Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-07 / 56. szám

1981. március 1-, siómba! ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Százszázalékos biztonsággal Ábacilu láthatatlanok r Reggel 8 óra. Az előző este sterilizált injekciós fecsken­dőket és tűket elvitték már az osztályokra, s megérkezeti az a több száz fecskendő és tű, amelyet az este és éjszaka használtak. Ilyentájt veszi kezdetét a munkacsúcs, amely délután 3 óráig tart. Tasnádi Zoltánná, a megy a. kórház központi sterilizálójá­nak vezetője kalauzol ben­nünket végig a helyiségeken, de amíg mi ismerkedünk a folyamatokkal, ő mindvégig dolgozik. — Nincs elegendő egyszei használatos tű és fecskendő a hagyományos fecskendők kopnak-tömek, újakat pedig egy ideje nem tud beszerezni a kórház. Megsokszorozódott a munkánk, nincsenek tarta­lékaink. Mi nem mondhatjuk: tessenek türelemmel lenni, nincs injekciós tűnk. Nekünk az a dolgunk, hogy ellássuk steril műszerekkel és egyéb eszközökkel a kórházat. Hogy miként oldjuk meg? Nos, az már a mi belső ügyünk. Az úgynevezett „szennyes oldalon” vagyunk. Ragyog minden a tisztaságtól, de tud­juk, hogy a fecskendőkön és tűkön bacilusok hemzsegnek. Itt a' dolgozók érdekében kö­telező a gumikesztyű haszná­lata. Saját érd ele ükben „talál­ták ki” a Myóvizes neomag- nolos kézmosót is. Saját újí­tás. — Két-, három- sőt négy- gyermekes anyák dolgoznak itt, nem mindegy, hogy mi­lyen az egészség — mondja Kerékgyártó Sóndomé. — Vi­gyáznunk kell magunkra. Egyébként a mosogató, a szennyes oldal, vagy ahogy mi nevezzük, a „konyha” adja a legnehezebb munkát. Itt kell szétszerelni a fecskendőket, itt kell kiszűrnünk a hibás eszközöket. 1 Srágli Judit vékánvfca gu­micsövekkel babrál. A kora­szülött kisbabák mesterséges táplálásához való szondák ezek. Naponta 500—600 dara­bot sterilizálnak. — Régebben fecskendővel juttattuk bele a vizet, úgy ál­lapítottuk meg, hogy átjar- ható-e. Ugyanígy vizsgáltuk az injekciós tűk átjárhatósá­gát is. Igen lassú művelet volt. Aztán újítottak a kollé­ganőim. — Kitaláltuk, hogy kell egy U-alakú cső, amely a fertőt­lenítő oldattál teli tartályra szerelhető. A csőre sok kis lyukat képzeltünk el parányi csövecskékkel, akkorákkal, amelyekre ráhúzható az in­jekciós tű és a gumiszonda is. Újításunkat egy külső szocia­lista brigád kivitelezte. Elér­tük ilymódon, hogy egyszerre és rgen megbízhatóan 120 tűt, illetve szondát tudunk mosni és ellenőrizni — magyarázza a vezetőnő. A bacilusok, vírusok látha­tatlanok. A helyiségben dol­gozók nem mondják ki, ami nyilvánvaló. Nem mondják ki, de szigorúan ellenőrzik társaikat,' egymást. Ha . egy tálca másik asztalra kerülne, beláthatatlan lenne a követ­kezmény. — Ez itt a Miele mosogató­gép, amely import mosószer­rel dolgozik, és alulról, felül­ről. oldalról zuhanyozza az eszközöket. Ez meg itt az inf- raszárító. Innen már a „tisz­ta oldalra” jutnak az eszkö­zök. Mi a kettő elé iktattunk egy áztatórészt is, Az előáz tatás az osztályok feladata, ml azért mégis megcsináljuk. A teljes biztonságért. A Kol­í tói Anna szocialista brigád vezetője, Orosz Béláné mond­ja ezt. ű ezen a héten a tiszta oldalon dolgozik. — Hetente más munkahely­re kerülünk. így láttuk jónak, különben belefásulnánk, elfá­radnánk. Mi itt most a tűket újra felülvizsgáljuk, nem gör­bültek-e el. aztán csomagol­juk. Három csomagolás védi az injekciós tűket, a harmadi­kat, a műanyag tasakot „ma­gánszorgalomból” adjuk, sza­bályok nem köteleznek erre. Elvégre nem lehet mindig steril az ápolónő keze. amikor átveszi a csomagot... A má­sodik zacskónál már nyilván fertőtlenít.. . Nem- azért mon­dom, mert én vagyok a bri­gádvezető. valóban sok elő­nye van a brigádmozgalom