Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-02 / 78. szám

1931, április 2„ csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Emberek a gépek mellett Az új osztályozótelep Vigyázat, robbantás! Avatás előtt Tállyári Vigyázat, robbantás! —-> f Épül oz új BWHKtoítysriti A December 4. Drótmüvek­ben az elmúlt évek kádérfej- leszlcsi programja során igen jelentős, műszaki gárdát ala­kított ki a vállalat vezetősé­ge. A gyár kollektívájából mintegy 90-en egyetemet, fő­iskolát végeztek. Technikumi végzettséggel a gyár 181 dol­gozója rendelkezik és közü­lük 108-an a legkorszerűbb termelőberendezéseken dol­goznak. Betanított munka volt r Napjainkban viszonylag kevés azoknak a száma, akik még beiskolázhatnak. Az 1974—79-ig tarló betanító jel­legű képzésen a dolgozók legnagyobb részét dróthúzók­nak, fémbevonóknak, kábel­es kötélgyártóknak képezték ki. A képzés, illetve tanfo­lyam során a résztvevők a December 4. Drótművek mér­nökei, szakemberei által ösz- szeállított tematika és elő­adások szerint sajátították el magas színvonalon a szüksé­ges hőkezelési ismeretek szé­les körét, a pászmasodrást, a kábelgyártást. A kezdeti időkben a 100 órás tanfolyamokon részt ve. vők jelentős munkaidő-ked­vezményt kaptak. Az évek múltával lassan csökkent a kedvezmények mértéke, ám eközben -a drótgyáriak elér­ték, hogy a „betanított” mun­ka: a dróthúzás, a íémbevo­. nás, a kábel- és a kötélgyár- 1ás önálló szakma legyen. 1979-től az említett foglalko­zások már az országos szak­mai jegyzékben szerepelnek. Mások a gondok A beiskolázás most más gondot jelent a drótgyáriak­nak. A VI. ötéves tervidő­szak során ugyanis azt ter­vezik, hogy mindazok szá­mára, akik koruknál fogva még alkalmasak — a szak­munkásképzés kellő ütemé­nek biztosításával —, lehető­vé teszik a szakma megszer­zését. A szakmunkásképzést szolgáló tanfolyam mintegy 240—400 órás munkaidőn tú­li elfoglaltságot jelent. Ezt pedig a főként bejáró és nagyrészt jellemzően kétlaki munkásság nem szívesen vál­lalja. A növekvő szabad időt és szabadnapokat a dolgozók Tapasztalva az azóta löb- bé-kevésbé tavaszias, sőt né­ha már nyárias időt, azt hi­szem, az a nap volt a tél utolsó támadásának napja. Gergely nyilván utoljára — emlékeztetőül — még egyszer megrázta szakállát. Igaz, ez a szakállrázás hóval már nem járt, viszont széllel annál inkább. Orkánszerű muzsi­kálásával olyan hidegérzetet keltett, hogy szélcsendes, mínusz 15 fokos zimankóban sem fázik jobban az ember. Tolcsván, a Békeharcos Tsz cserépkályha melegü irodá­jában ennek ellenére mind­össze két női dolgozót talál­tunk. Afféle ügyeleteseket, mert, mint mondották, szél ide, orkán oda, a többi „itodás” kint van a telepí­tésnél. , Tolcsván járva — s tele­pítést hallva — az ember önkéntelenül is a szőlőre gondol. Nem csoda, azzal van tele a környéken lejtő, hegy­oldal. Esetünkben azonban hibádzik a képzelettársítás. A Békeharcos Tsz tagjai ugyanis ezúttal ribiszkét, mégpedig fekete ribiszkét te- s lephettek. Küszködtem a fajták ne­veivel. Mert még a Eertödi 1-et könnyűszerrel leírtam, a Wellington sem okozott gondot, viszont a Silvergie- tert már betűzni kell, nem közel 80 százaléka a háztáji gazdaságok fellendítésére for­dítja. Újratermelődő probléma, hogy — az elkerülhetetlen fluktuáció miatt — nem sokat változik azok száma, akik az általános iskola nyolc osz­tályát nem fejezik be idő-* ben. Ügy tűnik, hogy az ok­tatásügy problémáit, gondja­it a vállalatoknak kell meg­oldani, hiszen ők biztosítják a munkaidő-kedvezményeket