Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-15 / 88. szám
ESZAK-MAGYAÄORSZAG 4 T901. április tS^ sírnia . BIRKÁN YÍRÁS Bolgár szatirikus játék a miskolci sztfíbázban 9KTANISZLAV SZTRATI- jBV bolgár író hazájában roppant népszerű, legalábbis ezt hallani. Nálunk két kötete jelent meg: egy regény, meg egy másik, amely két szatirikus játékát tartalmazza. Ebben olvasható — még Ve- Várzakó címmel — a Miskolci Nemzeti Színházban most — Juhász Péter fordításában — bemutatott Birkanyírás is, amely a rendező tájékoztatása szerint hazájában közel egy évtizede folyamatosan nagy színpadi siker. A darab szövegkönyve sokkal inkább filmforgatókönyvnek tűnik olvasás közben. Megszámlálhatatlanul sok helyszín, egészen aprócska jelenetek sorjáznak, egyes szereplőknek olyan hosszú monológokat, leíró részleteket ad a szájába a szerző, hogy íilmeszközökkel, „ílash- backkel” látszik leginkább megvalósíthatónak, azaz megelevenített emlékezéssel, visz- szajátszott jelenetekkel. Olvasás közben tagadhatatlanul szórakoztatóak egyes részle- ; tek, a mű egésze azonban óvatosságra int: miként lehet ezt színpadon realizálni, meg a darab mondandója mennyiben találkozik a mai magyar néző igényeivel, elvárásaival, ami a mai bolgár mindennapokban a szatíra görbe tükrében felmutatni, ostorozni való jelenség, vajon az-e a mai magyar életben is? Itt most röviden utalni kell arra, miről is szól a Birkanyírás, hogy észrevétele- j ím, töprengő további gondolataim érthetőbbek legyenek: egy Ivan Antonov nevű nyelvész, egyetemi oktató velúrzakóján túlságosan hosszú az j eredeti birkaszőrzet, hát elviszi egy tsz-be, hogy nyílják meg, mint a birkákat. Ez j meg is történik, ám birkaként jegyzik be a nyilvántartásba a nyírás tényét és ettől fogva a nyelvészt birkatulajdonosként tartják nyil- ) ván. adót követelnek tőle stb. Megindul a herce-hurca, hogy a hivatali csökönyösséggel , szemben töröltesse a nem j létező birkát a nyilvántartás- j bői, s ez nem megy, mert amit egyszer bejegyeztek a nyilvántartásba az szent, még ha I a vak is látja az ellenkező- j jét. Mindenesetre a groteszk i alaphelyzet alkalmasnak lát- i szik arra, hogy a szerző az 1 aktakergetés közben a bürokráciával és egyéb fonáksá- I gokkal átszőtt mai bolgár j élet, hivatali működés vad- ! hajtásait felmutassa és a tisztább hitű emberi tartás- , sál szembesítse. i A Birkanyírás — Szűcs János rendező — nyilatkozott szándéka szerint azonban nem egyszerűen bürokráciaelJenes kíván lenni, hanem emberi magatartásformákat, felfogásokat kíván ütköztetni, be akarja mutatni az emberellenes hivatalnoki gondolkodást, amely szinte kizárja, hogy az egy nyelvű emberek is megértsék egymást, hiszen az egyik emberi, a másik hivatali logikával gondolkodik, s a hivatalban — a személytől függetlenül — azonos ferde gondolkodásmód érvényesül. Nem bohózatot, szatírát kívánt Szűcs bemutatni nagyszámú szereplőgárdájával. MINDEZEK UTÁN nézzük a megvalósulást. Az első észlelet megnyugtató: leeresztett vasfüggöny, majd a bársonyfüggöny látványa fogad, tehát hagyományos színházban érezzük magunkat. Nagy birkanyálat sejtető bégetés nyitja az előadást, maid el- ámulhatunk a Vayer Tamás tervezte célszerű színpadképen, amely ugyan falanszter- szerűen rideg, riasztó, de egyes darabjainak mozgatásával egyazon térben minden helyszín megjeleníthető, a játék folyamatosságát, filmszerű pergését biztosítja, bár egyik-másik jelenetben féltjük is a színészt, le ne essen az ingatag építményről. Vág- völgyi Ilona jelmezei jól igazodnak a játékhoz. (A Raj- kin-maszkok alkalmazása bizonyára nem tervezői, hanem rendezői ötlet, s nem is túl jó.) A Herédy Éva válogatta zene igen jó aláfestő, hangulatteremtő. A játék már az első percektől nyugtalanít. Jóllehet, helyenként mulatságos szituációk adódnak, viccek hangzanak el, mégsem tudunk egészében feloldódni a játék