Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-31 / 76. szám

19S1. március 31., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 22-es csapdáía” r Vegytisztítás a Patyolatnál r A gj’ors ütemben fejlődő, gyarapodó Leninváros lakói, vezetői néhány évvel ezelőtt nem kis örömmel vették tu­domásul, hogy az Állami Tervbizottság döntése értel­mében a városban új, korsze- 'rü postahivatalt kell építeni. A városban ugyanis ez a fon­tos intézmény — mint mon­dani szokás — kinőtte a rá­szabott ruhát, s a városi postahivatal dolgozói jelenleg csak a legnagyobb nehézsé­gek árán tudják teljesíteni kötelességüket. A tervbizottság döntését követően a postai beruházá­sok lebonyolítására alakult szervezet, a POSTABER ki­vitelezői kereseti a leninvá- rosi hivatal építésére. Talál­lak is, helyben, Leninváros- ban, ahol a 22-es Állami Épí­tőipari Vállalat meglehetősen nagy erőkkel vett részt a nagyberuházások megvalósí­tásában. A jó hírnek örven­dő, tekintélyes építőipari vállalat és a beruházó meg­kötötte a szerződést, s az épí­tők nem várt gyorsasággal vonullak-'fel a kijelölt mun­katerületre; 1976 januárjában megkezdték a leninvárosi posta építését. Ám ahogy múlt az idő, nyilvánvalóvá vált, hogy a szerződésben vállalt határidő­re — 1978. negyedik negyed­évében — az építők nem tel­jesítik vállalt kötelezettségü­ket. A kezdeti lendület ha­mar megcsappant, sőt egy teljes esztendeig még nagyí­tóval sem jehetett építőmun­kást találni a munkaterüle­ten. A beruházó nem tehe- lett mást, mint keserű száj­ízzel nyugtázta a tényt: be­leesett a 22-es csapdájába. A nagy sikerű könyv és film cí­mére való utalás nagyon is kézenfekvő, mert valóban csapdába esett a beruházó, s csak egyet tehetett, amit meg is lett becsülettel: a legfelső illetékes fórumoknál keresett segítséget, egyszóval minden követ megmozgatott, hogy az építőket a posta épí­tésére kényszerítse. A hivatal — amit az ötö­dik ötéves tervben kellett volna átadni — rriég most is épül, ami még a hazai beru­házási ütemet, gyakorlatot tekintve is példátlanul las-, sú munkának számít. Mint ahogy példa nélkül áll az a szervezetlenség is, ahogyan a 22-esek szervezték és irányí­tották az építésben részt ve­vő alvállalkozók munkáját. És erre még az sem mentség, hogy időközben a vállalatnál három „vezérigazgató-váltás” történt, itt a leninvárosi pos­tánál pedig immár a negye­dik építésvezető birkózik fel­adatával. Nem szándékunk az olvasó terhelése, ezért a többszöri határidő-módosítást nem so­roljuk fel, ám néhányat az igazság kedvéért mégis meg­említünk: 1980. október 9-én a megkezdett műszaki át­adás-átvétel alkalmával a POSTABER és a Miskolci Postaigazgatóság, mint jö­vendő üzemeltető nem vette át az épületei, ugyanez tör­tént november 10-én; majd november 28-án, miután a kivitelezők a nagyon súlyos hiányosságokat megszüntet­ték, a beruházó és az üze­meltetők átvették az épüle­tet és hiánypótlási munkák elvégzésére visszaadták a ki­vitelezőknek. A belső mun­kákra január 15., a külső munkákra március 31-i ha­táridővel. Mindez kissé te- kervényes, de hát ez a hiva­talos formula, s ide kívánko­zik, hogy a felvett 64 oldalas hiánypótlási jegyzékükben 1112 tétel szerepel. Jelenleg a jegyzőkönyvben foglalt hiányosságokat szün­tetik meg a kivitelezők. Sem­mivel sem gyorsabb ütem­ben, mint ahogyan a posta- hivatalt eddig építették. A beruházók és az üzemeltetők, hogy a munkát meggyorsít­sák, helyiségenként veszik át az épületet. Ilyen alkalmak­kor aztán valamennyi érde­kelt fél részt vesz a bejárá­son, s van, amit kipipálnak a jegyzőkönyvben, van, amit nem. Mindenesetre a vita, egymás gyözködése az át­adás-átvételek megszokott velejárója. A közelmúltban volt szerencsénk részt venni egy ilyen bejáráson, ahol sok mindent hallottunk és ta­pasztaltunk. — Hozzatok ide egy kis „trutymót” — vagyis tömítő­anyagot, így az építésvezető. És a trutymót hozták is. De nem ám az ez ügyben illeté­kes kivitelező, hanem a be­ruházó egyik megjelent kép­viselője. És an a a bizonyos trutymóra szükség is volt, mert az egész épület hőszi­getelésével a legenyhébben szólva is, de baj van. Kívül­ről szemlélve tetszetős az új postahivatal, de belülről a laikus is észreveheti a ki­vitelezés fogyatékosságait, hézagait: a nyílászáró szer­kezetek illesztési hibáit, ami­ből következően télen csak két alkalommal sikerült el­érni a felvételi teremben az előirt hőmérsékletet. Sokak szerint más alkalmakkor kint túlságosan erős volt a szél. Bodnár László, a Miskolci Postaigazgatóság beruházási osztályának vezetője tömören és egyértelműen fogalmaz: nem megoldott az épület hő­szigetelése. Ennek alapvető oka a rendkívül gondatlan munkavégzés. A kivitelezők például egyetlen helyre sem rakták be a hőszigetelő hun- garocel-lapokat. Világos, nyílt beszéd. A postahivatal .üzembe helye­zésének időpontját firtató kérdésre is hasonlóan vála­szolt az osztályvezető. — A kivitelezőknek meg­adott határidőket figyelembe véve, a miskolci igazgatóság ez év első negyedében meg akarta nyitni az új hivatalt. A napokban már megtörtént az üzembe helyezési eljárás. Sajnos, a hiánypótlási mun­kákkal nem lettek készen a kivitelezők, ezért a hivatal megnyitására várhatóan áp­rilis első hetében kerülhet sor. A hivatalt tehát meg­nyitjuk, de sajnos, a külső építési hibákat, javításokat, az épitők később végzik majd el. Egy postahivatalnál min­den helyiségnél* rendeltetése van, s egy-egy részlegnél kü­lönösen magasak a műszaki követelmények. Egy három­ezer induló állomásos Cross­bar-rendszerű telefonközpont géptermének működését pél­dául nem lehét csak úgy le­állítani. A posta nem főszer- üzlet, hogy úgy mondjam, . szatócsbolt, amit bármikor be lehet zárni és átalakítani. Mostanában gyakorta esik saó arról, hogy a visszafo­gott beruházási ütem követ­keztében az építőipar nem válogathat abban, hogy mit vattai ei és mit nem. Ver- seoytárgyaíárstá.-on dől majd el, melyik vállalat kapja meg ezt, vagy azt a beruházást, s a verseny tárgyalásokon — a dolog természetéből követke­zően — a legjobbakat, a pon­tosakat, a minőségileg kifo­gástalan munkát végzőket részesítik előnyben. Helyes gyakorlat, de úgymond: még csak a jövő zenéje. Sovány­ka vigasz a leninvárosiak számára is, hiszen az ő pos­tájuk a jelenben épül, immár hatodik éve. Szarvas Dezső Megkezdődött o tavaszi tisztí­tási szezon a miskolci Patyolat Vállalatnál. A központi üzem­ben, a Győri kapuban még egy ideig a régi épületekben dolgoznak a korszerű gépe­ken, berendezéseken. Készül már a Patyolat lij központi te­lepe, ahol megfelelő körülmé­nyek között, a mostaninál na­gyobb kapacitással dolgoz­hatnak, végezhetik a lakossá­gi szolgáltatást. Képünk a köz­ponti telep vegytisztító üzemé­ben készült, ahol naponta 500 -600 ruhát, öltönyt, nadrágot, kabátot tisztítanak. A korszerű gépet Szűcs István, a vállalat kiváló szakmunkása kezeli. Miskolcon a központi telep­helyen levő üzemen kívül még három gyorstisztitó működik, valamint egy ingmosó srolon. Hat városban Épület­adatbank A tervszerű és hatéko­nyabb lakáskarbantartás ér­dekében számítógépes épü­letnyilvántartást valósít meg a 77 vidéki ingatlankezelő és városgazdálkodási vállalatot összefogó Ingatlankezelési Társaság. Elsőként hat vá­ros; Miskolc, Debrecen, Sze­ged, Pécs, Székesfehérvár és Győr összesen több mint 100 ezer állami lakásának épü­let-adatbankját állítják ösz- sze. A hat vidéki városban 1982-ben számítógépet he­lyeznek üzembe és a lakó­házak műszaki állapotát, ko­rábbi javításait tartalmazó adatokból lakóház-felújítási tervet dolgoznak ki. Az elekt­ronikus épületnyilvántartást a VI. I öléves tervben