és egyéb juttatásokat azok számára, akik végül is mun­kahelyükön fejezik be az ál­talános iskolát. Ennek elvég­zése ugyanis nélkülözhetet­len feltétele a szakmásított tanfolyam megkezdésének. A verseny­képesség feltétele Nehéz, megoldásra váró feladat áll tehát a December 4. Drótmüvek előtt, hiszen a szakemberképzés és -tovább­képzés megfelelő színvonala a gyár fejlődésének elenged­hetetlen velejárója. Az el­múlt években megvalósított és a folyamatban levő re­konstrukciók, fejlesztések ön­magukban nem^ oldhatnak meg semmit. A 10—15 millió forint értékű gépek mellé korszerűen képzett emberek kellenek. Szükségszerű ez annál is inkább, hiszen a közeljövő nagy ígérete, elő­relépése a Steel Cord-prog- ram lesz, ami a December 4. Drótművek és a Taurus gyü­mölcsöző együttműködésére épül majd. A December 4. Drótművek személyzeti munkájának alap­vető tendenciája, hogy a va­lódi szükségletnek megfelelő képzést, illetve továbbképzést biztosítják. A káderutánpót­lási terv megvalósítása — a szükséges politikai, szakmai és egyéb vezetőképzési — tanfolyamok, iskolák folya­matos működtetése ma már nélkülözhetetlen a gyár fej­lődéséhez, termékeinek ver­senyképességéhez. Az elmúlt évben a gyár termelési érté­kének 20—25 százalékát tet­te ki a tőkés és szocialista export. Visszalépni a Decem­ber 4. Drótművekben sem szeretnének.... is beszélve a Rásonysápbe- rencsnél is hosszabb nevű Neoszüpajuscsajaszjáról. Azért sikerült valahogy le­betűzni őket, igaz, bent egy irodahelyiségben, mert oda­kint az úgynevezett Nyak- vágó-dűlőben — ahol a te­lepítés történt — szó szerint nyakon vágott bennünket a szellő eldurvult rokona. Úgy­hogy Rusznyák János szőlé­szeti vezető magyarázatából a szélmuzsika mellett nem­igen sokat hallottam meg. Odakint a területen teljes egészében a látványra vol­tam hagyatkozva. A puíaj- kába, meleg kendőbe, meg a jó ég tudja, milyen meleg cuccba öltözött asszonyok, lányok, és néhány férfi lát­ványára. Olykor huzalt húz­tak ki, s a huzal megjelölt helyeihez oltványt tettek, majd jöttek ásókkal az olt­ványoknak helyet csinálni. Arrább a beültetett részben metszöollós brigád szorgos­kodott, egy-két rügyre metsz­ve vissza a már elültetett vesszőt. Szóval a szakszerű magya­rázatra — amit már sikerült is meghallani — a téesz­Aggtelek— Jósvafö II cseppiarlango k védelméért Messze földön híres termé­szeti értékünknek, az aggte­leki—jósvafői barlangrend­szer védelmének szükséges­ségéről az utóbbi időben mind gyakrabban, mind több he­lyen esik szó. Szükséges egyebek között Aggtelek és Jósvafő területén megfelelő hulladékgyűjtőről, szemétle­rakó helyről gondoskodni, melynek, illetve melyeknek beszivárgásai nem zavarják, nem szennyezik a barlangot. A sürgős feladatok közé tar­tozik a Baradla-barlangban összegyűlt iszap eltávolítása is. És, .mivel örvendetesen sok, sőt minden évben több a barlangok látogatója, szük­séges a közegészségügyi elő­írásoknak megfelelő — bar­langon belüli — W. C.-cso­port kialakítása is. (Gondol­junk csak például g hangver­senyekre.) Ezeknek a feladatoknak az elvégzése egyáltalán nem könnyű és tetemes költsége­ket is igényel. Például: az iszaptalanításra elkészült az árajánlat, eszerint több, mint öt és fél millió forintért vé­gezné el a Bányászati Akna- mélyítő Vállalat, még ebben at évben. Az ÉSZAKTERV a W. C.