élvezetében. Mi lehet az oka? Talán mert a központi hős, Ivan Antonov eleve passzív figura, minden körülötte történik, mindennek ő a szenvedő alanya, s annyiban pozitív hős, hogy nem hajlandó feladni a maga kis küzdelmét, amit tulajdonképpen jóformán nem is vív, csak hányódik a bürokrácia sodrában? Vagy mert itt. Magyar- országon nem érezzük úgy át az egy szál birka körüli hivatali padkázásnak nevetségességét. mint a bolgárok, ahol ennek bizonyára más az akusztikája? Vagy mert mindaz, amit látunk, szerencsére nálunk már nem egészen így van, s mindezen vagy húsz-huszonöt évvel ezelőtt jobban felháborodtunk és derültünk volna? Nem hat ránk az olyan humor, amikor a hivatalnok azt mondja a szerencsétlen ügyfélnek: „Nyírd a birkát, elvtárs, gyapjúból lobogót”, nem tudjuk értékelni, amikor egy eszelős önkéntes tűzoltó re- sókra vadászik a hivatalban csak azért, hogy a maga kuckóját azokkal fűtse. meg hogy az elmeorvost viszik ei kényszerzubbonyban az ápolók?! Nem nagyon hatott ebben az előadásban. Szűcs János tisztességes rendezői szándéka, hogy politikai szatírát teremtsen, nem járt kielégítő sikerrel. Azt hiszem, alapvetően a darabban rejlő okok, számunkra túlhaladott, ezért idegennek tűnő megközelítésiábrázolási formák, közhellyé koptatott témaforgácsok fel- fúvása miatt. A birka körüli bürokráciát ostorozó szíjkorbácsra a szerző felkötözött egy hosszú sor fonákságot: liftszerelés hosszadalmassága, főiskolai felvételeknél az apa beosztásának súlya, idősödő magányos hivatalnoknők lelkifájdalma, lakáskiutalási visszásságok, a permanens hivatali átszervezések, egyebek mind megtalálhatók e sorban, hol kis já- tékocskában, mintegy betétként, hol önálló monológokban. Sok és kidolgozatlan ez epizódok sora, egymást is semlegesítik a részecskék, de főleg nem akarnak összeállni egységes drámai játékká. Egyetlen kiemelkedő ötlet benne a nem létező birka eltüntetésére rendezett álnyugdíjaztatási álvacsora, ahol „megeszik” ezt a nyilvántartási tételt. Szűcs János igyekszik igen mozgalmassá tenni a csupa publicisztikus iantételböl és anekdotikus epizódból összerakott szatirikus játékot, szereplőit talán túlontúl sokat is kergeti az irdatlan díszletmonstrum csúcsain és völgyein, korábbi politikai színházi irányzatok jegyeit is felfedezhetjük törekvéseiben — részben ebből adódik a színészek játékában több eltérő felfogás és stílus is —, s azt sikerült elérnie, hogy meglássuk az emberellenes hivatalt, az emberi és hivatali logika antagonisztikus voltát, meg megsejtsünk valamit a bürokrácia által az emberekre kényszerűen opportunizmusból a két barát árulása révén, de az egészében élvezetes és nemcsak részleteiben ható szatírával, az éles társadalmi töltésű, ugyanakkor zárt drámai művel adós maradt az előadás, mint ahogyan adós maga a darab is. MÉLTÁNYTALAN DOLOG lenne a játék szereplőit felelőssé tenni a hiányosan megírt figurák ilyen-olyan eljátszásáért, s alakításaikat elemezni. Tették — többségben —, amit tehettek. Bizonyára elnézik a kritikusnak, ha méltatás helyett csak említi őket: a főszereplő nyelvész Kulcsár Imre volt, két barátja Csiszér András és M. Szilágyi Rajos, a mindenütt egyforma bürokrata hivatalnokokat Varga. Gyula játszotta, a hivatalnoklányt Sándor Erzsi, a liftbeszorult aDát Fehér Tibor, a feleségét Horváth Zsuzsa, fiukat Rudas István, egy háziasszonyt Várhegyi Márta. Kisebb szerepekben Dariday Róbert, Palóczy Frigyes, Győrváry János. Mátyás Jenő és Gyar- mathy Ferenc volt még jelen, s amikor az előadás végén mégis megtapsoltuk a — foguk között ruhadarabokat tartó (!) — jobb sorsra érdemes színészeket, nekik is, magunknak is jobb találkozásokat kívántunk. Benedek Miklós Németh Ldszló-est ' Rendezői invenció sem tudta volna kitalálni azt a perces, döbbent csendet, amit a hangja kiváltott. Magnóra kapcsolt, a színpadtér félhomályába rejtett hangfalból csendült ki az utolsó nyilvános és miskolci fellépés fanyar iróniájú, ön-évelődő vallomása: ... a limonádéhoz nem szolgálják fel a kifacsart citromot, de nálunk, Magyarországon az a furcsa szokás a divat, hogy az író— olvasó találkozókhoz „felszolgálják” az írót... E földgolyóbisról eltávolodóban, ha visszanézek, hálával gondolok azokra a miskolci emberekre, akik minden igyekezetükkel azon voltak, hogy visz- szaadják egy beteg, öreg ember hitét... Talán szó szerint illett volna leírnom, de a tisztelet döbbeneté gúzsba kötötte a kezem — ákár a tapsot. Az esten közreműködő színészek búcsúzása kellett hozzá, hogy megmozduljunk. Most talán kevesebben voltunk, mint azon az emlékezetes, utolsó fellépésen. De elég sokan ahhoz, hogy az emlékezés valóban emlékezés legyen. Együtt az özvegyével, Németh Lászlónéval. A szépíró Németh László szólt hozzánk a színészeken keresztül — Tímár Éva, Blas- kó Péter, Körtvélyessy Zsolt és Mihályi Győző fegyelmezett, a történés mögött a gondolatot megragadó előadásmódja méltó volt a műrészletekhez, kíséretüket Selme- czi György vállalta — a Bűn, az Irgalom, a Húsz és a többi mű egymásnak feleselő, s egymásból valamiképpen mégis táplálkozó és ösz- szerímelő részletei. Zimonyi Zoltán szerkesztette az est műsorát, s ö volt az, aki emlékeztetett. Az íróra, a gondolkodóra. Ámbár, ha pontosan akarunk fogalmazni, helyesebb talán azt mondani; emlékeztetett önmagunk felelősségéből táplálkozó emberségünkre, az emberségből gyarapodó felelősségre. A magyar irodalomtörténetben nincs még egy alkotó, akit oly magasra emeltek volna s oly mélyre ejtettek volna, mint őt. Hatalmas életművét ma sem látjuk még tiszta szemmel, a viták mély örvényeket kavarnak. Tény; az értelmieégi lét goodjalt árVersnsoiiik Encsen Hat évvel ezelőtt hirdették meg először — a költészet napjára — az encsi járás ál» talános iskolái felső tagozatos tanulóinak szavalóversenyét, melyen a KlSZ-fiata- lók is mindig képviseltetlék magukat. Az immár hagyományosnak mondható szavalóversenyhez kapcsolódva rendezik meg a Kazinczyról elnevezett „Szép magyar beszéd” verseny járási fordulóját is. Az idei versenyekre a járás általános iskoláiból 136- an neveztek be, hozzájuk csatlakozott még 30 KISZ-es; ez a buzgalom tette rangos eseménnyé Encsen az idei költészet napi megemlékezést. A megérdemelt jutalmak mellett az állalános iskolás versmondók legjobbjai nyáron részt vehetnek a telkibányai olvasótáborban is. Pályázati felhívás 1981. évre A Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottsága (MAB), valamint Észak-Magyarország megyei tanácsai és vállalatai a régióban folyó tudományos tevékenység hatékonyabbá tételére az alábbi témakörökből hirdetnek pályázatot: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács: 1. A megye környezet- és természetvédelmének hosszú távú koncepciója. 2. Krónikus, nem fertőző megbetegedések epidemiológiai elemzése Borsod megyében. Borsodi Szénbányák: Az újonnan megkutatott szénvagyonokhoz tartozó termelési és költségoptimumnak meghatározása, az aknák országos rangsorolása. Cement- és Mészművek Bélapátfalvi Gyára: Bélapátfalvi Cementgyár poremissziójának csökkentese, különös tekintettel a környék védett és kiemelten védett területi levegőtisztaságára. December 4. Drótmüvek: A Renard-féle szabványos számsor használatának feltételei és hatása a hengerelthúzott huzalok és továbbfeldolgozott huzaltermékek (pl. sodronykötél, hegesztett háló, pelte magával, s e gondokra önmagához mért mércével kereste a választ. A kelet- és közép-európai népek ösz- szefogását sürgette, s európai mértéket szabott hozzá. Egy- egy kérdésére egy-egy mű volt a válasz. A műben kell hát megkeresnünk az embert. A tévedéseiben is nagy írót. Németh László április 18-án lenne nyolcvanéves, ha élne. Ezért volt az emlékezés. A miskolci Bartók-teremben megtartott est — a Miskolc Városi Könyvtár jóvoltából — idézni segített. S ezeket a „nem könnyű könyveket” hazatérvén talán néhányan levették a könyvespolcról. Mert Kurátor Zsófi története meg Égető Eszteré és Kertész Ágnesé még sokáig ébreszt gondolatokat... S Németh László — ő maga fogalmazott így — akkor volt a legboldogabb, amikor ta- n í tott.