­tek 460 millió forintért egy korszerű libafeldolgozó üze­met, úgy érezzük, biztos ter­melési hátteret tudnak biz­tosítani. Harmincezer libát tudunk felnevelni négy ki­logrammos súlyig, s ez évi 1,5 millió forint nyereséget ígér. Mivel a liba májusban befejezi a tojást, a holtidő­ben módunk van 50—100 ezer darab broyler csirke fel­nevelésére is. ami megint nyereséget hozhat. Ezt az ágazatot szeretnénk kialakí­tani, s mivel exportfejlesz­tési hitelt is kaptunk — 1,5 millió forintot — jövőre be­levágunk. így lesz öt állatfaj Sajó- petriben. Nem is olyan, ré­gen ezt a szerkezetet kor­szerűtlennek tartották volna, de változott a helyzet. Főleg olyan kisüzemek esetében, mint az Egyetértés Tsz, ahol csak a rugalmasság lehet a jövedelmezőség alapja. Erre mondta az elnök: — Ha például nem figyel­nénk annyira oda a sóder­bányánkra, akkor rég beje­lenthettük volna a csődöt. Beruházásszegény időszak­ban nekünk kell a vevőt magunkhoz csalogatnunk. Évi '120 ezer köbméter só­dert kell eladnunk ahhoz, hogy a bánya 1,5 millió fo­rintos jövedelme meglegyen. Mivel 2,2 millió forint a szövetkezet összes tervezett nyeresége, látszik mennyire feszített szervezői, kereske­dői munka szükséges .a za­vartalan üzemeltetéshez. Talán ez volt az oka. hogy nőm elégedtek meg ezzel az egy melléküzemággal. A fel­sővadász! szövetkezettel kö­zösen egy olyan társulást alakítottak, amely Hidro­technikai Közös Vállalat né­ven. negyven dolgozót alkal­mazva foglalkozik a fővá­rosban s Miskolcon a köz­ponti füléses rendszerek, ka­zánok karbantartásával, ja­vításával. Ez is szép pénzt hozhat a szövetkezet Írass za­jába. De lényegében még ez sem elég. Nem, elég ahhoz, hogy a kockázatot teljesen felszámolják. Ma még csak az évi nye­reségért; küzdenek, s nem a hosszú távú fejlődésért. Ép­pen ezért nem teljes, csak kilencven fokos az a fordu­lat, amelyet eddig megtet­tek. — kármán — Hazánkban szinte minden­nap meghal valaki üzemi bal­eset. miatt. A tragikus adat mellett ugyan kit vigasztal, •hogy a korábbi evek átlagai­hoz képest tavaly a bizton­ságtechnika úgyszólván vala­mennyi mutatója javult. Vig- ságra azért sem lehet ok, mert a balesetek sérültjei, több mint kétmillió munkanapot töltöttek betegállományban! Arról, hogy mennyire ha­mis a puszta számok bűvöle­tében értékelni a munkavé­delem helyzetét, egy váratlan találkozás győzött meg. Épí­tői paid vállalatunk munka­védelmisével futottam össze. Ismeretségünk egy halálos munkahelyi baleset után kö­tődött, amikor is a vállalat- vezetők mulasztására, az óvó­rendszabályok semmibe ve­idére derült fény. Akkori faggatózásom kellemetlenül érintette egyébként lelkiisme­retes emberünket. Most vi­szont örömtől sugárzott az arca. Nem csoda, hiszen — amint mondja — 12 százalék­kal csökkent a balesetek szá­ma a „bázishoz képest”, és ha csai< egy kicsit kevesebb a csonkulásos sérült, ha nincs az a csúnya haláleset, akár az ágazati vándorzászlót is elnyerhették volna, A megle­hetősen bizarr történet színié tálcán kínálja az alkalmat a moralizálásra. Arra, hogy szót csépeljünk emberünk ember­telen szemléletmódjáról, bü­rokrata mivoltáról. Koránt­sem bizonyos, hogy igazunk lenne. Hiszen a biztonság- technika > szakavatottjának bizonyára nem kevés szerepe van abban, hogy a vállalat­nál valóban jóval kevesebb baleseti veszélyforrós talál­ható, amint akár egy eszten­dővel ezelőtt. Munkavédelem — hisz ma­ga a fogalom sem arra utal, hogy valóban a munkások védelméről, életül:, testi ép­ségük megóvásáról van szó. A szomorú statisztikákban mutatkozó 'javulás ellenére, a kifejezés mégis híven tükröz valamit a honi viszonyaink­ból. A korszerű gyártósor mellől takarékossági buzgal­mukban elspórolják az 'auto­matikus biztonsági berende­zést. A \ zaj csökkentésre nem áldoznak néhány tízezer fo­rintot, ehelyett kényelmetlen füldugókkal „szerelik fel” dolgozóikat. (Az eset gyako­riságának igazolásához ele­gendő egyetlen adat: Magyar- országon több mint félmillió ember szenved maradandó halláskárosodásban.) A rosz- szul értelmezett termelésköz- pontúságot tehát szinte kivé­tel nélkül azok sinylik meg, akik nélkül pedig nincs „föl- futás”, hatékonyság, avagy minőség. Pedig sokat fejlőd­lek a balesefelhárilás felté­telei az utóbbi években. Bi­zonyság erre, hogy a vásár­városban nemrégiben látott nemzetközi kiállításon nem­csak nyugatnémet légzöbe- rendezésékre, pillék önnyü csehszlovák sisakokra, vagy francia gyártmányú bizton­sági övekre csodálkozhattunk ró. Megállapíthattuk, hogy nem maradnak el mögöttük a magyar védőeszközök sem, hogy csak az érintésvédelmi készülékekre, savtól óvó, lángálló védőruhákra utal­junk. Kérdés, hogy mindeze­ket mikor láthatjuk viszont a gyárakban, a veszélyes munkahelyeken. Tavaly 212 millió forint táppénzt fizettek ki az üzemi baleset miatt betegállomány­ba kényszerülő dolgozóknak. A munkahelyi ártalmak ré­vén, idejekorán rokkant- nyugdíjba kerülők száma riasztóan növekszik. Kieső munkaerejük — mérhetetlen veszteség. A megelőzés — vagyis a humánus és haté­kony munkásvédelem — fel­tehetőleg csupán ennek a mammutösszegnek a töredé­két erjesztené fel. És akkor még mindig csal: a pénzről beszéltünk. Szó sem esett a munkából kiesők szenvedésé­ről, jövőjéről, lehetőségeiről, életkedvéről. Nagyjavítás a TVK-ban A metánbontó konverterének kataliiátortöltet-oseréje jelentette m egyik legnagyobb feladatot a nagyjavítás során. Fotó: Kovács Endrén# Az elmúlt héten, május 11-ón kezdődött meg a Ti­szai Vegyikombinát műtrá­gyagyárában minden év egyik legnagyobb munkája, a nagyjavítás. ’ A kombinát karbantartó főosztálya ezúttal is a szá­mítógépeket hívta segítségül, amelyek meghatározták nap­in, órára, percre a szakem­berek feladatait. A nagyja­vítás május 11-től 27-ig tart. Az első hét után érdeklőd­tünk Takács József gyárve­zetőnél, hogy jelenleg hol tartanak a munkálatokkal. — Az ütemtervet pillanat­nyilag tartjuk. Jelenleg úgy néz ki, hogy az ammónia­gyárat a tervezettnél nyolc­tíz órával korábban tudjuk üzembe helyezni. Ez annyit jelent, hogy május 21-én, csütörtökön délután 2 óra­kor üzembe helyezzük a gyár berendezéseit. Ezen a napon részleges beüzemelésre ke­rül sor a levegőszétválasztó- nál. valamint a metánbontó­nál is. Arra a kérdés ü ükre, hogy a továbbiakban milyen mun­ka várható és mit tesznek a szakemberek, a következő­ket mondotta a gyárvezető; -— A hét pénteki napján várható a savüzemben az igazi csúcs: mintegy 1500 karbantartó szakember dol­gozik — a mű trágyagyári 470 dolgozón kívül — a nagyjavításon. Mint a gyárvezető elmon­dotta. bízik abban, hogy csütörtöktől, május 21-től is­mét részlegesen termelhet a műtrágyagyár, Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a nagyjavítás időtartamát a szocialista brigádok — a hétfői jelentés szerint — mintegy 10—12 órával csök­kentették le, ami nemcsak a TVK-nak, hanem a nétv gazdaságnak is jelentős de- vizamegtakaritást jelenthet, F. Gy. k áprilisi fagy- és belvízkároktól Több mint 4,00 mezőgaz­daságii nagyüzem jelentette eddig az Állami Biztosító­nak. hogy komolyabb káro­kat okozott az április végi fagyhulláim. A fagypont alatti éjszakák szinte nyá­rias időszak után köszöntöt­tek be április második felé­ben, így a gyümölcsösöket sót: helyütt már teljes virág­zásban, a