regionális számítóközpontokká fejlesz­tik, s egyidejűleg a tagvál­lalatok ügyvitel-gépesítését, az adatfeldolgozás korszerű­sítését is megoldják. A szer­vezés megkezdődött. Fólia minden mennyiségben elég sokan betértek a mező­A TÜZÉP-telepek ezekben lenesen és Mezőkövesden ve Tavaszodik. Nemcsak a kedvezőre fordult időjárás tanúskodik erről, a különbö­ző mezőgazdasági szakboltok forgalmán is meglátszik, hogy március végét írunk. Az AG- RQKER és az áfész közös üzemeltetésű mezőkövesdi mezőgazdasági boltjában bő áruválaszték várja a vásár­lókat. Ahány vevő, annyiféle érdeklődésű ember. Van aki­nek metszöollóra van szük­sége, más a kötözőzsinegek között válogat, a harmadik kapát vasától, megint mások a növényvédő szereket must- rálgatják. Egyedül a kisgépellátás szegényes, de erről nem a bolt tehet, országos gond már évek óla. önkéntelenül meg­akad a szem az egyik kisgé­pen: 21 ezer forint az ára a motoros fűnyírógépnek. A ja­pán gyártmányú porozógépet 5800 forintért árusítják. Nem iá kapkodnak utánuk, a leg­több vevő sokallja az árát. Bár az emberek többsége az elmúlt szombaton dolgozott, gazdasági boltba. Nyitás után két órával már több mint 30 ezer forint volt az üzlet for­galma. — Most, hogy kedvezőre fordult az idő, sokan veszik a műtrágyát — újságolta Bozsik Sándor boltvezető. — Főként az ammonnitrát és a vegyes műtrágya kelendő. Már vásárolják a növényvé­dő szereket is, elsősorban a Hungazint keresik. A rovar­ölő szerek közül a Fligolnak és a B—58-nak van a legna­gyobb keletje. Mint megtudtuk, a mező­kövesdi az egyetlen ilyen szakbolt, ahol korlátlan mennyiségben vásárolható a TVK-ban gyártott polietilén szélesfólia. Minden bizonnyal azért van ez így, mert Mező­kövesden és környékén so­kan foglalkoznak fólia alatti zöldségtermesztéssel. Jelen­leg is nagy mennyiségű fólia van raktáron. ennélfogva minden igényi ki tudnak elé­gíteni. a hetekben jelentős szén- és tűzifakészletekkel rendelkez­nek, a keresett lyukói szenet is a megrendelés napján ha­zaszállítják. Ez az ideális vá­sárlási állapot feltehetőleg csak rövid ideig tart, hiszen a vállalatok, üzemek, gyárak, intézmények, szövetkezetek elvitték és feltehetőleg mi­előbb szét is osztják az idei tüzelöutalványok nagy részét a megyében. Az idei esztendőben is lesz kedvezményes tüzelővásárlási akció, tájékoztattak bennün­ket az Észak-magyarországi TÜZÉP Vállalatnál és az ak­ció keretében mázsánként 11 forint árengedményre szá­míthatnak a szenet vásárlók, akik az akció ideje alatt szer­zik be tüzelőjüket. A hazai tokodi brikett hatíorintos kedvezménnyel kerül majd forgalomba. Dió és háztartási szeneket lehet majd olcsób­ban venni, de az árenged­mény a lyukói szénre nem vonatkozik, mint ahogy a tűzifára sem. A vállalatok az utalványo­kat Miskolcon kívül még Öz- d«fl, Sátoraljaújhelyen, Sze­detik át. Mivel tavaly a ké­sőn jelentkezők közül néhány vállalatnak már nem jutott az utalványokból, az idén a három megyének nem 80 ez­rei, hanem 90 ezret kértek. Előzetes számítások szerint ebből hatvanezer Borsodban kel el. Ezek az utalványok valamennyi TÜZÉP-telepen beválthatók, nemcsak szénre, fára is. A korábbi tapasztalatok alapján a TÜZEP-nél arra számítanak, hogy a jelenlegi, azonnali szállítással szemben a következő hetekben a meg­rendelés és a kiszállítás kö­zötti idő két-három napra, azt követően pedig két hétre hosszabbodik. Jó hír viszont azoknak, akik minden más­fajta szénnel szemben előny­ben részesítik a lyukóit, hogy az idén már korlátlan meny- nyiségben beszerezhetik. Az elmúlt hetekben, napok­ban kiadott utalványok be­váltására felkészültek a tele­peken. Miskolcon a Sajó- parti telepen például 150 va­gon különböző minőségű szén bár eladasra. Végre, vetés A talaj olyan, ahogy „a nagy könyvben meg van ír­va”. Rugalmas, porhanyós. Szanyi Gyula, a traktoros elégedett is: — Csodálatos ez a tavasz. Legalábbis a kínos, sáros ősz után. Egy hete kezdtük a ta­lajelőkészítést. Azt hittük, hogy ragadni fog a talaj, de nem. Könnyen haladunk. A leli fagy elvégezte becsülete­sen a dolgát, a szántások hantjai könnyen omlanak. De ezzel a géppel — mutat a kombinátorra — könnyű is magágyat készíteni. Legjobban azt a találé­konyságot becsülöm, ahogy átalakították ezt az erőgépet. Meglehetősen furcsán néz ki, hiszen hátul akkora vegy­szertartályt szereltek rá, hogy a traktoros nem is látja, mit csinál. — Kényszer. — Mondja Kiss László, a kesznyéteni Szabadság Termelőszövetke­zet főagronómusa. — Nem kaptunk növényvédelmi gé­pet, így házilag barkácsoltuk össze ezt a konstrukciót. Igaz most nincs szükség rá, csak a későbbiekben, de a leszerelé­se túl bonyolult, s hosszadal­mas lenne, így rajta marad. Szanyi Gyulai nincs elra­gadtatva ettől a magyarázat­tól, s lényegében igaza van, hiszen két meghosszabbított, visszapillantó tükörről látná, hogy háta mögött milyen munkát végez a kombinátot'. De az ötvenhektáros tábla így is színt vált. A rugós ka­puk, a pálcás hengerek dél­re, morzsákká omlasztották a felszínt. Holnap már vetőgé­pek érkeznek ide. Azok, amelyekkel pár száz méterrel arrébb, a mintegy két kilométer hosszú táblá­ban találkoztunk. A faros ép­pen borsószemekkel bombáz­ta a traktoros fülkéjét, aki hátrapillantva le is állította a gépet. Eltömődött az egyik csoroszlya. — Erre nagyon oda kell figyelni, mert különben ug­rik a prémium. A hibátlan vetést terménnyel jutalmazza a szövetkezet, s ha a faros nemtörődöm, s kimaradnak sorok, a pénztárcánk bánja. Bár most ebben a jó időben ez ritkán fordul elő. Ez a Lajta vetögép vízkárt szenvedett. Szó szerint, az el­múlt év nyarán annyira gyorsan emelkedett a Tisza, hogy káposztavetés közben lepte meg a gépet. Ott is állt addig, amíg a víz le nem vonult a hullámtérről. A rozsda jól mutatja, milyen magas volt az ár. De sokat nem ártott a gépnek, kijaví­tották és egészen jól hasz­nálható. Mentus Imre, a trak­tor vezetője mondta is: — Tizenöt, tizennyolc hek­tárt vetünk el naponta. Ez jó teljesítmény. Ha az idő jó márad, pár nap alatt vég­zünk. De ezt a talajt jobban elő lehetett volna készíteni. Akinek a kritika szólt, a főagronómus nem vette ma­gára. Pár perc alatt megvi­tatták, milyen irányból kel­lett volna a talajelőkészitő gépet a szántásra engedni, s végül annyiban maradtak: volt ettől már rosszabb is. Kiss László nevetve megje­gyezte: — Előbújt belőle a kom- bájnos. Hiszen ezt a borsót ő fogja betakarítani. Sajnos nem asztallap simaságú a tábla, van benne szántáshibá is, így lényegében igaza van. Ősszel meg is akartuk tár­csázni, de a sár nem enged­te. Távolabb, ahol a kesznyé­teni erőmű mellett a Takta, a Hernád-csatornától pár méteres töltéssel elválasztva, párhuzamosan folyik, tárcsa viaskodik a tarlóval. De­cemberben takarították be itt a kukoricát, szántani már nem tudtak. Ügy határoztak, hogy forgatás nélkül művelik ezt a táblát, mert a tavaszi szántás többet árt, mint használ. Közvetlen mellette két vetögép már az árpát veti. A főagronómus: — Százötven hektáron ve­tünk borsót. százharminc hektáron tavaszi árpát. Ez most a legégetőbb feladat. A legközelebbi feladat a bur­gonyaültetés lesz. Az MTZ-traktor, amely gyűrűshengerrel a nyomában zárja a talajt, ugyancsak „repeszt”. Itt nem számít a sebesség, legfeljebb a vezető gyomrának árt a rázkódás. Valahol elhagyta az egyik hengert, de nem veszi észre. Többen integetnek, nevetnek. Már a harmadik kört teszi, de nem fordult még hátra. Csak most kapcsol, hogy ne­ki jeleznek. Homlokához kap, s elmegy hengert keresni Mi találtuk meg később az úton. Felszabadult jókedv, nevetés, pirkadó föld. munka. Végre, vetés . —kármán—

Next

/
Oldalképek
Tartalom