•, rugó stb.) gyártása és felhasználása területén. Diósgyőri Gépgyár: Gyártás-, gyártmányfejlesztési és gyártásszervezési megoldások kidolgozása (új működési elven alapuló termékek létrehozására; ismeri elvek alkalmazására a gyártás önköltségének lényeges csökkentésével; ismert elvek alkalmazására a vállalat valamely terméke műszaki paramétereinek alapvető javításával : valamely technológiai eljárás kidolgozására, amely egészségi ártalom megszüntetését eredményezi). A pályázatok vegyék 'figyelembe a gazdaságos anyagfelhasználás, az energiamegtakarítás szempontjait és a háttéripar fejlesztését. Egri Dohánygyár: Korszerű termelésirányítás megszervezése tömeggyártás esetén, figyelembe véve az alkalmazható matematikai módszereket. Gagarin Hőerőmű Vállalat: 1. Erőműves nagykazánok csőrendszerének állapotfelmérését célzó diagnosztikai rendszer kidolgozása, különös tekintettel a kémiai és anyagvizsgálatokra. 2. Előlágyitott víz lebegő- anyag-tarlalmának eltávolítására alkalmas, nagy teljesítményű szűrőberendezés tervezése. Nógrád megyei Tanács: 1. Nógrád megye környezet- és természetvédelmének hosszú távú koncepciója. 2. Krónikus, nem fertőző megbetegedések epidemiológiai elemzése Nógrád megyében. 3. A diagnosztika, therá- pia és a gyógyszerészet aktuális kérdései. Nógrádi Szénbányák: 1. Nagy szilárdságú kísérőkőzetek esetén a vágathajtási teljesítmények fokozásának lehetőségei. 2. A szénminőség javításának lehetőségei a Nógrádi Szénbányáknál. Ózdi Kohászati Üzemek: A drótkötél acélminőségeknél a húzhatóság kritériumának megállapítása. Salgótarjáni Kohászati Üzemek: 1. Az SKÜ szög verő üzeme zajszintjének csökkentésére megvalósítható javaslatok kidolgozása a gazdaságosság szem előtt tartásával. 2. Az SKÜ Ripoche-ke- mencéinek védősisakjára vonatkozó reális javaslatok kidolgozása, hogy az élettartam legalább 50 százalékkal növekedjék és a hőátadási viszonyok javuljanak. 3.. Az SKÜ acélhuzal-hor- ganyzó acélkádjaira vonatkozó reális javaslatok kidolgozása, hogy az élettartam kétszeresre növekedjék és közben energiamegtakarítás is megvalósuljon. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK Pályázhatnak tudományos vagy gyakorlati munkakörben dolgozó egyéni kutatók illetve kutató kollektívák. A pályázaton eddig nem publikált, máshol még be nem nyújtott, olyan tanulmányokkal lehet részt venni, amelyek a feldolgozott témák eddigi irodalmához képest eredeti, új gondolatanyagot tartalmaznak. A pályázatot négy példányban (oldalanként kb. 25 sor), A4 alakban kell jeligésen benyújtani a Miskolci Akadémiai Bizottsághoz (Mis- kolc-Egyetemváros, NME központi épület I. em. 126. sz. szoba, 3515). A pályázatok terjedelme max. 100 oldal. A tanulmányhoz egyoldalas ösz- szefoglalót kell csatolni, és meg kell jelölni a gyakorlati felhasználhatóság szempontjából számba jöhető területeket, intézményeket, illetve üzemeket. A pályázati témákkal kapcsolatban felvilágosítást nyújt az adományozó intézmény, illetőleg a MAB. A pályázatok benyújtásának legkésőbbi határideje: 1981. október 31. A megfelelő színvonalú pályázatokat általában 2—5 ezer forintig, az egészen kiemelkedő pályaműveket 5—10 ezer forint kereten belül jutalmazzuk. A különféle pályaműveket az illetékes szakbizottságok bírálják el és javasolják díjazásra az adományozó intézmények képviselőinek bevonásával, illetve terjesztik elő kiadásra. A benyúitott pályázatok eredményhirdetésére 1981. december 15-én kerül ser. Dr. Zambu János s. k. az MTA rendes tagja, a MAB elnöke (es. aj
