Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
VC?.' ' ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 1981, március 29,, vasárnap ■Déíidöhen Répáshután Kosaras, asszonyok, biciklisták, kannával baktat egy térti, hátitáskás gyerekek jönnek az iskolából. A bükki íalu, utcáján autó kanyarodik, befut a bolt elé. Répáshuta délidében a legforgalmasabb: a vegyesbolt előtt ácsorognak az emberek, ilyenkor érkezik a kenyér. — Mindennap friss szál- 1 ítmány, Kazincbarcikáról. Háromszáz kiló kenyér, 600 péksütemény — mondja Sziklai Ernő boltvezető. — A legközelebbi bolt húsz kilométerre van ide, így alaposan ^ lel töltjük a polcokat. A "hétvégekre többet rendelünk, akkor több turista fordul meg itt. Húst, hentesárut hetente kétszer kapunk, a hámori cukrászüzemből többféle sütemény, krémes érkezik. Tartunk bébiételt is, kedvelt a mirelit áru. Vas-műszaki cikkeket, textil- és rövidárut lehet vásárolni. Havonta 700 ezer forintos a forgalmunk. Délidében Répáshután a boltban is megélénkül a forgalom. Az itteni asszonyok legtöbbje estére főz meleget, amikör a férjek hazatérnek a munkából. — Gombalevest, székelykáposztát főzök. — Lubai Vilmosné az erdőről várja haza a férjét. — Megkapok itt mindent, savanyú káposztát, zöldséget, konzer- vet. Nem panaszkodhatunk az ellátásra. A szomszédos bisztróban újsággal fogad Füves Jánosáé, vezetőhelyettes. — Néhány napja főzünk is. A KÖJÁL eddig nem engedélyezte, a répáshutai víz miatt. Most fertőtlenítik a vizet a tartályban, így naponta kínálunk meleg ételt a vendégeknek. Gulyást, frissensüllet. Az idősebbek ételhordóban hazavihetik az ebédét. Forst Margit néni másfél éve költözött Répáshu- tára. Hosszú ideig a fehér- kőlápal turistaház gondnoka volt, aztán elkerült Visegrádiba: — Öregségemre visszavágytam a Bükkbe. Ezt a tájat, ezeket az embereket, szeretem, lvis házat vettem, egy szoba, konyha. Megmaradtam régi túristának. Bejárom a hegyet, az erdőt. Évente egyszer leül-' földre utazom, tavaly Svájcban voltam . Két kislány az úton. Hegyi Ági harmadikos, Mikes z Tünde másodikos. — Délelőttösük voltunk, hazamegyünk ebédelni. Utána kezdődik a tanulószoba. — Melyik órát szeretitek a legjobban? — A számtant. Meg a szlovákot. — Otthon? — Nagymama meg anyu szlovákul beszél egymással. Mi meg sok verset tudunk — s már mondják is a télről meg a tavaszról szólót. Répáshulán gyakran felhangzik a „kétnyelvű jó napot”. Az utcán, a boltban keveredik a szlovák és a magyar nyelv. A nemzetiség és az erdő a két legfőbb jellemzője ennek a falunak. Szép, tornácos porta. Havasi Béla bácsi a hátsó udvarban fát vág: — Lehasogatjuk a göcsör- töket, így jobban ég. Fával fűt itt mindenki, az erdészettől olcsóbban kapjuk. Havasi Béla már nyugdíjas, de még mindig a répáshutai varrodában dolgozik. Fűtő. — Ránk fér mái' a jó idő. Ilyen sok fát három télen nem használ el az ember, mint a mostani alatt. Éjszakára megyek, addig megcsinálok ezt-azt a ház körül. A vonószéken kapanyelet faragok, kéknyelű késsel, gyertyánból. Kell a szerszám, a küszöbön a tavasz ... Mikes Mária aztán úgy hozta a sors, hogy a feleségem meg én úgy döntöttünk, elválunk. Megsérült az egyik lábam, rokkantként kicsit korábban mentem nyugdíjba. Döntenem kellett: hogyun tovább. Föladtam egy apróhirdetést a Szabad Földben, valahogy így: „Ötvenkilenc éves rokkant nyugdíjas az ország bármelyik részében lakást keres.” Jött egy tucat levél a szélrózsa minden irányából. A testvéremmel választottuk ki Teresztenyét a térképről. Megérkeztem kél kofferral... * — Leszálltam a buszról, megkerestem a levél feladóját. Azonnal én lettem a íalu szenzációja. Később hallottam csak vissza, mit beszéltek rólam: „Jött egy pesti csirkefogó, jó lesz vigyázni a baromfira, a gyümölcsre, nem árt, ha éjszakára, szabadjára engedjük a kutyát.. Albérlet, havi ötvenért, soha nem látott emberek, nem tudta, hogy a burgonyát itt grulyának, a fenyőt szoknyafának nevezik. — Éltem az akkor még szürke nyugdíjas napjaimat, és persze kerestem az embereket. Ha szóba elegyedtek velem, elmondtam, ki vagyok, honnan és miért jöttem. Előszedtem a Pesten félbehagyott kézimunkáimat, kong- rét vásároltam, fonalat és hímezgettem magányomban — a magam gyönyörűségére. Nem is tudom, hogyan kaptam kedvet a hímzéshez, de amikor nyugdíjba mentem, vásároltam néhány .szakkönyvet és egy kevés anyagot... Borsodi Lajos bácsit csodálatos hímzései révén kezdik megismerni — szélesebb horizonton. Eredeti és csak- „ is eredeti örmény, török, görög, macedón, szerb, orosz, angol, francia,- csángó, kalotaszegi, nógrádi, tolnai, beregi mintákat hímez a bura nélküli lámpa mellett — tökéletesen. Volt egy önálló kiállítása Jósva főn, és részt vett munkáival egy edelényi helytörténeti (!) kiállításon is. * — Mondom, hímezgettem naphosszat, nagy kedvem kerekedett rá. Amikor meg kiléptem a házból, beszélgetni próbáltam a falu emberéivel. Egy sötét téli este. úgy nyolc óra tájt kopogtak az ajtómon. Megijedtem, féltem, kik és mit akarnak tőlém, hiszen addig nálam még senki sem kopogott. Hárman jöttek, lábast, szatyor!, fazekat cipeltek. „Most vágtuk le a disznót, kóstolja meg, ,ió lelt-e a hurka, sótlan-e a tepertő, ízes-e a máj. A szalonna meg eláll, gazdálkodjék vele.” Mit tu■ '4 Meze? István rojza Fáklya-ismertető A Fáklya áprilisban megjelenő 8. szama a címlapján közölt képpel emlékezik a proletariátus nagy vezérének, Vlagyimir Iljics Leninnek a száztizenegye, di-k születésnapjára. A lapszám jelentős anyagai felidézik Szamuely Tibornak a forradalom vezérénél, Moszkvában tett látogatását, foglalkoznak Lenin alakjának filmen való megörökítésével; azzal, hogy napjainkban milyen színészi és rendezői eszközökkel lehet és kell . hűségesen tolmácsolni a lenini gondolatot. Képösszeállításon elevenedig meg Vlagyimir Iljics alakja — úgy, ahogyan korunk legkiválóbb szovjet festőművészei ábrázolták, A másik nagy tematika Klaipeda litván város és Debrecen barátsága. A riportok, amelyek bemutatják a történelmi múltat és a modern építészeti megváló sulást ötvöző városfejlesztési stílust, nem egyszerűen városismertetők, ha nem a szovjet ötéves tervek újabb céljai megvalósításának igazolásai is. Az összeállítást Longinas Se petisnek, Litvánia Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának bevezető szavai nyitják meg majd sétára indulunk a tengeri-kikötő városban, megismerkedünk a modern munkamódszerrel dolgozó építőmunkásokkal, s találkozunk a litván gyermek táncegyüttessel is. gadjam, sírva fakadtam, eszembe jutott hirtelen Szabadszállás, a Mama, amint a falusi emberekről beszél. Olyan kicsi volt a szobám, még leültetni sem tudtam őket. Nem volt. mivel kínálnom, hiszen magam is éheztem, mert minden pénzemet a fonalakra költöttem. Aztán eszembe jutott, hátha örülnek a hímzésemnek. Csodálkoztak! hogy férfi létemre ilyennel foglalkozom, aztán igen nagy örömömre, elfogadták az én szerény ajándékomat. Ezzel tört meg a jég. Azzal, hogy az első család kóstolót vitt a „pestinek”, a „'pesti” meg nemhogy lopna, még ad is. Megkezdődött a kisugárzás. Másnap már átkiabáltak a kerítésen, megkérdezték, hogy szolgál a bácsi egészsége. Aztán meg jött a szeretet, amely ma már hullámzik Lajos bácsi körül. Vele örült a falu, amikor megtudta, kiállítása lesz Jósvafőn. Vele szurkolnak, amikor idegen emberek keresik; hátha jó.hirt honnak. Mert a működési engedélyt a mai napig nem kapta meg. A működési engedély arra szólna, hogy eladhasson néhány olyan darabot, amelyet nem szán kiállításra, amelytől nem sajnál megválni. Amely arra volna jó, hogy megtérüljön néhány gombolyag fonal, és egv-két méter kongré ára. Egyszer próbálkozott — gyanútlanul — a szendrői vásáron, el szeretett volna adni néhány térítőt, hogy megvehesse a téli tüzelőjét. Szabálysértési ügy lett a vége. Akkor szívből káromkodtak a tereszte- nyei férfiak. — Ha gyümölcs érik, hozzák, Jia valami jó fő a fazékban, kapok belőle. Ha beteg vagyok, felvágják a tüzelőmet, szóval nincsenek már megélhetési gondjaim. Ezek között az emberek között nem félek a jövőtől. Lemondtam mór az iparjogosítványról is. Megvagyunk mi együtt. Együtt vagyunk már. ök azt adják, ami nekik van. én a magam aoróságaival kedveskedek. Ha halottunk van, lila hímzést terítek a koporsóra, vigye magával, ha meg névnap, esküvő, természetes, hogy adok valamit. Karácsonykor minden család kap tőlem. A legszebbekből, azokból a motívumokból, amelyeknek a gyökerei a legnemesebb indíttatásból fakadnak. — Mi az a nemes indíttatás, Lajos bácsi? — A szeretet. Mert csak a szeretet tud sugározni. A gyűlölet motívumai! nem fedeztem föl egyetlen nép művészétében sem. Lévay Györgyi ' * •IvsíVí a ' —”v ■--V Páratlanul szép tája megyénknek az északkeleti halál' mentén tekvó Hegyköz. A kapujában, Széphalom után búzatermő táblák nyújtózkodnak, majd szelíden hullámzó lankák váltják egymást magasodó dombokkal, köztük csörgedező patakokkal, aztán 500—600 méter magas hegyek következnek — fel egészen a 896 méter magas Nagy-Milicig. amely a Zempléni-hegység legmagasabb csúcsa. S közben gyalog vagy gépkocsival járva a gyönyörű vidéket, minden irányból mindig a szemünk elé tárul a festői környezetben emelkedő füzéri sziklavár. A vár a vulkáni ereöclü 500 méter magas Vár-hegy tetején épült az Árpád-kor- . ban. Magányosan álló hegy a Harsas-, Tolvaj-, Remete- és a Vágölt-hegy karójában. A 13. században építette az Aba-nemzetségbeli Kompéit Andronicus. Az Árpád-ház idején mindig királyi birtok volt: II. Endre, IV. Béla, V. István alatt a sárospataki erdöispánság- hoz tartozott. Károly Róbert Drugeth Fülöp tárnok- mesternek adományozta' a füzéri varat, Zsigmond király pedig 1430-ban a Herényieknek, akik itt —• csakúgy mint 100 esztendővel később Sárospatakon — nagyszabású építkezésbe kezdtek. A románkori ősi vármagot biztonságot nyújtó, belsötornyos hegyi várrá építették át, benne gyönyörű gótikus kápolnával, csipkefinomságú kőfaragvá- ny okkal. A Perényiek után Bá- thori István lett a vár ura, majd amikor öt lengyel királlyá választották, nővérének, Annának a lánya, Bá- thori Erzsébet birtokolta a füzéri várat, akit „csejtei szörnyeteg” néven emleget a történelem, illetve inkább a kriminológia. Éleiének túlnyomó részét nem a füzéri, hanem a Nyitra megyei csejtei várban töltötte, s ott követte el elborzasztó gyilkosságait A Báthori családnak két aga volt: a somlyói — ebből származott a legyei király — és az ecsedi ág. A két család tagjai közt gyakori volt az összeházasodás, amiből természetesen bizonyos mérvű degenerálódás következett. Különösen az ecsedi ágon született sok terhelt utód. Báthori Erzsébet apja ecsedi Báthori György, anyja Somlyói Báthori Anna. Erzsébet egyik nagybátyja például vérszomjas elmebeteg volt, aki forró nyári napokon nemegyszer megtette, hogy legszebb paripáit szán elé fogatta, és így „szánkózott” a poros mezei úton a határban keresztül-kassul. Semmivel sem volt különb Klára nevű nagynénje sem, aki két\ férjét is eltelette láb alól, hogy botrányos szerelmi kalandokat folytasson még a szolgáival is. Valamennyi ük közül mégis a leghirhedlebb Báthori Erzsébet volt, aki már 15 éves korában -örömét lelte szolgáinak kínzásában. Férje halála után a csejtei váriján élt. Beteges hajlamú, szadista szolgákkal, komornákkal veltt magát körül, akik különböző ürügyekkel a környék legszebb jobbágy 1 anvaj tb , .szá 11 ítot- tak” a várbír ói úrnőjüknek. Ott aztán .yöVÄiaga az asz- szony verte, kínozta őket — olvashatjuk az egykorú feljegyzésekben —. ó maga is merő vér volt, néha inge is, • hogy mást kölleteü magára venni, mosta az vér az kő falat is.” A nyitrai nép körében, majd országszerte is az a hír terjedt el Báthori Erzsébetről, hogy azért ölte meg a lányokat, hogy a vérükben megfúrod Ve fiatalságát megőrizze. Hosszú ideig tartotta rettegésben jobbágynépét a csejtei szörnyeteg. Végre amikor özveggyé lett, és még akkor sem ■ hagyott lel borzalmas tetteivel, Thurzó György nádor vizsgálatot indított ellene. Sok tanút hallgattak ki. Volt, aki azt vallotta, hogy 50 vagy 80 lány vére tapadt Báthori Erzsébet keséhez, de olyan vallomás is elhangzott, hogy még ennél is többen estei, a szadista csejtei szörnyeteg áldozatául. Végül a ná-ij dóri ítélőszék 1611. decem-jt bér 7-én hozott ítéletében»; egy Ficzkó János nevű, tör-*? pe növésű inast akasztásra,Jj négy komornál máglyahalálra, a főbűnöst, Báthori Erzsébetet pedig életfogytiglani várfogságra ítélték. 1 Három év múlva öngyilkos,? lett Egyesek szerint méreg-it gél, mások szerint „éhség sztrájkkal” végzett magával, 1614. augusztus 21-én, 54 éves korában. Báthori Erzsébet révén a|j Nádasdyak birtokába került«^ a füzéri vár, azután Thöliö-v Jy Imre foglalta el, majd j szabadságharcának leverése után Lipót császár íelrob- ; bantatta 1683-ban. Az oszt- l rákok azonban nem tudták y teljesen elpusztítani. A falak ma is állnak, megmaradt a vaskos kapuzat, és csak - nem teljesen ép az egykori várá legszebb része, a gótikus kápolna. A közelmúltban régészeti feltárást végeztek itt, erősítették a vár egyes részeit, hogy a további pusztulástól megmentsék. Utat, gépkocsi par kólót építettek, hogy mennél többest ellátogassanak a hazai turizmus számára igazán csak napjainkban felfedezett Hegyközbe, és gyönyörködhesse- nek a tájképi szempontból szinte páratlan füzéri sziklavárban. A füzéri Vár-hegy és közvetlen környéke egyébként természetvédelmi terület, ahol több, a kárpáti flórára jellemző ritka növény, található. Ilyen például a felvidéki csenkesz, a kárpáti szirtharaszt, édesperje, magyar kőhúr, tarka imola, barátszegfű, kövirózsa, pongyola harangvirág, parlagi rózsa, magyar nőszirom. Ezek kedvéért nemcsak a hazai, hanem a külföldi botanikusok is ei-ellátogatnak Füzérre. Hegyi József Fürdoszezen — egész éviién Tovább folytatódik afür- Jöszezon a rigai tengerparton, pedig a levegő hőmérséklete 0 Celsius-fok alatt van. A vendégek napozókban. felmelegilett tenger vízzel töltött úszómedencékben, tornatermekben töltik szabad idejüket. A múlt ősztől kezdve sok lelt szanatóriumban átálltak az egész éves nyitvatartásin. A téli időszakban több mint félmilliónyian pihennek a rigai tengerparton. Ez a szám a következő években meg kétszereződik. A Szovjetunióban a szana- 'óriumok száma meghaladja a 12 ezret. A dolgozók ingyenesen vagy kedvezményesen vehetik igénybe ezeket az intézményeket.