nak. Nem bízzuk a véletlen­re az önművelést. Eleinte ta­lán muszájként fogtuk föl, ma már természetesnek vesz- szük, sőt Igényeljük a szak­mai és kulturális programo­kat. Az új dolgozók nem vár- ják meg az egyéves ..ismer­kedést”, korábban bekapcso­lódnak a brigádmunkába. Béres Józseíné tíz hónapja dolgozik a „sterilben”. Iskolai konyháról jött. — Virággal fogadtak, ami­kor levizsgáztam. Sokat meg­tudtam a tanfolyamon, de a legfontosabbat mégiscsak itt, az első munkanapomon ta­nultam meg. Azt mondták, úgy végezzek mindent, olyan fegyelemmel és figyelemmel, mintha saját magamnak, vagy a számomra legkedvesebbek­nek készíteném elő a műsze­reket. Azóta sem felejtettem el... — Négy éve költöztünk ide, a gyermekegészségügyi köz­pont földszintjére. Tágas a helyünk, korszerű, svéd tech­nológiával dolgozunk Üze­meltetési költségünk alacsony, mégis vannak hibák. Aprósá­gok, de bosszantóak — mond­ja Mónus Béláné szakszerve­zeti bizalmi. — Déli fekvésű 1 a „tiszta oldal”, besüt a nap, megfájdul a fejünk. A rolók sajnos az ablakkal együtt for­dulnak, rossz a szellőztetés. A zaj is nagy, nincsenek el­szeparálva a gépek. — Ügy segítünk magunkon, ahogy tudunk — jegyzi meg Halász Józseíné. — Tizenegy órakor tornázunk, és az igein jót tesz. A steril oldalra idegeneknek belépni tilos. Ungvári József- né és Balajti András gépke­zelő amúgy is igen elfoglalt. A baleseti sebészetről várják már az eszközöket. A háron, Aseta-gép tökéletes, a negye­dik „gyengélkedik”. Ha fel­szabadul egy kamra, gondot okoz a feltöltése: melyik kon­ténernek a tartalma a legsür­gősebb. A két gépkezelő igen nagy rutinnal pakol, nem ma­radhat kihasználatlan légtér. — A gépet nem szabad fel­ügyelet nélkül hagynunk, és bármilyen tökéletes, rászorul az emberi ellenőrzésre. Indi- kátorszalagot ragasztunk min­den csomagra, ha elszínező- dik,. biztosra vehetjük az ab­szolút tisztaságot. Erre azon­ban nagyon keli ügyelnünk. . A keresetekről. Két éve rendezték a fizetéseket, a leg- tapasztaltabbak — 15—20 év utón — ma már 2900—3300 forintot kapnak. 1962-től működik a köz­ponti sterilizáló. Azelőtt az osztályokon főzték a műsze­reket. jóval gyengébb bizton­sággal. Statisztikát erről az oldalró! még nem készítettek, de a megyei kórház minden dolgozója rácsodálkozik ma már a régi módszerre. Lcvay Györgyi A színi fatelepen Izsó Andor; oki 10 éve dolgozik a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság színi erdészetének fatelepén, egy 8 órás műszak alatt körülbelül 400 db kézi reszelönyelet készít el a faesztergagép se­gítségével. Fojtán László felvétele Zöldség — borsos áron Pftiiáéiá a piacról A szomszédban a BIK ve­gyesiparcikk-boltja. Tóth Jó-' zsefné vezető: — Három éve nyitottunk- Kosarat, seprűt, fonott árut kínálunk. — Nagy a forgalom? — Nem éppen. A vásárcsar­nokba elsősorban az ebédnek- valöért jönnek, az emberek.' Éppen elég cipelni a krump-; lit, káposztát, zöldséget. Körülnéztünk zöldségügy­ben is. A kínálat a március elejinek megfelelő. Bőven le­het válogatta sárgarépából,' gyökérből, van sok káposzta, burgonya, s akad néhány standon karalábé. De ami igaz, igaz: elég magas áron. A ZÖLDÉRT elárusítóhelyein 9 forint 70 fillérért kínálják a sárgarépát, a gyökér kilóját 13,60-ért. Az áfész-standokon ettől 70 fillérrel drágább a gyökér, a kiskereskedők ár­tábláin pedig „zöldség-szin­ten” egyenesen csillagászati számokat látni. És hogy mi­iyen étel a fokhagymás piri- tós? Nos, meglehetősen ele­gáns. A fokhagyma kilója ugyanis 70—80, néhol 90 (!) foriiit. — Hogy a fehérrépa? — Húsz forint. — Látva a vevő arcát, a fejkendős néni bőszen dicsérni kezdi porté­— A csütörtök nem piaci nap, csendesség van ilyenkor, kevés a vevő, kevés az eladó. Most én is csak egy kis őrölt paprikát, magvakat, dughagy- mát hoztam. — A nagykendős asszony a miskolci Búza téri piac kinti standján rendezgeti az apró vászon zsákokat. Nincs nagy. forgalom a va- sarcsarnokban sem, pedig a polcokon, a pulton, a -földön halmozva a 1él végi áru. A pénteki, szombati -vevőkre vár. A két halárusító hely előtt viszont hosszú a sor. Mint mondják, elég ritka alkalom­nak számít, amikor ilyen nagy a választék. A hajdúszobosz- lói Bocskai Halászati Tsz boltjában keszeg, amur, busa. harcsa, csuka. A vásárcsarnok túlsó végén, a 'Halértékesítö Vállalat elárusító bódéjában pontyot mérnek. — Egész héten csak egy­szer kaptam szállítmányt, ma érkeztek ezek az apró pon­tyok — mondja Mátrai Ist­ván né eladó. — Két hete, hogy nem jött keszeg, kárász. — Keresik? — Hogyne! De ilyenkor, márciusban akadozik az ellá­tás. J A Szerencsi járási NEB megvizsgálta: «teíiiiíiöiivtibíi" Milyen A Szerencsi járási Népi El­lenőrzési Bizottság is meg­vizsgálta, hogy a mezőgazda- sági nagyüzemek milyen in­tézkedéseket tetteit a takar­mánygazdálkodós hatékony­ságának javítására, milyen eredményeket értek el az ab­rak takarmány ok takarékos felhasználásában. A vizsgálat tapasztalatai szerint az üzemekben az ál­latállomány takarmányszük­ségletének megfelelően készí­tik el a takarmánymérjeget. Ám a megvizsgált üzemekből egyedül a megyaszói termelő­szövetkezet termelte meg a szükséges mennyiséget. A járás termelőszövetkeze­tei, állami gazdaságai a szá­las és tömegtakarmány ter­mesztésére 4762 hektárt vet­tek igénybe, az összes szántó- terület 15,5 százalékát. Öntö- zökapacitással a vizsgált üze­mek közül csak a Szerencsi Állami Gazdaság és a osobaji tsz rendelkezik. A mezőgaz­dasági melléktermékekből el­sősorban a gabonafélék mel­léktermékét, a takarmány- szalmát és az ocsút használ­ják fe). A kukoricaszár és a cukorrépa melléktermékeit a gépi betakarítás miatt csalt részben, elsősorban a háztáji és kisegítő gazdaságok hasz­nosítják. A Szerencsi járási NEB töb­bek között javasolja, hogy a silókukorica termesztésénél ugyanazt a technológiát al­kalmazzák, mint a szemes ku­koricánál. Ugyanis ily módon egy hektár területről több ta­karmányt , takaríthatnak be az állattenyésztés számára. Ugyanakkor helyes, ha az üzemek a tömegtakarmány- szükséglet biztosításánál job­ban élnek a másodnövény­termesztéssel, valamint a me­zőgazdasági melléktermékek hasznosításával. kaját. — De ezt a gyökeret, répát meg lehet ám nézni,' nem szivacsos, kemény a hú­sa! Különben is gonddal kel­lett tárolni, hogy meg ne fagyjon ilyen kemény télben,.' A vevő azért odébbáll!, nem jött létre a vásár ... Veszik pedig a szárnyaso­kat, talán több is elkelne, ha kínálnák ezen a csütörtökön.’ — Eladtam egy óra alatt két pár töltesni való csirkét, egy tyúkot, kakast, meg vagy negyven tojást. — A baromfi- piacon a kereskedő elégedett Az lehetett a vevő is, mert noha először 1,80-ra tartotta az asszony a tojást, sikerült olcsóbban megvenni húszat egyszerre. (miKes) Ordöglagzi, macskabál és más farsangi vígságak Tel temetés, tavaszvárás, az elmúlást szimbolizáló álar­cos-jelmezes játék, a még párra nem lelt lányok, csúffá tétele, parádés utcai felvonu­lás, karneválherceg köszöntő­je, farsangbiró-választás, ki- világos-kivirradtig tartó tánc­mulatság, — ki tudja még, hány érdekes, ősrégi és a kö­zelmúlt honosította szokás kapcsolódik a hetekig tarló farsanghoz. Az ókori népek tavaszünnepének, a római szaturnáliáknak tovább élő hagyományai, a germán hold­ünnep, az ősi, pogány áldo­zati szertartások emjékei épp­úgy keverednek bennük, mint a keresztény vallás böjtre utaló, vigasságot mérséklő re­gulái. vagy egy-egy falusi