szőlőt pedig kifa­kadt állapotban érte a fagy. A gyümölcsösök és a sző­lőültetvények biztosított te­rületének több mint 75 szá­zalékáról jelentettek kár­igényt. A gyümölcsféléi: közül főleg a csonthéjasok sínylették meg a fagyot. Je­lentősebb károk Szabolcs. Heves, Zala és Borsod me­gye gyümölcsöseiben észlel­hetők. csaknem 43 ezer hek­tárnyi területen. A 25 ezer hektárra becsült szőtőfagy- kárt elsősorban Bács, Csonk­iad és Pest megye gazdasá­gai jelentették. A szakembe­rek szerint az eddigi felmé­résekből arra leli el követ­keztetni. hogy a kár meg­közelíti maja az egymilliárd forintot. Csaknem 100 ezer hektár viszont a víztől, különösen a belvíztől szenvedett. Az idei vízkárok már április végére fele akkora területet sújtottak, mint az emléke­zetesen vizes tavalyi eszten­dőben összesen. A vízkárok 90 százaléka hat megyét, Békést. Borsodét. Hajdú-Bi- hart. Hevest. Szabolcs-Szat- márt és Szolnokot érintik. A téli kipusztulásos ká­rok átlagosak voltak: csak­nem 30 ezer hektárnyi terü­letet kell kiszántani, illetve újravetni, leginkább a rep­ce és az őszi kalászosok sínylették meg a telet. A világgazdaság hírei — Japán beruházások külföldön — Oíaj-árukapcsolás — Virágzik a szabadpiac A japán vállalatok közvet­len külföldi beruházásainak egyre nagyobb hányada irányul az amerikai feldől;- gozóiparba, s így a japán cégek mind figyelemremél­tóbb hatást gyakorolnak az amerikai gazdaságra. Ez a megállapítása a tokiói kor­mány támogatását élvező japán gazdasági intézetnek, amelyet korábban amerikai— japán kereskedelmi tanács­nak hívtak. A kutatócsoport szerint japán beruházói: a múlt év végén 213 amerikai feldolgozóipari vállalatot el­lenőriztek, 12 másik válla­latban pedig kisebbségi ér­dekeltségük volt. Ezeknek a cégeknek 314 üzeme műkö­dik. vagy áll építés alatt az USA 42 államában. A japán többségű cégek a múlt év végén több mint. 50 ezer amerikai munkást foglal­koztatta 1c. A jövőben Venezuela olajszállításaiért vevőitől nemcsak pénzbeli fizetséget kér. hanem fejlesztési támo­gatást is — jelentette ki a venezuelai olajügyi minisz­ter. A biztonságos olajellá- tasért cserébe Venezuela azt kéri vásárlóitól, hogy adja- , nal: műszaki segítséget az olajipar és más szektorok fejlesztéséhez, biztosítsanak kedvezményes hozzájutást a vevőországok termékeihez és piacához, sőt azt is, hogy az olajvásárlók vállaljanak kö­telezettséget venezuelai iparcikkek megvételére. Ve­nezuela követelése erősödő irányzat az OPEC-ben, amely egyre inkább azt tartja, hogy az olajexportálóknak az olajjövedeimektöl való egyoldalú függősége aligha csökkenthető anélkül, ha a fejlett országok műszaki se­gítségei adnak az OPEC- országok más gazdasági szektorainak fejlesztéséhez; A Venezuelához hasonló tö­rekvésekkel egyébként Szaúd-Arábia már sikeresen próbálkozott. * Kínában két év óta ismét engedélyezett szabad piacok forgalma 1979-ről 1930-ra 28 százalékkal nőtt, s- elérte a 23,5 milliárd jüant (14 mil­liárd dollárt). Ezeken a pia­cokon a parasztok saját ter­melésű zöldséget adnak el, s ide kerülnek az állami kvó­tái: felett, gyártott játékok, bútorok és vasárul:. A pia­cok működését a kulturális forradalom kezdetén, 1966- ban tiltották be. kapitalis­táknak bélyegezve őket. 1979-ben a gazdaság-libe­ralizálási program kereté­ben újra engedélyeztél: te­vékenységüket. Az Új Kína hírügynökség szerint a pia­cok javították a friss élel­miszerekkel való ellátást és növeltél: a parasztság jöve­delmét. Ma már több mint 50 ezer ilyen piac működik Kínában, nagyjából annyi, mini a kulturális forradalom előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom