Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-16 / 89. szám

/ 1981. április 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARGRSZÁGfi* I Ft lm levél Ripacsok Kern András és Garas Dezső a fi!m egyik kockáján Aggteleki feljegyzések Lassan megkezdődik a „vendégjárás” a cseppkőbarlang környékén Hetedik játékfilmjével je­lentkezik most Sándor Pál. örök alkotótársa, Tóth Zsu­zsa írta a forgatókönyvet, több nagy sikerű filmjének operatőrje. Ragályi Elemér fényképezte ezt a munkáját is, amelyhez Presser Gábor komponált a fülünkben meg­ragadó dallamú kuplézenét, amely át-, meg átszövi a más­fél órányi játékot, s a leg­főbb szerepekben — meg egy-két epizódban is — újra ott vannak azok a színmű­vészek, akik Sándor korábbi filmjeinek sikerében is része­sek voltak: elsősorban Kern ■András és Garas Dezső, to­vábbá Major Tamás, Mar- gittay Ági, Pécsi Ildikó és mások. Sándor Pál egy korábbi filmjében, a Régi idők foci­jóban mondatja ki Minarik- kal, a mos/odással, hogy „kell egy csapat!’', mert társak, csapat nélkül nem lehet él­ni, s most ez az emberi gon­dolat, ez a kívánalom újra visszatér: kell egy csapat, ha még olyan kicsi is, hogy mindössze két ember van benne, mert — mint a film kupléjának refrénjéből is megtudhatjuk — „egyedül nem megy", mert társ nélkül az öreg artista, a lokálszín­padon magát produkáló bo­hóc mit sem ér, különöskép-, pen, ha produkciója — egy hatalmas, háromszárú nad­rágban ketten bohóckodnak — eleve szükségei! a társat. Két öregedő lokálbohóc, két pesti slemil „se Vele, se nélküle” kapcsolata áll a tör­ténet előterében, két egymás­ra utalt, egymást gyűlölő és szerető kiégett emberé, akik egymás megölő ellenségei/ is tudnak lenni, de egymás nél­kül meglenni nem. Érdekes világról szól ez a film, egy olyan világról, amelyben megkeseredett, nagyrészt, ki- siklott életű emberek élnek, akik korán megöregedtek, s amely világ tele van emberi árulással. Az egyik ripacsot elhagyja a felesége és össze­költözik egy műszerésszel, a két gyerek hol itt, hol ott van; a másiknak a felesége Norvégiába utazik a gyere­kével együtt és nincs szán­dékában hazatérni; a pro­dukcióból az egyik bohóc ki­rúgja a másikat, mert kell a hely a lokálíönök bájos sze­retőjének; a magára maradt anya siratja Norvégiába sza­kadt unokáját és megkesere­dett fiától is csak durvasá­got kap és így tovább. Csu­pa árulás, csupa szomorúság, amiről eddig említést tettem, meglepő hát a következő megállapítás: ez a film a sok szomorú motívum elle­nére is mindvégig szórakoz­tató, sőt helyenként kacagta­tó vígjáték. Nemcsak azért, mert végül is optimizmust sugall: egymás, egymásba ve­tett hit nélkül nem lehet él­ni, hanem mert a burleszk- elemekkel gazdag, ugyanak­kor tragikomikus elemekkel át-, meg átszőtt történet mindvégig olyan előadásban pereg előttünk, hogy a két szánandó emberke, a két bo­hóc egymás iránti haragját és gyűlölködését nem tudjuk tragikusnak felfogni, harag- vásuk, ügyeskedéseik, átlát­szó hazugságaik, kisstílű ha­dakozásaik sokkal inkább derűt és bizonyos mértékű szánalmat keltenek a néző­ben. A két öregedő bohóc — Salamon András és Stock Ede — néhány napos kaiand- ja mögött felrajzolódik a mai pesti élet egy nagyon sa­játos szelete, felbukkannak jellegzetes figurák, mintha a pesti éjszaka, meg a mű­vészvilág perifériáinak