-csoport műszaki ter­veinek elkészítésére — a szennyvíztárolás, -elvezetés, szagtalanítás, szellőzés, ener­giaellátás megoldására — tett javaslatot, a tervezési költ­ségeket számítva 310 ezer forintos költséggel. A sze­métlerakó műszaki tervdo­kumentációjának elkészítésé­re a Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat ké­szített árajánlatot. A terve­zési és talajfeltárási költsé­gek 150 ezer forintot képvi­selnek. A költségek a későbbiek során feltehetően nem csök­kennek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága azon­ban mindezekkel együtt el­fogadta az előterjesztést. Várható, hogy az ebben fog­laltak megvalósítása nagy­mértékben segíti majd bar­langrendszerünk védelmét. tanya kis irodájában került sor. Ott hallottam Rusznyák Jánostól, valamint Palkovics László kertészeti brigádveze­tőtől a következőket: — Ez a terület szántóföldi művelésre nem alkalmas. Mivel nincs meg a megfelelő lejtőszázaléka, szőlőművelésre sem jó, egyébként sem kap­nánk erre a területre állami támogatást. Ezért választot­tuk ezt a feldolgozóipar ál­tal egyre inkább keresett, magas C-vitamin-tartalmú bogyós gyümölcsöt. A telepí­tés a bernecebaráti tsz, mint rendszergazda szakmai irá­nyításával történt. Tőlük kaptuk a szaporítóanyagot is. Itt a Nyakvágó-dűlőben, illetve a Szár-hegyen most tavasszal 22 hektárt telepí­tettünk be, s összesen 104 ezer darab ribiszkeoltványt ültettünk el. A telepítés tömbökben történt, a sor- és tötáv 3 méterX'iO centiméter. Így ' alkalmas lesz kombájn szüretelésére is. Négy fajtát telepítettünk. Egy tömb 26 sorába előbb 9 sor fertődi, majd 3 sor Wellington, 4 sor neo. 3 sor Silver, 4 sor neo, és 3 sor Wellington került. hangzik a figyelmeztetés, s mielőtt a harmadikra is sor kerülne, igyekszünk veszély­zónán kívül kerülni. Tenger­szint felett csaknem négy­száz méterre vagyunk a tály- lyai kőbányában. • Alattunk két-két és fél kilométer hosz- szon kígyózik a hamarosan átadásra kerülő modern nagy teljesítményű gumisza- lagpálya, amely felváltja a felette húzódó, már elavult kötélpályát. Fenn a hegyen, messziről ide látszik az űj törőmű frissen festett épüle­te. Hamarosan nagyobb tel­jesítménye révén Tállyán lesz hazánk legnagyobb ke- ménykö-bányája. ÉSZAKKÖ. Ezt a szép fan­tázianevet viseli 1977 óta az Észak-magyarországi Kőbá­nya Vállalat. — Akkor kapta, amikor a három, az Észak-magyaror­szági, a Pestvidéki és a Mátravidéki Kőbánya Válla­latok egyesültek — tájékoz­tat a gazdasági igazgatóhe­lyettes Tolnai Béla. A vállalatnak 14 üzeme van. Ebből Borsodban őt: a tállyai, a tarcali, a bodrog- keresztúri és az erdőbényei kőbányák, valamint a köz­ponti javítóüzem. Évente ezekből a bányákból közel 4 millió tonna követ bányász­nak, s szállítanak a borsodi, az alföldi, tiszántúli megyek útjainak építéséhez, a MÁV- nak vasútépítéshez, továbbá az árvízvédelemhez, a part­védelem céljaira, a gátrend­szerek erősítéséhez, a folyó­medrek szabályozásához. Kü­lönösen most a tavaszi nagy árhullámok levonulásakor van fontos szerepe a borsodi kőbányákból kitermelt, el­szállított kőnek. Szemerkél És 'ez így ismétlődött a kö­vetkező tömböknél újra. Er­re az összeállításra azért van szükség, mert a fajták közül egyedül a fertődi ter- mékenyül, a többinél szük­ség van beporzóra ... A tolcsvaiak, akik ősszel tovább folytatják a telepítést és 50 hektárra egészítik ki a bogyós ültetvényüket, most tavasszal jól előkészített, elmunkált talajba telepítet­tek. Hektáronként 60 tonna szerves trágyát, 3 tonna ve­gyes műtrágyát, és 60 centi mélyszántást kapott ültetés előtt a terület. Persze a mun­ka telepítése nem fejeződött be. A visszametszést a ta­vasz, a nyár folyamán kö­veti a sorközök művelése, a