kö­zösség tájjellegű szokásai. Érdekes, hogy a legkorábbi farsangi leírásokat hazánk­ban egyházi szerzők vetették papírra. Temesvári Peibárt prédikációs gyűjteményében olvashatjuk: „Történt az Ür 1480-lk esztendejében ... a Kapós mellett egy asszony több menyecskével együtt fér­firuhában ... maskarás játé­kot űzött... és a többiekkel együtt táncoltak.” A legtöbb írásos emlék az udvari far­sangokról szól. „A király és más urait a tábortáncot jár­ták” — olvashatjuk egy 1519- es leírásban. Az 1418-as egri farsangi „tudósításból” pedig megtudhatjuk, hogy pajzs he­lyett magukat vánkosokkal védő lovagok tréfás tornán mérték össze erejüket. A ré­gebbi századokban ugyanis i farsang megünneplésének egyik fontos eleme volt a tré fás küzdelem; XIII—XIV. századi feljegyzésekben ol­vasható, hogy gyakran egész falvak vívtak egymással v:y csatákat. A XV. század má­sodik felétől kezdve a város­lakók, többnyire a kézműve: legények húshagyókedden vi­dám színjátékokat adtak eV. amelyeknek fő eseménye it' is a tréfás veszekedés volt. a: ősi, pogány tél—tavasz küzde lem szimbolikus ábrázolásé nak kései változata. A falvakban a három na pig tartó farsangi mulatságot előkészületei már farsang va sárnapja előtt, „zsíroscsütöi - tökön”. „kövércsütörtökön ” megkezdődtek. Az asszonyok sütöttek, főztek, kezdődött a vendégeskedés, még a szom­széd faluból is jöttek. Az ün­neplés sokféleségét, tarkasá­gát csupán kiragadott példák­kal lehet érzékeltetni, hiszen tájanként változtak a népszo­kások. Szombaton választották meg a farsangbüót — székelyek­nél ,a gazdát — és segítőit, akik a mulatság megrendezé­séről gondoskodtak. Este a le­gények kiásták azt a fiaskó bort, amit előző évben aratás­kor dugtak a kocsma földjé­be. s ezzel kezdetét vette a farsangi mulatság. Salgótar­ján környékén az asszonyok mulatsága volt az „ördöglag- zi”, amelyet farsang keddién tartottak. Egy-egy háznál 10 —15 asszony is összejött, et­ek, ittak, táncoltak. Veszp­rém vidékén húshagyókedden asszonyok „ivóját”, tartottak, amikor is az asszonynép oor- oincékben gyülekezve mula­tott. Manga János írja Paló.c- föld című kötetében, hogy farsang keddjén Mátraalmá- son még 1968-ban is maska­rába öltözött asszonyok jár­ták a faiut. a férfiakat jég- csappal „borotválták”, este nedia ..macskabált” tartottalt, ahová férfiaknak tilos volt a bemenet. Palóc farsangi szo­kás volt a „rabvágás”, vagy ..rabhordás” is. Farsang hét­tőjén két férfit rabnak öltöz­tettek, arcukat korommal kenték be, zenekísérettel jár­ták be a falut, aztán a tánc-, házban a bíró vádbeszéde után került sor a rabok „le­fejezésére”. A fat sang végét jelző ham­vazószerdához is sok szokás kapcsolódik. Ez is dologtiitó nap volt, mint a „farsang far­ka” napjai. Azt tartották, hogy az állatokat sem szabad befogni, mert kiszáradnak. Sok helyen megrendezték ilyenkor a tél, a farsang te­metését is. A székelyeknél maskarás menet szalmabábut vitt a falu szélére, és vidám ceremónia közepette temette el. Az Alföidön rossz gebével, szamárral húzott kocsin, szá­non letakart alakoskodót szál­lítottak végig a falun. A pár­tában maradt lányokat is e napon gúnyolták ki a falut járó suhancok a „szűzgulya- fordításnak”. „kolompolás- nak” nevezett játék során. A farsangkor megmaradt étele­ket sokfelé aztán „zabálócsü- törtökön” fogyasztották el.1 „Inkább a has fakadjon, mint -Valami megmaradjon!” — így vélekedtek például Zalában. S bár a farsang ma is a bá-; lók. a táncmulatságok évad­ja. a régi, farsangi népszoká­sok tarkaságából napjainkra csak kevés maradt meg. Az évente megrendezett mohácsi busójárás is inkább idegen­forgalmi látványosság, mint-’ sem népmulatság. K. Gy. Ml * i

Next

/
Oldalképek
Tartalom