mély­vizébe merülnénk le olykor- olykor. Ám a burleszkszerű jelenetek dacára mindvégig igenis reális kép rajzolódik elénk. A színes reflektoroktól csillogó loKálsziopad mögött kopott és szürke az élet, az 'éjszakai lovagok és kalandok nappal már nem ugyanazok, a művészpálya, vonzása nem mindig megalapozott és így továbo. Lehet, hogy e film figurái nem a legtipikusab- bak a mai Pesten, de ezek is vannak, hozzá tartoznak az élethez akárcsak a lokálban ivó főorvos, akinek ittasan el­szabadulnak az indulatai/' az éjszakai kocsmai, meg nyil­vános illemhelyi rendbontók- verekedök, a társkeresők és az elhagyottak, egyebek. Presser Gábor zenéje reme­kül íveli át a történetet. Ra­gályi Elemér éjszakai város­képei és intérieurjei nagy­szerű keretet adnak a játék­nak, Garas Dezső és Kern András párosa pedig igen hosszú időre emlékezetes sze­repformálás, a két megszür­kült, lelkileg kifosztott, szin­te mindenben csalódott, egy­mást gyilkolni is képes, gyű­lölködve szerető ember ra­gyogó ábrázolása. Udvaros Dorottya vonzó küllemű „har­madik” e furcsa kettősben. A további szereplők közül kitűnő Temessy Hédi magá­ra maradt anyája, Pécsi Ildi­kó énektanámője, Major Ta­más részeges - idegorvosa, Vajda László egyetlen villa- nású énekesjelöltje, Margit- tay Ági az egyik feleség alakjában, és sorolhatnánk még sokáig a jobbnál jobb epi zódszereplőket. A bevezetőben arról írtam: összeszokott csapattal dolgo­zott Sándor Pál. Ez a nagy­szerű eredményen meg is látszik. Valóban kell egy csa­pat, mint Minarik mondta néhány éve. Sándor — úgy tűnik — megtalálta azt a csa­patot, amely nagyszerűen ér­ti az ő szándékait, ismeri az ő világát, s a közös csapat­munkával képes olyan han­gulatos, szórakoztató, egyben elgondolkodtató filmet terem­teni, mint a Ripacsok.» Benedek Miklós I Marosvásárhelyí Kamarazenekar Itaniversenye A Marosvásárhefyi Kama­razenekar ad hangversenyt április 17-én este hat órakor a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. A Miskolci Űj Zenei Műhely által rendezett koncert műsorszámai között a kortárs román és romániai magyar zeneszerzők kompozí­ciói szerepelnek, többek kö­zött Szabó Csaba, Csíki Bol­dizsár, Cornel Taranu és Ze­no Vancea művei. Hangver­senymester Hamza Gyula. Telt ház húsvétkor Vendégek Tapolcán A tapolcai autóskemping április 14-én már vendégeket fogadott, jóllehet az „igazi” nyitás még nem történt meg A kempingben eddig száznál többen kaptak szállást. Mint a kemping vezetője elmond­ta, a húsvéti ünnepekre a faházakban levő kétszáz ágy már foglaít. Ha marad a ked­vező időjárás, a következő napokban a. lakókocsis és sá­toros helyekre is várnak ven­dégeket.. A népszerű kempin­get egyébként az idei szezon­ra felújították. A faházakat lefestették, kicserélték bur­kolataikat. Szavalóverseny Varrodai dolgozói számára szavalóversenyt rendezett Sárospatakon a Ruházati Szö­vetkezet vezetősége. A költé­szet napjára való tekintettel a legtöbben József Attila egy-egy szép versét adták elő, kellemes élményt szerez­ve munkatársaiknak és ma­guknak. A 16 résztvevő kö­zül a három legsikeresebb szereplő, éspedig Ferencz Éva, Dávid Marian és Kiss Jánosné képviseli a szövet­kezetét a városi szavalóver- senyen. Alighanem csődbe jutó vál­lalkozás lenne megszámlálni, hány élcelődés, élv.elődés, mérgelódés látott már napvi­lágot a magyar sajtóban a lassacskán teljesen elsorvadó ipemoriter ürügyén. A tan­anyagcsökkentés egyik áldo­zata volt — alighanem fogal­mazhatunk ebben az esetben ilyen erőteljesen! — a köte­lezően megtanulandó vers, prózarészlet. Egyszóval: a memoriter. (Habár a memo­riter igazából nemcsak a „kívülről fújandó” szépiro­dalmat jelenti! A különböző szabályokat is!) Történelmi visszapillantás és okkutatás helyett ezúttal a jelenről vagy méginkább a jövőről. A tarthatatlan hely­zetet, hogy tudniillik az újból 60—100 sor közötti kötelező­en megtanulandó vers- és prózaszöveget sem követeli meg minden magyar szakos tanár, ugyanis egyre inkább tarthatatlannak érzik a pe­dagógusok is. Mi több, alig­Az aggteleki Csepp­kő-szálló éttermében ebédidő van. Ez az ebéd azonban csen­desebb a szokottnál; az asz­taloknál ülők hallgatagságá- ban készülődés van: a pihe­nés egyhetes turnusa véget ért, búcsúzni kelj Aggtelek­től, a szállótól, az ismerősök­től, a tájtól. A táj és a bar­lang tízezreket vándorokat ide az ország legkülönbözőbb részéről hosszabb vagy rövi- debb időre . . . Akik hosszabb időre vendé­gei a szállónak — a SZOT- beütalóval érkezetlek —. nem maradnak magukra szabad­idős programjuk megszerve­zésében; a szálló vezetője er­ről ezeket mondta el: — A szokásoknak megfele­lően nálunk is van a sza­badidős, a kulturális progra­mok szervezésének felelőse, vendégeink a kirándulások, túrák mellett táncos esteken ismerkedhetnek egymással, könyvtárunk szép környezet­ben fogadja az olvasást sze­retőket. a csendre viigyókat, szoktunk rövidfilmeket vetí­teni „diszkókeretben”, s augusztustól, amikor már a gyerekek is jönnek a család­dal, rajzfilm- és diavetítése­ket rendezünk. És a szellemi, játékos vetélkedések is rend­szeresek itt a szállóban ... ☆ A cseppkőbarlang környé­ke kihaltnak látszik; s bár három csoport is lenn van a barlang cseppkőméxyében, az itt dolgozók szerint ez még nem igazi szezon, az csak kezdődik majd. S ha majd már szezon lesz? — vajon a barlangi látnivalók, a táj nyújtotta élmény mellett mi­re számíthatnak az ide érke­zők? A helyszínen nem sok biztatót hallhattunk, hisz’ a már annyira megszokott bar­langhangversenyekből, kon­certekből, műsorokból az idén — a jelek szerint — nem jut majd a turistáknak. Az idegenforgalom illetékesei szerint az év utolsó harma­dára elhárítják a meglévő akadályokat __ ☆ • Az Aggtelekre látogató vendégek természetesen a fa­luban is szétnéznek — a szál­lóról rendszeresen szervez­nek faluismertető sétákat —. .mi is így tettünk, s arról ér­deklődtünk Kocsis Lászlóné- tói, a művelődési ház tiszte­letdíjas vezetőjétől, hogy mi­lyen művelődési lehetősége­ket kínálnak a helybeliek­nek? De még mielőtt mind­hanem érzik a hiányát ma­guk a diákOK is (!), legalábbis ezt mondta Kovács Ferencné, megyei szakfelügyelő, aki ha­zatérvén a debreceni memo­riter konferenciáról — a ta­vaszi szünetben tartottak meg az Országos Pedagógiai inté­zet, a KLTE bölcsészettudo­mányi kara és a TIT Hajdú- Bihar megyei Szervezete rendezésében — e témáról eszmét cserélt diákjaival. A versismeret ugyanis nemcsak azért hiányzik, mert nekünk, régi és régen volt diákoknak érthetetlen, hogy miért nem ismerik ezt vagy azt a ver­set, hanem mert a választé­kosabb önkifejezéshez, a csi­szoltabb stílushoz is