Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-28 / 74. szám

fWH. mSrcftB 2®,, szwnSeff

ÉSZAK*WÁGYAÜORSZAG 5

Virágokkal és maguk készítette kézimunkákkal díszítik közös szobájukat az öregek, a miskolci 1-es számú öregek napközijében.

T Vannak, akik csak ebédelni járnak ide, a legtöbben azonban kora reggeltől várják, hogy megforduljon a kulcs a zárban, és a miskolci 1-es számú öregek napközijébe szabad bejárásuk legyen. Várják a reggelt, ku- , porgatják a nappali perce- . két es félik a késő délutánt,

. az egyre közeledő órát, arni- i kor estére ismét bezárul má- ; sodik otthonuk ajtaja, i Az üveges verandán fehér I' bajszos bácsik szívják és | fújják a füstöt, elmélázva í üldögélnek. Bent a nagy te- ! remben már nincs dohány- ! .zás. Az egyik asztalnál haj- 7 lőtt hátú öregember. Kezé- ben .egy félig már szétbon- ;• -lpt1, kötött p.yjőver daraijjá- [, val. A lebomló pamut másik |í y égé bői egyre nagyobb gom- |, bolyag formálódik élettársa | keze nyomán.

j. . ,— Ök már itt, a napközi- j ben találtak egymásra — l súgja mosolyogva a napközi . vezetőnője. — Mindketten ; évekig éltek egyedül. Itt ismerkedtek meg nálunk, megszerették egymást és most már együtt érkeznek és mennek mindennap.

!' A nagy teremben, mind- annyiuk szobájában, a fala- , kon színes szőttesek, íaliszónyegek és a szekrényekben is az otthon lakói által készített kézimunkák, ajándékra szánt játékfigurák ékeskednek. Deák Lajosné büszkén mondja:

— Magam sem hittem volna, hogy hetvenhárom éves létemre megtanulok kézimunkázni. Hiszen a kezem is úgy remegett, hogy még a tűbe sem tudtam befűzni a cérnát. Nem is próbálkoztam volna vele, ha a vezetőnő nem erőlteti. Most viszont hálás vagyok érte. A lányomnak is örömet szereztem vele, mert tudta, eddig mindig csak spekuláltam, ha eg}’edül voltam. Most meg? .. . Előveszem a yarrnivalót és igyekszem minél szebb, szabályosabb virágokat, leveleket, mintákat hímezni rá.

A nőknek gyakorta hízelegnek azzal, hogy koruk ellenére fiatalosak, nyugodtan letagadhatnak hat-het évet életkorukból. Becht Jozsef- nére, Ilka nénire ez minden hízelgés nélkül elmondható. A látszatra hatvanöt-hetven éves, egyenes tartasd, szépen megőszült asszony, valójában már a nyolcvannegye- dik életévében jár.

— Azt mondják, a májusi emberekre boldogság vár az életben. Ha van is ebben némi túlzás, én mégis elmondhatom magamról, igazán májusi, igazán boldog ember vagyok. Jóllehet, engem sem kerültek el soha az élet nehézségei, gondjai. Sok mindent megéltem, átéltem, mégis, ha a múltra gondolok, elégedett vagyok az életemmel. Ha az ember megtanulja elfogadni a rosszat és valóban boldoggá teszi akár egy parányi örömszerzés is, akkor nem is vélekedhet másként.

Boldog ember az, aki elmondhatja magáról mindazt, amit Ilka néni. És ehhez igyekeznek segítséget nyújtani az öregek napközi otthonában is a vezetőnő és a gondozónők. Szeretettel, figyelmességgel, apró kedvességgel, amelyből sokuknak bizony kevéske jutott az életben. Ezért is ragaszkodnak annyira a néhány helyiségből álló közös „otthonukhoz”, ezért is várják annyira a reggelt a hosszú éjszakák után...

Monos Márta—

Laczó József

i

■

i -——■—— — ! Divatsarok

>

1

Anyagszükséglet: kb 25 i dkg zöld, 15 dkg csaú, 15

[ dkg szürke középvastag

i fonal, 4-es hosszú horgoj .lótű.

Végig rövidpálcával dol- i gőzünk.

A tél eleje szélességének i megfelelő láncszemsorral

J kezdjük zöld fonallal. Tii zenhét cm magasság után

J 2 sor csaú, 2 sor szürke, 2

i sor zöld. (A színvallást

' mindig a színén végezzük.)

[ Utána 17 cm a csauból, de

i 14 cm után a szögletes kar| öltőnek elhagyunk 8 szei met. Folytatjuk 17 cm-ig.

[ Utána 2 sor szürke, 2 sor

i zöld. 2 sor csaú. Követke1 zik a szürke fonal. 7 cm

| után soronként lekerekíti jük az eleje nyakkívágást,

i majd egyenesen haladunk

1 19 cm. magasságig.

Ugyanígy meghörgoljuk .1 a másik elejét, majd a

I nyakkivágásnál elfogyaszi tott szemeket egyszerre

| láncszemekkel pótolva, most

i már a teljes háta szélessé1 gét egyszerre, lefelé haladva

[ horgoljuk. Még mindig a

> szürke fonallal. A csíko[ zást most ellenkezőleg kéi szítjuk, mert lefelé halai

Horgolt kardigán

dunk. A karöltőhöz érve mindkét oldalon 8—8 szemet szaporítunk. Ha a háta kész, összehajtjuk a munkát és a két oldalát összevarrjuk vagy rövidpálcákkal összehorgoljuk.

Az ujját végig zöld fonalból készítjük. A karöltöt körülhorgolva egyenesen haladunk oda-vissza, minden sor elején, illetve végén beleöltve a karöltőnek fogyasztott, illetve szaporított szemekbe. Utána két cm-enként minden sor elején és végén egy-egy szemet fogyasztunk, amíg kész az ujja. összevarrjuk. A végén az ujját is és az egész kabátot mindhárom színnel körülhorgoljuk.

Maradék és fejteit fonalak is nagyszerűen hasznosíthatók ezzel a módszerrel.

Sz. É.

Csak még egy kis erő kellene

Itt élünk, már csak ketten ...

A háztájiban mindig tervez valamit az ember ...

Először a kutyát láttuk meg, az öreg színehagyott pulit. Illetve ő vett hamarább észre bennünket, mellső lábait a szemmagasságig érő kőkerítésnek vetette, s ki tudja melyik érzékszervével, de erősen figyelt.

— Nem kell már ettől megijedni —• szólalt meg mögötte a kácsi Fidrus Dezső — öreg jószág már ez, három év múlva lesz Harmincéves, ha megéri. Vak már, hallani alig hall, a fogai is hiányoznak, de azért szolgál még. Remélem, nem sértek meg vele senkit, ha azt. mondom róla. hogy olyan, mint egy kiszolgált öreg obsitos: az izmai már alig bírják, de a szive még mindig a munkához húzza.

Azután a házat láttuk meg, jobban mondva ismét csak az fogta meg a szemünket. Látszott azon is, hogy nagyon régi — néhol hiányzott a vakolat, a lépcsőre is ráférne már a javítás —, de fehérre meszelt tornácaival, boltíveivel, vörös cseréptetejével, a feljáróhoz ácsölt tetőszerkezetével nemcsak, hogy beleillik, hanem alkotórésze is a kácsi utcának, tájnak.

Természetesen belülről is megnézhettük — láttuk a nagyszobát, a konyhát, a hűvös kamrát.

— Már ez is majdnem hatvan éve, 1922-től készen áll — sorolta Fidrus Dezsőné született Szalai Mária Brigitta. Az apámék építették, s akkoriban még nagy háznak számított. Ma már ehhez képest palotákat építenek. Mi jól vagyunk itt ketten, csak még egy kis erő kellene: javítani, vakolni

kellene az utca felőli oldalon. Még három éve is azon gondolkoztunk, majd a fiunkkal tesszük rendbe. De hát. elvitték. Megnősült. Itt élnek ők is a faluban, de nem velünk.

— Csak nincs harag?

— Á, dehogy .. . Tudja, hogy van ez, a fiatalok manapság jobban szeretnek külön élni. Ma már ilyen a világ.

☆

— És engem vajon hány évesnek néznek? —• fordít a beszélgetésen Fidrus Dezső.

— Ügy hatvannak —

, V,

mondjuk, s ilyen nagyot nem illik hazudni.

— Pedig már a hetvenet is betöltöttem, s nem volt könnyű életem, elhihetik. Szerencsés se nagyon volt, csak éppen annyiban, hogy az egészségem kitűnő.

— Beteg emberek erre azt mondják: nincs tőle fontosabb ...

— Hát én jól bírtam. Több mint tíz évvel ezelőtt, 1970- ben mentem nyugdíjba, addig bejártam Miskolcra olyan ácsféie voltam, de inkább szerelő. Talán annak is köszönhetem az egészséget, hogy mindig szabadban, a levegőn dolgoztunk, s, legtöbbször a munka ^vastagabbik végét fogtuk meg. Addig bejárónak számítottam magam, most meg földművelőnek,

persze többnyire saját szükségletünkre termelünk, de tavaly a burgonyából jutott a piacra is.

•ír

— Errefelé jó a föld a krumplinak — búcsúznak az udvaron. — De ebben az évben megpróbálkozunk a do-' hánnyal is, igaz csak négyszáz négyszögölön. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. „Terem” majd egy kis fólia is. Az idő gyorsan múlik, megállítani nem lehet, legfeljebb csak lassítani. Azzal, ha mindennap új reményekkel ébred az ember.

U. J —L. J.

Több mint 11 liter évenle

A világranglistán a második helyen

A szocialista országok közül Magyarországon fogyasztjuk a legtöbb alkoholt: 11,5 liter 100 százalékos alkohol jut egy főre évente. Az ENSZ adatai szerint 1978-ban világviszonylatban a hetedik helyen álltunk, a fogyasztás emelkedése a leggyorsabbak között volt, a tömény szesz fogyasztásában pedig Magyarország a világranglistán a második helyre került. Ezek a statisztikai adatok nem tartalmazzák a hazánkban illegálisan előállított és elfogyasztott szesz mennyiségét. A megdöbbentő adatok még ijesztőbbé akkor válnak, ha az alkoholizmus következményeit is hozzávesszük. A fiatalabb korosztályok halálozási többletét az alkohol okozta balesetek, az öngyilkosságok adják. 1960 óta az alkoholistákra jellemző tnájzsugor-nalálozás a háromszorosára növekedett. A szándékos büntettek

80 százalékát az alkohol hatása alatt követik el. A gyilkosságok 70 százaléka, a testi sértések 80. a garázdaság 85. a hivatalos személyek elleni erőszak 90 százaléka esetén kimutatható az alkoholfogyasztás.

Régen eldőlt már az a sokat vitatott vita, hogy az államnak nagyobb haszna van-e az alkohol árusításából, összehasonlítva azzal a kárral, amit az alkoholisták pénzben kifejezhetően okoznak. Mert bár pillanatnyilag úgy tűnik, jelentős jövedelem folyik be tudatosan megdrágított szeszes italok árából az államkasszába — ez nem ellensúlyozza azt a rombolást, amit az alkohol hosszú távon okoz. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a kárt, amit erkölcsileg jelent, például a családok felbomlása, a bűnözés.

Hazánkban igen sokan felismerték az alkoholizmusnak a társadalomra és egyénre

egyaránt kiható veszélyét. Sokoldalú küzdelem indult ellene, olyannyira, hogy külön intézmény is létesült Alkoholizmus Elleni' Országos Bizottság névvel. Az 1974. évi 10. számú törvényerejű rendelet létrehozta az együttműködni nem akaró, garázda és visszaeső alkoholisták kötelező Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézetet. Valamennyi tömegszervezet — elsősorban a Magyar Vörös- kereszt — fokozta az alkoholizmus elleni propagandát. És végül, megalakultak a gyógyuló, vagy gyógyult betegek öntevékeny, egymást segítő közösségei.

De minden szervezet ered-' ményes munkájának alapvető feltétele — a jó szándé-í kon túl — az, hogy meghatározott jogkörrel rendelkezzen. Ez pedig még nem alakult ki véglegesen, és mitagadás. az eredmények is váratnak magukra.

1

\