zöldválogatós, a rendszeres növényvédelem. Mindezek szerves tartozékai a termelés- technológiának, céljaik meg­valósulásának. Az ültetvény pedig 3 év múlva a termőre forduláskor nyilván ered­ménnyel, jó terméssel iga­zolja: a tolcsvaiak tervei, számításai helyesnek bizo­nyullak, a ráfordított munka nem volt hiábavaló. \ (hajdú) az eső. Utunkon végig a Vo- lan-vállalatok gépkocsikara­vánja kísér. Megpakolva in­dulnak rendeltetési helyükre. A tállyai bánya és a fel­dolgozóüzem között ket-két és fél kilométer a távolság. Fenn a bánya a hegyen, a feldolgozó lenn egy völgy- katlanban húzódik, szép a panorámája. Tállyán ezt a bányát az 1920-as évek kö­zepén nyitották. Azóta üze­mel, ontja a követ. Berende­zései elavultak. Most még Uzsabánya (Dunántúl) az ország legnagyobb kemény- kő-bónyája. — Ez évben befejeződik Tállyán a beruházás, s ak­kor rekordot javítunk. Ez lesz a legnagyobb kemény kő­bányája Magyarországnak — újságolja Tolnai Béla. Jelen­leg évente 1 millió 200 ezer tonna keménykövet terme­lünk itt. A beruházások után 1 millió 730 ezer tonnát. — Mit ölel fel a beruhá­zás? — A beruházási program még 1976-ban elkészült. Eb­ben már akkor figyelembe vettük az .igények növekedé­sét, s számoltunk azzal is, hogy más, kisebb bányákat a gazdaságtalan termelés miatt esetleg le kell állítani. Itt olyan technológia felsze­relésére és alkalmazására • kerül sor, amely létszámnö­velés nélkül biztosítja a ter­vezett termelés növelését. Nos, ebben van jelentős szerepe a Kelet-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat­nak — tájékoztat a gazdasá­gi igazgatóhelyettes. Az újitómozgalom terüle­tén Borsod megyében számos hasznos kezdeményezéssel le­het találkozni. Negyvenhat vállalat vesz részt az újítási versenyben. A Borsod me­gyei Kézműipari Vállalatnál például az első alkalommal újítók 300 forint jutalomban részesülnek, a Miskolci Pos­taigazgatóságon a fiatalok részére az újítási díjon felül 300 forint jutalmat fizetnek. A Borsodi Sörgyárban pedig A KEMÉV építette a tö­rőművet, a két és fél kilo­méter hosszú szállítópálya betonalajait, az osztályozómű alapjait, a rakodó-pályaudvar bővítését, a mozdonyszínt, az összes mély- és magasépítési munkákat ők végzik. Munká­juk révén a tállyai telepen egy feldolgozóüzem is léte­sül. A teljes beruházás összege meghaladja a 2 milliót. — Ez év augusztus végén van az átadási határidő — tájékoztat Mészáros István, a fejlesztési osztály vezetője. — Egyelőre reménykedünk, ugyanis importból származik a szállítószalag meghajtómü­ve. Ez és különböző elektro­mos berendezések is hiányoz­nak még, amelyek szintén külföldről származnak. A KEMÉV megépítette a bá­nyában az előtörő művet, csak a támfalak megépítése van hátra. Reméljük, június­ban ezzel is elkészülnek, s ha a külföldről várt beren­dezések is megérkeznek, ak­kor augusztus elején sor ke­rülhet a próbaüzemelésre — mondja bizakodva az osz­tályvezető. S akkor a tállyai hegyen felavatják az ország legna­gyobb keménykő-bányáját, s újra felhangzik majd a fi­gyelmeztető jelzés: Vigyázat, energiatakarékossági napokat rendeztek. Az Ózdi Kohászati Üzemekben is jelentős fejlő­dés tapasztalható az újító- mozgalomban. A műszakiak részére újítói nivódíjat ala­pítottak, s így kevésbé fé­kezi újítói kedvüket a mun­kaköri kötelesség megítélése, hiszen a kiemelkedő ilyen irányú kezdeményezések is méltó elismerésben részesül­nek. Buehcrl Miklós A tolcsvai ribiszketelepítők robbantás! Farkas Kálmán Újító kezdeményezések

Next

/
Oldalképek
Tartalom