elenged­hetetlen. Sőt, alighanem a versek alaposabb ismeretének hiányára vezethető vissza az a tapasztalat is, hogy köftő­erre sor került, nem lehetett elhallgatni a dicsérő szava­kat: hogy nagyon szép, iga­zán becsalogatóan jó küllemű az aggteleki művelődési ház. Nem késett a „magyarázat”; „Tanacselnökasszonyunk igen agilis, a művelődés ügyével is lelkesen foglalkozó ember, nagy része van abban, hogy ilyen intézménye van az itt lakóknak” ... Ezek után „nézzünk beljebb”: — Nem fogok túlságosan nagy eredményekről beszá­molni, magam is az iskola- vezetői feladatok mellett, csa­ládi tennivalóim melleit vég­zem népművelői munkámat. Azért megpróbálkozunk ér­telmes, hasznos tevékenysé­gi lehetőségei, biztosítani a fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. A KISZ-eseknek tánccsoportjuk van, hála az itteni határőrökkel kialakított jó kapcsolatnak; most szer­veződik egy felnőtt énekkar, inket, íróinkat többnyire csak „címkékkel” látják el a fia­talok. Ady forradalmár, de az Petőfi is, meg József Atti­la is... Régi igazság: gon­dolkodásra kell . nevelni az ifjúságot, de gondolkodni csak valamin és valamivel lehet... Verset sokat tanulnak az óvodában. Ojabbkori tapasz­talatom, mostanában az alsó tagozatban ismét jegyre ké­rik számon a kötelező verse­ket ... Később, a felső ta­gozatban meg a középiskolá­ban hullik'ki a rostán a memo­riter ... Néha jobb szándé­kunk ellenére. Így történhe­tik azután meg, hogy magyar szakra felvételiző tanárjelölt nem tudja pontosan idézni a egyelőre gondban vagyunk megfelelő vezető „megtalálá­sával” ... Hetente kétszer van játékfilmvetítés, a könyvtá­runk három napon áll az ol­vasni vágyók rendelkezésé­re. Sajnos, az ismeretterjesz­tő előadásokkal kicsit lema­radtunk, de szeretnénk ezt pótolni, elsősorban olyan té­mákban, amik közvetlenül érintik az itt élőket, gondolok például a mezőgazdasági te-* vékenységre. Jó a kapcsola­tunk az edelényi járás mű­kedvelő csoportjaival, közü­lük többen látogatnak el egy- egy évben hozzánk ... Hát így élünk, szerényen, de mindig többet adni akaróan ... Ap­ropó, majd elfelejtettem meg­említeni a honismereti mun­kát, ami a mi falunkban ha­gyományosan része közműve­lődési tevékenységünknek ... (íénagj—fojtán) Himnuszt, a Szózatot vagy a Nemzeti dalt. Pedig ezek iga­zán az „alapvető versek” kö­zé tartoznak ... Memoriter ügyben pedig az egyetemen, a főiskolán inkább felejt az ember. r Nem szaporítom a szót.. Az említett konferencia egyik ta­nulsága: a pedagógusoknak jobban kell szorgalmazniuk a memoritert. S például az érettségiken, áz elnököknek nem ártana erre is odafigyel­niük. Mert most nemigen teszik. Az ő rostájukon is ét­megy. S úgy tűnik, valamifé­le segítséget is kapnak. Pél­dául abban, hogy szó van egy olyan antológia megjelente­téséről, amelyben minden olyan vers, prózai szöveg- részlet1 megtalálható lenne, amelynek ismeretét kívóna- tosnak találnák a szakembe­rek. Az óvodától a középis­koláig. Mert most még a cse­kélyke kis kötelező is az eset­legességre van bízva . . . (cs. a.) Memoriter BÉI f 1 db D-598 autógrédert RBE ADNANK * —— ­1 T * t Érdeklődni: B.-A.-Z. megyei Mg. Szövetkezeti CS CSJ I J Tpí \I I C5J m Építőipari V. Miskolc. József A. u. 38. Vx4 lO YI'O * Ui.: Ocsovai — Telefon: 15-085

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom